Dél-Kelet, 1990. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-16 / 10. szám
a Lapozgató Magyar Fórum Tóth Bálint írja: “Tollas Tibor persona non grata a mai napig Magyarországon. Tollas Tibor, barátom, költő és zárkatársam az új választásokig nem óhajt hazalátogatni. Igaza van. Magyarországban egyelőre nem lehet megbízni. Hiába a barátságos mosolyok, a felszín miniszteriális visszavert napfényragyogása, az iszapban tovább dolgozik a konok ember-és hazaárulás. A megfigyelések, a soha nem menekülsz előlünk, sötét bolsevik-rendje. Igaza van Tollas Tibornak, hogy egyelőre nem akar hazajönni. Tudatni kéne, s elsők közül neki, hogy Magyarországon még nincs rend: a demokrácia, a születendő új világ ábrándkép csak. Még mindig őrzik hatalmukat a középszintű nacsalnyikok, a szűkhomlokú nagynyugdíjasok, a rózsadombi villák kiváltságosai." Reform A Szabad Demokraták Szövetsége nem értelmiségi párt, felmérésünk szerint több mint 50 százalékban nem értelmiségiek a tagjaink. Csatlakoztak hozzánk munkások, vállalkozók, alkalmazottak, földművesek. Tipikus néppárttá kezdünk alakulni, amelynek egy értelmiségi magja van. Az ügyvivőtestületet titkos választással körülbelül 7000 ember képviseletében a közgyűlés szavazta meg, amelynek a 99 százaléka nem zsidó, ők nyilván azt nézték, hogy ki az a személyiség, aki leginkább képviselheti az érdekeit. Mint minden modern politikai szervezetben, a zsidó értelmiség természetesen itt is megtalálható. Akik Magyarországon antiszemiták, azok úgysem fognak egyetlen valóban demokratikus pártra sem szavazni. De abban is biztos vagyok: Magyarországon ilyesfajta politikát nem fogad el a közvélemény. Mai Nap Németh Zsolttól, a Fidesz egyik vezetőségi tagjától hangzott el az az állítólagos, ám annál nagyobb politikai vihart kavart mondat a múlt nyár közepén egy zalaegerszegi nagygyűlésen, hogy a kommunistákat az agyagba kellene taposni. Hogy a kijelentés valójában nem is így szólt, ezt már számtalanszor igazolták. Németh Zsoltot viszont politikailag támadták. Talán ezzel is magyarázható, hogy a közgazdász- és szociológusfelkészültséggel, kiváló előadói képességekkel bíró fiatalember némileg háttérbe szorlt a közéletben. Most azonban pártja képviselőjelöltje Budapest XX. kerületében. Pravda A szovjet emberből külföldön ijedős nyuszi lesz. Egy este a Trocadéróra mentem Párizsban, és már messziről észrevettem, hogy a kőkorlát előtt honfitársaim egy kis csoportja áll. Könnyedén felismertem őket esőköpenyeikről és "bililrizurájukról" — sehol a világon nem nyírják így a hajat, csak nálunk. — Ugye, szép fiúk? — szólaltam meg minden hátsó szándék nélkül. Egy szempillantás alatt eltűntek, mintha ott sem lettek volna. Elképzeltem, ahogy este beszélgetnek a szállodában: "Aztán odajön ez a szakállas senkiházi és megkérdi: ugye szép? Persze, arra akart célozni, hogy ha olyan szép, akkor biztosan itt is fogtok maradni, ugye? Ráadásul milyen hibátlanul beszélt oroszul, a rohadék..." Vargabetűk Tizenötödike Ülök a fehér papír előtt és töprengek. Mit is lehetne újólag elmondani 15-éről, márciusban. Kinn ragyogóan süt a nap, nyargal a tavaszi szél. Ilyen márciusok lehettek száz, ötven, húsz éve is. Mert legyen bár szeles, boringós, hűvös vagy éppen napsugaras a táj, márciusban mindenképpen eljön a kikelet. Ez a mostani mégis más, hasonló azokhoz a történelmi napokhoz, amelyet csaknem másfél évszázada tűzött zászlajára a felgyorsuló idő. Hallom az acsarkodást, a kételyeket, hogy vajon van-e még a megtépázott magyarságnak annyi ereje,maradt-e annyi tartaléka, hogy ezen a nagyon összetett társadalmi és nemzeti gondon úrrá legyen. Bármennyire is szeretnék egyes csoportok, levitézlett kamarillavezérek és hűséges kiszolgálói, hogy ez a sokat szenvedett nép megtorpanjon, valamiféle szocialista átalakítást színlelve végleg lemaradjon Európától, a fénylő március azt sugallja: nem adhatjuk fel, hinnünk kell, hogy az ország, a nemzet talpra állítható. Telnek a sorok a fehér papíron. Ide kívánkoznak Deák Ferenc szavai: “A haza érdekében szükséges, hogy a választás mindenütt a bizalom tiszta kifolyása legyen. A bizalomnak fő feltétele kétségtelenül az, hogy a választandónak elvei a választók többségének elveivel a fő kérdésekben ellentétben ne legyenek. ” Bölcs megállapítás. Petőfi Sándor a Nemzeti dalban megkérdezi:“Rabok legyünk vagy szabadok?" A kérdés napjainkban új tartalommal gazdagodik, másfajta időszerűséget jelent. A valóságos láncnál és a valóságos kardnál hatalmasabb és bonyolultabb, többet takar a választás. "Fényesebb a láncnál a kard..." Láncaink láthatóak és láthatatlanok. Aki valódi kardot ragad, ezt a láncot el nem vághatja, de megsemmisíthet másokat és önmagát. Békés átmenetet hirdetünk Tudjuk, 1848-ban a magyar társadalom elodázhatatlan megújulásának legfontosabb követeléseit fiatal értelmiségiek fogalmazták meg és vetették papírra. Pmgramjuk a magyar társadalom egészét átfogó, radikális reformprogram volt, amelynek megvalósítására szerintük is békére, szabadságra és egyetértésre volt szükség. A válságból kivezető utat a feudális-hűbéri viszonyok leépítésében, a polgári átalakulás feltételeinek garanciáiban látták Irinyiék 12 pontjából 7 a polgári átalakulás feltételrendszerének a kiépítését szolgálta. Ebből világosan következik, hogy a márciusi fiatalok 12 pontja a polgári átalakulást, Európa fejlett régióihoz való felzárkózást és a magyar jogállamiság megteremtését tűzték ki célul. Amiről eddig nagyon keveset beszéltünk. Nemcsak fénylő, csillogó történelmi dátum 1848. március 15-e, hanem egyet jelent az adott társadalmi berendezkedés tarthatatlanságának felismerésével, a magyar társadalom gyökeres átépítésének követelésével. Mint ismeretes, a láncot nem sikerült lerázni, így a követelések érvényesek maradtak. A 12 pont a nemzeti függetlenség, a demokrácia, a szabadságjogok jelképe lett. Minden olyan későbbi törekvést meghatározott, amely a nemzet flemelkedését, a társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok demokratikus átalakítását tűzte ki célul. Az 1848-as követelés mértékké és mércévé vált, fénye ennyi esztendő után is tisztán világít. Példaértékű: Seres Sándor Dél- Kelet DÉL-KELET Független közéleti hetilap. Felelős szerkesztő: Kepenyes János, szerkesztő: Goldman György, főmunkatárs: Seres Sándor. Rovatszerkesztők: Hornok Ernő és Szokolay Zoltán. Norvégiai tudósítónk: Bíró Károly. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 12. Telefon: 21-692,24-155. Kiadja a Dél-Kelet Lap- és Könyvkiadó Kft, felelős kiadó a kft. ügyvezetője. Szövegszedés, szerkesztés: Dél-Kelet Kft. Nyomtatás: Kner Nyomda lapüzeme, Békéscsaba, Lenin út 9-21. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0665-1264