Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)
1878-05-15 / 95. szám
^ 1878. X. évfolyam. 95. szám. Szerda, május 15. Előfizetési pénz s minden közlemény : FŐ PIACZ. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP Előfizethetni helyben : • STLSK.*22 £ r. A debreczen-vidéki „rtt**etlen*é«l párt“ közlönye. Egyebütt a postahivatalok utján. a ------------------------------------Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. .Nyílttérien megjelenő közlemény etiiaséboi petit sora 15 kr. Név- vagy kórmentetlenül beküldött kéziratok nem vétetnek tekintetbe. — Úgyszintén kéziratok nem adatnak vissza. r—^7—^ TNT,it 1 >T>17»rNiry i.^y r TM-* Helyben és postán küldve: fl TM Bal jjfsp* If §1 öth»»ibos petiuorért s kr. Egy évr. 10 frt kr. Negyed évre S frt 56 kr. H ffl B H gffl JH Hl. 1 B J|m. jÉlF ill lH Ji JA Bfl Nagyobb terjedelmű, leint »elmén több lebe« Félévre aBIh9wI n^hrmhb^MHhu *>® rbhI kk&bbbbSEB vbbHbkhbSumkKbé BHB Bélyesdij: minden beigtatÁstfrl Milon 30 kr. . Patay István emlékezete Részvétnyilatkozatok Nagyságos asszony Kedves férjének halála, ámbátor nem jött immár váratlanul, mindamellett mélyen megszomoritott. Közel harmincz esztendeje, hogy ismertem és becsültem őt, úgyis mint derék hazafit és vitéz katonát, úgy is mint jó barátomat Azért elköltözését is nemcsak mint hazafi, hanem mint személyes barátja is fájlalom. S fájlalják mindazok, a kik ismerték, különösen pedig a függetlenségi pártiakon kívül, 48-as elvű képviselőtársaim. Engedje azért Nagysád, hogy úgy magam, mint — ezeknek megbízása folytán — az országgyűlési 48-as párthoz tartozó képviselőtársaim nevében is legőszintébb részvétünket kifejezzem, kérve az ég urát, hogy Nagysádnak mély és méltó bánatát enyhíteni kegyes legyen. Kiváló tisztelettel maradván Nagysádnak Budapesten, 1878. máj. 9-én alázatos szolgája Irányi Dániel meg fogja találni az enyhülést a sors csapása ellen, a sors ama kedvezményéért, hogy ily jellemmel kötötte össze „holtáiglan.“ Kevés nőnek jut ki a végezettől a nagyságodéhoz hasonló özvegyi fátyolt viselni, ha már egyszer úgy akarta az ég, hogy ezt viselnie kellesen Boldog , ott, abban az ismeretlen hazában; boldog, hogy nem kell látnia pusztulását annak, amelyért élt, amelyért halni kész volt — a hazának. Nem folytatom tovább, köny tolul a szemembe, s azt sem tudom mivel zárjam be levelemet. Íme most látom csak, hogy megtagadja a szolgálatot a toll, s ám ítéljen el nagyságos asszonyom e sorokért, én nem vagyok képes máskép és másban kiönteni szomorúságtól kiáradt szivemet, mint azzal, mely megmond sokat: az isten áldja meg ! Ez részvétem vigasztalom, mindenem. Tiszteletem nyilvánítása mellett vagyok és maradok alázatos szolgája VERHOVAY GYULA között, kik azt mint nagybecsű emléket fogják tisztelni és megőrizni. Különös hálával érzem magamat lekötelezve azon gyengéd figyelem iránt, melylyel engem megtisztelni és megbízni méltóztatott, hogy azon kedves baráti emlékeket illő helyekre szolgáltassam át. Midőn e megbízásnak hitem szerint és a legőszintébb lelkiösmerettel iparkodtam megfelelni, s arról Méltóságodnak szerény soraimban jelentésemet megtenni múlhatatlan kötelességemnek ismerve maradok Méltóságodnak legmélyebben tisztelő alázatos szolgája Gáspár András, honvéd tábornok, Veszprém. (Távirat Patay István özvegyéhez ) Fogadja őszinte részvétünk nyilvánítását a minden izében magyar hazafi gyászos elhunyta felett ■ az elhunytnak veszprémi tisztelői Budapest, 1878. máj. 8. Nagyságos asszonyom Somogymegyéből visszaérkezvén, nagy megdöbbenéssel és igazi lélekfájdalommal olvastam a halotti jelentést, mely elsötétülő szemeim elé tárta, hogy a legnemesebb, leghazafiasabb, önzetlen tiszta jellem nincs többé. Elröppent a mindenség nagy honának ama részébe, hol több méltó társra talál, nem úgy, mint itt lenn a földön, a hol annyi sok az emberi gyom, mely az irás szerint, kiirtásra vár. Miért is kellett hát neki, épen neki itt hagyni ez árva hazát, amikor puszta megjelenése, puszta léte például szolgált ? E kérdést vetem fel magamban és kétszeresen erőt vett szivemen a bánat, hogy a véletlen úgy rendezte Somogyból visszajöttemet, amelynélfogva nem láthattam még egyszer, még utoljára az életben, még egyszer, még utoljára legalább a ravatalon, mely hazafias porhüvelyének meghozta a dicsőséget, hogy a nép ezrei és ezrei piedastallá emelték azt, s eljárnak oda búcsút venni attól, kit jobban is méltányolhattak volna, míg élt. Bocsánat! Asszonyom ! Hisz én kegyetlen vagyok, szaggatom az élő sebet, amikor ezer jó füvet és a megnyugvás balzsamiját kellene csepegtetnem rá. Ah ! de hol vegyek én oly szavakat, amelyek csodatevő erővel bírjanak? Talán a vigasztalást? A vigasztalás sok esetben méreg, mely növeli a fájdalmat, ahelyett, hogy enyhítené. Nem ! én nem vigasztalom nagyságodat a veszteségért, mely sújtotta, mint hitvest sújtotta, mint honleányt. Vigasztalást hiába keres bárki e hazában az ő ravatalánál; nincs itten más, mint enyhülés, melyet feltalálhatni emlékénél. Ha vissza-visszatekint nagyságod lovagias és nemes életére; ha meg-megállapodik renditletlen férfiú jellemének nagy szabású vonásainál: ezekben Eger, 7/5 1878, Mélyen tisztelt Nagyságos Asszony A ma vett halotti gyász hirdetményből értesültem azon szomorú esetről, hogy nagyságodnak volt élet párja, s az én lelki barátom Patay István, a folyó hó 5-én az örökkévalóságba szenderült. Ezen lelkemet megrázó gyász eset olvasására, mely szerint a kérlelhetlen halál egyik örök életre méltó hites társat, — rendíthetetlen gránit szikla jellemű hazafit, — tántoríthatatlan elvhűségü szabadság bajnokot, ki a nemzeti elidegeníthetetlen jogokat a véres harczokba kardjával, a törvényhozási teremben pedig a vásárhitüek ellenébe dörgő szavával csüggedetlenül védette, és a ki e mellett a társas körökbe vidám kedvet éleszteni, megválogatott barátait pedig maga iránti teljes bizalomra, és ingathatatlan ragaszkodásra lekötelezni tudá, kijelenteni nem mulaszthatom nagyságod előtt el, keblem megrendült, szivem pedig keserű fájdalomba merült. Ily bánatos helyzetemben nem is azért intézem tehát jelen soraimat nagyságodhoz, hogy ez után én, aki magam is baba merülve vagyok vigasztalni törekedjem, a vagy ezek által méltó fájdalmát eloszlathatni reménykedjem, mert hiszen jól tudom magamról, hogy e részben ezért nem érhetek, mivel jelen esetben csak az idő lehet bánatát enyhítő orvos, de írok mégis egy részről igaz részvétem kifejezése, más részről pedig azon tiszteletteljes kérésemnek honleányi magasztos lelkületéhez intézése végett, hogy engemet félbe szakadatlanul tapasztalt eddigi kegyeiben, és bizalmába továbbá is megtartani kegyeskedjék. Ki is többnyire kezeit csókolva síromig maradok Nagyságodnak, tántoríthatatlan mély tisztelője Csiky Sándor Budapest, május hó 11-én 1878. Mélyen tisztelt Méltóságos Asszony Mélyen érezve azon családi veszteséget, mely a sors kérlelhetlen csapása által Méltóságodat érte, engedje meg nekem, hogy afeletti szívből fakadó őszinte részvétemet nyilváníthassam, úgy magam mint honvédtársaim nevében is, kik a boldogultnak minden körülmények között hitbarátai s tisztelői voltunk. Ez alkalommal fogadja Méltóságod hálás köszönetünk nyilvánítását azon kegyességért, hogy forrón szeretett kedves férje kimúlását vélünk tudatni méltóztatott. Kegyes megbízásából bátor voltam a hozzám intézett nagybecsű ereklyét baráti körben megosztani, és pedig azok Népbolonditás. A habarékpárt valóságosan rendszeresen kezdi űzni a népbolondítást. Az országházban már kijelölték maguknak azt a helyet, hol ezelőtt Tisza ült, csak azért, hogy ámítsák vele a Kálmán világot, hogy ők a baloldaliak. Már pedig hiába erőlködnek e jámborok, mert mi a mai valóságos ellenzék, megismerjük e jámbor urakat. Azután még addig válogatnak a padokban, míg majd a választásoknál a nemzet, amelyet annyiszor bolondá tettek, a pad alá ülteti őket. Dicsértessék a mi kormányunk. Tisztelt bosnyák vendégeink hadjáratra készülnek ellenünk Horvátországban. Andrássy és Tisza 7 millió frt. erejéig itt ápolták melengették a porta ellen fellázadt bosnyákokat s’ most az occupálandó atyafiak lövöldözik a magyar állam tisztviselőit. Diakovár közelében 12 menekült ur hátultöltő puskákkal sétálgatván, elfogatott ugyan, de ezen a tájakon még sok fegyveres bosnyák mulat s’ veszélyezteti a közbátorságot az occupationális testvérisülés örvendetes előjátékául. Történelmi csarnok. A főiskolai tűzoltó egylet (Tizenhatodik közlemény. III. A főisk. tűzoltó társaság szép eszméktől hevítve tartotta fenn magát, s élte keresztül a kétszáz évet, mely alatt a szép eszmék gyakran lettek megtestesítve. tagjának, Debreczen város A nemzet-test egy közönségének áldozott ily szép számú éveken keresztül, így lévén a dolog nem lehet csodálkoznunk, ha midőn az egész nemzet, a haza kivánta, hogy tetterejét, képességét megmutassa. Nem lehet csodálni, ha lelkesedve ragadta meg az alkalmat, hogy bebizonyíthassa életrevalóságát, hogy szolgáljon a hazának. A 48-iki szabadságharczot értem, midőn az ifjúság idehagyta táplálóját a főiskolát, hogy közös anyját, a hazát védje utolsó csepp véréig. A főisk. tűzoltó társaság tagjai is, mint akik életerős ifjak valának, lelkesedve gyűltek a hon megvédésére kibontott zászló alá. Így történt aztán, hogy a tűzoltó társulat működése itt Debreczenben fennakadt egész addig, mígnem a gyászos katastrófa megtörtént. A hon megmentése szép eszméjétől lelkesedett sereg, amely bátorsággal oltotta a tüzet, ép oly bátor és önfeláldozó volt a csatamezőn is, nem kímélte életét, csakhogy a hazáé megmaradjon ... A hon hősies védelmében esett el panyolai születésű Bakos Lajos hat éves diák a Piski lódnál, a bodosi születésű Szekeres Gedeon öt éves diák a moóri csatában, szatmári születésű Jéger Károly négy éves diák Buda alatt, karczagi születésű Papp István három éves diák Csornánál, és még ezeken kívül ki tudja hányan lelték sírjukat a csatamezőn csak kis körű egyletünk kebeléből is. Legyen e nehány sorban emlékük megörökítve a hősöknek, legyenek ezek előpéldák, nekünk utódaiknak. Majd midőn a harcz fellegei eltisztultak hazánk egéről, majd midőn ismét felkeresték a főiskolát a megmaradottak, majd midőn kikeseregték magokat a haza gyász sorsa, és elesett társaik felett; többek keblét megszállta a vágy a főisk. tűzoltó egyletet megalakíthatni. És a gondolat tetté érlelődött; a tűzoltó egylet éveken keresztül derék felügyelő tanára t. Szűcs István ur, összehívja 1850. márcz. 7-én az egylet megmaradt tagjait, lelkesítvén, buzdítván s egyszersmind intvén őket, hogy kövessék őseik nyomdokait, közelebbről pedig egészítsék ki, alakítsák meg ez egyletet. És a megalakulás ezen alkalommal meg is történt, elnökké választatván a tűzoltó egyletnek éveken át igen buzgó tagja, ekkori contrascriba Révész Imre ur, alelnökké Kassay Ignátz, jegyzővé Csató József. Ülnökökké: Boross Lajos, Papólczi Károly, Décse Károly, Osvald József, Csáki Gergely, Bakoss Mihály, lámpásbordóvá Szabó József, nagy botossá Oláh Ferencz, kis botossá Kémeri Imre, ilyen formán 1850. márczius 7-én 76 rendes és 4 tiszteletbeli taggal a főiskolai tűzoltó egylet megalakulván, rendes működését megkezdhette. a. Szervezet. Brüsselben írott sorok (Vése. A kicsiny árulók elárulják a nagyobb árulókat. Pietri Maupasra, Maupas Carlier-ra sandít! Utálatos rondaság ! De hiába, itt csinálták közösen az államcsínyt. Ez a dolog bibéje. Különben köztük minden kétes : a szem, a mosoly, az utógondolat, a férfiak, a nők, a szolga, a herczeg, a becsületszó, a születési származás. Érzi mindenki magáról, hogy sikkasztó volt, és gyanús. Mindegyiknek titkos indokaik voltak és vannak, mindenki tudja, hogy mit és mi oknál fogva tett. Senki sem nevezi meg bűnét, és senki sem viseli apja nevét. Az isten bocsásson meg bűnömért, de kedvem volna 100 láb magas bitófát emelni, szögeket és kalapácsot venni kezembe, és a két lator közt, kiket Leroy-Saint Arnaudnak, és Fialin-Persignynek neveznek, keresztre feszítenie Beauharnaist, ki Bonaparténak hazudja magát. Titeket sem foglak elfeledni, bűntársak ! Legyetek nyugodtak, Morny, Romineu, Fould , te is, Delangle, ki hátadon e felírást viseled : Igazságszolgáltatás ! Nyugodt lehetsz te is, Troplong, ki a törvényen elkövetett erőszakot dicsőítetted, ki az államcsínynek apologista tanácsadója valál, ki az esküszegésnek bókoló hivatalnoka voltál, ki a gyilkosságnak panegyrista birája valál, ki sártól, vértől szennyes kézzel fogsz a túlvilágra jutni. Megkezdem a harczot. Kivel ? Azzal, ki ma Európát tényleg uralja. Ám lássa a világ e jelenetet. Bonaparte Lajos neve ma egyértelmű az ittas diadallal, és a győzelemben fetrengő vidám és kegyetlen zsarnokuralommal; ő a hatalomnak örült mértéke, mely akadályt keres, és azt sem a dolgok folyásában, sem az emberekben meg nem találhatja ; Bonaparte Lajos markában tartja Francziaországot, urbem Romám babét, és ki Frankhont, az a világot uralja; ura a szavazatoknak, a lelkiismeretnek, a népnek; ő nevezi ki utódját, uralkodik a jövő szavazatai fölött, rendelkezik a halhatlanság felett, és a jövőt pecsét alatt tartja ; senatusa, törvényhozó testülete, államtanácsa, meghajtott fővel kullognak utána, és talpát nyalják ; az érsekeket és bíbornokokat pórázon vezeti; lábbal tapodja az igazságot, mely átkozza, és a bírákat, kik imádják ; ha szemüldéit összevonja, harmincz hírlap hirdeti ezt a világnak, és ha kis ujját megmozdítja, minden táviró mozgásba lő; kardcsörgés veszi őt körül; a sas szárnyai alatt, a szuronyok ezrei és citadellák közepette trónol ; a szabad népek reszketnek és szabadságaikat rejtegetik, nehogy ellopja; még a nagy amerikai köztársaság is haboz vele szemben, és nem merészli követét visszahívni. A fejedelmek hadseregeik közepette nyájasan mosolyognak reá, pedig szívükben félelem honol. Hol fogja vájjon kezdeni ? Belgiumban? A Svájcban? vagy Piemontban ? Európa retteg a pusztulástól. Ő mindenre képes rá és tőle minden kitelik. Nos tehát, akad egy elhagyott, száműzött, tönkretett, üldözött férfiú, ki e hatalmas úrral, e diadalmaskodó hőssel, e dictatorral, e mindenható császárral szembeszáll, és megtámadja őt. — Lajos Napóleonnak van tízezer ágyúja és ötszázezer katonája ; az írónak van tolla és téntája. Az író önmagában semmi, porszem, árny, hajlék nélküli földönfutó, útlevél nélküli csavargó, de két hatalom harczol oldala mellette : a legyőzhetlen jog, és a halhatatlan igazság. A gondviselés jól cselekedett volna, ha ez elkeseredett harczra, ha e kétségbeesett párbajra kitünőbb és kiválóbb lasztott volna, de hiszen itt nem harczost ráférfiak, hanem eszmék küzdenek! Jól van ez igy, ahogy van. Lássa a világ e jelenetet. Mi ez tulajdonképen ? A védtelen értelmiség szembeszáll az óriás erőszakkal. Parittyámban egyetlen kövem van, de erő az igazság, ez súlyos. Ma, hatalmának és uralmának tetőpontján intézek támadást Bonaparte Lajos ellen, s így van ez jól. Igen, én megtámadom Bonaparte Lajost, és teszem ezt a világ, az isten, és az emberek szeme láttára; megtámadom férfiasan, és kétségbeesetten, mert szeretem a népet és Frankhont. Legyen ő császár, de legyek én az egyedüli, ki ellenszegül; tudja meg Bonaparte, hogy a császárságot el lehet rabolni, de a lelkiismeretet megvásárolni nem lehet. Hugo Victor: Ez újraéledés korszakában megállva a régi alapon, megtartva a régieket, mint amelyek jóknak bizonyultak be, ezeket pótolta a kor kívánalmaihoz mérten az egylet czéljának megfelelőleg, czélszeríekkel a főiskolai tűzoltó egylet. A már átalam említett, több ízben lényeges változáson általment, és gyűlési határozatokkal pótolt alapszabályok lettek ismét elfogadva, mely alapszabályokon azonban az idők folyamában többször téteztek javítások, így pl. 1853. okt. 22. tartott közgyűlésen „átlátva a társaság, hogy törvényeink a korhoz nem alkalmazhatók, elhatározza a törvények átvizsgálását és korszerű kijavítását,“ melynek is eszközlésére elnök Adam Gerson, alelnök Pákozdi Lajos és jegyző Kocsis József küldetnek ki, azon meghagyással, hogy a munkálat a legközelebbi gyűlésre beterjesztetvén, a tanárkarhoz megerősítés végett beadassék. A törvények nem sokára el is készültek és 1854. márt. 18. és máj. 6-án tartott gyűléseken felolvastatván, érvényeseknek nyilváníttattak. (Folyt, köv. BUDAPESTI HÍREK. A budapesti tud egyetem tegnap délelőtt tartotta 98 évvel ezelőtt történt újjáalakításának emlékünnepét. A fővárosi könyvkereskedők máj. 15-től aug. 15-ig üzleteiket vasár- és ünnepnapokon zárva fogják tartani. A népszínházban legközelebb „Ila berek“ czimű franczia bohózatot fogják előadni. Az Ügyvédjelöltek majálisa első júniusban leend a Margitsziget egyik vendéglőjében. Borics Ágnes nőcselédnek tiltott viszonya volt már régebb idő óta egy nős mesteremberrel. A nő megtudta férje hűtlenségét, megleste ennek kedvesét, s egy üveg vitriolt öntött arczába A súlyosan megsérült nőt a kórházba szállították, oldalmenetben jobbra. 8. Andalgó, előre menetben. 9. Csalfa, oldalt jobbra. 10. Oldalmenet, tappantó forgással jobbra. 11. Lejtő jobbra. 12. Vitorla és orsóforgás balra. 13. Elől hegyező, oldalkihányóval helyben. 14. Kis harang jobbra. 15. Hátul legyező, oldalkihányóval előre menetben. 16. Toborzó előre. 17. Piros forgás. 18. Némely szükséges tudnivaló. 19. A tánczkolonról. 20. A kör magyar figuráit ábrázoló jegyek magyarázata. Magyar körtáncz. Első figura. Andalgó I. II. rész. Második figura. Lelkes I. II. rész. Harmadik figura. Toborzó I. II. III. rész. Negyedik figura. Ömledező. I. II. rész. Ötödik figura. Három a táncz I. II. III. rész. Hatodik figura. Kézfogó I. II. rész. Végül Choreographia I—XVIII. tábla. Körmagyar első magyar társas táncz. Szerkesztő Szőllősi Szabó lajos táncművész. Tanitók és tánczkedvelők vezérkönyvvet is szövegezte, rajzolta és metszette Balla Károly. Ara 40 kr. Debreczen. Telegdi K. Lajos bizománya 1878. A 32 lapra terjedő füzet elején „A magyar nemzet mindkét nembeli lelkes ifjúságához“ szól a szerző, a körmagyar eredetéről, annak szépségéről, mint eredeti nemzeti tánczunkról beszél, hogy azt mindenki egyöntetűleg szabatosan megtanulhassa, hazafias kötelességének tartá, e társas tánczról ábrákkal világosított könyvecskéjét kiadni. Szerző nemes czélt tűzött ki maga elé, midőn a körmagyar terjesztése által nemzeti sajátságainak egyik fénypontját akarja állandósítani. A nemzeti szokásokhoz meleg ragaszkodás ma már egészen kihűlt, a magyar intelligentia világpolgárias színben tűnik föl. Amit Berzsenyi jellemzőleg s irt el kora nemzetietlensége fölött, ma is alkalmazható : „Mi a magyar most ? Rut szibarita váz, letépve fényes nemzeti bélyegét, hazája feldúlt védfalából rak palotát heverő helyének!“ Ily aggodalmas helyzetben jól esik, ha a hazai sajtó termékei közt a nemzeti mírszép egy-egy szikrácskája megvillan. Prométheusz csak egy szikrát húzott alá az égből s az emberiség tűz hiányában többé nem szenvedett. A körmagyar nemzeti szokásaink egyik tüz-szikrája melyből a haza ifjúsága a szép és nemes iránti lelkesültség oltárán állandó tüzet gyújthat s „öröködhetik fölötte, hogy az el ne aludjék.“ A „körmagyar, első magyar társas táncz“ czimü füzetke a haza mindkétnemü tánczkedvelő ifjúságának nemcsak azért ajánlható, hogy általa nemzeti szokásaink egyike e szép magyar táncz társas köreinkben ismét megillető helyét foglalja el, hanem azért is, mert e füzetke segélyével, a szövegbe nyomott ábrákat megfigyelve önszorgalom útján bárki is megtanulhatja a körmagyart. A füzet tartalma következő: 1. A szövegben előforduló lábrajzok magyarázata. 2. Az időmértékről. A „körtünctban előforduló lépésekről. 3. Tánczállás. 4. Női bokázás. 5. Férfi bokázás. 6. Emelkedő lépés, oldalt jobra. 7. Andalgó, Kelet. A muszkák A politikai helyzet Suvaloff gróf orosz nagykövet hazaérkeztével gyökeresen megváltozott. A czár hir szerint az angol követeléseket vissza akarja utasítani. Állítólag az orosz kormány ultimátumot akar Angliának küldeni, Andrássyt pedig minden áron megnyerni szándékozik. Az orosz külügyi hivatal főorgánuma az „Argence Russe“ Suvaloff szentpétervári útja alkalmából azt írja, hogy a béke művét csak úgy lehet betetőzni, ha az európai congressus Ausztria-Magyarországot bízza meg Bosznia igazgatásával, mert a lázongó török bégek minden önkormányzatot lehetetlenítenek. E félhivatalos muszka nyilatkozatból az tűnik ki, hogy Andrássy gr. és Tisza miniszter urak a 60 millió közös kölcsönt Bosznia igazgatására követelik. Az orosz külügyminisztérium különben nem ajánlaná most Bosznia occupatióját Európa figyelmébe. Az Erdély erődítéséről szóló hírek csak „vakulj magyarféle taktikának tekinthetők és ha valami történik, az nem Oroszország, hanem Románia ellen irányul, Anglia. Egy londoni sürgöny szerint Beaconsfield lord Salisbury által Suvalov gróf orosz nagykövetnek tudtára adta nézeteit az új bolgár állam iránt. E szerint Bulgária 1500 négyszögmértföldre terjedne 2 millió lakossal, kiknek kilencz-tizedrésze bolgár; a Feketetengertől az új tartományt 20 mértföld széles török tengerparti terület választaná el, az aegaei tengertől pedig Bulgária 15 mértföldnyi távolságban maradna. Az orosz terv szerinti Bulgária tudvalevőleg 3800 négyszögmértföld 5 millió lakossal, kik közül csak négy tized rész bolgár. Amerikából az oroszok készületeiről megerősítő hírek érkeztek, a muszkák ott csakugyan szándékoznak hajókat egy kalóz flotillára vásárolni, de ott levő angol ügynökök ezen igyekezetüket úgy paralizálják, hogy a muszkáknál többet adnak oly hajókért, melyeket azok megvásárolni szándékoznak. Az oláhok. Romániában a viszonyok Oroszország és a román kormány közt mindig feszültebbekké válnak. Az oroszok 12 hadteste egy mozdulatot tett Gyurgyevótól a bukaresti vonalig, e vonalon az orosz hadtest pedig megtartotta állását nyugaton Argis folyó mellett Pitestiig, úgy hogy a kis Oláhországban öszpontosult román seregnek összeköttetése Bukaresttel ezáltal el van vágva. Ezáltal az oroszok területe Romániában nagyobbodott, de kérdés, vajjon ily erőszakos rendszabályok képesek lesznek-e román kormányt arra bírni, hogy Muszkaországgal convenciót kössön; ez több mint kétes. A törökök A török lapok azt írják, hogy a porta szilárdan megmarad a mellett, hogy ha Anglia és Oroszország közt kiütne a háború, a semlegességet meg fogja tartani. Mondják, hogy Osman basa erre vonatkozólag így nyilatkozott volna : „Mi nem leszünk oly becstelenek, hogy egy szerződést, melyen nevünk írva van, végrehajtatlan hagyjunk ; de nem leszünk oly botorak sem, hogy ezen szerződést erőszakkal fenntartsuk, ha netán egy más hatalom bárminő indokból annak megszüntetésére történne.“ Ez óvatos szavakkal kifejezi azt, amit itt mindenki vall, hogy t. i. a törökök soha nem lesznek az oroszok szövetségesei Anglia ellen. Osman basa a szultán teljes bizalmát bírja, s vele mindennap összejövetelt tart, miért is rezidenciáját Bebekből Konstantinápolyba tette át. Múlt csütörtökön egy rendkívüli haditanács tartozott a szera szkierátusban, melyben Izzed hadügyminiszteren kívül Ahmed, Muktár és Ibrahim, az új tengerészügyi miniszter, aztán Ozmán és Savfet basák vettek részt. Valószínűleg az képezte a tanácskozás tárgyát, hogy minő intézkedések történjenek, ha az oroszok hirtelen támadólag lépnének fel. Muktár megszemlélte az összes hadállásokat és az ütegeket minden ponton erősbítteté. A Konstantinápoly körül levő török haderők létszáma 140.000 főre rúg. Ehez járul még 30 zászlóalj Fazli basa alatt Várnában, 15 zászlóalj Trapezunt és Erzerum közt, 24 zászlóalj Batumban, 8 üteg tüzérséggel, 24 zászlóalj Epirusban és Thessáliában, 30 zászlóalj Gallipoli és Boulairnál.