Debreceni Szemle, 2009 (17. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Pozsonyi Zoltán: Egy(bor)kereskedő nemes. II. Vincze Pál magánélete és anyagi világa
Pozsonyi Zoltán Egy (bor)kereskedő nemes. II.* Vincze Pál magánélete és anyagi világa Nőkre mért csapások Piskárkosi Szilágyi Sára és fia, Vincze Pál közötti egyetértés az utóbbi nemesi testőrségből való leszereléséig tartott. A kenyértörés pontos dátuma nem, csak kiváltó oka ismert az özvegy testamentumaiból. 1809 nyarán a már hosszú ideje betegeskedő, magára maradt nő végrendeletében a Túrkevén lévő javakat (ház, szőlő, fekvő jószág) nem kizárólag fiának hagyta, hanem hat gyermeke között - nemtől függetlenül - egyenlő arányban osztotta fel. A birtokra nem tartott igényt, azt egyik vejének, a később még szerepet kapó Fazekas Lászlónak, aki teljes jogú megbízottja is volt, tisztes ellátása, valamint házban maradása fejében átadta. Az októberben papírra vetett második testamentumában megerősítette, hogy halálát követően öt lányához hasonlóan fia is csak egyhatod részt vehet birtokba a nagykunsági fekvő jószágból, boldogult férjemnek is édesanyjáról, nem atyjáról maradt öröksége volt, és a lányokra is csak úgy szállott, mint a férfiakra” - magyarázta a lányait jutalmazó döntés hátterét. [Kiemelés - P. Z.] Állítása szerint fia - Bécsből való hazatérését követően - az ő érmelléki ősi birtokára támaszkodva, s 7000 rajnai forintos támogatását élvezve tudott gyökeret ereszteni Biharban. Ennek ellenére az a megkérdezése nélkül adott túl húsz marháján és egy erdőrészén. Szilágyi Sára végrendeletei a jászkun társadalmi közegben rendhagyónak minősültek, ugyanis az özvegyasszony nem tulajdonosa, csak haszonélvezője volt férje fekvő jószágának, ráadásul a haszonélvezet kizárólag a közszerzeményekre vonatkozott. A jászkun szokásjog, illetve az azt tükröző 1799-es jászkun nádori statútumok értelmében a földet a lányok egyenlően örökölték a fiútestvéreikkel, fekvő jószághoz azonban nem jutottak, részüket kifizették.3 Mindebből kitűnik: * Dolgozatunk első része: Debreceni Szemle 2007/3. 319-330. 1 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (MSZML) Túrkeve közigazgatási iratai (V. A. 501/b.) Caps. D. Fasc. 3. No. 29/1809. 2 Uo. Cap. D. Fasc. 4. No. 61/1809. Összesen 15500 rajnai forintot adott kölcsönbe, ajándékba gyerekeinek. Sem a pénz átadásának, sem a visszakapásának időpontjait nem tüntette fel. 3 Articuli 1844. 36-40. Statuta 1844. 36-40. Brandt 1913. Örsi 1994. 147-153. Bánkiné 2005. 102-108. A nők csak saját szerzeményükről rendelkezhettek. A nem közszerző özvegy, ha újból férjhez ment, házastársa ingóságaiból - hitbérén, hozományán, jegyajándékán kívül - csak egy gyermekrészt vihetett el.