Dátum, 1989. október (1. évfolyam, 129-154. szám)

1989-10-02 / 129. szám

2 DATUM Németh Miklós nyilatkozata A hamis egység nem stabilizál Németh Miklós a Welt am Sonntag című nyugatnémet napilapnak nyilatkozva kijelentette, hogy az MSZMP jövő pénteken kezdődő kongresszusától a párt teljes megújulását, a reformerők és a reformgondolat egyértelmű győzelmét várja. Új, modern, a többpártrendszer követelményeinek megfelelő pártot. Arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartja-e az MSZMP kettészakadását konzervatív és reformerőkre, Németh Miklós kijelentette: ezt nem tudom kizárni. A jó megoldás az lenne, hogy a pártkongresszuson elfogadott reformplatform alapján mindenki maga döntené el, hogy továbbra is a párt tagja kíván maradni, vagy mivel nem fogadja el a gyökeresen megújult politikai platformot, kiválik a pártból: ily módon a konzervatív, megújulásra képtelen erők leválnának a pártról. Mindamellett elfogadhatatlannak tartok minden olyan kompromisszumot, amely a pártegységre vagy a közelgő választásokra hivatkozva megpróbálja összebékíteni az összebékíthetetlent: a konzervatív pártállami gondolkodást az európai értelemben vett baloldali szocialista pártmozgalom meghatározó jegyeivel. Egy ilyen egység nem stabilizálható — idézte a lap a miniszterelnököt, aki az újság előzetes ismertetésében a leghatározottabb igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy komolyan gondolja-e a szabad választásokat. Avatás a Vatikánban Boldogok a meggyilkoltak Huszonkilenc szentemlékű embert avatott boldoggá vasárnap II. János Pál pápa. Közülük 26-an — papok, szerzetesek és papnövendékek — az 1936—39-es spanyol polgárháború első évében haltak meg a köztársaságiak kezétől. A boldoggá avatás a római katolikus egyház hitéletében a szentté avatást megelőző fokozat Spanyolországban a baloldaliak mintegy hétezer római katolikus pap, szerzetes és apáca halálát okozták. A most boldoggá avatottak már várományosok volta, de e csoport boldoggá avatásának folyamatát VI. Pál pápa megállította Franco spanyol diktátor halálakor, hogy ne avatkozzék bele a spanyolországi belpolitikai erők megbékülésének kényes folyamatába. A Szent Péter téren rendezett vasárnapi szertartáson spanyolok tízezrei vettek részt. A pápa a spanyolokon kívül három, a 19. században élt szentéletű katolikust avatott boldoggá: a kolostoralapító Francisca Anna Cirert, Gertrude Caterina Comnesolit, aki vallási érdemrendet alapított, végül egy Lorenzo Salvi nevű, ugyancsak a múlt században élt szerzetest. Gerlach az NDK ellenzékről Ne a tükröt okold... Bírálta az ország belpolitikai helyzetét és nyilvános vitát sürgetett a társadalom ellentmondásairól Manfred Gerlach pártelnök, az NDK-beli szabaddemokraták elnöke, aki egyúttal az NDK Államtanácsának alelnöke is, a Német Liberális Demokrata Párt (LDPD) központi elnökségének pénteki rendezvényén mondott beszédek A rendezvényt a neves német publicista, Carl von Ossietzky születésének századik évfordulója alkalmából tartották. A beszéd rövidített változatát az LDPD központi lapja, a Der Morgen szombati száma közölte. A szaporodó alternatív csoportokra célozva Gerlach kijelentette: a párt tagjait „aggodalommal tölti el, hogy a politikai éberség olyan állampolgárokkal szemben is söpörni kezd, akik a humanizmus demokratikus értelmezéséből kiindulva szövetkeztve akarják kivenni részüket a szocializmus építéséből, ám az a veszély fenyegeti őket, hogy áskálódó elemekként kirekesztődnek (a társadalomból)”.Szeptember 19-iki beszédének kitételét megismételve az LDPD elnöke leszögezte: az ellenvélemény még nem ellenállás. A politikai bizalom a nyilvános párbeszéd légkörében tud csak erősödni, olyan kritikus szellemű vitában, amelynek célja az egyetértés kell, hogy legyen, amely azonban nem torkollhat minden esetben közfelkiáltásba. Ez egy véget nem érő demokratikus folyamat. A sajtó egyoldalú beállítást tükröző jelentéseit bírálva Gerlach úgy vélte, hogy az NDK problémáinak és ellentmondásainak nyílt feltárása „nem a munkás-paraszt hatalom gyengeségeit leplezné le, hanem ellenkezőleg: a társadalom valamennyi rétegét képviselő polgárok, az összes párt tagjainak politikai érettségét világítaná meg. Ehelyett azonban egyre nő a szakadék az ország nyilvános tükörképe és a valóság között”. A VILÁG HÍREI — A lengyel kormány kezdeményezésére a közeljövőben lengyel— szovjet kormányközi bizottságot hoznak létre, hogy ennek segítségével rendezzék a két ország igazságügyi minisztereinek irányítása alatt az NKVD által Katynban lemészárolt lengyel katonatisztek ma is élő hozzátartozói által benyújtott kártérítési igényeket — Október 3—-ig a lengyel fővárosban tartja következő ülését a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek Katonai Tanácsa. — A szaúd-arábiai Taifban a hét végén a legnagyobb diszkréció mellett folytak a libanoni parlament „kitelepített” ülésének tárgyalásai. A 17 évvel ezelőtt megválasztott, majd a háborúk miatt mandátumát azóta folyamatosan meghosszabbító libanoni törvényhozás még életben lévő 73 tagjából 62 képviselő van jelen, a véletlen folytán fele-fele arányban a különböző irányzatokhoz tartozó muszlim, illetve keresztény törvényhozók. — Ciszjordániában és Gázában az arab lakosság tömegesen csatlakozott a felkelést (intifáda) irányító egyesített vezetés sztrájkfelhívásához. Izraeli katonák rálőttek az őket kövekkel dobáló tömegre. Egy fiatal palesztin életét vesztette. A kínai főváros lakossága október elsején ünnepelte meg a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 40. évfordulóját. Első ízben ültek nemzeti ünnepet Pekingben rendkívüli állapot körülményei között. Ennek megfelelően az elmúlt években megszokott tömeges ünneplés helyett Peking több mint tízmillió lakosa közül mindössze pár százezer vett részt meghívásos alapon. Nguyen Co Thach külügyminiszter cáfolta, hogy Vietnam katonai egységeket hagyott volna hátra Kambodzsában. A hanoi kormány állásfoglalásban szögezte le, hogy a csapatkivonás után a többi érdekelt országon a sor ígéretei teljesítésében. A Kőolajexportáló Országok Szervezetének miniszterei, jobb megoldás híján, végül is Irán kompromisszumos javaslatát fogadták el genfi értekezletükön, és 1 millió hordóval napi 20,5 millió hordóra emelték az 1989. utolsó negyedében együttesen kitermelhető olaj mennyiségét. A többletet az eddigi arányban osztották el a tagállamok között.. 1989. október 2. Pozsgay Imre ausztriai előadása Utunk Európába Magyarország csak Közép-Európán keresztül zárkózhat fel Európához és a világhoz — hangoztatta Pozsgay Imre az alsó-ausztriai Krems városban szombati előadásán, a tartományi tudományos akadémia rendezvénysorozatán. Ennek keretében ő és Erhard Busek osztrák tudomány- és kutatásügyi miniszter előadást tartott Közép- Európa jövőjéről. Pozsgay Imre kifejtette: a középeurópai eszme másfél százados történetében a magyarság számára váltakoztak a kedvező, békés, felzárkózásra alkalmas időszakok a nemzeti szemszögből rossz emlékű háborús évekkel, de végül is a közép-európai összetartozás múltjáról pozitív mérleget lehet megvonni. Magyarország, amelynek hagyományaival és nemzeti törekvéseivel a második világháború utáni rendezés korántsem volt összhangban, az Európától való négy évtizednyi elszakítottság és peremhelyzet után ismét szorosan kapcsolódni akar Közép-Európához, de nem mint valamiféle anakronisztikus tömörüléshez, hanem mint szuverén államok együttműködő közösségéhez. Az államminiszter hangot adott meggyőződésének, hogy — különösen a szovjet reform irányvonal hatására — a Kelet-Európának nevezett térségben is új meggondolások fognak érvényesülni az európai egységesülést illetően. Ma nagy lehetőségek vannak a tömblogikán történő felülemelkedésre, de továbbra is számolni kell az államok közötti bizonyos vonzásokkal. Magyarországnak is vannak érdekei, amelyek az eddigi kelet-európai szövetségeseihez való bizonyos kötődéseinek fenntartását kívánják meg, miközben a nyugati vonzás is erősen hat rá. Magyarország a Közép-Európába szóló „belépőjegyet” főként az európai értékrendbe való beilleszkedéssel, az igazán európai szellemi terméknek számító szabadságfelfogás alkalmazásával akarja megváltani — folytatta Pozsgay Imre. Az erre irányuló hazai törekvésekről szólva egyebek között kiemelte az államszocializmus sztálinista modellje által felszámolt állampolgári önrendelkezés helyreállításának fontosságát. Rámutatott: a magyar reformfolyamat ma a gazdasági válság ellenére elsősorban politikai változásokban nyilvánul meg, mert ezek nélkül a gazdasági válság kezelésének csak rövid távú megoldásai — például a restrikció — lehetségesek, s a gyenge legitimációjú parlament és kormányzat nem képes kellő lendületet adni a gazdasági megújulásnak. A miniszter úgy vélte: kérdéses lehet, hogy a mai Európa mennyire tud együttélni egy tartós válságban lévő Kelet-Európával, de bizonyos, hogy igazi, teljes és egységes Európa nem jöhet létre keleti része nélkül. Hangsúlyozta: Ausztriának is érdeke fűződik ahhoz, hogy Magyarországon Közép- Európára, felzárkózásra irányuló fejlődés menjen végbe, mert keleti határain veszélyesebb egy bizonytalan helyzetű, elzárkózó rendszerű szomszéd, mint egy, a világra nyitott ország. Pozsgay Imre szavai után Erhard Busek előadásában osztrák szemszögből világította meg a közép-európai politikai, kultúra és tudomány távlatait, s az ezek valóra váltásában Ausztriára váró értelmiségiekből álló hallgatóság kérdéseire. A magyar vendég ezek kapcsán a magyar ifjúság helyzetéről, az európai katonai tömbök felszámolásának kilátásairól és a vallásszabadság maradéktalan érvényesítését célzó magyarországi lépésekről beszélt. A rendezvény befejeztével Pozsgay Imre újságíróknak nyilatkozva kifejezte azt a meggyőződését, hogy az MSZMP közelgő kongresszusán a párt reformvonalának képviselői fognak győzelmet aratni, mert — mint mondta — erősebbek, szervezettebbek és tisztább a lelkiismeretük is, mint a többi áramlathoz tartozóké.