Független Magyarország, 1961 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-20 / 2. szám

1961. január 20. A Szülőföldünk Rádió egyik adásában Fekete Sándor hossza­san foglalkozott a Független Ma­­gyarország­ban a Hiábavaló pro­pagandáról írott cikkemmel és különösen azt vetette szememre, hogy védelmembe vettem a po­litikai emigrációt. Írásomnak nem az volt a célja, hogy a hivatásos emigránsokat védje. Egyrészt nem szorulnak az én prókátorságomra, másrészt mindenkinek elismerem a jogát arra, hogy mások politikáját, po­litikai tevékenységét vagy tét­lenségét bírálja, ha ügyel arra a határvonalra, mely a politikai bírálatot a becsületsértéstől és rágalmazástól elválasztja. Írásom lényege az volt, hogy pozitívan értékelte a Magyarok Világszö­vetsége egyes kiadványait, me­lyek jobbak és nívósabbak mint sok más ország hasonló szerve­zeteinek a kivándorlói felé su­gárzott kultúrpropagandája, és “leckéztetés” szándéka nélkül a külföldi magyar szemével rámu­tattam a kiadványok néhány fo­gyatékosságára, melyek minden cél és haszon nélkül veszélyez­tetik az értékes munka eredmé­nyét, a külföldi magyarnak a magyar kultúrközösségben való megtartását. Abban az 1960 eleji cikkemben, mely a vitát elindította, az ott­honi helyzettel, a magyarság mai sorskérdésével foglalkoztam és befejezésül azt vizsgáltam, hogy a külföldi magyarság, elsősorban az emigráns politikusok hozzájárul­hatnak-e a “magyar kérdés” megoldásához. Erre a kérdésre hazulról a Szülőföldünk Rádió válaszolt “nem”-mel, és nem le­het tudomásom arról, hogy ezt a “nem”-et kik és milyen szinten mondták ki. “Nem”-mel feleltek maguk a cikkemben aposztrofált emigráns politikusok is, így ez­zel a kérdéssel nem is érdemes tovább foglalkozni. Ebben a cikkben a külföldről való haza­tekintés visszájával szeretnék megpróbálkozni: a külföldi ma­gyarság problémáját kívánom bonckés alá venni, a magyar nemzetpolitika, népességpolitika és kultúrpolitika szempontjából. Az utolsó két évtizedben a magyarság csaknem egy­tizede hagyta el hazáját. Nyilvánvaló, hogy ez a tömeg épp oly kevés­sé homogén, mint Magyarország lakossága volt. Szokás osztályoz­ni eljövetelének időpontja, szár­mazása, osztályhelyzete, politikai felfogása és minden szokásos de­mográfiai ismérv szerint. Néze­tem szerint azonban a legfonto­sabb választóvonal 37 eljövetel oka, a menekülő vagy kivándor­ló belső szándéka. E szerint meg kell hogy különböztessünk ki­vándorlókat és emigránsokat. Az előbbiek azzal a szándékkal jöt­tek el hazulról, hogy idegen or­szágban telepedjenek le, ott ke­ressék boldogulásukat, ott éljék le életüket, gyerekeiket idegen ország polgáraivá neveljék fel, maguk legfeljebb látogatóba menjenek haza. Az utóbbiak az­ért jöttek el, mert világnézeti felfogásuk vagy politikai tevé­kenységük miatt veszélyeztetve érezték életüket, szabadságukat vagy csak megszokott életmód­jukat, és az volt a határozott szándékuk, hogy a politikai hely­zet változásával majd ismét ha­zatérnek. Persze mindegyik ka­tegóriában számtalan változat van. A választóvonal, hogy az egyik véglegesnek és szabadon választottnak, a másik átmeneti­nek és kényszerűnek tekintette eljövetelét. A szándék később, a legkü­lönbözőbb élmények és esemé­nyek hatására mindkét irányban megváltozhatott, de a döntő mégis az eljövetelkori szándék marad. Az első kategória a magyar­ság számára elveszett, a máso­dik a magyarság számára meg­tartható. A Magyarok Világszö­vetségének a tevékenysége még­is, érthető okokból, elsősorban az első kategória felé irányul, míg a másodikat inkább leírni és legfeljebb semlegesíteni törek­szik. Ez alapvető ellentmondás­nak látszik, mely megbénítja a külföldi magyarság problémái­val a nemzeti érdekből való őszinte segíteni akarással foglal­kozók munkáját. Sok esetben tényleg nincs, vagy egyelőre leg­alább is nem látható a problé­mára megoldás, sok esetben azonban tere nyílik a közeli és távolabbi nemzeti érdekek szol­gálatának ha a kérdést logikusan végiggondoljuk. Ha vizsgálat tárgyává tesszük az emigránsok magatartását, és bizonyos fokig a kivándorlókét is, a magyar néppel és kultúrá­val való kapcsolat fenntartását illetően, a magatartásoknak szé­les skálájával találkozunk, me­lyek azonban néhány csoportba sorolhatók. Először is, vannak azok, akik tudatosan meg akarnak szüntetni minden kapcsolatot az országgal, melyben születtek (az számukra már nem is haza, sőt még csak nem is óhaza), mert magyarság­­élményük nem volt, vagy esetleg egyenesen negatív volt. Ezekben egy-egy nagy magyar esemény vagy teljesítmény újra feléb­resztheti a nemzeti érzést, de tu­datosan semmit sem lehet ten­ni az érdekükben, sőt talán nem is érdemes. Más csoport az, amelyik nem a pozitív magyarságélmény hiá­nya miatt foglal el hasonló ál­láspontot, hanem ál-racionaliz­­musból, azt hívén, hogy boldo­gabb, megelégedettebb, kiegyen­súlyozottabb ember lesz, ha ki­operál magából minden emléket és gondosan távoltart magától mindent, ami honvágyat kelthet, holott csak önmagát csonkítja meg és maga sőt gyerekei lelki egyensúlyát veszélyezteti, nem pedig biztosítja. Ezt különben sokan maguk is felismerik és a magyar kultúra igénye addig erősödik bennük, amíg szakíta­nak addigi magatartásukkal Ez rendszerint akkor következik be, amikor már nincsenek napi gondjaik, anyagilag kiegyensúlyo­zott helyzetben élnek, de nem járnak akkora sikerrel vagy sze­rencsével, hogy minden más el­veszít számukra minden jelentő­séget. Azokkal szemben, akik tudato­san meg akarnak szüntetni min­den kapcsolatot, mely a magyar nemzethez, a magyar kultúr­­közösséghez fűzte őket, a másik fő csoportot azok alkotják, akik különféle lélektani vagy gyakor­lati okokból, bármilyen fokú in­tenzitással fenn akarják tartani ezeket a kapcsolatokat, vagy egy­szerűen szólva: meg akarnak maradni magyarnak. Persze az, hogy valaki magyar akar maradni, sőt esetleg a gyer­mekeit is meg szeretné tartani magyarnak, egyáltalán nem je­­lezni szükségképpen azt, hogy a mai magyar valósággal akar kap­csolatban maradni. Igen nagy azoknak a száma, akik számára a magyar kultúra fejlődése le­zárult azon a napon, amikor a határt átlépték, lett légyen az 1945-ben vagy 1956-ban. Számos magyar kultúregyesület működik szerte a világon, leginkább ön­­képzőköri színvonalon, amely magyar irodalommal, nyelvvel, zenével, történelemmel foglalko­zik, de amelynek vezetői hallani sem akarnak és tagjai­­semmit sem tudnak arról, ami Magyaror­szágon 1945 óta történt. Még az “antikommunista” tájékozottsá­guknak sincs semmi köze a té­nyekhez. Alig meglepő, hogy az ilyen kultúregyesületek nem életképe­sek, a fiatalságra vonzerőt alig gyakorolnak, régi tagjaik lemor­zsolódnak amikor megtanultak a befogadó ország nyelvén, és a “kultúregyesület” azoknak ma­rad meg, akiknek a kulturáltsá­­ga nem terjed odáig, hogy egy idegen nyelvet képesek legyenek elsajátítani. Ennek nem kellene szükség­képpen így lennie. Elég sok ma­gyar író, művész, zenész él kül­földön és a statisztika szerint közönségük is kellene, hogy le­gyen. De sajnálatos tapasztalat az, hogy amint arra sokan rá­mutattak, az író, a művész ha­záján kívül nem tud maradandót alkotni, ha pedig tud, azt már nem magyarul alkotja. Ez az oka annak, hogy az is­mételt nagy kísérletek vagy fo­kozatosan elsekélyesedtek, vagy ha a kezdeményezők a színvo­nalból nem akartak engedni, megszűntek. Mindez nem magyar sajátos­ság, így van ez­ a libbi emigrá­ciókkal, még azokkal is, melyek politikailag és társadalmilag sok­kal egyarcúbbak. Igaz az, hogy a különböző le­velek és ágak csak a fa törzsén keresztül tudnak egymással érintkezni és ha ez az érintke­zés megszűnik, elszáradnak. Elv­ben megvolna annak a lehető­sége, hogy egy hajtást idegen földbe átplántáljanak, de ki hisz abban, hogy például Ausztráliá­ban lehet életképes, önálló ma­gyar társadalmi és kultúrközös­­séget teremteni? Ez a felismerés szükségképpen azoknak a táborát növeli, akik úgy akarnak megmaradni ma­gyarnak, hogy fenn akarják tar­tani kapcsolataikat az egyetlen élő magyar kultúrával, az ott­honival. Tudni akarnak arról, ami odahaza történik, szeretné­nek továbbra is együtt érezni és együtt élni a hazaiakkal. Mint az alkotók közönsége szeretnének kapni a hazai kultúrából, és ha maguk is alkotók, szeretnének az alkotásaikkal is részesei len­ni az élő magyar kultúrának. Mindezt “bombasztikus hum­bugnak” nevezheti az, aki úgy érzi, hogy egymagában is meg tud lenni a világban, elszigetelt egyénként is le tudja élni az éle­tét és nem érzi szükségét an­nak, hogy fő részese és teljesér­tékű tagja legyen annak az em­beri közösségnek, amelyet nem­zetnek nevezünk. Néhány évti­zeddel ezelőtt még divatos volt az ilyenfajta magatartás, de az­óta az embertan különböző ágai­nak művelői felismerték, hogy az ember lényéhez tartozik egy szé­lesebb családhoz való hűség, és ennek hiánya kóros tünet. Ez a helyzet az egyén, az emig­ráns szempontjából. Vajon hogy fest ez a közösség, a haza oldalá­ról nézve? Itt jutunk el azokhoz a hangzatos szempontokhoz, me­lyeket bevezetőnkben említet­tünk: a nemzet-, népesség- és kultúrpolitikához. A nemzetpoli­tika fogalma azokat az elveket és tevékenységeket foglalja ma­gában, melyek a magyarságnak mint önálló karakterrel rendel­kező nemzetnek a hosszú távon való megmaradására irányulnak. Mindazoknak, akik ezt önmagá­ban kívánatos célnak elfogadják, nem lehet közömbös a nemzet több mint egy tizedének a sor­sa, akik külföldre sodródtak. A nemzetpolitikának két fontos alkotóeleme a népességpolitika és kultúrpolitika. Az előbbi a nem­zet számbeli állagának megtartá­sával foglalkozik, az utóbbi a nemzeti jellegének folytonossá­gát és kifejlesztését tartja szem előtt. Az előbbi szempontjából megint csak nem lehet közömbös, hogy a külföldre szakadt ma­gyarok leszármazottainak leg­alább egy része megmarad-e ma­gyarnak, különösen figyelembe­­véve a születések számának nagyarányú csökkenését, mely az utóbbi években odahaza bekö­vetkezett. A magyar kultúra fej­lődésében mind aktív mind pasz­­szív szerepében ugyancsak jelen­tős részük lehet azoknak, akik­nek a látókörük külföldön nagy­mértékben kiszélesedett, ha ugyanakkor nem szakadtak el a gyökereiktől sem. Nehéz lenne számokkal dobálózni, de mind­annyian saját tapasztalatunkból is tudjuk, hogy­ nemcsak súly­ban, de számbelileg is széles ré­teg az, amely a legjobb haladó magyar hagyományok hordozója­ként szakadt idegenbe. Tisztában vagyunk azzal, hogy elvi fontossága ellenére, számos gyakorlati akadálya van annak, hogy a külföld magyarsága új­ra bekapcsolódjék a hazai­­kul­túra vérkeringésébe. Ezek az akadályok azonban nem leküzd­­hetetlenek, ha felismerjük azt, hogy a mind otthon, mind az emigrációban még meglévő visz­­szahúzó erőkkel szemben helye­selnünk kell minden olyan meg­mozdulást, mely a ménnél sza­badabb érintkezést a hazával elősegíti és elleneznünk kell minden olyan törekvést, mely nem ideológiák, hanem magyar és magyar közé akar vasfüggönyt vonni. RAVASZ KÁROLY: A külföldi magyarság FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG Saját javítóműhely! MAGYAR ÓRA-ÉKSZER szaküzlet A CITYBEN Az összes svájci márkás órák, 14 és 18 karátos európai aranyékszerek. Hubert József : STRAND ARCADE (George és Pitt St. közt) SYDNEY Vásárolhat Lay­by-re! 3. oldal KÜLDJÖN VÁMMENTES IKK A CSOMAGOT vagy VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT! Gyors! ! Élelmiszer Pontos! Megbízható! Cipő Textil KÉRJE ÁRJEGYZÉKÜNKET! AZ IKK A HIVATALOS MEGBÍZOTTJA: Z. P. CSÉTI Box 5270, G P.O., Sydney. Telefon: XM4231 MELBOURNE: KÉPVISELETEK: O­P T O ADELAIDE: JOHN MARTIN & Co. Ltd. 109 Swanston St., Melbourne PERTH: H. L. SANNA Cremorne Arc., 1st Floor, Perth 100 Rundle St., Adelaide, S.A. BRISBANE: REX PHARMACY 180 Vickham St., Valley, Brisbane Gyógyszereket a világ minden tájára szállítunk ! Magyar Patika a Cityben MAGYARORSZÁGRA GYÓGYSZERT SZÁLLÍTUNK Európai hőmérők — Eredeti “Lemoine” vitamin tápkrém. “GABRIS” PHARMACY 414/a GEORGE STREET, CITY, TELEFON: BL 3984 _____ (A Strand Aracade és Nicholson között.) Vásároljon teljes lakberendezést vagy egyes darabokat SYDNEY LEGRÉGIBB MAGYAR BÚTORÜZLETÉBEN Tájékozódjék előbb és jöjjön hozzánk utoljára, hogy meg­győződj­ék legalacsonyabb árainkról legjobb minőségeinkről és legkedvezőbb fizetési feltételeinkről. 20 éves budapesti és 11 éves sydneyi tapasztalatunk bizto­síték arra, hogy nálunk VÁSÁ­ROLHAT LEGELŐNYÖSEB­BEN! Ha egyéni kiszolgálást óhajt, kérem beszélje meg tele­fonon az időpontot, mely eset­ben Mrs. Kardos alkalmazkodik az Ön idejéhez. Minden jó mi­nőségű és stílusú bútor beszerez­hető nálunk vagy általunk. Vil­lanyhűtőszekrények, mosógépek, T.V. vezető márkákban. PERFECT FURNITURE CO 25-27 MARION STREET, BANKSTOWN, SYDNEY UY 3128 • UY 4895 “Good Look” Ruhatisztító mellett. — Címre ügyeljen.

Next