Debreceni Szemle, 2005 (13. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy János: Mezőgazdaság és életminőség
Mezőgazdaság és életminőség köző formában. Az ipari szennyeződésnek igen sok forrása van, így az ülepedő por is jelentős veszélyt képez a különböző növényi kultúrák számára. Főként a zöldség- és gyümölcstermelés területén tapasztalható száraz ülepedés az, amely a növényi életfunkciók zavartalan működését akadályozza. Korábban a mezőgazdaság az energia-felhasználók sorába nyert elhelyezést. Bár jelenleg is tetemes energiát használ fel, de egyidejűleg jelentős energiaalapanyag termelő is. Részesedése a hazai energiatermelésben ma még viszonylag alacsony - csupán közelíti a teljes energiatermelés 5%-át - azonban a tendenciák olyan reményekkel kecsegtetnek, hogy az említett arány értékét a közeljövőben messze meghaladhatjuk. A jelenleg folyó kísérletek - amelyekkel zömmel az egyetemek mezőgazdasági tudományokkal foglalkozó tanszékei foglalkoznak - ígéretesek, a jelenleginél magasabb szint elérésére képesek. Napjainkban ismertek azok a mezőgazdaságban folyó kísérletek, melyek főleg a gyengébb termőképességű talajokon folynak energia-alapanyag előállítási célzattal. Ez alkalommal ismét meg kell említeni az Agrártudományi Centrumban erre irányuló vizsgálatok eredményeit. Az ország északkeleti területeinek kedvezőtlen adottságai predesztinálják e feladat megoldását egyetemünk keretei között. Közismert, hogy hazánkban a vízi-, szél- és geotermikus energia termelésének növelésére aligha lehet számítani, de kiemelkedően jelentős a fitomassza és a kommunális hulladék megújítható energiaforrásainak növelése. A mezőgazdaság komplex fejlesztésének egyik legfontosabb feladata a tájgazdálkodás tájtermesztés jelenleginél lényegesen szélesebb körű megvalósítása. A tájgazdálkodás - tájtermesztés fogalmi köre már sokszor fölmerült a mezőgazdasági termelés fejlesztési lehetőségének keresése során. E gondolat legerőteljesebben az 1920-as évek második felében merült fel, amikor a történelmi körülmények kényszerítették hazánkat egy új termesztési rend kialakítására. Ennek az új rendnek az alapkoncepciója a tájtermesztés megvalósítása volt. Sajnos az akkori alacsony társadalmi-technikai fejlettség ennek elérését nem tette lehetővé, így a kérdésre nem érkezett válasz. Azóta több alkalommal újból előtérbe került ennek megvalósítása, illetve a megvalósítás módja. A jelenlegi feltételek e téren lényegesen kedvezőbb körülményeket biztosítanak, így nem tűnik hiábavalónak a tájgazdálkodás és a tájtermesztés szélesebb körű kiterjesztését célzó tervezés. A Nagyalföldet a mezőgazdaságon kívülállók általában egy nagy homogén területnek tekintik, a valóság azonban ettől nagyon eltér. Hazánkban a mezőgazdasági termelésben hasznosított területek a tálaj adottságok, a természetes vízellátottság mértéke, a klimatikus feltételek stb. tekintetében rendkívül nagymértékben különböznek egymástól. Egységes termelési irányelvekről alig lehet beszélni, helyette szükségessé válik a táj adottságaihoz alkalmazkodó gazdálkodás elvének és módjának kidolgozása és megvalósítása. Az ország mezőgazdaságilag hasznosított területén a tájbeli eltérésektől csak súlyos károk árán lehet eltekinteni. A károk elkerülése úgy lehetséges, ha mind a növénytermesztés, és állattenyésztés, mind az élelmiszer-ipari alapanyag-termelés azokon a területen