Független Magyarország, 1965 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1965-03-01 / 1. szám
Független Magyarország YOL. XV. 1 (391) “FREE HUNGARY” 1965. MÁRCIUS < ' MARÁI SÁNDOR: A KORTARS SZEMEVEL Pálffy János emlékezéseit is, melyet az utókor túlzottnak Száz év előtt Pálffy még a beolvasom, s ez a könyv napja érez. Csodálni kell jellemzései még zavarában válogatott korunkban eszményi livre de ehe- áhitatos komolyságát; tudja, társai között, mikor felállította vet; az olvasó időről-időre fel- hogy a történelem számára ítél, a maga kis, házi vésztörvénynyitja, elolvassa a legtöbbször megfontolja minden szavát, de székét, hogy ítéletet mondjon csak nyolc-tízsoros kortársi jel- egyéni indulat, kortársi rokon- kora emberi tüneményei és jellemzések valamelyikét, s eleső szenv vagy gyűlölet gyakran léméi fölött. Nem tudom, találkozik, milyen kisérteties is- átfűtik tárgyilagos szándékait, lát-e ma a történetíró százhatmétlésekkel dolgozik az idő és a Mélyenérző lélek volt, szemét- van érdekes és színes jellemet természet? Pálffy életének nagy mes, büszke, megsértett. Sem a magyar közéletben. Száz év élménye, a szabadságharc, év mit sem becsült, csak a jellem előtt talált, százados messzeségből világlik meg. Mindent megbocsátott. Talált és ítélt, se haragos, elő a feljegyzésekből; az esemé- csak a jellemtelenséget nem, a gúnyolódó, elnéző, rajongó jelnyek mögött mindig az ember hűtlenséget a férfi-eszmények elemzéseket olvasva, kételkedni érdekelte elsőrendűen, ezért kell a hazával, a becsülettel kezdünk, eléggé tudatos-e ma volt igaz ember és igaz író. Keszemben. Mintegy százhatvan az iskola, sajtó, irodalom jelményszavú ember, nem kíméli apró arcért zár magába a kötet,lemnevelő szerepe? Száz év kortársait. Kitűnő emberlátó, köztük néhány hatalmas méret előtt hasonló mély válságban élt ha nem is mindig elfogulatlanul tó jellemrajzot is, amilyen Szép a magyar társadalom, mint az; szeretné az embereket a machenyi és Kossuth történeti arc-napjainkban: a világ megtelt gó eszményeihez igazítani s meg- képe. Közelről látta kortársait vészes erők feszültségével, a nehezzel, mikor másként telte- és nem hunyt szemet, mikor magyar glóbusz a történelmi mesék, vagy jellemtelenek, mint gyöngéiket látta. Életismerete, erők metszőpontjába került. Sok ahogy ő megköveteli. Történet- emberlátása megdöbbentő. Ki- volt az áruló, sok volt a sunyi írónak elfogult, emberlátó, feltűnően látott, a szerep mögött fráter, de sok volt a jellem, a lemrajzoló Írónak elsőrangú, mindig szemügyre vette az em- szembenéző, felelősséget vállaló. Az író akkor következetes, ha bért is, minden hibájával és in- helyzeteket valóságérzékkel kortársait is a maga szellemi dulatával. Száz esztendő előtti megítélő magyar jellem is. A élés jellembeli szintjén akarja jellemek fölött ítél s az olvasó vilizáció nem jellemeket tertálni, elcsodálkozik, milyen színes volt mel, hanem társadalmi alkatré-Megállapításai néha meghők ez a kor, milyen gazdag volt a székét. Bizonyos álműveltségi kentőek. Néhány jellemrajzát száz év előtti magyar élet fene- általános ma, de egyre ritkább igazságtalannak érezzük. Mi menológia-fejezete. A „tüne, az öntudatos jellem, aki ismeri Kossuthot másként látjuk, ménye egyre valószínűtlenebb; kötelességét az idővel, hazájaegyéni hibái eltűnnek a törté- a civilizáció nagy válságában val szemben. Ma, hála a hirternelmi szerepben, Batthyányba elszürkülnek a színes jellemek,jesztés fejlett eszközeinek, mintes tiszta jellemét, hősies maga- kis stréberek, szánalmas név-, denki ismeri a külföldi államtartását, nemes hazafiasságát rotikusok tömegében élünk ma; fők és államférfiak nevét, de mi is csodáljuk, de Pálffy olyan egy-egy szines, bőséges, sokár- mind kevesebben tudatosítják a méretet ad politikai szerepének nyalatai jellem egyre ritkább, jellem szerepét a civilizáció ál-