Debreceni Szemle, 1985 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1985 / 1. szám - AGRÁRTÁRSADALOM - AGRÁRTERMELÉS - Balogh István: Debrecen mezőgazdálkodása a XVI. századtól az első világháborúig
Agrártársadalom — agrártermelés Debrecen mezőgazdálkodása a XVI. századtól az első világháborúig . Debrecen mezőgazdálkodásának közel 500 éven át nyomon kísérhető alakulásáról a megadott terjedelem miatt csak a főbb pontok kijelölésével adhatunk számot, a teljesség igénye nélkül. A város első leírását Oláh Miklósnak Magyarországot ismertető, 1536-ban keletkezett történeti földrajzának köszönhetjük: „Váradtól nyugatra óriási rónaság terül el, ott találjuk a gazdag Debrecent, amelynek hat országos vására és kiterjedt marhakereskedelme van. Ismertem itt egy Bíró Gáspár nevű gazdag polgárt, akinek tízezer eladó ökre volt.” Bíró Gáspárról azóta tudjuk, hogy nem Debrecenben, hanem Nádudvaron lakott, de állattartó szállása, akkor ezt kertnek nevezték, a zárni pusztán állott, amelyet egy fél évszázad múlva Debrecen vett zálogba. A tízezer ökör is túlzás - legfeljebb egy életen keresztül tarthatott ennyit - de az biztos, hogy gazdag marhakereskedő tőzsér volt. Leszármazottai a XVI. század második felében Debrecenben éltek. Ami pedig Oláh Miklós leírását illeti, ma már tudjuk, hogy az Alföldön a XV. század végén a magyar mezővárosok állattartó és mezei gazdálkodásból élő típusa alakult ki, és Debrecen is ehhez a típushoz tartozott. Ezt a XVI. században már szaporábban előkerülő levéltári adatok közvetlenül is alátámasztják, de még inkább a közvetett következtetés, amelyet a városhatár alakulásából vonhatunk le. Lássuk előbb a következtetéseket. A város eredeti határa a kora középkorban kb. 1710 ha terjedelmű volt. Ez a XIV. és XV. század folyamán a polgárok vásárlásai, királyi és földesúri adományok révén a XVI. század elejére 48 000 ha-ra bővült. Ez azt jelenti, hogy az első világháború előtti (953 km2-nyi) határnak mintegy felét már a mohácsi csata táján használták a város lakói. Azt is tudjuk, hogy ebből 5 500 ha kizárólag erdő volt, a város lakói számára tűzifa- és épületfaszerzésre fenntartva. Más 20 000 ha-t legelőnek - esetleg legelőnek és szántónak — felváltva használtak. Pontosan tudjuk, hogy a városhoz tartozó Kadarcs-kerületi nevű határrész — ma Kösülyszeg nevet viselő puszta — „mindig barmok legelőjének” volt fenntartva. Ennek területe mintegy 2400 ha-t tett ki. Aligha csak ez a puszta volt a debreceniek barmainak legelője. A XIV. szá m