Dátum, 1990. április (2. évfolyam, 76-87. szám)
1990-04-02 / 76. szám
2 datum Nagyvilág Tőkés László nyilatkozata Ceausescu meghalt, de szelleme tovább él! Marosvásárhely tanulságai folytatás az 1. oldalról A marosvásárhelyi események politikai provokációt jelentenek a magyar kisebbség (a), a magyar-román kapcsolatok (b), a jelenlegi román kományzat (c) és általában a demokrácia (d) ellen. (a) Provokáció ez abban az értelemben, hogy szélsőséges román erők erőszakos ellenállásra akarják rákésztetni a magyar etnikumot, melyre ezután könnyűszerrel rá lehetne sütni a románellenesség bélyegét, s ezen a címen megfosztani jogaitól. A magyarság azonban tartózkodik az erőszaktól, az őt megillető jogait békés, demokratikus úton kívánja kivívni. Bizonyság erre a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) programja és egész tevékenysége. Másodsorban azt is szeretnék elérni a Vasgárda szellemében szervezkedő Vatra képviselői, hogy a megfélemlített magyarság tovább folytassa exodusát külföldre, s így végre megvalósulhasson a nacionalista pánromán álom, az, hogy Erdély csak a románoké legyen. Az Erdély földjén őshonos magyarság azonban nem kíván megválni szülőföldjétől, s a megbékélésben látja a románokkal közös jövője biztosítékát. (b) A Nemzeti Parasztpárt legutóbbi állásfoglalásában sürgette a magyarországi turisták kizárását az országból. Megelőzőleg könyvbehozatali tiltalom sújtotta a magyarországi könyveket. Következésképpen - Ceausescu szellemében - a román sovinizmus el akarja szigetelni a romániai magyarokat anyanemzetüktől, s nem tartja kívánatosnak a kölcsönös román-magyar államközi kapcsolatok fejlesztését. Ceausescu „be-nem-avatkozási” ideológiája xenofób jelenség, s a román kizárólagossági törekvések irányába mutat . Ez ellene mond a nemzetközi kapcsolatok alapelveinek, az egységes Európa szellemének és annak az alapvető jognak, hogy egy kisebbség ápolhassa természetes kapcsolatait saját nemzetével. (c) A szélsőjobboldal nem kevésbé provokálja a jelenlegi kormányzatot amely közvetlenül a forradalom után, egyértelműen elkötelezte magát a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása mellett. Az országban mesterségesen felszított magyarellenesség lehetetlen helyzetbe hozza a kormányt. Amennyiben tartja magát eredeti ígéreteihez és elveihez, magára vonja a szélsőjobboldali erők haragját, melyek éppen arra várnak, hogy megbuktassák az amúgy is ingatag vezetést. Ha viszont a kormány tétlenül szemléli a nemzetgyűlölet eluralkodását, hitelét veszíti nemcsak a kisebbségek, hanem a nemzetközi demokrácia szemében is, sőt polgárháborús veszélynek enged teret. Az ellenzéki demagógia ilyenformán, különösképpen a közelgő választásokra való tekintettel, politikai fegyverként használja a sovinizmust a kormányzó erők megbuktatására, illetve a félrevezetett és manipulált tömegek szavazatainak a megszerzésére. Minden bizonnyal ezzel is magyarázható a román kormánynak a nemzeti kérdésben, közelebbről a nacionalista túlkapások ügyében tanúsított kétes, felemás magatartása. (d) A legegyetemesebben aggasztó a marosvásárhelyi események antidemokratikus vetülete. Egészen nyilvánvaló ugyanis, hogy az ott elkövetett, pogrom határát súroló bűntények kihívást jelentenek a demokrácia ellen. A Vatra Romaneasca hárommilliós tagságával ellene van az öt-hat milliónyi, tizennégy romániai nemzeti kisebbség egyenjogúsításának, fennen hirdetve, hogy Románia csak a románoké”, s az övéken kívül más nyelvnek nincs teljes létjogosultsága. Szemléletében a kisebbségi emberek másodrangú állampolgárok, az „ősi román földön” csupán jövevények és megtűrtek. Felfogásában tovább kísért a ceausizmus asszimiláló, homogenizáló és diszkriminatív politikája, s ezt kész akár „idegen” vérrel is megpecsételni. A kialakult helyzet, a nemzetiségi feszültségek nagy veszélyt jelentenek a demokratikus választásokra nézve. Rettegésben, vasdorongok és fejszék árnyékában képtelenség szabadon választani. Egy totalitárius, pánromán nacionalizmus szervezett formában, terrorisztikus eszközökkel, hallgatólagos központi támogatással igyekszik sikerre vinni a gyűlölködés és nemzeti megkülönböztetés politikáját. „Korteshadjáratának” útját sebesültek százai és halottak jelzik. * A román tömegeket manipuláló, szélsőséges vasgárdista és soviniszta körök szégyent hoznak a román nemzetre, bemocskolják a forradalom és a szabadság eszméit. Nemcsak a nemzeti kisebbségeknek, de egész hazájuknak és a román népnek is ártalmára vannak. Polgárháborús veszélyt idéznek elő, és Európa békéjét és biztonságát is veszélyeztetik. Hátráltatják ugyanakkor a kelet-közép-európai demokratikus kibontakozást, megsértik az egyetemes emberi és nemzetiségi jogokat. Románia abba a helyzetbe sodródott, hogy a nacionalizmus oltárán feláldozva a demokráciát, könnyen elszalaszthatja a fejlett Európáihoz való felzárkózás páratlan történelmi lehetőségét. Washington, 1990. március 23. Tőkés László Zavargások Londonban - tömegtüntetések a fejadó ellen A késő esti órákig tartottak a London kormányzati központjában szombaton délben kirobbant zavargások, amelyekben mintegy százharminc ember, köztük 58 rendőr szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket. Több mint háromszáz embert letartóztattak. A brit főváros emberemlékezet óta legsúlyosabb forrongása békés tömegtüntetéssel kezdődött az április elsejével életbe lépő „fejadó” ellen. A hetek óta országszerte tartó és sorozatosan súlyos összeütközésekbe torkolló tiltakozó tüntetések csúcspontjaként meghirdetett londoni tömeggyűlésen mintegy ötvenezren vettek részt a Trafalgar téren. Onnan indult a tiltakozó menet a kormányzati negyed főutcáján, a Whitehallon a Downing Street, a miniszterelnöki rezidencia irányába. A tüntetés idején Thatcher asszony a nyugat-angliai Cheltenhamban mondott beszédet a konzervatív kormánypárt nagy aktíváján. A tory-tanácskozás színhelye körül ugyancsak a fejadó ellen tiltakozó tömegek tüntettek. Ott ketten sérültek meg, mintegy ötven tüntetőt vettek őrizetbe. Londonban a Whitehallról nyíló Downing Street bejáratát elzáró magas vasrácsnál csapott össze a tüntető menetből kivált fiatalok két-háromszáz fős csoportja a rendőrökkel. Egy közeli építkezésnél felszedett kövekkel, tégladarabokkal kezdték dobálni a vasrács előtt felsorakozott lovasrendőröket A rendőrség ezután gumibotos és lovasrohamokkal kezdte visszaszorítani a tömeget a Trafalgar tér felé. Sokan megsérültek, köztük a Reuter három fotóriportere is. Ezután valóságos utcai harcok kezdődtek a rohamozó rendőrök és a velük szembeszáló csoportok között Rendőrautókat támadtak meg, személyautókat borítottak fel és gyújtottak meg. A visszaszorított és a szomszédos utcákba szétszóródott csoportok törtek-zúztak, tüzeket gyújtottak. Felgyújtottak egy hatemeletes irodaépületet a Trafalgar téren, és megtámadták a kiérkező tűzoltókat is. A zavargások kiterjedtek London színházi negyedére és bevásárlóközpontjára. A Regent Streeten és az Oxford Streeten üzletek és áruházak tucatjainak kirakatait zúzták be. Szemeteskukákkal, téglákkal verték be a kirakatokat, többen fosztogatni kezdtek. Gépkocsik tucatjait törték össze vagy gyújtották fel. A West Enden lefújták a színházi és mozielőadásokat Bezártak az éttermek, a szórakozónegyedből elmenekültek a vendégek. London központját több mint nyolc órára teljesen megbénították a késő éjszakai órákig tartó zavargások. Thatcher asszony a népszerűsége mélypontján lévő konzervatív kormánypárt nagy aktívájához intézett mozgósító beszédében a munkáspárti ellenzéket tette felelőssé a fejadóval szemben országszerte megmutatkozó ellenséges közhangulat miatt, és közelebbről meg nem jelölt „marxista militánsokat” vádolt az erőszakcselekmények kirobbantásával. A Scotland Yard 3000 főre becsülte azoknak a „militáns kemény maghoz” tartozó tüntetőknek a számát, akik a londoni zavargásokban tevékenyen részt vettek és közelharcba bocsátkoztak a mdőrökkel. Glasgowban, Skócia ipari központjában szombaton több mint harmincezren tüntettek a fejadó ellen. Skóciában egy évvel ezelőtt lépett érvénybe a minden 18 éven felüli lakosra egyenlő arányban kivetett helyi közszolgáltatási fejadó. Az ingatlanadót felváltó újfajta közteherviselésre kötelezett felnőtt lakosságnak mintegy 20 százaléka tagadta meg a fejadó megfizetését Skóciában. Az április 1-jével Angliában és Walesben is életbe lépő fejadó elleni általános felzúdulás nagy szerepet játszik abban, hogy a legutóbbi közvéleménykutatói felmérések már 15-18 százalékos vezetést mutattak ki a munkáspárti ellenzék javára. / Amikor a cseh Tomás Garrigue Masaryk és a szlovák Milan Stefanik 1918. május 30-án megkötötte az úgynevezett Pittsburgh-i szerződést a csehek és a szlovákok közös államának a megteremtéséről, akkor ezt a közös államot még Cseh-Szlovákiának nevezték el, vagyis kötőjellel írták. Néhány hónappal később, az első világháborút lezáró békeszerződéshez csatolt okmányban azonban a „cseh” szócska fatális módon a sor végére került. Ezt aztán a diplomaták és az újságírók annak rendje és módja szerint félreértették (vagy félreértelmezték): kötőjelnek tekintették azt, ami voltaképpen elválasztójel volt, és ettől kezdve Csehszlovákiát egybeírták. A szlovákok ezt mélységesen sértőnek ítélték, mondván: az egybeírással lekicsinylik a szlovákokat, és az elválasztó jellel érzékeltetni kell azt, hogy Szlovákia a föderáció egyenjogú és egyenrangú alkotórésze. Masaryk nem sejthette, hogy kései utóda, a sérvműtétből éppen lábadozó Václav Havel egyenesen a kórházból lesz majd kénytelen a parlamentbe szállíttatni magát, hogy a kötő-, illetve elválasztó jel ügyében rávegye a törvényhozókat az ország új nevének az elfogadására. A kialkudott kompromisszum a rövid, vízszintes vonalka részleges rehabilitálását eredményezte. Abban nem volt vita, hogy a „szocialista” szót el kell hagyni az állam nevéből. Azt is sikerült elfogadtatni, hogy a „köztársaságot” a „szövetségi” jelzővel minősítsék. De annak a bizonyos jelnek az ügyében csak nem tudtak dűlőre jutni. Szerepet játszott ebben az, hogy amennyire a szlovákok önérzetét sérti az egybeírás, annyira bántóan hat az érzékenyebb cseh füleknek a „cesko” kitétel elválasztójellel való „izolálása” a „slovenská” szótól. Ez ugyanis arra a korszakra emlékezteti őket, amikor Hitler akarta „agyagba döngölni”, majd tette saját protektorátusává a „Tschechei”-ként aposztrofált Csehországot, miközben Szlovákiát megajándékozta a „független államisággal”. A csütörtök este nagy nehezen meghozott, salamoninak szánt döntés tehát: az állam neve csehül Csehszlovák, szlovákul pedig Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság. Egy föderáció, két névvel. Pénteken aztán szlovákok ezrei tüntettek Pozsonyban, kevesellve a csehek által tett engedményt, és követelve valami sokkal lényegesebbet: a szlovák állami szuverenitást. Kötőjel ide, elválasztó jel oda: arról van szó, hogy Magyarország északi szomszédjában kezdik újragondolni a szövetség fogalmát Kárpáti János r ---------------------------------------------------------------------------------------------------------" Kötőjel, ami elválaszt A „Jogellenes” határozatok haladéktalan hatályon kívül helyezését követelte szombaton a Litván SZSZK Legfelsőbb Tanácsához intézett éles hangú felhívásában Mihail Gorbacsov szovjet elnök. Rámutatott: a jelenlegi litván vezetés nem hallgat a józan ész szavára és továbbra is figyelmen kívül hagyja a Népi Küldöttek Kongresszusának határozatait. Olyan egyoldalú intézkedéseket hoz, amelyek ellentétesek a szovjet alkotmánnyal. Lépései kihívóak és sértőek az egész szövetségre nézve. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy ez az út „veszedelmes és zsákutcába vezet.” Határozottan elítélte Gorbacsovnak a litván parlamenthez intézett újabb felhívását vasárnapi tévényilatkozatában Vytautas Landsbergis. A Litván Legfelsőbb Tanács elnöke kijelentette: a szovjet elnök nem hajlik a nemzetközi közvélemény által is javasolt párbeszédre Litvániával. Landsbergis nyilatkozatában közölte, hogy a vilniusi törvényhozás hétfői és keddi ülésén vitatja meg, milyen választ adjon „Gorbacsov elnök elfogadhatatlan nyilatkozatára”. Újabb épületeket foglaltak el Vilniusban a szovjet fegyveres erők egységei. Katonák szállták meg a litván főügyészség épületét, miután pénteken a szovjet főügyész utasítására leváltották a Litván Legfelsőbb Tanács által kinevezett köztársasági főügyészt. Megszállták azt a nyomdát is, ahol a litván nyelvű központi újságok többsége készül, elfoglalták a Litván Tudományos Akadémia Történeti Intézetének épületét is, amelyet a független Litván KP adott át az akadémiának. Az Ukrán KP KB szombati plénumának határozata szerint június 19-én kezdődik a párt XXVII. kongresszusa. A plénum jóváhagyta a párt programjának alapelveit rögzítő tervezetet, s határozatokat hozott Ukrajna politikai és gazdasági függetlenségére vonatkozóan is. Szombaton hivatalosan is megalakult Moszkvában a szovjet Liberális Demokrata Párt, amely ideológiától mentes jogállam felépítéséért és a Szovjetunió semlegességéért száll síkra. A párt háromezer tagjának képviselői az alakuló kongresszuson elfogadták a párt alapszabályát és programját, amely egyebek közt rögzíti a törvények mindenekfelettiségét, a többpártrendszert, a gazdaságban a különböző tulajdonformák létét és az állami intézmények dezideologizálását. Külpolitikai téren az LDP az ország katonai szövetségekben való részvétele ellen száll síkra. A Szovjetunió északi, kis létszámú népeinek érdekeit védő szövetséget hoztak létre szombaton Moszkvában. A jórészt az Északi-sarkkörön túli területeken, valamint a Távol-Keleten élő népek képviselői szombaton véget ért kongresszusukon elfogadták a szövetség programját, amely egyebek közt előirányozza a kis népek jogainak védelmét, s elő kívánja segíteni a hagyományos életforma és kulturális örökség megőrzését. Bulgáriában a hatalom és az ellenzék között egyetértés alakult ki arról, hogy feloszlatják az Államtanácsot, elnöki rendszert vezetnek be, és egyelőre Petar Mladenov, az Államtanács jelenlegi elnöke tölti be az ország elnökének tisztét. A bolgár nemzetgyűlés ennek megfelelően pénteken első olvasatban elfogadta az alkotmány megváltoztatásáról és kiegészítéséről, a nagy nemzetgyűlés megválasztásáról, és a politikai pártokról szóló törvények tervezetét, amelyek célja, hogy demokratikus jogállammá változtassák Bulgáriát. A CSKP regionális tagszervezeteként szombaton Prágában megalakult a Cseh- és Morvaországi Kommunista Párt. A párt alakuló kongresszusán a CSKP elnöke, Ladislav Adamec egyebek között hangsúlyozta: a kommunista párt a nemzetiségi problémák konstruktív megoldása, az összes nemzetiség egyenlő jogainak a biztosítása mellett van. Ulánbátorban szombaton este a vezető testületek megválasztásával és a párt programjának elfogadásával befejeződött a Mongol Szociáldemokrata Párt alapító kongresszusa. A tanácskozáson elfogadott nyilatkozat leszögezi: a mongol társadalmat alapvetően meg kell újítani, a „javítgatások” nem elegendők. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és a Dél-Afrikai Köztársaság Külügyminisztériuma megállapodott abban, hogy a közeljövőben kölcsönösen állandó képviseleteket (érdekképviseleti irodákat) nyitnak Budapesten, illetve Pretoriában. A VILÁG HÍREI___________ 1990. április 2. ^ Gorbacsov a litván néphez A litván néphez intézett szombati felhívásában drámainak nevezte Mihail Gorbacsov a köztársaságban kialakult helyzetet, s közös fellépést sürgetett a súlyos következmények elkerülése érdekében. A szovjet elnök rámutatott: a Litván Legfelsőbb Tanács március 11-i határozata kritikus helyzetet teremtett. A litván vezetésnek a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok azonnali megszakítására irányuló kísérletei, az egyoldalú és ultimatív lépések taktikája veszélyezteti a köztársaságban élők - litvánok és nem litvánok - normális életét, és aggodalmat váltanak ki az országban. Mindez szembeállítja Litvániát a többi szovjet köztársasággal és aláássa a történelmileg kialakult együttműködés alapjait. Gorbacsov minden logikát nélkülözőnek nevezte a litván lépéseket, mivel azokat akkor foganatosították, amikor valóban demokratikus alapon kezdődött meg a szövetség átalakítása. Gorbacsov megismételte, hogy a szovjet vezetés az összes nép szabad fejlődésének híve, tiszteletben tartja önrendelkezésre és szuverenitására vonatkozó jogukat, s ez alól a litván nép sem kivétel. Az elnök hangsúlyozta, hogy drámai helyzet alakult ki a köztársaságban, s ha nem veszik figyelembe a józan ész szavát, az események súlyos következményekkel járhatnak mindenki számára. Gorbacsov hangsúlyozta, hogy ennek elkerülése érdekében egységesen kell fellépni, s kifejezte reményét, hogy felhívása a köztársaság lakosságának támogatására talál.