Független Magyarország, 1962 (12. évfolyam, 1-15. szám)

1962-01-19 / 2. szám

1962. január 19. T­ávolélő magyarokhoz KODÁLY ZOLTÁN ÜZENETE Í Újévi számunk elkészülte az európai művelődésbe a ma­után érkezett meg a már koráb- gyár színt és hangot bekapcso­­ltan bejelentett Kodály Zoltán jó alkotói munkássága emelt üzenet, melyet most közlünk, mindannyiunk fölé, változtatás nélkül. Üzenetét ezért is érdemes is-Kodály Zoltán a ma élő feg­­gyelemmel olvasnunk és minden nagyobb magyar. Életkora, bel­­szavára figyelve magunkévá ten­­csessége, hozzáférhetetlensége, m­ink. Amerikában járván szomorúan tapasztaltam, hogy magyar­jaink mennyire oldott kéve gyanánt élnek. Míg a svédek, írek, olaszok, csehek és szlovákok amerikai állampolgárságuk mellett megtartják nyelvüket, szokásaikat, szervezeteiket, kapcsolatuk az anyaországgal szerves és állandó: a magyarok második nemzedéke már alig, a harmadik sehogy sem tud magyarul. Nem ismerik, nem követik az itthoni fejlődést. Mi tartja amazokat össze jobban, mint a magyarokat? A műveltebbjét a nagyobb kultúra. (Egyszer svéd énekkar adta elő Chicagóban a Psalmus Hungaricust, magyar énekkar, bár van itt-ott, nincs olyan fokon.) A többieket a törzsi összetar­tozás, a népkultúrában gyökerező azonosság érzete. A magyarok­nál mindkettő fogyatékos, helyette ott az ősi széthúzás, különckö­dés, különbködés. Hogy nem vágynak haza, érthető: itt rossz dolguk volt. De az íreket is a nyomorúság hajtotta ki, talán még nagyobb, mint a magyarokat. Mégis otthon a szemük és szívük, különösen amióta független állam lett Eire, amiben nekik is nagy részük volt. A 200 éve kivándorolt angolok az Appalachia hegyvidékén olyan dalokat őriztek meg, amilyeneket az anyaország már ré­gen elfelejtett. A mi magyarjaink alig is tudnak egyebet a XIX. század diva­tos népszínműbeli népdalainál. Azokon túl legfeljebb az operettig terjed zenei igényük. Nem ismerik igazi ősi népdalainkat, melyek különben itthon is csak most kezdenek köztudottá válni. " Ebben persze az anyaország közoktatása is hibás: 1868 óta papíron volt ugyan énektanítás az elemi iskolában, de a legújabb időkig nem valósult meg annyira sem, hogy a zenei anyanyelv ismeretét útravalóul adhatta volna. A legnehezebb bányamunkára szorult honfitársainktól nem kérhetjük számon a műveltséget. De elegen élnek ott az anyagi kultúra olyan szintjén, amelynek szellemi kultúrájuk alatta ma­rad. Ezektől méltán elvárhatjuk, hogy ne maradjanak el az anya­ország kulturális fejlődésétől. Mindenekelőtt a nyelv fenntartásáért, ápolásáért tehetnének többet. Az erdélyi szászok még az 50—60 év előtti postai és közle­kedési viszonyokhoz képest is elég távol estek anyaországuktól. Mégis az állítólagos magyar elnyomás alatt a brassói, szebeni könyvkereskedésekben ott láttuk a legújabb és legjobb német könyveket. Igaz, kivándorolt magyarjaink nem élnek olyan tömeg­ben együtt. Annál inkább kellene ápolniuk az összetartozást kis sejtekben. Erre legjobb eszköz a nyelv, irodalom és zene. A kétnyelvűség mindig egyik nyelv rovására esik. De be­széljék inkább angolosan a magyart, mint sehogy. A régi és fejlő­dő új irodalmat figyelemmel kísérni annyi, mint lépést tartani a magyar élet változásaival, részt venni bennük a nagy távolság ellenére. Különben hol van ma távolság? Az idén hazalátogató ameri­kai magyarok közül beszéltünk olyannal, aki holland repülőgépen csak annyi ideig utazott ide, amennyit Budapesttől Csitárig kell vasúton töltenünk. De a gondolat még gyorsabb. S ha mi itthon gyakran gondolunk külföldön élő honfitársainkra, mint egy kisza­kadt testrészre, érezzék ők is, hogy akárhova vetődtek, gyökerük itt van, s ha elsorvad, ők megszűnnek magyarok lenni, anélkül, hogy igazán másvalamivé válhattak volna. Kodály Zoltán üzenetére a választ, a felvetett kérdések ki­egészítését elsősorban a gyakor­lati életben kellene megadni. De szabad vita, hozzászólás formá­jában is előbbre lehet talán moz­dítani a Kodály szerint is pislá­koló külföldi magyar szellem ügyét. Minden hozzászólást, javasla­tot szívesen fogadunk és egybe­gyűjtve megjelentetünk a “Füg­getlen Magyarország” szerkesz­tőségének véleményével egyidő­­ben. MAGYARORSZÁGRA GYÓGYSZERT a City Magyar Patikája szállít! Európai hőmérők, Lemoine, Bois de Paris vitamin tápkrém egyedárúsítása. Gábris Gyógyszertár 414/a GEORGE STREET, SYDNEY. TEL.: BL 3984 I Strand Arcade és Nicholson között. ( FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 3. oldal KÜLDJÖN VÁMMENTES IKK A CSOMAGOT vagy VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT! Gyors! Pontos! Megbízható! Élelmiszer Cipó Textil KÉRJE ÁRJEGYZÉKÜNKET! AZ IKK A HIVATALOS MEGBÍZOTTJA: Z. P. CSÉTI Box 5270, G.P.O., Sydney. Telefon: XM4231 KÉPVISELETEK: MELBOURNE: O P T O ADELAIDE: JOHN MARTIN & Co. Ltd. 109 Swanston St., Melbourne ———— joo Rundle St., Adelaide, S.A. PERTH: E. MANUCCI BRISBANE: REX PHARMACY 135 Heytesbury Rd., Subiaco, W.A. 180 Vickham St., Valley, Brisbane RUDAS TIBOR ELSŐ PRODUKCIÓJA MAGYARORSZÁGRÓL! SZENDLAY LÁSZLÓ ÉS CIGÁNYZENEKARA JEGYELŐVÉTEL: JANUÁR 26.-TÓL (PÉNTEKTŐL) KEZDVE WOLLONGONGBAN, A "REGENT THEATRE"-BEN. Bármiféle nyomdai problémáját megoldja: NEW LIFE PRINTERY PTY. LTD. 54 RENWICK STREET MARRICKVILLE, N.S.W. 55-6184 Egy alkalommal Wollongongban FEBRUÁR 8.-ÁN, ESTE 8 ÓRAKOR A "CIVIC THEATRE"-BEN Gyógyszereket a világ minden tájára szállítunk ! MAGYAR ÓRA-ÉKSZER szaküzlet A CITYBEN Az összes svájci márkás órák, 14 és 18 karátos európai aranyékszerek. Hubert József 9 STRAND ARCADE (George és Pitt St. közt) SYDNEY Saját javítóműhely! # Vásárolhat Lay by-re!

Next