Dátum, 1989. május (1. évfolyam, 1-23. szám)
1989-05-05 / 1. szám
1989 • V • 5 • PÉNTEK » S MOST A DOLOGRA « ÁRA:4,80 Ft in. -------------------------------------------------------------------------a\ Mert válaszolni kell Furcsa helyzet állott elő kies hazánkban. Egyszerre sok és kevés mindaz, amit tudunk, tudhatunk. Elindult egy sajátos szóáradat, nyilatkozatáradat, felhívásáradat, ám ettől nem tisztább lett a társadalmi és politikai színkép, hanem kuszább, maszatosabb. Megjelentek, majd szót kaptak a különböző ellenzéki és független — rossz szóval alternatívnak nevezett — szervezetek, pártok, mozgalmak, ám megjelenésük nemcsak segítette a társadalom, a lakosság, a magyarok tájékozódását, hanem bonyolította is. Miért? Azért, mert e szerveződések túlnyomó többsége - s az esetek többségében - nem volt képes, vagy ma sem képes olyan politikai program megfogalmazására, amely egyértelműen elhatárolná a másiktól, illetve valamennyi többitől. S minderre azért lenne szükség, hogy egyértelműen lássuk, kik „ők” és mit akarnak. Jó lenne tudni, mit akarnak a baloldali demokraták — szocialisták, szociáldemokraták —, mit a centrista liberálisok, és mit a jobbközépen állók, netán a jobboldaliak. Jó lenne tudni, mit gondolnak a piacgazdaságról, a szabad-, vagy korlátozott piacról, mit a szociális biztonságról, mit erkölcsi és kulturális hagyományainkról, s mit nemzeti önazonosságunkról. (Egyáltalán: mit egy tényleges kibontakozásról?) Tisztelt Olvasónk, nincs esélyünk arra, hogy a fenti kérdésekre egyértelmű és határozott válaszokat kapjunk, s nem sok esélyünk van arra, hogy a tételes nyilatkozatok támaszként szolgáljanak hiányos - vagy homályos - ismereteink pótlására. A jelenlegi magyar társadalmi és politikai helyzetben senki sem fog bennünket megkímélni a tájékozódás fáradságos munkájától, senki sem fogja tálcán elénk hozni a kész alternatívákat, amelyek között választhatunk. A magyar társadalom, a magyar nemzet évtizedekig félretájékoztatott, félrevezetett társadalom volt. Mindazok, akik az országot, a nemzetet vezették, pontosan és nagyon jól tudták, hogy „a tudás hatalom” - az információ pedig bármikor kamatoztatható politikai tőke. A huszadik század második felében ugyanis az egész civilizált világ eljutott az „információrobbanás” és „információgazdálkodás” állapotába. Ebben a világban az „előbb tudni” és „jobban, pontosabban tudni” egyet jelent a társadalmi, gazdasági, politikai sikerrel. Egy antidemokratikus, centralizált, központilag, felülről irányított politikai rendszerben az információk áramlása is felülről irányított, szűrt, manipulált. Az irányító dönti el — egyedül, önkényesen —, mit juttat el modern értékből az irányítottaknak. Teheti, mert senkinek nem tartozik elszámolással, teheti, mert nincs konkurrenciája, így volt ez nálunk évtizedekig, s így van ez ma is számos helyen a szomszédságunkban. Magyarországon a helyzet valamelyest megváltozott. Az információbirtoklás monopóliuma megszűnt, és szűnőben van az információterjesztés monopóliuma is. Ám a magyar társadalom ettől még nem érzi magát boldognak, sem igazán jól tájékozottnak. A tájékoztatás és a tájékoztatók köre kibővült, de tájékoztatáskultúránk még mindig messze elmarad az európai átlagtól. A tájékoztatáskultúra a társadalom kultúrájának szerves - és napjainkban igen fontossá vált — része. A tájékoztatáskultúra az információk átadásának módja, rendszere. Egy fejlett kultúrájú társadalomban az újságíró tudja, mit mennyire kell megmagyaráznia, tálalnia, s mire elég utalnia ahhoz, hogy olvasója megértse. Nálunk is megjelent már ez az igény, ez a törekvés — bizonyítván, hogy az igaz szó, az őszinte megnyilatkozás a megnyilatkozó számára is jobb, mint a hamis szófacsarás, a féligazságok, a sorok közötti utalgatások. Lapunk, a Dátum, szolgálni akar. Az olvasót, a társadalmat akarja szolgálni — pontos, tárgyszerű információkkal, tényekkel, ismeretekkel. Politikai szempontból függetlenek vagyunk, nem szolgáljuk egyik párt vagy politikai szerveződés érdekeit sem. Célunk, hogy minél pontosabb képet adjunk arról a világról, amelyben élünk, s ezzel segítsük olvasóinkat tájékozódásukban. Meggyőződésünk, hogy a magyar társadalmi és politikai életben, a nemzet életében olyan idők következnek, amikor nagy szükség lesz a megfelelő ismeretanyag alapján végrehajtott — hűvös mérlegelésre és döntésre. Hamarosan el fog érkezni az idő, amikor a politikai vezetés megkérdezi majd a társadalmat, a nemzetet — és válaszolni kell. Lapunk — politikai napilapként — e válaszra, válaszokra kívánja felkészíteni olvasóit. Igaz, nem a „régi jó módon”, a válaszokat tollba mondva! Célunk és törekvésünk az, hogy minél több részinformációt, résztudást nyújtsunk olvasóinknak. Olyan tényismeretet, amelynek alapján levonhatják következtetéseiket, értékelhetnek, összegezhetnek. Célunk egy olyan felnőtt magyar társadalom kialakulásának elősegítése, amely nem „retteg, hogyha választ”, hanem amely tudja, hogy mit miért tesz. Ki-ki egyenként - és a társadalom együtt - mer értékelni, mer bírálni, mer választani, és mer ítélkezni, ha kell! Bába Iván Bős-Nagymaros: mi fordítható vissza? Veszélyben a Csallóköz címmel riportunk a lap 5. oldalán Kettős szereposztásban (és farmerban) az elsőtitkár Új struktúra, új koncepció Tolna megyében Minden bizonnyal Jánosi György, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának újonnan megválasztott elsőtitkára a legfiatalabb az e posztot betöltők között az országban. A mindössze harmincöt esztendős főiskolai tanárt az április 29-én megtartott pártértekezleten választották meg elsőtitkárnak Tolna megye párttagjainak küldöttei. Vele beszélgettünk — bemutatásképpen. A Tolna megyei pártbizottság élére néhány napja nemcsak új elsőtitkárt, hanem új titkárokat is választottak. Négyük közül ketten társadalmi megbízatásként vállalták a funkciót, ketten pedig főhivatásukként. Ez a felállás nem veszélyes? Nem jelent már-már patthelyzetet? Előfordulhatnak párhuzamok, átfedések vagy szétcsúszások, melyek akadályozhatják a folyamatos működést. — Két dolgot kell tisztázni. Korábban az elsőtitkár és a három titkár klasszikus, mereven elkülönült munkamegosztási struktúrában dolgozott. Volt egy gazdpolos, egy párt- és tömegszervezetes, valamint egy ideológiai titkár, s valahol fölöttük állt az első titkár. Ez az első dolog, amivel ebben a felállásban feltétlenül szakítani kell. Fő gondolati ívek ugyan ezután is lesznek, de merev folytatás a 2. oldalon Egy régi május elseje A szabó esete a közös kabáttal Hallgatva az ünnepi beszédeket, eszembe jut egy régi május elseje, mikor a budapesti pártbizottság első titkára kifejtette, hogy nem lehet a gombhoz szabni a kabátot. Először kell egy program, ahhoz egy eszközrendszer, és ehhez kereshetjük a személyeket. „Program van, azt a kongresszus — az 1985-ös — elfogadta, csak a gazdaságpolitikai része szorul egy kis módosításra.” Azóta sok sör folyt le az ünneplők torkán, és sok pénz folyt el a régi programok miatt. Azóta kaptunk egy új kabátot. Először nagy zakónak hittük, mára már rájöttünk, hogy ez is csak kényszerzubbony. Kaptunk egy új vezetőt, egy új gombot — a hajdani budapesti elsőtitkárt —, és egysoros helyett többsoros lett a gombolás. Sajnos, ezt a kabátot is elszabták, de botorság lenne a felelősöket keresni, hisz tudjuk, a gombok egy része csak díszként funkcionált. Eljött az ideje, hogy a szabókról gondolkodjunk. Az eddigi konfekcióipar leszerepelt a történelem színpadán. Néha változtattak a mérettáblázaton, de mindig csak saját méreteikre és a szomszéd szabóra gondoltak. Ma már túl vagyunk az utolsó szezonvégi kiárusításon, de az áru és a ruhaipari szakmunkások a nyakunkon maradtak. Ideje lenne végre újra kipróbálni a méret utáni kabátvarratást! Jó lenne, ha ismét a kuncsaft keresné a neki megfelelő mestert, ha elmondhatná neki, mire kell a kabát, milyen legyen a fazonja, mennyi pénze van, milyenek a méretei... Sorra nyílnak az új szabóműhelyek, lassan túljutunk az egy szabórendszeren, de vigyázzunk, ha a sok szabóság egy céhbe is tömörülne, a vezetés maradjon a vásárlók kezében. —gyökér— Zalán Tibor: Sírok Arccal tettétek őket a gödörbe fogaik között égő rögök arcukba fölmosolyog a földalatti Nap Nem pribékek döntése az öröklét és szebb a dadva mint a vörös koszorúkból előszivárgó gyászzene Arccal fektettétek őket a földbe hittétek: Istennek lesznek háttal de ő mindvégig a szemükbe nézett Megalázódok ki halottat akar megalázni — — — honnan tudhattátok volna — ti vascsizmás szolgák : a reményt tapostátok arccal a földbe honnan tudtátok volna ~~ ti helytartó katonái : egyszer fénybe emeli ártatlan veteményét a föld és rögök zenéjére megnyílik akkor a múlt Sírok Jótanács benzinkutasoknak Végy a kezedbe hat darab százast, számold meg őket a másik kezeddel lapozva, de ügyelj arra, hogy az elsőt hajtsd be teljesen a markodba! Az így átszámolt pénzt — az első kivételével — add át a vevőnek, és gyorsan távozz, hisz a pénztár eltávozása után reklamációnak helye nincs! Ha a vevő olyan szemtelen, hogy újra átszámolja a pénzt, rá se ránts, unott mosollyal kérd vissza tőle, számold át újra, de most már tedd hozzá a visszatartott hatodik százast is! (Közben enyhe szánalommal nézhetsz a kuncsaftra, hogy ennyire gyenge számtanból.) A mutatvány sajnos nem sikerült, sebaj, jön a következő vevő. Ha egyszer mégis kiderülne a csalás, nem kell megijedni. Mondd azt: autópályára gyújtod! A kormány is ezt tenné. -ffy l