Debreceni Szemle, 1985 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1985 / 1. szám - AGRÁRTÁRSADALOM - AGRÁRTERMELÉS - Balogh István: Debrecen mezőgazdálkodása a XVI. századtól az első világháborúig

Agr­ár­társadalom — agrártermelés Debrecen mezőgazdálkodása a XVI. századtól az első világháborúig­ ­. Debrecen mezőgazdálkodásának közel 500 éven át nyomon kísérhető alaku­lásáról a megadott terjedelem miatt csak a főbb pontok kijelölésével adhatunk számot, a teljesség igénye nélkül. A város első leírását Oláh Miklósnak Magyarországot ismertető, 1536-ban keletkezett történeti földrajzának köszönhetjük: „Váradtól nyugatra óriási róna­­ság terül el, ott találjuk a gazdag Debrecent, amelynek hat országos vására és ki­terjedt marhakereskedelme van. Ismertem itt egy Bíró Gáspár nevű gazdag pol­gárt, akinek tízezer eladó ökre volt.”­ Bíró Gáspárról azóta tudjuk, hogy nem Debrecenben, hanem Nádudvaron lakott, de állattartó szállása, akkor ezt kertnek nevezték, a zárni pusztán állott, amelyet egy fél évszázad múlva Debrecen vett zálogba. A tízezer ökör is túlzás - legfeljebb egy életen keresztül tarthatott ennyit - de az biztos, hogy gazdag marhakereskedő tő­zsér volt. Leszármazottai a XVI. szá­zad második felében Debrecenben éltek. Ami pedig Oláh Miklós leírását illeti, ma már tudjuk, hogy az Alföldön a XV. század végén a magyar mezővárosok állattartó és mezei gazdálkodásból élő típusa alakult ki, és Debrecen is ehhez a típushoz tartozott. Ezt a XVI. században már szaporábban előkerülő levéltári adatok közvetlenül is alátámasztják, de még inkább a közvetett következtetés, amelyet a városhatár alakulásából vonhatunk le. Lássuk előbb a következtetéseket. A város eredeti határa a kora középkor­ban kb. 1710 ha terjedelmű volt. Ez a XIV. és XV. század folyamán a polgárok vásárlásai, királyi és földesúri adományok révén a XVI. század elejére 48 000 ha-ra bővült. Ez azt jelenti, hogy az első világháború előtti (953 km2-nyi) határnak mintegy felét már a mohácsi csata táján használták a város lakói. Azt is tudjuk, hogy ebből 5 500 ha kizárólag erdő volt, a város lakói számára tűzifa- és épületfa­­szerzésre fenntartva. Más 20 000 ha-t legelőnek - esetleg legelőnek és szántónak — felváltva használtak. Pontosan tudjuk, hogy a városhoz tartozó Kadarcs-kerü­leti nevű határrész — ma Kösülyszeg nevet viselő puszta — „mindig barmok legelőjé­nek” volt fenntartva. Ennek területe mintegy 2400 ha-t tett ki.­ Aligha csak ez a puszta volt a debreceniek barmainak legelője. A XIV. szá­­ m

Next