Délamerikai Magyarság, 1945. július-szeptember (17. évfolyam, 2366-2404. szám)
1945-07-24 / 2375. szám
%•.* oldal_____________ DÉLAMERIKAI MAGYARSAC Kedd, 1945. július hó 24. i \ x *&£***.• A ■ Asztmás érelmeszesedés légzési zavarokkal küzdő, csúzos, vagy reumás személyeknek biztos gyógyulást nyújt, serdülő gyermekek fejlődését előmozdítja a RIO CEBALLOS csodavölgye legszebb helyen létesített üdülő- és nyaralótelep. VILLAÑO PORA 900 méternyire a tenger színe felett 30 kilométernyire Córdoba városától A legjobb hely: magyar pensió, kis szálloda, turista vendéglő stb. létesítésére. Villany világítás és vízvezeték az egész telep területén! Pompás, kövezett utak minden telek előtt! — Autóbuszforgalom egész éven át! — Még kapható néhány nagyon szép telek havi részletre is, már $ 10 havi fizetés mellett! — Olcsó építkezési lehetőség! — Már a jövő szezonra saját házában nyaralhat, vagy fogadhat vendégeket. Felvilágosítást nyújt a telep megbízottja a "Délamerikai Magyarság" kiadóhivatalában. Levélre magyarul válaszol: 31 napból áll A nap a Hó folyamán 29 perccel növekszik A Hold fényváltozásai: 24-én 15 ó 45 perckor holdtölte 27-én éjfélkor első negyed 24. Kedd (Az év 204-ik napja) Római katolikus protestán Praxeres Dániel A nap kél 7 óra 56 perckor, nyugszik 18 óra 05 perckor 25 .Szerda (Az év 205-ik napja) Római katolikus protestáns M. Magdolna M. Magdolna A nap kél 7 óra 55 perckor, nyugszik 18 óra 06 perckor 26. Csütörtök (Az év 206-ik napja) Római katolikus irotestáns Apollinar pk. Lenke A nap kél 7 óra 55 perckor, nyugszik 18 óra 06 perckor 27. Péntek (Az év 207-ik napja) Római katolikus Protestant B. Kinga Krisztina A nap kél 7 óra 54 perckor, nyugszik 18 óra 07 perckor r***-*******41********41-X** Magyar női DIVATSZALON QUESADA 2 9 80 (Cabildo 2900 magasság.) Attrobirdstessk Elsőrendű konyha- és gyümölcs-Munkát kaphat Minden szó 5 centavos, vastagabb petűvel 12 centavos — Legkisebb hirdetés $ 1,50. Ugyanaz háromszor közölve $ 3,50 Vendéglőbe bejáró szakácsnő egész napra jó fizetéssel felvétetik. Pisiegro, Rivadavia 1102 (esq. Pozos). (77) Kis háztartásba mindenes bejárónőt felveszek. Guido 2480. U. T. 42—5693. Főzni tudó mindenest benlakással keresek. U. T. 43—1816. (77) Főzni tudó mindenes háromnegyed napra felvétetik. Jelentkezni cédulával Bolivar 220 szám alatt. U. T. 33—7616. Szakácsnő, aki beszél spanyolul is, jó fizetéssel felvétetik. Bension Hajmi, calle Meló 2472, 5-ik emelet B. — U. T. 42—0378. (76) Peón de limpieza para institución. Casa y comida. Calle Montes 2150. (75) Gyerekleány felvétetik másfél éves fiúgyermek mellé. Fizetés megegyezés szerint. Csakis elsőrendű referenciákkal. Jelentkezni délelőtt 9—1 óráig Arroyo 819, második emelet 5. (75) Bejárónőt keresünk jó fizetéssel, mosással, vagy anélkül. CORRIENTES 4539. Dto. 4. U. T. 79-5477 (75) Megbízható asszony házi munkára keres kis család, jó fizetéssel, jelentkezni telefonon: 60—2097. (X) ***********************. Minket keres Egyedülálló férfi, aki gazdaságban, kertészetben nagy gyakorlattal bír, állást keres a főváros környékén, vagy vidéken. Megkeresés: “HUNGARO”, Calle Londres 1562. (75) kertész, aki baromfi tenyésztésben is nagy gyakorlattal bír és bármilyen földmunkát is elvállal, állást keres bárhol. Megkeresés a kiadóhivatalban ‘QUINTERO" jeligére. (75) **************** ********* Vegyes Minden szó 5 centavos, vastagabb petűvel 12 centavos — Legkisebb hirdetés $ 1.50. Ugyanaz háromszor közölve 4! 3.50 Engedélyes detektív! Olivera. Megfigyeléseket eszközlünk. Követünk személyeket minden útjukon. Bizonyítékokat szerzünk. Ne várjon holnapig! Keresse fel ma. Ingyenes tanácskozás. Diszkréció. Av Santa Fé 5065, délelőtt 9-től délután 19-ig. (7.17.) Saját libahizlaldámból eladok hizlalt libákat, friss libazsírt, májat és tüpörtyűt, 5 kilón felüli vásárlást hazaszállítok. Ugyanott libatoll is kapható. Calle Buqueron 4325, Punta Alsina, U. T. 20-9793. (8-18) Nagy világcég egyik tisztviselője többhónapos üzleti útra indul Észak Amerika nagyobb városaiba. Eladási, vagy bevásárlási megbízásokat elvállal, minden üzleti ügyet elintéz. Érdeklődök közöljék címüket “Korrekt” jeligére a kiadóhivatallal. I PERMANENS 56.— 1 Magyar női fodrász-szalon . Specialista tartós hullám- és > hajfestésben J CASA ESTEBAN (a “La Esmeralda” volt fodrásza) Congreso 2414 - U. T. 76—2858 5 (30) Meddig feküdhettem így, ájultan, míg a láz nyargalt bennem, ki tudná? Hosszú órák, vagy napok teltek el, összefolyt előttem minden. Látomásos álmaim voltak, a láz iszonyú szörnyetegeket varázsolt aléle tudatom elé, ijesztő rémeket, amelyek mintha fojtogatnának... Nanulain Begu kőarca görgött felém, a szörnyű száj, amelyből füst és láng lobogott ki, elnyeléssel fenyegetett. Lázálmaimban újra meg újra átéltem a lélegzetfojtó iszonyatot, a kínzások sorozatát, amelyekben a batakok között részem volt. Majd megint ott lépegettem szegedi udvarházunk körül, métát játszottam és édesanyám álmodó-szép arca világított felém. Aztán Lala tündöklő szemeit láttam, amint rémülten meredtek rám, segítséget kérően. Újra láttam, amint elmerült az iszapban, s én, mintha le lettem volna kötve, nem tudtam segítségére sietni. Közvetlenül mellettem süllyedt, egyre mélyebbre és én tehetetlenül néztem. Ilyenkor fölkiálthattam álmomban — mint ahogy későbben elmondotta Lala. Szegény leány, ott ült mellettem és mindent megpróbált, hogy segíthessem rajtam. De mit is tehetett volna? Hiszen még egy vizes borogatást sem tudott adni izzó homlokomra. S hiányzott a legfőbb gyógyszer, ami hamarosan elűzhette volna a mocsárláz lidérceit, hiányzott a chinin. Csak ült hát és virrasztotta vergődéses álmaimat. * Mikor felébredtem, kellemes, puha fekhelyen éreztem testemet. — Fölnéztem és láttam, hogy födés alatt vagyok. Egy kunyhóban. Csak nem kerültünk megint viszsza a batakokhoz? — futott rajtam keresztül a rémület. — Ne féljen, nincs már semmi baj... Meg fog gyógyulni. — Hát hol vagyunk? — kérdeztem és felültem az ágyon. Könynyűnek éreztem magamat, a láz mintha kiszökött volna belőlem. — Mikor már legnagyobb volt a kétségbeesés, akkor jött a segítség — mesélte Lala. — Szerencsére, egy csapat lampongó jött felénk. Igen jóindulatú törzs, egészen más természetűek, mint a batakok. Látták, hogy megkapta a mocsárlázt és mi. Igyárt tudták, hogy mit kell csinálni. Hordágyat rögtönöztek és... A többit már nagyon könnyű kitalálni, most itt vagyunk a falujukban. — De hiszen én meggyógyultam! — kiáltottam közbe — nincs semmi bajom, már úgy érzem... — Hála a törzs varázslóinak, akik birtokában vannak a Fehér Pornak. Úgy látszik, ismerik a chinint. Fölugrottam. — Hát akkor mi sem akadályozhat meg abban, hogy folytassuk utunkat... — Nem kéne még pihenni? — aggodalmaskodott Lala. —Egy percig sem! Azonnal indulhatunk. Nem volt semmi, amivel megajándékozhattuk volna a derék lampongókat, akik nélkül már én is odaát lennék a határon, melyen írta: BARÁT ENDRE túl már a halál köde terjeng. De mégis... Lala levette nyakáról és karjáról a láncot és kösöntyűket, amelyeket a fejedelem feleségének ajándékozott... és kimondhatatlan örömet okozott vele a benszülött asszonynak. A lampongók fejedelme hajlandónak mutatkozott arra, hogy kísérőket ad mellénk. Ezt az ajánlatot örömmel elfogadtuk, úgy, hogy délidőben, hatlamos lampongó harcos kíséretében elindultunk a tengerpart felé... Természetesen, mivel a mocsáron keresztül jöttünk, majdnem háromszor annyi utat tettünk meg, mint odafelé. S így meg kellett kerülnünk az egész Ombiling hegyet. Hogy visszajussunk a villába, keresztül kellett vágnunk az őserdőn és átkelni a Palembang-folyón. De most már olyan könnyűnek látszott minden. Mi az nekünk egy kis dzsungel, mi az nekünk egy kis folyó, nekünk, akik a veszedelmek dzsungelén és a borzalmak hullámain keresztül jutottunk el idáig. XXIX. FEJEZET. A szent fák. Az eleven tank. Most már voltak kísérőink, volt élelmünk és fegyvereink is. Igaz, hogy ezek a fegyverek elég kezdetlegesek. Hajító dárdák és egy-két kéz-ifj. Sokért nem adtam volna, ha zsebemben érezhettem volna jó kis hatlövetűmet.. . Az erdő, melybe most jutottunk, van vagy ezer esztendős. Iszonyú törzsek és szédütven magas sudarak, lombozatuk annyira össze-vissza nőtt, hogy semmiféle eső azon be nem hatolhatna. Egyébként semmiben sem különbözött az eddig látott erdőktől. — Csupán talán annyiban, hogy ezt bátram nevezhetnénk a majmok dzsungeljének. Mint később megtudtam, két majomhorda tanyázott itt. Úgyszólván felosztották egymás között a területet. Ha valamelyik tapasztalatlan kis majom történetesen átlépné a láthatatlan határt, a másik majomcsapat valamelyik tagja rögtön nyakonragadja és visszalódítja. Láttunk egykét ilyen jelenetet, mondhatom jót mulattunk rajta. Ha a közeli falu kutyái ebbe az erdőbe tévednek, soha többé vissza nem térnek onnét. A majmok rájuk támadnak s széjjeltépik. Azonban az emberekkel nem voltak barátságtalanok. Mintha holmi rokonságot éreztek volna a kis fürge állatok, csapatosan tódultak körénk és kiváncsi szemekkel pislogtak. De a vezérma nom nagyon figyelte a barátkozásunkat és amikor egyszer megpróbáltam lefogni egy majomnőstény ráncos mancsát—mert a saját gyermekei elöl kaparintotta el az ételt — az öreg úgy rámvillogtatta erős, sárga szemfogait, hogy kénytelen voltam lemondani a gyermekgondozásról. Azután igazságot szolgáltatott a vezérmajom, mégpedig úgy, hogy alaposan megtépázta az ártatlan kölyköt és utána mintegy sértődötten vezette el népét a legközelebbi fára Pártolja lapunk hirdetőit! (csaknem a Cabildo sarkán) . Kiszámíthatatlan állat a majom. Valahogy úgy tűnt fel nekem, mintha egy-egy elmebeteg ember lenne mindegyik. Egyszer romboló kedvű, irigy és kegyetlen, másszor hizelkedő és kedves. Egyébként ezt az erdőt a lampongók szentnek tisztelik. Világért sem vágnának ki belőle egy-egy fát is. Mert a fák is szentek, szerintük. Itt a fejszének nincs keresnivalója. Másrészt azonban falujuknak a temploma, babonáik szerint — csupán ennek a szent erdőnek a fájából nyitható meg. Csak a szent erdő fája méltó hozzá. Az egyik kísérőnk elmesélte, hogy nemrégiben a templom roskadozni kezdett. A papok súlyos zavarban voltak, mert hiszen a szent erdőben emberemlékezet óta nem vágtak fát. Közönséges fát bűn lett volna használni, de tán nagyobb istentelenség fejszével illetni egy szent erdőt. Az istenekhez fordultak segítségért. A nép hasravágódott és óraszámra könyörgött. A varázslók énekeltek, a gamelang zengett. S akkor megtörtént a csoda. Nagy vihar támadt, mely bekergette a hívőket a templomba. S mire a vihar elvonult és a tömeg kiütt a templomból, az erdőben két szent fal gyökerestől kitépve feküdt a földön... Hát ez valóban megtörténhetett. A tanulság azonban az volt, hogy nem mertem még egy gályát sem letépni a csodálatos fákról, nehogy megsértesm a lampongók vallási érzületét. Hiszen ők némely faóriás előtt még külön-külön térdet is hajtottak. (Folytatjuk) Emberevők fogságában