Dél-Kelet, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-12 / 1. szám
A kommunista fogyókúra fekete hétfője Savanyúság ebédre• Két év alatt 300 százalékos áremelkedés • Az elvtárs urak frázisokat pufogtatnak Szomorú, fekete hétfő. Január 8.1990-ben. Történelmi nap az áremelések kusza szövevényében. Járom a boltokat és megdöbbenek. Kifosztott polcok, gondolák. Riadt kereskedők, hangoskodó, beletörődött és elkeseredett vásárlók. A kosárban zsírszegény tej, két tojás, fél kiló kenyér. Dobozon, az ABC-áruházban kucsmás öregember káromkodik. Szidja a rendszert, a párttitkárokat, akik a tönk szélére juttatták az országot. A fiatalember csak annyit mond a majdnem üres bolt láttán: "Mi ez, Románia?" Már senkinek sincs kedve mosolyogni az üzletek környékén. A drasztikus áremelés dühös elkeseredést, kilátástalanságot varázsolt az emberek arcára. És tehetetlenséget Tíz deka vaj 18, egy kiló sertéscomb 255 forintba kerül. De még nincs vége! Hétfőtől felemelik a fűszerpaprika, a száraztészták árát és ami esetleg kimaradt a sorból. Az egyik eladó keserűen megjegyzi: "örvendezzünk, a keserűvíz ára nem változott." Egészségünkre! - emelem fel a hangom. Közben hozzám lép a fiatalasszony a sületlen kenyérrel, amelyből 18 forintba kerül egy kiló. "Legalább ehető lenne" - méltatlankodik, de a szatyrába süllyeszti, hiszen nincs más választása. Csabán az egyik élelmiszerboltban a kopott kabátos férfi aprópénzt számol, vegyes savanyúságot vesz ebédre. Az elvtárs-urak pedig ájtatos képpel magyarázzák, hogy mindezt értünk teszik és milyen jó nekünk az infláció. Eddig tart a jövőbe vetett hitük. Csak azt felejtik el, hogy a demagóg maszlagot már nem veszi be a nép. Két-három évvel ezelőtt is azt bizonygatták: kitartás, nemsokára egyenesbe jövünk. Most ugyanezt mondogatják. Előveszem az 1987-es élelmiszer-árjegyzékeket és összehasonlítom a mostanival. A számok mellbevágnak. Nem ritka a 200-300 százalékos áremelkedés. Ez egyértelműen mutatja, hogy az árak folyamatos felsrófolásával semmit nem lehet megoldani. A gazdasági élet kisebb-nagyobb önkényurai pedig nyögnek, izzadnak, frázisokat pufogtatnak olykor sarokba szorított vadként nyüszítenek Érveik már nincsenek. Esetleg a pártállam nagyjaitól ellesett közhelyekkel butítják az embereket Az igazi felelősök jól megérdemelt nyugdíjukat élvezik, közülük némelyek nem átallanak kiállni szónokolni a nagy szocialista eredményekről és elfeledkeznek a kommunista fogyókúrára ítélt nép valódi gondjairól. Nem árt a figyelmükbe ajánlani: 3 millió ember, a lakosság egyharmada él a létminimum alatt Mi jöhet még ezután? Seres Sándor Örvendezzünk! A keserűvíz ára nem változott... Megjegyzés: A felsorolt élelmiszerek árai - a kenyér és a zsírszegény tej kivételével - a különböző vállalatok, szövetkezetek üzleteiben a szabad ár miatt eltérhetnek egymástól. Üzleti csendélet január 8-án, délelőtt