Dél Keresztje, 1955 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-15 / 1-2. szám

AZ V.-ik A “Dél Keresztje” mai számá­val ötödik évfolyamába lépett. Külön érdemes erről beszélni. Nem dicsekedve, nem önelégül­ten, mert az egyik magatartás ostoba lenne, a másik meg alap­talan. Az ötödik évfolyam első száma esemény. Sok minden rejlik mö­götte. Elsősorban a lap olvasói, a lap hirdetői. A “Dél Kereszt­je” első számának megjelené­sekor legtöbbjük még itt sem volt Ausztráliában, s aki itt volt, éppen olyan frissen érke­zett ,mint mi magunk. S “kontraktus” éveken, küzdel­meken, nehézségeken át ma már majdnem minden ausztráliai magyar azon az úton halad, mely az itteni kül­önös és új életben határozott, cél felé fut. Az elmúlt években — és remél­jük a következőkben is, szám­talan levélen, közvetlen kapcs­olaton át, de elsősorban a két­hetenként általában pontosan megérkező “DK”-n keresztül, olyan eleven és párját ritkító kapcsolat alakult ki újság és olvasók között, amire­­alig van más államok magyarjai között példa. Minden más magyar lap, mely az elmúlt években itt megjelent annyira más jelegű volt mint a “DK”, hogy “kon­­kurend­renciáról” nem lehetett beszélni. Éppen ezért nem “a konkurens” mondatja velünk, hogy nagy szerencsével siker­ült a jelek szerint nagyjából azt a lapok szerkesztenünk, me­lyre itt és ma szükség van még. Nagy lapok, odahaza és itt is, elsősorban különféle támogatá­sokból élnek. A “DK” anyagi bázisa olvasóinak és hirdetői­nek shillingjeiből áll. Köszö­net illeti meg azokat a magy­­arokat, akik az elmúlt években lehetővé tették a “DK” rendsze­res megjelenését. S külön kö­szönet illeti meg őket azért,­­-,org- az újságtól értesülések­­- a mindenkori állapotok és helyzet tárgyilagos, komoly köz­lését várták, akkor is ha az “jó volt”, akkor is, ha “rossz volt”. Az elmúlt években mi is sokat tanultunk, sok leckét kaptunk, ezért köszönetet tudunk monda­ni, mert nagy mértékben segítet­ték a lapot a kérdések tisztá­zásában. Sajnos , a lap, ma sem és valószínűleg sohasem képes önmaga fenntartásán és a legszorosabb költségek kifi­zetésén túl azt az összeget bi­ztosítatni, mely legalább egy­, vagy két “ful time” dolgozó, csak a lappal törődő “staff”­­ot eltúlrthatna. Ezt nem pa­naszképpen írjuk, csak Olvas­óink tájékoztatására, nehogy esetleg a szép évfordulón “meg­lepetést várjanak”, nagyobb lap formájában —­télünk. D­e,akor különféle ígéreteket és fogadalmakat szokás mon­dani. Arról , hogy az ötödik évfolyamban is... meg bizto­síthatjuk kedves olvasóinkat hogy ezután is.. . stb. Remél­jük, erre nincsen szükség. Az ünnepélyes alkalmakkor kimon­dott szóvirágokra. Akik ismerik, olvassák és talán szeretik is a lapot, tudják, hogy szélsőségektől távol, amennyi­re csak emberileg lehetséges tisztességes, nyugodt hangon tájékoztatunk, hogy Olvasóink m­innél több oldalr­ól szerzett értesülések birtokában alakít­hassák ki szabad véleményü­ket. Akik nem ismerik még a lapot, kérjük, olvassák rendszeresen. Akik nem szeretik a lapot, szin­tén helyesen járnának el, ha saját jobban tájékozottságuk érdekében a “mások vélemény­ét” is meghalgatnák. Ez általá­ban nem szokott megártani. Az ötödik évfolyam örömére ha­­s­tározzák az előfizetőink, hogy­­ legalább ebben az évben valób­an előre és nem utólag fizetik be azt a szerény összeget, me­lyből a lap él, lélegzik és ötö­dik évében lépve erősödni is szeretne. Registered at the G.P.O. Sydney, for transmission by post as a newspaper. V. évf. 1. — 2. sz. SYDNEY, 1955. JAN. 15 Ara: 1/6 ELIGAZÍTÓ 1. Azok akik eddig még nem küldték be a DK-ban meg­jelent kérdőívre adataikat,, saját érdekükben és m­innél előbb juttassák el azokat címünkre. A két hónappal eze­lőtt jelent­kezők közül karácsony hónapjában többen értesítettek már minket arról, hogy szüleik megkapták az útllevelet. Egyes esetekben 14-20 nap alatt kapták meg az útlevelet, a kérvény beadásától­ számítva! 2. Miután reményünk van arra, hogy a különlegesen ne­héznek látszó esetekkel külön is foglalkoznak illetékesek, az ilyen adatokat is kérjük beküldeni. 3. Eddig még hivatalosan meg nem erősített hírek szerint, olyan rendeletet hoztak-a másik hír szerint rövidesen kiadnak olyan rendeletet-melynek értelmében az 55-60 éven felüli, a szokásos feltételeknek megfelelő hozzátartozók minden bürok­ratikus akadékoskodás nélkül kaphatnak útlevelet, de az egy­es esetekben ezután is egyénileg bírálják el az útlevélkérést. Amennyiben az új rendelet valóban megjelent, vagy megjele­nik, arról a DK-ban közlünk részleteket. Az egyéni elbírálást mindenki természetesnek tartja s éppen ezen az alapon, az újév elején talán nem alaptalan a bizalmunk abban, hogy a legtöbbször egyéni, nehéz ügyekben-mint pl. amikor házastár­sak és gyermekek élnek szétszakadva egymástól-sok fájó se­bet gyógyít be mindannyiunk közös vágya és az emberséges­séget, humanitást programba iktató kormány politikája. 4. Több érdeklődésre ismételten közöljük, hogy kezdemé­­nyezésünkkel kapcsolatban semmiféle felajánlást, költségmeg­­térítést stb. nem fogadunk el. MIÉRT NE !? Egyik ausztráliai antibolsevista magyar szervezet követeli, hogy az ausztrál hatóságok tiltsák meg a magyarországi magyar - angol nyelvű kiadványok been­gedését. Tiltakoznia, javasolnia itt minden­ lakosnak joga van. Más kérdés, hogy érdemes-e és van-e értelme az ilyen tilta­kozásnak. Egyik — e kérdésben illetékes ausztrál szerv — vé­leménye szerint, az ilyen nyil­atkozatok bizonyítóerejűek az ausztrál hatóságok felé. Azt bizonyítják, hogy a bevándor­olt európaiak egy részének ha­­lovány fogalma sincsen a de­mokráciáról, melynek egyik lé­nyeges jegy(­ — legalábbis Nyu­gaton — a gátlásmentes tájé­kozódás szabadsága. Ezért lát­hatók az itteni újságrásoknál mindenfajta lapok. S­­ajnos ez­ért nem láthatók s kaphatók pl. Budapesten a nyugati újsá­gok, folyóiratok. “A népnek” -ívet kell olvasnia, úgy kell tájékozódnia, ahogy azt az egyetlen párt sajtója előadja. Ezzel szemben pl. Au­sztráliában, ahol minden ember kialakíthatja a maga vélemé­nyét, a különféle hírforrások, lapok könyvek alapján, min­denkinek módjában áll félelem­­mentesen hozzájutnia a nyugati és keleti világ lapjaihoz. Hely­esebb lett volna tehát az ellen tiltakozni, hogy miért nem en­gedik meg Budapesten a nyuga­ti lapok árusítását, előfizetés­ét, azaz tiltakozni az ellen, hogy a tájékozódás szabadsága nem teljes az egész világon, s nem az követelni, hogy Auszt­ráliában is csökkenjen az embe­ri szabadságjogok száma. A “DK” ÚJ POSTACÍME: P. O. BOX 96 NORTH SYDNEY

Next