Független Magyarország, 1958 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1958-01-01 / 1. szám
A NATO Ahogy George Kennan, a trumani külpolitika kidolgozója egyik minapi rádióbeszédében kifejtette, az orosz rakétafölény voltaképpen nem jelent lényeges változást katonai síkon. A hidrogénbomba óta a háború mindkét fél kölcsönös pusztulását jelenti; ahogy egy embernek mindegy lehet, vájjon puskagolyóval vagy gránáttal lövik-e tarkón úgy Amerikának és Oroszországnak is nagyjából mindegy, hogy repülőgépekről ejtik, tengeralattjáróból lövik, vagy a világűrből dobják-e egymásra a hidrogénbombát. A kölcsönös öngyilkosságnak nincsenek felsőbb fokozatai; a feladatot egy repülőgép csaknem oly hatékonyan tudja elvégezni, mint a rakéta-lövő katapultok ütegei. Ezért tehát a NATO-nak nem lehet az a feladata, hogy minden figyelmét és erejét a még nagyobb hidrogénbombák és az oroszokét legalább megközelítő rakéták gyártására fordítsa. Amíg elég katonai ereje van ahhoz, hogy egy Amerikát ért megsemmisítő hidrogén-találat után is meg bírja semmisíteni a szovjet ipar és közigazgatás központjait grönlandi, izlandi, angliai, marokkói, líbiai, arábiai és távolkeleti repülőterekről felszálló bombázóival, a szovjet vezetők csak a Hitler utolsó napjaira emlékeztető nagyszabású tömeg-öngyilkossági szellemtől indíttatva kezdhetnek háborút. Ezt eddig is megtehették volna, és semmiféle nyugati katonai készültség nem akadályozhatja meg őket abban, hogy a jövőben esetleg megtegyék. A Szovjetéhez hasonló amerikai rakéták ezen már mit sem változtathatnak, s ha a NATO, a sputnikok bűvölete alatt, minden mást elfelejtve csak saját rakétafegyvereinek kidolgozásával foglalkoznék, akkor a közeljövő nem sok előnyös változással bíztatna. A londoni Economist szerint a NATO gyűlés két vezéralakja Macmillan és Adenauer, és más forrásból eredő hírek szerint Adenauer világpolitikai elképzelései a választások óta jelentősen megváltoztak. Azelőtt ő volt a Maginot-vonalas, merev szilárdsággal védekező nyugati külpolitika fő képviselője, Dulles barátja és sugalmazója, a megfagyott hidegháborús helyzetnek az oroszokkal kötött kompromisszum árán való fellazításának fő ellenzője. A nyugati fővárosokban keringő legendák szerint ő vétózta meg annak idején az oroszokkal való tárgyalás tervét az európai kontinens közepéből, Németországból és egyes szovjet csatlósállamokból való kölcsönös kivonulásra vonatkozóan. Németország semlegesítését (amely akkor, egy évvel ezelőtt, talán még megvásárolhatta volna az orosz viszszavonulást) azzal vetette el, hogy a leendő egységes német állam abbeli jogát, hogy csatlakozzék-e a NATO-hoz, nem lehet előre korlátozni. Ma ezzel szemben éppen Adenauer az, aki eddigi, a szovjetellenesség katonai síkjára összpontosított védekező álláspont meddő voltát a legélesebben felismerte. Ez az álláspont szemmel láthatólag sehova sem vezet; a mai konferencia kérdéses “papírforma” szerint Németország így is még emberöltőkig maradhat kettéosztva, s Európa feje felett a két nagyhatalom, Amerika és a Szovjet az idők végezetéig nézhet farkasszemet egymással a kölcsönös öngyilkosságot biztosító amerikai párbajt elkerülendő. A NATO-nak valami új, politikai síkon mozgó kezdeményezésre van szüksége, s a hírek szerint ma már Adenauer is erre hajlik, a frontok fellazítására, részleges megegyezésekre való készenlétre. Németországnak ehhez különös érdekei fűződnek az újraegyesítés miatt, de egyben különleges eszközei is állnak rendelkzésre. A szláv csatlósállamok hűsége a Szovjetunióhoz nem kis részben a német erőtől és a német területi igényektől való mély félelemben gyökerezik. Különösen igaz ez Lengyelországra, ahol a német megszállás a legvéresebb volt, és ahol nem ok nélkül aggódnak az Oder és Neisse mögötti volt német területek elcsatolása miatti esetleges bosszútól. A keleti blokk fellazulásához nagyban hozzájárulhatna, ha a bonni kormány eloszlatná a lengyel aggodalmakat az Oder-Neisse határ elismerésével. Brentano külügyminiszter hajlott is erre, de idevonatkozó célzásait éppen rosszkor, a választási kampány alatt ejtette el. A CDU választási esélyeit biztosítandó, Adenauer kancellár emiatt súlyos fejmosásban részesítette külügyminiszterét és több választási beszédében hangsúlyozta, hogy a majdani keleti határok megvonása csak egy újra egyesített Németországgal kötött békeszerződésben történhetik. Mióta azonban a választási veszélyek elmúltak, a német külpolitika újra tapogatózik a lengyelekkel való kibékülés és az Oder-Neisse határ elismerése felé. Ez a tapogatózás, melynek végeredménye Varsó és Bonn közeledése és Varsó és Moszkva távolodása lehetne, sajnos ideiglenesen kisiklott a jugoszláv kormány rosszul időzített beavatkozása miatt. Tito, feltehetőleg azért, hogy a frontok fellazítását meggyorsítsa, elismerte a keletnémet kormányt és egyben az Oder-Neisse határ véglegessége mellett tört pálcát. Az Ulbrichtféle bábkormány elismerése miatt Bonn az Oder-Neisse vonal elfogadására irányuló felhívást is ellenséges gesztusnak kellett, hogy értelmezze. A német-szláv kapcsolatok további kiépülése helyett az eredmény a Bonn és Belgrád közti diplomáciai viszony megszakadása lett, s ugyanakkor Belgrád legalábbis féllábbal újra beállt a szovjet blokkba. Azóta azonban, a Kominform újraélesztését célzó balsikerű moszkvai kísérlet miatt, Jugoszlávia újra kifelé táncol a szovjet “táborból”. Míg e sorokat írjuk, Riddleberger amerikai nagykövet Titót gyóntatja Brioni szigetén. Washington attól teszi függővé a Belgrádnak nyújtott fegyverkezési és gazdasági segély újrafelvételét, hogy mennyire akar Tito a szovjet táboron kívül maradni. Egy legalábbis külpolitikailag semleges Jugoszlávia fenntartása a Kelet és Nyugat közti szóértés előfeltétele, s a NATO részéről indítandó politikai mozgóháború első győzelme lehetne. . (jgy) PALLAVICHINI VAGY PÁLINKÁS? Az újság dec. 15.-i számában megjelent cikkre az alábbi levelet kaptuk, melynek természetesen helyt adunk: “T. Szerkesztőség! A “Független Magyarország” december 15.-i számának 2. oldalán: .‘Kivégezték Mindszenty kiszabadítóját’ című közleményhez szükségesnek tartom a következő kiegészítést fűzni: a kivégzett Pálinkás Antal őrnagy valóban azonos Pallavichini Alfons őrgróffal. Ezt onnan tudom, mert vele egyidőben végeztem a Ludovika Akadémiát, együtt avattak vele hadnaggyá. Pallavichini 1945 után, miután testvérbátyja németellenes tevékenysége miatt (a németek fogságba is ejtették s ott eltűnt) őt főnemesi származása ellenére igazolták, tovább szolgált az új honvédségben. Még odahaza voltam, amikor vele egy ízben — én már mint civil — találkoztam, s többek között közölte velem, hogy őrgrófi címét és ominózus nevét elhagyta s a Pálinkás Antal nevet vette fel belügyminiszteri engedéllyel. Tizenegy év alatt főhadnagyból őrnagyi rangig jutott el — mint arról tavaly, a hazai hírekből én is értesültem. A sors úgy hozta, hogy ő szabadította ki Mindszenty bíborost, holott — őszintén bevallom — amikor névváltoztatását újságolta nekem, mindent gondoltam róla, csak ezt nem. Azt hiszem, hogy ez a részlet nem érdektelen, és helyreigazítja a megjelent híradást. Ez esetben a budapesti jelentésnek volt igaza. Mert Pálinkás azonos volt Pallavichinivel. Hogy azonban a lapot idézzem: ‘csak’ itt is van egy ‘csak’... Pálinkás nevét hivatalos engedéllyel vette fel, mindenki tudtával, tehát nem azzal a céllal, hogy rejtse magát, vagy letagadja, hogy ki volt. Természetesen utólag ezt ugyanúgy bűnévé rótták fel, mint Maléter Pálnak azt, hogy ‘esküszegő volt’, amikor Horthynak tett esküjét megszegte. Dehát ez a dialektika, és a cél szerint változó szocialista erkölcs. Amennyiben soraimat közlésre érdemesnek tartják, stb. stb. (Aláírás és pontos cím, régi katonai rendfokozat.)” MELBOURNEI CÍMEKRE LAPUNK MAI SZÁMÁT KÜLDJÜK KI UTOLJÁRA MUTATVÁNYPÉLDÁNYKÉNT. KÉRJÜK AZOKAT, AKIK AZ ELMÚLT HETEKBEN MUTATVÁNYSZÁMOT KAPTAK, ÉS A LAPRA TOVÁBBRA IS IGÉNYT TARTANAK, HOGY AZ ALÁBBI SZELVÉNYT SZÍVESKEDJENEK KITÖLTENI ÉS AZ ELŐFIZETÉSI DÍJJAL EGYÜTT LAPUNK CÍMÉRE BEKÜLDENI. Hóna JANUÁR Az Eden kormány lemond, Macmillan alakítja meg az új angol kormányt. Az angol-francia egységeket kivonják a Szuezi Csatorna vidékéről. Az ENSZ nemzetközi hadereje veszi át a csatorna védelmét. Véres tüntetések a Hong-Konghoz tartozó Kowloonban. Guatemala a hitleri Németországgal még fennálló hadiállapotot megszűntnek nyilvánítja. Heves francia-ellenes tüntetések Marokkóban és Tuniszban. A melbournei “Argus” c. napilap 110 éves fennállása után megszűnik. Kínai csapatok benyomulása Észak- Burmába. Kínai-burmai megállapodás, Chu En-lai kínai miniszterelnök látogatása Burmában. Az 1956. nov. 6.-i amerikai elnök- -1957- választás végeredménye: a Republikánus párt a szavazatok 57.28, a Demokrata párt a szavazatok 41.90, a kisebb pártok a szavazatok 0.82 százalékát kapták. Haile Selassie Etiópia (Abesszínia) császára Indiába, Japánba és Burmába látogat. Az Északatlanti Védelmi Szövetség (NATO) legfőbb parancsnokává Norstad amerikai tábornokot nevezik ki a nyugdíjba vonuló Gruenther amerikai tábornok után. Speidel német tábornokot a NATO szárazföldi erőinek főparancsnokává nevezik ki. P. Fryer angol újságírót a magyar forradalomról írt könyve miatt az angol kommunista párt kizárja tagjai sorából. Teljes erővel folytatják a Szuezi csatorna megtisztítását a hajóroncsoktól. Körner osztrák köztársasági elnök elhunyt. Keletnémetország és a Szovjetunió szorosabb politikai és gazdasági együttműködésről szóló egyezményt köt. Három B-52-es amerikai léglökéses bombázó megállás nélkül 45 óra alatt körberepüli a Földet. Izrael csapatai kiürítik a Sinai félszigetet. Az USA legfelsőbb bírósága kimondja a fehérek és négerek közös iskoláztatásának jogosultságát. A déli államokban tüntetnek a határozat ellen. Az olasz kormány után a francia kormány is elfogadja a közösen építendő 11,9 km. hosszú Mt. Blanc alatt húzódó alagút tervét. A két államot összekötő alagút három év alatt készül el. Angol-amerikai, illetve angol-kanadai védelmi konferencia Washingtonban (Folytatás a 2. oldalon.) pról hónapra Registered at the G.P.O., Sydney, fór trSriJmisslon by post ii i newspaper Független Magyarország 1. 1. 1958. — Vol. II. (VIII.) No. 1. "FREE HUNGARY" 1958. I. 1. — II. (VIII.) évf. 1. szám. OLVASÓINKHOZ! A Kiadóhivatal azt kéri az újság T. Olvasóitól, hogy az 1958. évre, a II. (VIII.) évfolyamra szóló előfizetésüket minden külön költséget okozó felhívás (számlakivonat) bevárása nélkül szíveskedjenek befizetni. Azok, akik az elmúlt hat hónapban, mint újonnan érkezettek ingyen kapták a lapot, 1958. január 1 -től szintén szíveskedjenek előfizetni az újságra. Az előfizetés a lap nevére kiállított csekkel, postai pénzesutalvánnyal (Money Order vagy Postal Note), vagy ajánlott levélbe zárt készpénzzel küldhető be. Kérjük minden Olvasónkat, hogy ügykezelésünk tehermentesítése céljából az éves előfizetést egyösszegűen, tehát ne félévenként fizessék ki. A lap előfizetési ára Ausztráliában változatlanul £2.0.0 egy évre, Újzélandban pedig £2.0.0 újzélandi font, tekintettel arra, hogy a lapot légipostán küldjük Wellingtonig. Tengerentúlról hajópostával 500 dollár az évi előfizetés, illetve a terjesztőink által közölt, öt dollárnak megfelelő pénznem és pénzösszeg. Emlékeztetni szeretnénk előfizetőinket: az előfizetés előrefizetést jelent, miután a lapnak is azon nyomban kell kifizetnie a lap előállítási, postai, stb. költségeket. Nyugdíjasoknak, munkanélkülieknek, betegeknek, természetesen az általuk kért időpontig ingyen küldjük jövőre is a lapot. Viszont úgynevezett “tiszteletpéldányt” változatlanul senkinek sem küldünk. KIADÓHIVATAL. Díjmentesen küldjük 1958-ban is az újságot mindazoknak, akik az alábbi feltételek egyikének megfelelnek: 1. Munkanélküliek, súlyos betegek, csak öregségi nyugdíjra utaltak, vagy akik 2. Ausztráliába 1958. január 1. után léptek partra. A díjmentes küldés a kölcsönös jóhiszeműségen alapszik, tehát lapunk kiadóhivatala minden további nélkül, egyszerű kérésre — a fenti indokok alapján — ingyen küldi a lapot. A kedvezményt igénybevevőktől viszont azt kérjük, hogy ha ismét munkához jutnak, felgyógyulnak ,a kezdeti nehézségeken túlesnek, szintén minden további nélkül újítsák meg előfizetésüket. Tehát ne járjon el senki sem úgy, mint egyik család, ahol újonnan érkezett rokonuk nevére megrendelték “6 hónapra ingyen” a lapot, a sajátjukat pedig lemondták. Természetesen egy házban laknak. A félév leteltére a család további tagjai is befutottak Európából. Erre a korábban érkezett mondta le a lapot és az ugyanabba a házba érkezett legújabb névre rendelték meg. Mi küldtük, mert formailag minden tökéletesen volt lebonyolítva. De nemcsak formák vannak az életben, hanem többek között a jóhiszeműség is, mellyel visszaélni nem illik. Különösen külföldön megjelenő magyar lappal szemben nem, melynek kizárólagos fenntartója az olvasó, az előfizető és a hirdető. 1956-57-ben érkezetteknek a féléves díjmentes küldés lehetősége 1958. január 1.-től kezdve természetesen már megszűnik. » ' -------- “FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG” G.P.O. Box 3933, Sydney. Az 1958. évre előfizetésemet megújítom. Az egy évre szóló £2.00 előfizetési díjat mellékelten küldöm: készpénzben, csekkel, Money Order-rel, Postai Note-val. Név:.............................................................................................. Postacím: .......................................................................................