Dátum, 1989. augusztus (1. évfolyam, 76-102. szám)

1989-08-01 / 76. szám

Méregvizsga, vagy vizsgaméreg Felfaltán az Ortho-Phaltan? A „lakosságbosszantó központ” megint működésbe lépett Legalábbis sok kistermelő így értelmezte azt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendelkezést bizonyos növényvédő szerekkel kapcsolatban. A második félévtől ugyanis néhány, a kistermelők által igen kedvelt szert a feltételesen megvásárolhatóak közé soroltak. Ez azt jelenti, hogy csak azok vásárolhatják meg, akik a megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások által kiadott engedélyek birtokában vannak. Az engedélyek megszerzése viszont meglehetősen nehézkesnek tűnik, hiszen először el kell végezni egy nyolcvan órás tanfolyamot, majd a sikeres vizsgát követően kaphatja meg a delikvens a jogot a vásárlásra. Felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkezők némileg kedvezőbb helyzetben vannak, mert „csak” vizsgázniuk kell, növényvédőszert azonban mindenki mindösze annyit vehet az arra kijelölt boltokban, amennyi a saját területének védelméhez szükséges, tehát még a családtagjainak sem juttathat belőle. Felzúdultak a hobbikertészek, mert jónéhány (eddig a szőlőtermesztők, kukoricatermelők körében nagyon kedvelt) szer is rákerült a feltételesen árusíthatók listájára. Példaként az Ortho-Phaltan-t, a Hungazin PK-t, vagy a Mikai 75 WP-t említhetnénk. Másrészt főleg az idősebb korosztály tagjai háborodtak fel, mert egy bizonyos koron felül már nehezebben megy a tanulás. Nem is beszélve arról, hogy aki egész életében maga művelte a szőlőjét, birtokát, esetleg még a felmenőitől is tanult módszerek alapján, annak miért kell olyan szerek alkalmazásához még papírt is szereznie, melyeket évek, évtizedek óta használt eddig, minden baj nélkül?! No és a morgolódás legfőbb oka: a felsoroltakat helyettesíthető növényvédő szerek árai többségében sokkal magasabbak, mint az idáig kedvelt és használt kemikáliák. A mai inflációs időkben ez is komoly hangulatkeltő tényező lehet az idősebb korosztály s a kistermelők körében. Az intézkedés hátteréről kérdeztem Bocskor Lászlót, a MÉM Növényegészségügyi és Talajvédelmi Főosztályának munkatársát, aki elmondta, hogy többféle célt szerettek volna elérni. Azok a termelők, akik nemcsak hobbiból gazdálkodnak, hanem nagyobb területeken, joggal kifogásolták, hogy miért nem használhatnak olyan szereket, melyeket eddig csak nagyüzemi keretek között alkalmazhattak. Eme elentmondás feloldása miatt került néhány szóban forgó növényvédő a feltételesen árusíthatók közé, segítve ezzel a „nagyobb” kistermelők védekezési lehetőségeit. Ebből a szempontból tehát kifejezetten előnyös rendeletről van szó. A másik fő cél pedig a környezetszennyezési, egészségvédelmi szempontok súlyozottabb figyelembe vétele volt. Elsősorban az Egészségügyi Minisztérium szorgalmazta például az Ortho-Phaltan szabad árusításának megszüntetését, mert — főleg külföldi irodalmi adatokra támaszkodva — a szert folpet tartalma miatt veszélyesnek ítélték. Mivel a bizonyítás még nem történt meg, mondhatjuk azt is, hogy csak átmenetileg nehezítették meg a beszerzését Bocskor László egyetértett velem abban, hogy a talajban és vizeinkben tapasztalható hatóanyag-feldúsulás nem elsősorban a kistermelők által felhasznált Ortho-Phaltánmennyiség következménye, a nagyüzemek sokkal nagyobb szerepet játszanak ebben, más szerekből is kerülhet ez a szermaradvány a környezetbe. Bocskor László szerint a MÉM az egyeztető tárgyalások során megpróbált fellépni a kistermelők érdekében, az egészségügyiek azonban hajthatatlannak bizonyultak. Végkövetkeztetést levonni az ügyből talán még nem lehet, hiszen valószínűleg lesznek még fordulatok, s további szigorításokra is sor kerülhet. Egy dolog biztosnak látszik: az egészségügyi szempontból kevésbé kifogásolható növényvédő szerek az esetek többségében a magasabb árosztályba tartoznak. Kesernyésen talán annyit mondhatnánk, hogy hiába minden, mert ha egészségesebben, kevésbé szennyezett környezetben akarunk élni, annak az árát is nekünk, állampolgároknak kell megfizetnünk. Wágner Dezső 2 DÁTUM Legeslegfelsőbb tanácsok a SZU-ban Formában a reformerek Az átalakítás következetes és radikális végigviteléért harcoló reformpárti népi küldöttek öttagú vezetőség és huszonöt tagú szervezőiroda megválasztásával, valamint a képviselőcsoport közös platformjának jóváhagyásával zárták vasárnap késő éjszaka kétnapos moszkvai ülésüket. Megvitatták és jóváhagyták a csoport megbízásából előzőleg kidolgozott platformtervezetet. A lényegi kérdésekben egyetértés volt a felszólalók között, a tervezetet mégis további módosítások, kiegészítések rögzítése céljából visszaküldték az előkészítő bizottságnak. A kiigazításokat a csoport egy hónap múlva sorra kerülő következő ülésen hagyják jóvá és a tervek szerint a dokumentumot nem tekintik véglegesnek, az a szükséges igazítások előtt nyitva áll. A felszólaló képviselők többsége indítványozta, hogy külön dekrétumban rögzítsék a tanácsok jogkörét, és a politikai rendszer minden intézménye hatáskörét a tanácsok segítségével gyakorolja. A Szovjetunió módosított alkotmányának mielőbbi kidolgozása ugyancsak a leggyakrabban előkerülő javaslatok egyike volt A felszólalók foglalkoztak a sajtó önállóságának kérdésével, többen feltették a kérdést, kinek a véleményét tükrözi a központi sajtó önállóságának kérdésével, többen feltették a kérdést, kinek a véleményét tükrözi a központi sajtó, „mert az olvasók többségét nem”. A reformpárti képviselők platformja a tulajdonreformok mielőbbi megvalósítását sürgette: a termelőeszközökkel azoknak kell rendelkezniük, akik dolgoznak rajtuk. Szükséges a gazdasági monopóliumok felszámolása, valamint a széles körű, mindenre kiterjedő társadalombiztosítási rendszer kidolgozása. A halaszthatatlan feladatok között a választási rendszer reformját jelölték meg elsőként. Határozatot fogadtak el arról, hogy a Legfelsőbb Tanácstól a népi küldöttek rendkívüli kongresszusánál, szeptemberi összehívását kérik. Felhívással fordultak továbbá a Legfelsőbb Tanácshoz, hozzon létre bizottságot az afganisztáni háború okainak, valamint az 1986 telén Alma-Atában történt eseményeknek a kivizsgálására. Javasolták továbbá, hogy vizsgálják felül az olyan törvényeket, kormányrendeleteket, amelyek egyértelműen az átalakítás megvalósítása ellen dolgoznak, például gátolják a radikális gazdasági reformok megvalósítását. A Legfelsőbb Tanács segítségével szeretnék elérni, hogy a minisztertanács hozzon határozatot a spekuláció és a gazdasági bűnözés elleni harcról, mert az a jelenlegi körülmények között nem eredményes. A reformpárti képviselők egy csoportja hétfőn este a Luzsnyiki sportlétesítmény területén találkozott a választókkal. Szóltak Szolzsenyicinről Egy vezető szovjet publicista szerint lehetséges, hogy Alexandr Szolzsenyicin hazatér, és az sem kizárt, hogy parlamenti képviselő legyen. Jurij Csemisenko, aki az Ogonyok című hetilap kulturális rovatánál tevékenykedik, s egyben tagja a Népi Küldöttek Kongresszusának, a UPI amerikai hírügynökségnek nyilatkozott vasárnap. A Gulag és az Új Világ Csemisenko szerint a most hetvenéves Szolzsenyicin egyetlen feltételt szabott hazatérésének: azt, hogy adják ki műveit a Szovjetunióban. Csemisenko utalt arra, hogy a Novij Mir (Új Világ) című szovjet irodalmi folyóirat augusztusban megkezdi a Gulag szigetcsoport folytatásos közlését. Ez a munka — a sztálini munkatáborok kör- és kórképe — volt annak idején az a „csepp a pohárban”, amely a szovjet hatóságokat Szolzsenyicin száműzésére sarkallta. A UPI kérdésére válaszolva Csemisenko — emlékeztetve Andrej Szaharov példájára —nem zárta ki azt az eshetőséget, hogy Szolzsenyicin, hazatérése után, bejusson a Népi Küldöttek Kongresszusába. Botrány-szelet Kapos módra Vendéglő a vendéglőben Dühöng a nyár, teljes rohamát intézi az idegenforgalom a Balaton mellett. A nyugalomra vágyó, országunk más arculatát is felfedezni vágyó külhoniak egyre gyakrabban veszik útjukat távolabb a tótól. Ehhez csatlakoznak azok, akik strandidő híján, a partmenti zsúfoltság elől menekülnek. így keverednek egyre többen Kaposvárra is, hiszen a desedai kemping híre határainkon túlra gyorsan eljutott. Az ott nyaralgató hollandusok egy része már visszatérő vendég. A város sétálóutcája idegen szavaktól hangos, készülnek az emlékeket megörökítő fotók a Zsolnai díszkútnál, egyre többen tisztelegnek pár pillanatig Szent István emlékmű előtt. A kihelyezett pihenőpadokon egyre több hátizsákos turista pihenget, térképeiket böngészve. Egyszóval tisztességes a kavalkád. Mit tegyen az a vendég, aki netán megéhezve, ebédelni óhajt?! Jobban tenné, ha egy csemegében megvenné a felvágottat a hozzávaló kiflit zsemlét és egy padon elfogyasztaná. Ezzel szemben a gyanútlanok betévednek a vendéglátónak már csak némi iróniával nevezhető Kapos étterembe, ahonnan csak rossz hírünket keltendő tudnak távozni. Ez az a hely, amely a város főterén, elkerülhetetlenül az útjába akad minden idegennek. A múlt héten úgy adódott, hogy kolléganőmmel kissé lekéstük az ebédidőt, és úgy háromnegyed három magasságában tévedtünk az említett étterembe. Naivitásunk azonnal feltűnést kelthetett, bár csak az elénk tett étlap alapján érdeklődtünk a menü után. Az elutasító válasz után kolléganőm a bográcsgulyást választotta, palacsintával, jómagam az elronthatatlan rántott borda mellett döntöttem. Rendelésnél megérdeklődtem a várakozási időt is, amely meglepett, mivel úgy fél ház lehetett az étteremben: 20—25 perc alatt meglesz, hangzott a megnyugtató válasz. Botorul érdeklőMtem, vajon levágták-e a disznót? Majd türelmesen várakoztunk. A közben megszámolt 67 vendég nagy részét a küllemük és viselkedésük alapján külföldinek saccoltuk. 43 perc elteltével megérkezett a várt rántott szelet. Az étvágyam a történtek miatt igencsak elment, annyira, hogy a jövőben nem valószínű eme helyen várható előfordulásom. Ugyanis a szomszéd asztalnál addig németes csengésű szavakkal nyugtatgatta feleségét és két gyermekét egy alig negyvenes férfi, majd egyszerre ékes somogyi „tájszólással” fűszerezve fizette az addig elfogyasztott két sört és két üdítőt, majd felszólította a pincért, mit is csináljanak a már egy órája megrendelt étellel. Távozásuk után jött a drámai fordulat. Ugyanis megállt az asztalunk mellett egy felszolgáló és mintegy kommentálta az eseményeket. — Akik nem tudnak magyarul, azok tisztességesen kivárják a rendelésüket. De az ilyenek türelmetlenek, és botrányosan viselkednek. Egyébként is éppen elromlott az egyik sütőgépünk, és éppen mindenki frissensültet rendelt. Nem bírja a konyha. De másutt is így van ez Kaposváron. Két falat között csak annyit tudtam megjegyezni, hogy szegény szépemlékű nagyanyám, amikor elromlott a sütőgépe, odatett a platnira egy serpenyőt, zsírt bele, és öt percen belül már a másik oldalára fordíthatta a rántott szeletet. Azok a boldog békeidők jutottak eszembe, amikor abba az átkosnak nevezett 50—60-as években Preller Tóni bácsi, Rátfai Szepi bácsi és a többiek neve fémjelezte a városi vendéglátást. Akokr még rangja volt egy-egy étteremnek, a restinek. És elgondolkodtam, nem is az árak miatt panganak üresen ma ezek a helyek. A vendéglős dinasztiákkal, legalábbis városunkban úgy érzem, kihalt a vendég iránti tisztelete és alázat, csak a mindenáron való profit hajszolása maradt. De vajon ki fogja hozni ezután ezt a profitot? És utólag, és ily módon kérek elnézést azon családtól, akik nem részesültek az ebéd lehetőségében, hogy példájukat nem követve, győzött bennem az emberi gyarlóság, az éhség. Én kérek elnézést, mert a személyzet arról, akkor szintén elfeledkezett. Akkor, 1989. július 19-én, szerdán háromnegyed három és négy óra között Mészi 1989. augusztus 1. Gesztus és gusztus Bonni MTI-jelentést olvastam a minap. Eszerint Hans Klein, a nyugatnémet kormány szóvivője a Magyarországon át az NSZK-ba disszidáló, de a magyar határon rajtavesztett kelet-németekkel kapcsolatban kijelentette: „A magyarok nyilvánvalóan olyan jelet vezetnek be az útlevélbe, ami mintegy utalást tartalmaz arra, hogy az illető illegálisan távozni akart." Nem tudok arról, hogy ezt a kijelentést a magyar külügy- vagy belügyminisztérium cáfolta volna. Nincs tehát semmi okom kételkedni benne. Ha pedig a magyar útlevélhatóság csakugyan ezt a gyakorlatot követi — vagyis besúgja, följelenti a keletnémet rendőrállamnál azokat, akik szabadulni szeretnének tőle —, akkor szégyenletes módon jár el. Még abban az esetben is, ha netalán létezik valami jogszabály, ami így írja elő. Az NDK épp arról hírhedt, hogy jogellenesen korlátozza állampolgárai utazási szabadságát. Máris arról értesülhettünk, hogy mióta a magyar—osztrák határon lebontották a műszaki zárat, Kelet-Berlin korlátozza a Magyarországra való kiutazásokat is. Mi a célja az illetékes magyar hatóságnak a kifogásolt eljárással? Hiszen ha csak a jogellenes határátlépéseket akarnák megakadályozni, ezt megtehetnék anélkül is, hogy az érintett személyeket saját — antidemokratikus — hatóságaik előtt megbélyegeznék. Vagy túl e konkrét ügyön politikai gesztust akarnak tenni Kelet- Berlinnek? Jobb kedvre akarják deríteni Honeckernek a magyar reformpolitika miatt morcos ábrázatát? Alighanem a Honecker-rezsimmel való összhangot kívánta szolgálni a magyar kormányzat már azzal is, hogy azt a Lakatos Ernőt küldte oda nagykövetnek, aki korábban a pártközpontban mint az agit-prop. osztály főnöke, vagyis mint a magyar sajtó és cenzúra legfőbb ura, adta bizonyságát annak, mennyire nem híve a demokráciának. Vajon érdekében áll-e az állítólag megújult szellemű magyar külpolitikának, hogy olyasvalaki képviselje Kelet-Berlinben, aki nem a budapesti kormánnyal, hanem ottani poszt-sztalinista bírálóival ért egyet? Persze, Honeckernek bizonyára kedvére szolgál ez is. De egy-két esetleges öngólon kívül elérhetünk nála valami lényegeset azzal, hogy így udvarolunk neki? ' G. Gy. Provokált türe LEM Párt? Rakowski riposzt a posztról Mieczyslaw Rakowski, a LEMP KB új első titkára a szombat este véget ért KB-ülésen, amely őt erre a posztra megválasztotta, szűzbeszédében ostoba fecsegésnek minősítette azokat a véleményeket, hogy a marxizmus elavult. Kijelentette, hogy az ellenzék a parlamentben kampányt indított az ő lejáratására. Az ellenzék részéről tudatos politikai manőver az a törekvés, hogy parlamenti különbizottságot állíttasson fel, a Rakowski által eddig vezetett és most távozó kormány megbírálására, Rakowskit pedig alkotmánysértés vádjával az állambíróság elé állíthassa — mondta az első titkár. Ez a manőver — mondta — arra irányul, hogy lejárassák a párt új vezetőjét és a párt politikáját. Kijelentette: A LEMP nem keresi az alkalmat az ellenzékkel való veszekedésre, a LEMP a tárgyszerű konstruktív együttműködésben van érdekelve, és csak akkor fog támadni, ha az ellenzék ezt kiprovokálja. A marxista ideológiáról szólva azt mondta, hogy tőle minden olyan koncepció idegen, amely a párt ideológiai gyökereinek elvágására irányul. Ostoba fecsegésnek minősítette azokat a véleményeket, hogy a marxizmus elavult és más ideológiával kell felváltani.