Délkeleti Hírnök, 2011 (7. évfolyam, 3-10. szám)
2011-04-11 / 3. szám
Tudósítás Húsz év után ismét Gyulán, az egykori megyeházán emlékeztek a Békés Megyei Önkormányzat képviselői az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulójára. A megyegyűlés tagjai, élükön Farkas Zoltán elnök és Kónya István alelnök, valamint Dávid Sándor főjegyző az ünnepi ülés előtt megkoszorúzták a ma városházaként működő épület szomszédságában található Petőfi-szobrot. Az évforduló alkalmából Görgényi Ernő, Gyula polgármestere, Alt Norbert alpolgármester, a megye vezetése, valamint Kovács József, a térség országgyűlési képviselője emlékfát is ültetett. Húsz év után ismét Gyulán megyegyűlés i képviselők az 1848-as szabadságharcra emlékeztek Az ünnepi megyegyűlésen, a házigazdák nevében Görgényi Ernő polgármester arra emlékeztette hallgatóságát, hogy a gyulai polgárok annak idején támogatták a reformokat, s ennek napjainkra vonatkozó következményeire utalva kiemelte: a tenni akarás feltétele a helyi és a megyei szinten való cselekedés. Az ünnepi megyegyűlésen dr. Kovács József, a térség országgyűlési képviselője, a megyei Pándy Kálmán kórház főigazgató-főorvosa, a Parlament Egészségügyi Bizottságának elnöke mondott köszöntőt. Az alábbiakban részleteket közlünk a képviselő emlékező beszédéből: "Ez a mostani ünnep egy folyamat része: ez első kihelyezett március 15- i ünnepi megyegyűlésre éppen húsz éve és éppen itt, Gyulán került sor. Visszatértünk tehát oda, ahol a rendszerváltozás után elkezdődött múlt és jelen, szerencsésebb történetű országokban magától értetődő összetartozásának demonstrálása. Másrészt visszatértünk arra a helyre, amely 1848-ban Békés megye történetének első számú színtere volt. Hiszen az, ami március 15-én Pesten a Nemzeti Múzeum előtt történt, az Békés megyében itt az egykori megyeháza udvarán zajlott le. Ma, az Internet és a mobiltelefonok világában nehéz elképzelni, hogy a pesti forradalom híre március 17-éről 18-ára virradóan érkezett meg a megyébe: a Pestről Aradra menő gyorskocsi utasai hozták az első híreket, és ők osztották a március 15-i nyomtatványokat is. Békés megye élén ekkor igen tehetséges, a reformeszméknek elkötelezett, az országos ügyekben tájékozott helyi politikusok álltak, akik azonnal reagáltak a friss hírekre. Március 22-ére ide a vármegyeházára egy megyei "népközgyűlést" hívtak össze. Megnyitották a vármegyeház korábban zárt udvarát. A nagy teret a sokaság meg is töltötte. A pestihez hasonló hangulatú nagy tömegrendezvényen, alispán és közpolgár nagy érzelmi intenzitással átélhette a forradalom győzelmét. Itt is elhangzott a Nemzeti dal, felemelő beszédeket hallhattak a résztvevők, és egyebek mellett egy köznyilatkozatot is elfogadtak. így kezdődött: "Mi Békés vármegye 100 000 főnyi összes megyei népességünk nevében és képében, mai napon először egybesereglett rendkívüli népközgyűlésre, buzgó fohásszal és osztatlan hálával járulunk, minden előtt az igazságos Isten mérhetetlen kegyelméhez, mely nekünk e nagy napot, az üdvözítő alkotmányosság és közszabadság örömnapját megérni ... megengedé..." A kor vezető férfijai pontosan tudták milyen történelmi pillanat érkezett el számukra, és tehetségük, felelősségük egyaránt megvolt ahhoz, hogy a sors által kínált ritka lehetőséggel élni tudjanak... A forradalom és a honvédő harc hősies pillanatai között nem szabad elfeledkeznünk április 11-éről sem, amikor elfogadták azokat a törvényeket, amelyekért a reformkortól kezdődően küzdöttek a nemzet legjobbjai. A jobbágyfelszabadításról, a népképviseletről, a sajtóról, a gazdaság átalakításáról szóló törvényeket, amelyek megnyitották az utat a nyugati típusú demokrácia és a gazdasági fejlődés felé... ...Vajon mi 1848 titka? A nehéz történelmi pillanatokban miért 1848 hagyományához nyúltak mindazok, akik jobbítani akartak a nemzet sorsán? A forradalom és a szabadságharc egyszerre szimbolizálja a függetlenséget, a szabadságot, az ország legsikeresebb felzárkózási kísérletét és mindezek érdekében a nemzet heroikus erőfeszítését. 1848 egy történelmi pillanat, de egy olyan történelmi pillanat, amely legalább két generáció életét összefogja. A reformkor idején színre lépett az az új politikus nemzedék, amely világosan látta, hogy a nemzet megerősítéséhez, az alkotmányos jogokat ki kell terjeszteni. Ahogy ők fogalmaztak: az alkotmány sáncaiba, a hat-hétszázezer nemes mellé be kell venni a kinnrekedteket is. A tőkés átalakulás előtti gátakat le kell bontani és valamilyen formában mindezek érdekében garantálni kel az ország függetlenségét. Milyen világos ez ma. De vajon könnyű volt-e valakinek azért politizálnia, hogy felszámolja a maga, családja és társadalmi rétege kiváltságait. Mégis sokan megtették! Rosty Albert Békés megyei alispán a maga nemesi adómentességéről önként lemondott és vállalta az adózást. Mi késztethette erre? A legjobbakkal együtt ő is tudta, hogy hosszabb távon saját helyzetét is csak úgy erősítheti meg, ha az ország egésze megerősödik. S aki maga áldozatot hoz, csak az kérhet a társadalomtól is áldozatot, például azt a legnagyobbat, hogy a forradalom eredményeit, a haza függetlenségét védendő, életüket kockáztassák... ...A Rosty Albertéhoz hasonló cselekedetek formálták a mércét. A hazáért cselekedni kellett: kevés korszak volt történelmünkben, amikor a társadalom politikaformáló rétegei olyan aktívak lettek volna, mnt a reformkorban és 1848-ban. 1848 másik titkát valószínűleg itt kell keresni, akik a reformkorban, majd a forradalom idején vezető szerephez jutottak példát adtak, s magával ragadták a magyar társadalom aktív csoportjait. Hiába volt látszólag erősebb a másik oldal, a felülről szervezett rend sohasem versenghet a meggyőződésből vállalt önszerveződéssel... ... 1848 a nemzetet összeforrasztó szimbólum. Hogy lehet ez? Azok a különleges tehetségű politikusok, akik az eseményeket irányították, rendelkeztek annyi erkölcsi hitellel, hogy a nehéz pillanatokban a többséget magukkal ragadták. Ott volt mögöttük az a második és harmadik vonal, amely őszinte meggyőződéssel, a maga kreativitását hozzáadva a folyamatokhoz, követte őket. Utasításra ez nem ment volna. Egy vértelen forradalom, törvényekben kodifikált eredmények, majd, amikor e törvényeket és a nemzet szuverenitását veszély fenyegette, áldozatos küzdelem az elért eredmények védelmében. Mindez együtt adja, hogy 1848 ma is a legerősebb kohéziós erő a magyarok között. Március 15-én, ahol magyarok élnek, ünnepelni fognak. S 1848 lényegét soha nem lehetett kisajátítani, pedig hányszor megpróbálták. 1867 után nem volt hivatalos ünnepnap, pár év alatt mégis a legnagyobb ünnep lett. "Nincs veres betűkkel írva a naptárba, de arany betűkkel van írva az emberek szívébe" - írta egy gyulai református lelkész. 1898-ban a dinasztia és nemzet között közeledést szimbolizálva az amúgy fontos dátum, április 11-e lett a hivatalos ünnep. Pár év múlva a kísérletet is elfeledték. Március 15. az 1920-as években lett hivatalos ünnep, de később is voltak korszakok, amikor törölték a naptári ünnepek közül, mégis 1956-ban, a rendszerváltozás idején 1848 szimbolikája éledt fel. S maradt olyan ünnep, amely minden nemzedéknek mérce és tükör. 1848 a ma élők számára is mérce és tükör. Az elmúlt évben - nehéz történelmi pillanatban - a nemzeti egység szokatlanul nagy erővel nyilvánult meg - nagy felelősséget rakva azokra, akik döntéshelyzetbe jutottak. Ha 1848 ma érvényes üzenetét kutatjuk, arra jutunk, nehéz helyzetből csak a társadalom többségének összefogásával lehet kijutni. A társadalom többségének támogatására a magas kvalitású, hiteles politikusok számíthatnak, s önmagában még ez is kevés! A társadalom olyan önkéntes, kreatív támogatására van szükség, ahogy Széchenyi és Kossuth mellé odaállt korának magyar társadalma. Sikert csak azok érhetnek el, akik 1848 lényegéhez nyúlnak, s nem csupán szimbólumai elé állnak. A nagy idők embereire és módszereire egyaránt érdemes visszapillantani, hiszen ami egyszer sikerült, miért ne sikerülhetne másodszor is." Dr. Kovács József