Dátum, 1989. július (1. évfolyam, 50-75. szám)

1989-07-01 / 50. szám

SZABADELVŰ POLITIKAI NAPILAP ATT ТЛ / 1­9­8­9 • V­I­I • 1 SZOMBAT “ITT 1/50.____________» S MOST A DOLOGRA «_________ÁRA:4,80 Ft Az oroszok berohantak, és mindenkit a falhoz állítottak (Visszaemlékezés a 4. oldalon.) Kínai kínok, jogok és számok Li Peng kínai miniszterelnök visszautasította a demokratikus diákmegmozdulások leverése miatti széles körű nemzetközi bírálatok Jang Sang-kun állam­fő helyesnek nevezte a Tienan­­men téri katonai beavatkozást, s így értékelte a tüntetés vérbe­­fojtását az Országos Népi Gyű­lés Állandó Bizottságának — a parlament elnökségének — csütörtökön kezdődött üléssza­ka is. Li Peng elmondta, hogy sok állam megértést mutatott a diákmegmozdulások fegyver­rel történt megfékezése iránt, de rámutatott, hogy sokfelől ér­te bírálat is a kínai vezetést. Ez­zel kapcsolatban kifejtette: „az emberi jogok zászlaja alatt töb­ben indokolatlanul megvádol­ták Kínát az ellenforradalmi felkelés leveréséért és a bűnö­sök törvény szerinti megbünte­téséért”. Csen Hszi-tung, Peking pol­gármestere pénteken beszámolt a kínai parlament elnökségének most folyó ülésszakán arról az akcióról, amelyet Teng Hsziao­­ping, a Központi Katonai Ta­nács elnöke, Li Peng miniszter­­elnök és Jang Sang-kun állam­elnök utasítására a kínai hadse­reg egységei hajtottak végre Pekingben, az úgynevezett el­lenforradalmi láadás leverése érdekében. Közölte, hogy a hadsereg pekingi behatolása al­kalmával több mint kétszáz polgári személy vesztette éle­tét, köztük harmcincat egyete­mista és főiskolás. A polgári sebesültek számát több mint háromezerben jelölte meg. Adatai szerint a katonai akció­ban több mint hatezer katona és rendőr, illetve karhatalmista se­besült meg és több tucat vesz­tette életét. A polgári halottakról és a sebesültekről szólva a pekingi polgármester elmondotta, hogy „vannak közöttük lázadók, akik megérdemelték sorsukat”, mások, köztük egészségügyi dolgozók véletlenségből sebe­sültek meg, vagy vesztették életüket. Emellett a hadsereg pekingi behatolása alkalmával több mint 1 280 gépjármű sem­misült, vagy rongálódott meg, beleértve több mint 1 000 kato­nai teherkocsit, 60 páncélost és páncélozott járművet, 30 rend­őri gépkocsit és 120 buszt A katonai akció nyomán ke­letkezett anyagi károk összege Pekingben 1,3 milliárd jüanra tehető (azaz körülbelül 350 millió dollárra). Párizsi munkatársunktól SZÖVEGMAGYARÁZAT (1): A MEGHATÁROZÁS A lassú postával megjönnek Magyarországról a lapok. Ol­vasom őket, mert érdemes. Bő három évtized után most ismét történelem van. Közben is tör­tént sok minden — a megtor­lás, a veszteglés, holtágban ta­­picskolás is történelmi ese­mény, ha épp nem esik más a múló időben. Ezúttal azonban úgy fest, mi magunk törté­nünk. Az ilyesmi zavaros do­log mindig. Ezért sem árt fennakadni egy-egy monda­ton, újra visszatérni rá, akár hetek múltán is. A kavargás­nak, a sajtó­beszéd elegyes sodrásának értése érdekében folyamodjunk a szövegma­gyarázat ősi műfajához. Aki szöveget magyaráz, nem föl­tétlenül jobban tud valamit, mint a textus, hanem szabato­san érteni szeretné csupán amit olvas. Szerényen és alá­zattal ildomos ezért bánnia ve­le, akárha az írást, Platónt vagy Kantot kommentálná. Küldenék így és ez okból szél­jegyzetet olykor. Glosszát egy-egy kijelentésről, melyet épülésünkre szolgál kinagyíta­ni és ismét szemügyre venni. Valódi dokumentumai ők a kornak. Még a politikai bizottság áprilisi átalakítása után mond­ta a Magyar Szocialista Mun­káspárt szóvivője egy sajtótá­jékoztatón: pártja hamarosan meg fogja határozni, hogy mi­lyen szocializmust akar. Idé­zem úgy, ahogy az újságíró akkor följegyezte: „Azt azon­ban, hogy milyen szocializ­must akar az MSZMP, hama­rosan meg fogja határozni, és közzé fogja tenni”. Olvastam aztán reformkö­rökről, kerekasztal előkészítő és elodázgató sok-sok huzavo­náról, s vártam az ígért meg­határozást Az viszont késik változatlanul. Holott a „hama­rosan” szó jelentése az értel­mező kéziszótár szerint az, hogy „nemsokára, rövid idő múlva”. Megnéztem ezért még egyszer a szóban forgó párt nevét s benne a „szocia­lizmus” szót. Arra következ­tettem ebből, hogy a pártnak van programja, és az szocialis­ta. Nem akadékoskodtam soha azon, hogy ugyanezzel a szó­val jelöli meg a maga prog­ramját a spanyol vagy a fran­cia szocialista párt, mely kü­lönben szintén kormánypárt most Tudnivaló volt, hogy ez — nem az, s több szó aztán ne is essék. Én mindig azt hittem, hogy egy párt: meghatározott politikai feladatok elvégzésére szövetkezett emberek közös­sége. A program pedig: maguk a feladatok, melyeknek puszta felismeréséhez is a világnak valamilyen szemléletére van szükség. Most pedig kendő­zetlenül közlik velem, hogy az országot negyven éve egyma­gában kormányzó párt elneve­zésében szereplő minősítő szónak nincs jelentése, a párt­nak meg nincs programja. Csak eztán fogja meghatároz­ni, hogy „milyen szocializ­must akar”. Vagyis hogy mi legyen a programja, tehát táv­lati és jelenlegi feladatainak köre. Az alakuló vagy újjáalakuló pártoknak még nem lehet tü­zetes programjuk, ez termé­szetes. Pillanatnyilag akad ugyan program, példának is okáért az, amelyiket a Szabad Demokraták Szövetsége dol­gozott ki — ők viszont nem párt, hanem színvonal. Ha világos beszéddel van tudtunkra adva, hogy nincs más, csak hatalomnak akarása, szerzése és őrzése, cél- s prog­­ramtalanul, az is jó persze. Ki­nek kétségei volnának, az a vi­lágos beszédből megtudhat so­kat magáról és pátriájáról. Egyébként azonban, tekinte­tes, nagyságos, kegyelmes és főméltóságú uraim, instálnék a hatalomratörés mellett vala­micske célt és célratörést leg­alább. Mert lassan már az sem lesz elmondható, hogy felülről nézvést még megvolna az or­szág... Zirkuli Péter « Véget ért az ülésszak Polgári szolgálat: 28 hónap A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosítá­sára benyújtott törvényjavaslat feletti szavazással folytatta munkáját pénteken reggel 9 órakor az Országgyűlés soros ülésszaka. A csütörtökön kiala­kult patthelyzet után a honvé­delmi bizottság ülésén sikerült kompromisszumos megoldást találni a polgári szolgálat idő­tartamát illetően. Mivel azon­ban a konszenzus alapján létre­jött megoldás kihatással van a csütörtökön már elfogadott módosításokra, így az utóbbiak ügyében is újra kellett szavaz­ni. Ezután a honvédelmi bizott­ság jelentése alapján először arról szavaztak a képviselők, hogy a katonai szolgálat együt­tes időtartama ne haladja meg a 28 hónapot. Az indítványt az Országgyűlés két ellenszava­zattal és két tartózkodással fo­gadta el. Ezután egy ellensza­vazattal és tizenegy tartózko­dással elfogadták azt, hogy a polgári szolgálat időtartama 28 hónap legyen. Egy másik mó­dosító indítvány alapján arról döntöttek, hogy a törvény a tar­talékos hadköteles katonai és polgári szolgálatának együttes időtartamát 28 hónapban hatá­rozza meg. folytatás a 8. oldalon Mi történik a törökökkel Bulgáriában Titokzatos injekciók, aljas módszerek Júniusban törökországi uta­záson vettem részt. A fárasztó és hosszú buszozás sem csök­kentette azt az érdeklődést, amelyet az érintett országok látványa keltett fel bennem, de ez még mind fokozódott, ami­kor a bolgár határhoz érkez­tünk. Már régóta tudva-tudott — a magyar és más hírközlő szervek révén —, a bolgár—tö­rök viszony elmérgesedése. Ami a határon fogadott, min­den fantáziát felülmúlóan meg­döbbentett. Az erdélyi magya­rok jutottak eszembe, s attól kezdve nem hagyott nyugodni a többet tudni akarás, mert va­lahol valami azt súgta: utána kell járnom a látottaknak. Ed­dig úgy tudtam, a bolgár állam engedi az áttelepülést — ví­zummal és áttelepedési enge­déllyel. A határon látottak hatá­sa alatt, Isztambulba érkezve idegenvezetőnknek elmeséltem a tapasztalataimat (6 magyar születésű török állampolgár). Másnap egy olyan embernek mutattak be, akinek feltehettem kérdéseimet; a válaszok az alábbiak, hiteles forrásból szár­maznak. Szállodánk halljában foglaltunk helyet. Újból elme­séltem, hogy mit láttam a hatá­ron: több ezer szegény, agyon­gyötört embert, főként gyere­keket és idősebbeket, akik kis, kétkerekű taligán, ütött-kopott holmikat húztak-vontak. Az úgynevezett semleges terü­leten gyűltek össze, hogy be­váljék az elszállíttatásukat. Er­re a török kormány több száz tehergépkocsit küldött, soruk a határtól több kilométer hosszan kígyózott Ezek a szerencsétlen embe­rek nem maguktól hagyták el országukat, hogy új haza és ott­hon után nézzenek. Kény­szerítve vannak. Személyes tárgyakon kívül mást nem hozhattak magukkal, a pénzintézeteknél lévő pénzü­ket zárolták, az az államé lett. A bolgár kormány gyűjtőtábo­rokat hozott létre a török nem­zetiségűek számára, s eddig már több ezer ember került oda. Körülbelül a felük eltűnt, senki nem tud róluk, a sorstár­sak elbeszélései szerint való­színűleg meghaltak a különbö­ző kínosoktól, ami ezekben a táborokban folyik. Egy idős bácsika élve elju­tott a határig, s ott, a határőrtől p­ár lépésre, olyan hangos sóhaj­agyta el a száját — végre megszabadulhatok a nyomor­­gatásoktól —, hogy azonnal bevezették egy irodába s ott nyomban egy papírvágó olló­val levágták a nyelvét, s kezébe adva átlökték a határon. A tábor a határtól majdnem száz kilométerre van, s hogy a turisták, átutazók minél keve­sebbet lássanak, tudjanak meg ebből, gyalog, erdőn-mezőn keresztül, fegyveres kísérettel, étlen-szomjan hajtják a határig őket. Eddig az áttelepítettek száma majdnem eléri a százez­ret, de a cél: 2 millió ember. Először a gyerekeket és az idő­sebbeket, a munkaképes kor­osztályt majd legutoljára, s ez­zel talán örökre elszakítva a családtagokat egymástól. Az óvodákban, iskolákban megjelentek bizonyos embe­rek, s a török nemzetiségű gye­rekeket kiválogatták s a sar­kukba injekciót adtak, ezek után vonatra rakták őket s át­küldték a határon. Döbbenetes s szívettépő a látvány mikor megáll a vonat — a sok gyerek zokogását hallani, az állandó sírástól, fájdalomtól eltorzult arcukat látni, s ahogy a stressz­től szinte megzavarodott csöppségek a családjukat, a szüleiket keresik. S vajon mi lehet az a rejtélyes oltás? A török orvosok egyfolytá­ban próbálják analizálni, de mi­vel a sarokba adták be s tudva­levő, hogy a sarkon a bőr vas­tag, a felszívódás hosszú. Ezek­től a gyerekektől levett vért különböző vizsgálatnak kell alávetni, ez pedig hosszú folya­mat. Az eddigi eredmények azt a gyanút támasztják alá, hogy a szer, vagyis az oltóanyag a nemzőképességet teszi örökre tönkre. S ez még mindig nem minden, a felnőtteket is beolt­ják, de vénásan, melyet aztán nagyfokú gyengeség s a szer­vezet fizikai állapotának gyors leromlása követ. A Nemzetkö­zi Vöröskereszt bizottságot küldött ezeknek a gyerekeknek és felnőtteknek a kivizsgálásá­ra. A vizsgálatot Bulgáriában is folytatni fogják, s talán fény derülhet ezekre az aljas fasiszta módszerekre. Isztambulban június 24-éig egyetemisták tüntettek a bolgá­­rok emberi jogokat sértő visel­kedése ellen. A városban — az épületek falán, a buszokon — mindenhol plakátok, szövegük valahogy így fordítható ma­gyarra: Ne csak nézz, hanem láss is, és ne csak láss, hanem tilta­kozz és tegyél ellene valamit! A felirat felett egy rácsok mögötti, meggyötört, síró gyer­mekarc. A beszélgetés végén partne­rem elmondta: igaz, hogy eddig is nagyon szerették a törökök a magyarokat, de most már be­csülik és tisztelik is­­ Siet, mert a szocialista államok közül egye­dül Magyarország fejezte le til­takozását Bulgáriával szem­ben. F.K.

Next