Dél-Kelet, 1989. augusztus-december (1. évfolyam, 3-15. szám)
1989-08-01 / 3. szám
Hogyan s mikor lesz a jeleníz televízióból szabad, nemzeti kérdésre adott válaszokat a Magyar Demokrata Fórum Budapesti Televíziós Szervezetének szíves közreműködésével és hozzájárulásával közöljük Ghrudinák Alajos Teljesen újat, radikálisan! A Magyar Televízió mindig hatalmi harcokba kényszerült. Hol egyik, hol másik politikusunk személyi ambícióit szolgálta, csatlósként valakihez kötődött. Ezzel függ össze az „ejtőernyősök” állandó jelenléte is a televízióban. Mert kik kerültek az élére? Többnyire azok, akik valamelyik hatalmi csoport uszályába kapaszkodva lobbyztak. Így alakult ki az a dróton rángató, telefonon, „zsebből” irányító parancsuralmi rendszer, amely a vélt napi politika igényei szerint dirigálta az itt folyó munkát. Az önállóság az, amely szavatolná, hogy a Magyar Televízió ne valamelyik párt vagy pártok, hanem az egész nemzet érdekeit szolgálja. Magyar szemmel kellene láttatnia ennek az országnak a valóságát, és a világról is mindig reális, igaz képet kellene nyújtania. S akkor senki sem mondhatja rá, hogy idegenmajmoló, kozmopolita, amely kiiktatja a nemzeti tudatot, vagy azt, hogy nacionalista, önámítóan magyarkodó. A különféle vélemények ütköztetése és a vitaszellem óvná meg ezektől a vádaktól. A reform nálunk csak akkor járhat sikerrel, ha a magyarság nemzeti problémáinak megoldására, a hivatalos politikából szándékosan kiiktatott nemzeti tudat feltámasztására is vállalkozik. Csak akkor válhat az egész társadalom ügyévé, ha a nemzeti megújhodást és felemelkedést szolgálja. Így fonódik össze a függetlenség, a reform, a társadalmi igazEltökélt szándékunk a Szabad Magyar Televízió megteremtése, mely jellegében nemzeti, szemléletében pluralista, működésében demokratikus, vezetésében szakmai. A mai televízió még messze nem ilyen. Az MSZMP konzervatív káderei és kiszolgálói a túlélésre rendezkedtek be, nem hajlandók feladni tájékoztatási monopóliumukat, nem akarnak félreállni, a sztálinizmus utóéletére jellemző módon manipulálnak. Nincs igazi váltás,ságosság, a nemzeti identitás és európaiságunk eszméje. Szerintem a televízió nemcsak a nemzet szeme és szája, hanem az esze és a szíve is. Mindenki tudja, hogy egyelőre csak a víz felszíne mozog, a mélye mozdulatcsak felelősségmegosztás, áthárítás és elhárítás, dörgölőzködés új lobbyvezérekhez, kozmopolita kikacsingatással, kalmárszellemmel, a néző véleményének semmibevételével. Mi, a Magyar Demokrata Fórum Budapesti Televíziós Szervezetének tagjai politikai harcra szövetkeztünk munkahelyünk, eme államhatalmi eszközként működő intézmény párturalmának megszüntetése, s a Szabad Magyar Televízió megteremtése érdekében. Van. Lent még nagy a várakozás, de az emberek mihamarabb részt kívánnak venni életük irányításában. Magatartásukat, mentalitásukat nagymértékben befolyásolhatná a televízió. Ha nem a lobbyzás érvényesülne, ha a vezetés a nemzet önmegvalósulásáért ügyködne. Reformokra van szükség a televízióban is. Korábban javasoltam már, hogy hozzunk létre egy olyan csapatot, amely radikálisan új műsorpolitika kimunkálásához látna. Semmi sem történt. Meggyőződésem: teljesen új struktúrát kell kialakítani, amelyet nem valamiféle központ irányít. Csakis az erkölcs és a minőség kohéziójában dolgozó önálló műhelyekben, szerkesztőségekben fogalmazódhat meg az a mondanivaló, amely valóban, nemzetivé és össznépivé teszi a televíziót. Olyan műhelyekben, ahol gondolkodó emberek alkotnak, akiknek véleményük, közlendőjük van és persze tehetségük is. Nem az egy húron pendülők csapatára gondolok, hanem a különféle álláspontot képviselők közös munkájára. Az igazmondók sereglésére, akik vállalják önmagukat és azt, amit mondanak. Alkotó emberekre, akik bíznak szellemi és erkölcsi erejükben, mert tudják: főnökök jönnek, főnökök mennek, de nekik műsort kell csinálniuk. A változás elkerülhetetlen. Most a purgatóriumban vagyunk. De a nézőt a műsor érdekli. És mi neki, érte dolgozunk. Ez a mi munkánk. Ilkei Csaba Politikai harcra szövetkeztünk!