Dátum, 1989. május (1. évfolyam, 1-23. szám)

1989-05-05 / 1. szám

1­9­8­9 • V • 5 • PÉNTEK » S MOST A DOLOGRA « ÁRA:4,80 Ft in. -------------------------------------------------------------------------a\ Mert válaszolni kell Furcsa helyzet állott elő kies hazánkban. Egyszerre sok és kevés mindaz, amit tudunk, tudhatunk. Elindult egy sajátos szóáradat, nyilatkozatáradat, felhívásáradat, ám ettől nem tisztább lett a társadalmi és politikai színkép, hanem kuszább, maszatosabb. Megjelentek, majd szót kaptak a különböző el­lenzéki és független — rossz szóval alternatívnak nevezett — szervezetek, pártok, mozgalmak, ám megjelenésük nemcsak segítette a társadalom, a lakosság, a magyarok tájékozódását, hanem bonyolította is. Miért? Azért, mert e szerveződések túlnyomó többsége - s az esetek többségében - nem volt képes, vagy ma sem képes olyan politikai program megfogalmazására, amely egyértelmű­en elhatárolná a másiktól, illetve valamennyi többitől. S mind­erre azért lenne szükség, hogy egyértelműen lássuk, kik „ők” és mit akarnak. Jó lenne tudni, mit akarnak a baloldali demok­raták — szocialisták, szociáldemokraták —, mit a centrista li­berálisok, és mit a jobbközépen állók, netán a jobboldaliak. Jó lenne tudni, mit gondolnak a piacgazdaságról, a szabad-, vagy korlátozott piacról, mit a szociális biztonságról, mit erkölcsi és kulturális hagyományainkról, s mit nemzeti önazonosságunk­ról. (Egyáltalán: mit egy tényleges kibontakozásról?) Tisztelt Olvasónk, nincs esélyünk arra, hogy a fenti kérdé­­­­sekre egyértelmű és határozott válaszokat kapjunk, s nem sok­­ esélyünk van arra, hogy a tételes nyilatkozatok támaszként szolgáljanak hiányos - vagy homályos - ismereteink pótlá­sára. A jelenlegi magyar társadalmi és politikai helyzetben senki sem fog bennünket megkímélni a tájékozódás fáradságos munkájától, senki sem fogja tálcán elénk hozni a kész alterna­tívákat, amelyek között választhatunk. A magyar társadalom, a magyar nemzet évtizedekig félretá­jékoztatott, félrevezetett társadalom volt. Mindazok, akik az országot, a nemzetet vezették, pontosan és nagyon jól tudták, hogy „a tudás hatalom” - az információ pedig bármikor ka­matoztatható politikai tőke. A huszadik század második fe­lében ugyanis az egész civilizált világ eljutott az „információ­robbanás” és „információgazdálkodás” állapotába. Ebben a világban az „előbb tudni” és „jobban, pontosabban tudni” egyet jelent a társadalmi, gazdasági, politikai sikerrel. Egy an­tidemokratikus, centralizált, központilag, felülről irányított politikai rendszerben az információk áramlása is felülről irá­nyított, szűrt, manipulált. Az irányító dönti el — egyedül, ön­kényesen —, mit juttat el modern értékből az irányítottaknak. Teheti, mert senkinek nem tartozik elszámolással, teheti, mert nincs konkurrenciája, így volt ez nálunk évtizedekig, s így van ez ma is számos helyen a szomszédságunkban. Magyarországon a helyzet valamelyest megváltozott. Az in­­formációbirtoklás monopóliuma megszűnt, és szűnőben van az információterjesztés monopóliuma is. Ám a magyar társada­lom ettől még nem érzi magát boldognak, sem igazán jól tájé­­kozottnak. A tájékoztatás és a tájékoztatók köre kibővült, de tájékoztatáskultúránk még mindig messze elmarad az európai átlagtól. A tájékoztatáskultúra a társadalom kultúrájának szerves - és napjainkban igen fontossá vált — része. A tájékoz­tatáskultúra az információk átadásának módja, rendszere. Egy fejlett kultúrájú társadalomban az újságíró tudja, mit men­­nyire kell megmagyaráznia, tálalnia, s mire elég utalnia ahhoz, hogy olvasója megértse. Nálunk is megjelent már ez az igény, ez a törekvés — bizonyítván, hogy az igaz szó, az őszinte meg­nyilatkozás a megnyilatkozó számára is jobb, mint a hamis szó­­facsarás, a féligazságok, a sorok közötti utalgatások. Lapunk, a Dátum, szolgálni akar. Az olvasót, a társadalmat akarja szolgálni — pontos, tárgyszerű információkkal, tények­kel, ismeretekkel. Politikai szempontból függetlenek vagyunk, nem szolgáljuk egyik párt vagy politikai szerveződés érdekeit sem. Célunk, hogy minél pontosabb képet adjunk arról a világ­ról, amelyben élünk, s ezzel segítsük olvasóinkat tájékozódá­sukban. Meggyőződésünk, hogy a magyar társadalmi és politikai életben, a nemzet életében olyan idők következnek, amikor nagy szükség lesz a­­ megfelelő ismeretanyag alapján végre­hajtott — hűvös mérlegelésre és döntésre. Hamarosan el­ fog érkezni az idő, amikor a politikai vezetés megkérdezi majd a társadalmat, a nemzetet — és válaszolni kell. Lapunk — poli­tikai napilapként — e válaszra, válaszokra kívánja felkészíte­ni olvasóit. Igaz, nem a „régi jó módon­”, a válaszokat tollba mondva! Célunk és törekvésünk az, hogy minél több részinfor­mációt, résztudást nyújtsunk olvasóinknak. Olyan tényismere­tet, amelynek alapján levonhatják következtetéseiket, értékel­hetnek, összegezhetnek. Célunk egy olyan felnőtt magyar társadalom kialakulásának elősegítése, amely nem „retteg, hogyha választ”, hanem amely tudja, hogy mit miért tesz. Ki-ki egyenként - és a társadalom együtt - mer értékelni, mer bírálni, mer választani, és mer ítélkezni, ha kell! Bába Iván Bős-Nagymaros: mi fordítható vissza? Veszélyben a Csallóköz címmel riportunk a lap 5. oldalán Kettős szereposztásban (és farmerban) az elsőtitkár Új struktúra, új koncepció Tolna megyében Minden bizonnyal Jánosi György, az MSZMP Tolna Me­gyei Bizottságának újonnan megválasztott elsőtitkára a leg­fiatalabb az e posztot betöltők között az országban. A mind­össze harmincöt esztendős fő­iskolai tanárt az április 29-én megtartott pártértekezleten választották meg elsőtitkárnak Tolna megye párttagjainak küldöttei. Vele beszélgettünk — bemutatásképpen.­­ A Tolna megyei pártbi­zottság élére néhány napja nemcsak új elsőtitkárt, hanem új titkárokat is választottak. Négyük közül ketten társadal­mi megbízatásként vállalták a funkciót, ketten pedig főhiva­tásukként. Ez a felállás nem ve­szélyes? Nem jelent már-már patthelyzetet? Előfordulhat­nak párhuzamok, átfedések vagy szétcsúszások, melyek akadályozhatják a folyamatos működést. — Két dolgot kell tisztázni. Korábban az elsőtitkár és a há­rom titkár klasszikus, mereven elkülönült munkamegosztási struktúrában dolgozott. Volt egy gazdpolos, egy párt- és tö­­megszervezetes, valamint egy ideológiai titkár, s valahol fö­löttük állt az első titkár. Ez az első dolog, amivel ebben a fel­állásban feltétlenül szakítani kell. Fő gondolati ívek ugyan ezután is lesznek, de merev folytatás a 2. oldalon Egy régi május elseje A szabó esete a közös kabáttal Hallgatva az ünnepi beszé­deket, eszembe jut egy régi má­jus elseje, mikor a budapesti pártbizottság első titkára kifej­tette, hogy nem lehet a gomb­hoz szabni a kabátot. Először kell egy program, ahhoz egy eszközrendszer, és ehhez kereshetjük a személyeket. „Program van, azt a kong­resszus — az 1985-ös — elfo­gadta, csak a gazdaságpolitikai része szorul egy kis módosítás­ra.” Azóta sok sör folyt le az ün­neplők torkán, és sok pénz folyt el a régi programok miatt. Az­óta kaptunk egy új kabátot. Először nagy zakónak hittük, mára már rájöttünk, hogy ez is csak kényszerzubbony. Kap­tunk egy új vezetőt, egy új gombot — a hajdani budapesti elsőtitkárt —, és egysoros he­lyett többsoros lett a gombolás. Sajnos, ezt a kabátot is elszab­ták, de botorság lenne a felelő­söket keresni, hisz tudjuk, a gombok egy része csak­ dísz­ként funkcionált. Eljött az ideje, hogy a sza­bókról gondolkodjunk. Az ed­digi konfekcióipar leszerepelt a történelem színpadán. Néha változtattak a mérettábláza­ton, de mindig csak saját mére­teikre és a szomszéd szabóra gondoltak. Ma már túl vagyunk az utolsó szezonvégi kiárusítá­son, de az áru és a ruhaipari szakmunkások a nyakunkon maradtak. Ideje lenne végre új­ra kipróbálni a méret utáni ka­­bátvarratást! Jó lenne, ha ismét a kuncsaft keresné a neki meg­felelő mestert, ha elmondhatná neki, mire kell a kabát, milyen legyen a fazonja, mennyi pén­ze van, milyenek a méretei... Sorra nyílnak az új szabó­műhelyek, lassan túljutunk az egy szabórendszeren, de vi­gyázzunk, ha a sok szabóság egy céhbe is tömörülne, a veze­tés maradjon a vásárlók kezé­ben. —gyökér— Zalán Tibor: Sírok Arccal tettétek őket a gödörbe fogaik között égő rögök arcukba fölmosolyog a földalatti Nap Nem pribékek döntése az öröklét­ és szebb a dadva mint a vörös koszorúkból előszivárgó gyászzene Arccal fektettétek őket a földbe hittétek: Istennek lesznek háttal de ő mindvégig a szemükbe nézett Megalázódok ki halottat akar megalázni — — — honnan tudhattátok volna — ti vascsizmás szolgák : a reményt tapostátok arccal a földbe honnan tudtátok volna ~~ ti helytartó katonái : egyszer fénybe emeli ártatlan veteményét a föld és rögök zenéjére megnyílik akkor a múlt Sírok Jótanács benzinkutasoknak Végy a kezedbe hat darab százast, számold meg őket a másik kezeddel la­pozva, de ügyelj arra, hogy az elsőt hajtsd be teljesen a markodba! Az így átszámolt pénzt — az első kivételével — add át a vevőnek, és gyorsan távozz, hisz a pénztár eltávozása után rekla­mációnak helye nincs! Ha a vevő olyan szemtelen, hogy új­ra átszámolja a pénzt, rá se ránts, unott mosollyal kérd vissza tőle, számold át újra, de most már tedd hozzá a vissza­tartott hatodik százast is! (Közben eny­he szánalommal nézhetsz a kuncsaftra, hogy ennyire gyenge számtanból.) A mutatvány sajnos nem sikerült, sebaj, jön a következő vevő. Ha egy­szer mégis kiderülne a csalás, nem kell megijedni. Mondd azt: autópályára gyújtod! A kormány is ezt tenné. -ffy­ l

Next