Debreceni Szemle, 2005 (13. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: Mezőgazdaság és életminőség

Mezőgazdaság és életminőség köző formában. Az ipari szennyeződésnek igen sok forrása van, így az ülepedő por is jelentős veszélyt képez a különböző növényi kultúrák számára. Főként a zöldség- és gyümölcstermelés területén tapasztalható száraz ülepedés az, amely a növényi életfunkciók zavartalan működését akadályozza. Korábban a mezőgazdaság az energia-felhasználók sorába nyert elhelyezést. Bár jelenleg is tetemes energiát használ fel, de egyidejűleg jelentős energia­alapanyag termelő is. Részesedése a hazai energiatermelésben ma még viszony­lag alacsony - csupán közelíti a teljes energiatermelés 5%-át - azonban a ten­denciák olyan reményekkel kecsegtetnek, hogy az említett arány értékét a közel­jövőben messze meghaladhatjuk. A jelenleg folyó kísérletek - amelyekkel zöm­mel az egyetemek mezőgazdasági tudományokkal foglalkozó tanszékei foglal­koznak - ígéretesek, a jelenleginél magasabb szint elérésére képesek. Napjaink­ban ismertek azok a mezőgazdaságban folyó kísérletek, melyek főleg a gyen­gébb termőképességű talajokon folynak energia-alapanyag előállítási célzattal. Ez alkalommal ismét meg kell említeni az Agrártudományi Centrumban erre irányuló vizsgálatok eredményeit. Az ország északkeleti területeinek kedvezőt­len adottságai predesztinálják e feladat megoldását egyetemünk keretei között. Közismert, hogy hazánkban a vízi-, szél- és geotermikus energia termelésének növelésére aligha lehet számítani, de kiemelkedően jelentős a fitomassza és a kommunális hulladék megújítható energiaforrásainak növelése. A mezőgazdaság komplex fejlesztésének egyik legfontosabb feladata a táj­­gazdálkodás­­ tájtermesztés jelenleginél lényegesen szélesebb körű megvalósítá­sa. A táj­gazdálkodás - táj­termesztés fogalmi köre már sokszor fölmerült a me­zőgazdasági termelés fejlesztési lehetőségének keresése során. E gondolat leg­erőteljesebben az 1920-as évek második felében merült fel, amikor a történelmi körülmények kényszerítették hazánkat egy új termesztési rend kialakítására. En­nek az új rendnek az alapkoncepciója a tájtermesztés megvalósítása volt. Sajnos az akkori alacsony társadalmi-technikai fejlettség ennek elérését nem tette lehe­tővé, így a kérdésre nem érkezett válasz. Azóta több alkalommal újból előtérbe került ennek megvalósítása, illetve a megvalósítás módja. A jelenlegi feltételek e téren lényegesen kedvezőbb körülményeket biztosítanak, így nem tűnik hiábava­lónak a táj­gazdálkodás és a táj­termesztés szélesebb körű kiterjesztését célzó ter­vezés. A Nagyalföldet a mezőgazdaságon kívülállók általában egy nagy homo­gén területnek tekintik, a valóság azonban ettől nagyon eltér. Hazánkban a me­zőgazdasági termelésben hasznosított területek a tál­aj adottságok, a természetes vízellátottság mértéke, a klimatikus feltételek stb. tekintetében rendkívül nagy­mértékben különböznek egymástól. Egységes termelési irányelvekről alig lehet beszélni, helyette szükségessé válik a táj adottságaihoz alkalmazkodó gazdálko­dás elvének és módjának kidolgozása és megvalósítása. Az ország mezőgazda­ságilag hasznosított területén a tájbeli eltérésektől csak súlyos károk árán lehet eltekinteni. A károk elkerülése úgy lehetséges, ha mind a növénytermesztés, és állattenyésztés, mind az élelmiszer-ipari alapanyag-termelés azokon a területen

Next