Heti Délkelet, 1999. január-június (6. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-08 / 1. szám
KARDOS KARDOSI ASSZONYOK Fizetniük kell Kordáéinak? Igazán nem lehetett virágos jókedvében november 26- án, Virág napján a népszerű táncdalénekes házaspár, Korda György és Balázs Klári. Kondoros határában Mercedesükkel összecsókolóztak a karambol következtében térdkalácsot tört kardosi 29 éves fiatalasszony, Petrovszki Györgyné vezette Trabanttal. Ettől függetlenül aznap este felléptek a gyulai Erkel Ferenc Általános Művelődési Központban. A Trabant combnyaktörést szenvedett utasa, Berták Jánosné 63 éves nyugdíjas elmondta, hogy falubelijével együtt az orosházi kórházból tért haza, ahol látogatóban voltak. A fiatalasszony az édesanyjánál, ő a másfél héttel később otthon szívinfarktusban elhunyt férjénél. Még nemigen mer mankózni a megözvegyült asszony, járókával, vagy ahogyan Kardoson nevezik, „Trabanttal” viszont már csoszog. Kordáék háromszor érdeklődtek telefonon a békéscsabai kórházban megműtött sérültek állapota felől, egyszer Petrovszkinéval is sikerült beszélniük. Megígérték, hogy december 10-én személyesen látogatják meg őket, de valamiért elmaradt a randevú. A két nő különben szilárdan meg van győződve afelől, hogy szabályosan közlekedett. A születésnapját hétfőn ünnepelt Korda György kocsijával összevissza pörgött a sáros 44-es főúton. Szerencséjére nem a Trabant előtt haladt IFA-val találkozott, de a végén nekicsapódott egy német kamionnak is. A Colonia Biztosító Rt. már átultalt 50-50 ezer forintot a kardosi asszonyoknak, akiknek jogi képviselői kártérítés végett keresetet nyújtanak be a bírósághoz. Az összeg nagysága még kérdéses. Dr. Balta János alezredes, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának a vezetője már nagyon kíváncsi a Budapesti Műszaki Egyetemen tanító dr. Meleg Gábor december végére várt műszaki szakértői véleményére. Nélküle egy helyben topognak a zsaruk. Egyelőre csak az a biztos, hogy a kalandot megúszott Kordáék autója totálkáros lett. (dányi) , AZ ÖZVEGY MÁR „TRABANTTAL” JÁR Hell a MmmX Tollhegyező Az elmúlt év világsikert hozó filmje, a Titanic egyik záróképében a főhős a jeges vízben, egy fadarabba kapaszkodva mondja szerelmének: soha ne add fel! A lány megfogadja a tanácsot és így marad életben... Persze, nem csak rajtunk múlik, hogyan alakul az életünk. Azért a makacsság, az álhatatosság, a kitartás általában meghozza gyümölcsét. Nézzük például lapunkat, a Heti Délkeletet. Viharos, rendszerváltó időkben hozta létre a volt megyei pártlap (ma Békés Megyei Hírlap) maroknyi, másként gondolkodó újságírói csoportja. Sokan jósoltak tiszavirágéletet az akkor még szokatlanul bátor hangvételű újságnak, s mégis: egy évtizede immár, hogy szolgálja a megye, a régió, s mostanában a távolabbi országrészek olvasóit is. Olvasók és szakmabeliek gyakran adnak hangot megdöbbenésüknek, amint először találkoznak lapunkkal: jé, hát ilyen is létezik? Méghozzá vidéken... A jó szótól, az elismeréstől gyakran kapunk szárnyakat, míg a durva hangvételű véleménynyilvánítás, az alaptalan rágalmazás, az egyoldalúság, az elfogultság ránk sütött bélyege rossz érzést okoz valamennyiünknek, akik kötődünk a Heti Délkelethez. Bár elismerjük, hogy elkövetünk (elkövettünk) hibákat, lapunk az első számtól kezdve az igazság keresését, a bátor és őszinte véleménynyilvánítást, a valóság sokoldalú elemzését tűzte zászlajára -s ez ma sincs másként! Immár három választás zajlott le az országban azóta, hogy megjelent ez a sok vihart látott délalföldi sajtóorgánum, ám kitűzött útvonalunktól mindmáig nem tértünk el! Megmaradtunk független, nemzeti értékeket képviselő, polgári lapnak, amely igyekszik fényt deríteni mind az országos, mind a helyi közélet visszásságaira. Nem féltünk a véleménynyilvánítástól eddig sem, miért félnénk hát most, amikor izmosodó demokráciánk egy fiatal, polgári értékeket képviselő kormányban öltött testet? Az Orbán-kormány hatalomra kerülése után többen feltették a kérdést: akkor ti most kormánypárti lappá váltok ? Azt válaszoltuk, hogy mi nem vagyunk semmilyen pártiak, de továbbra is az igazságot szeretnénk megírni. Aki megérdemli, azt dicsérjük, aki okot ad rá, azt pedig bíráljuk. Mint ahogy tettük a Horn-kormány idején is... Sokat tapasztalt szolnoki kollégám szerint a jó újságíró egy kicsit mindig ellenzéki. Nem arra szerződött, hogy hozsannázzon a hatalomnak, hanem hogy fényt derítsen a hibákra, ezzel is segítve azok kikerülését, megjavítását. Hiszen ez a (jó) sajtó feladata! Másik pályatársam, aki több évtizedes szakmai múlttal rendelkezik -jelenleg egy budapesti kerületi önkormányzat lapját szerkeszti - hasonlóan bölcselkedik: nem az a dolgunk, hogy politikát csináljunk, hanem az, hogy jó cikkeket írjunk -és igazat!!! No persze, az újságíró sincs fából, s időnként kibújik a krónikás szerepéből. Felkapja a vizet, kirohan egy-egy publicisztika, glossza, vagy más szubjektív műfaj keretein belül, s jól odamondogat. Aztán kapja a telefonokat, leveleket, rosszabb esetben a bírósági idézést... Mert ez sem egy könnyű szakma ám! Megrágják minden szavunkat, mert a társadalom (ma még) fokozottan érzékeny a nyilvánosságra. Mintha az újság írná az életet és nem fordítva! Node majd a helyére kerül ez is... És mi kivárjuk. Nem adjuk fel! Erre ráadásul pont most semmi okunk sincs. Olvasóink bizalmából - ha nem is nagy lábon - megélünk. Példányszámunk növekszik, hirdetőink sem pártoltak el tőlünk, s talán nem szerénytelenség azt állítanunk, hogy nő az ázsiónk, odafigyelnek ránk -s nem csak Békésben. Kedves Barátaink és Tisztelt Ellenfeleink! (Reméljük, nem ellenségeink!) Az idén is hétről hétre tudatjuk Önökkel: LÉTEZÜNK!!! És...Csapat, vigyázz! Tollat hegyezz! Gubucz Katalin