Dél-Kelet, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-12 / 1. szám

A kommunista­ fogyókúra fekete hétfője Savanyúság ebédre• Két év alatt 300 százalékos áre­melkedés • Az elvtárs urak frázisokat pufogtatnak Szomorú, fekete hétfő. Január 8.1990-ben. Történelmi nap az áremelések kusza szövevényé­ben. Járom a boltokat és meg­döbbenek. Kifosztott polcok, gondolák. Riadt kereskedők, han­goskodó, beletörődött és elkese­redett vásárlók. A kosárban zsír­szegény tej, két tojás, fél kiló ke­nyér. Dobozon, az ABC-áruház­­ban kucsmás öregember károm­kodik. Szidja a rendszert, a párttit­károkat, akik a tönk szélére juttat­ták az országot. A fiatalember csak annyit mond a majdnem üres bolt láttán: "Mi ez, Romá­nia?" Már senkinek sincs kedve mosolyogni az üzletek környé­kén. A drasztikus áremelés dü­hös elkeseredést, kilátástalansá­­got varázsolt az emberek arcára. És tehetetlenséget Tíz­ deka vaj 18, egy kiló sertéscomb 255 fo­rintba kerül. De még nincs vége! Hétfőtől felemelik a fűszerpapri­ka, a száraztészták árát és ami esetleg kimaradt a sorból. Az egyik eladó keserűen megjegyzi: "örvendezzünk, a keserűvíz ára nem változott." Egészségünkre! - emelem fel a hangom. Közben hozzám lép a fiatalasszony a sületlen kenyér­rel, amelyből 18 forintba kerül egy kiló. "Legalább ehető lenne" - méltatlankodik, de a szatyrába süllyeszti, hiszen nincs más vá­lasztása. Csabán az egyik élelmi­szerboltban a kopott kabátos fér­fi aprópénzt számol, vegyes sa­vanyúságot vesz ebédre. Az elv­­társ-urak pedig ájtatos képpel magyarázzák, hogy mindezt ér­tünk teszik és milyen jó nekünk az infláció. Eddig tart a jövőbe vetett hitük. Csak azt felejtik el, hogy a demagóg maszlagot már nem ve­szi be a nép. Két-három évvel ezelőtt is azt bizonygatták: kitar­tás, nemsokára egyenesbe jö­vünk. Most ugyanezt mondogat­ják. Előveszem az 1987-es élel­miszer-árjegyzékeket és össze­hasonlítom a mostanival. A szá­mok mellbevágnak.­ Nem ritka a 200-300 százalékos áremelke­dés. Ez egyértelműen mutatja, hogy az árak folyamatos felsrófo­­lásával semmit nem lehet megol­dani. A gazdasági élet kisebb-na­­gyobb önkényurai pedig nyög­nek, izzadnak, frázisokat pufog­tatnak olykor sarokba szorított vadként nyüszítenek Érveik már nincsenek. Esetleg a pártállam nagyjaitól ellesett közhelyekkel butítják az embereket Az igazi fel­elősök jól megérdemelt nyugdíju­kat élvezik, közülük némelyek nem átallanak kiállni szónokolni a nagy szocialista eredményekről és elfeledkeznek a kommunista fogyókúrára ítélt nép valódi gond­jairól. Nem árt a figyelmükbe ajánlani: 3 millió ember, a lakosság egy­­harmada él a létminimum alatt Mi jöhet még ezután? Seres Sándor Örvendezzünk! A kese­rűvíz ára nem változott... Megjegyzés: A felsorolt élelmiszerek árai - a kenyér és a zsírsze­gény tej kivételével - a különböző vállalatok, szövetkezetek üzlete­iben a szabad ár miatt eltérhetnek egymástól. Üzleti csendélet január 8-án, délelőtt

Next