Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)
1959-01-01 / 3920. szám
Franqueo a pagar No. 112 Boldog Ureszten kíván minden magyarnak Ára 5. peso. 1959. Január 1. Délame**ikai MAGYARSÁG C. J1a CORRAO 1481 T. 1. 31 (Retiro) 2819 XXXII. évfolyam, 3920. szám. Csütörtök. Dirección y Administración LAVALLH 3B1 . B*. AIRIES CINZANO, yOOS SIGLOS DE CALIDAD..1 a “Délamerikai Magyarság” szerkesztősége és kiadóhivatala Frondizi gazdasági terve Frondizi államelnök december 29-én este rádióbeszéd keretében ismertette azokat a gazdasági terveket, amelyek két év alatt Argentína gazdasági életét gyökeresen megjavítani hivatottak. Az ország gazdasági helyzete drámai. Az infláció napról-napra nagyobb. Az 1948. évi 7600 milliós bankjegyforgalom idén 70.000 milió pesora emelkedett. Az utolsó 15 év alatt Argentína sokkel többet költött, mint a mennyit termett s felélte tartalékait, amellett súlyos adósságokat vállalt külföldön. A második világháboru után a külföldön lévő tartozásokat a Nemzeti Bank arany- és deviza-tartalékai még 1300 millió dollárral múlták felül. Ez év április végén pedig mára külföldi adósság múlta felül 1100 millió dollárral az argentin arany- és devizatartalékokat. Az ország a fizetésképtelenség szélén áll. A vállalt kötelezetteég°k és már korábban engedélyezett behozatalok kétszeresen felülmúlják a jelenlegi szabad és konvertibis arany- és devizakészletet, amely mindössze 104 millió dollár. Ráadásul az újévvel további 200 millió dolláros kötelezettség áll elő a külföldi adósságok kamatai és törlesztési százalékai fejében. 1955. január 1-től máig Argentína külkereskedemi deficitje ezer milió dollárra emelkedett. Az állami üzemek óriási veszteséggel járnak. Az államosított vasutak vesztesége évi 14 000 mió peso, miután a 20 ezer mió peso kiadással szemben csa 6 ezer millió peso a bevétel, nem számítva az amortizációkat, és a karbantartást, Utánpótlást. 1946-tól a mai napig az államkincstár a nyugdíjalaptól több mint 55ezer millió pesot vont el, ezért az nem tudott eleget tenni kötelezettségeinek. Tehát a munkások öregség esetére megtakarított pénzét vette el és élte fel az állam. Az álami és tartományi tisztviselők száma 1,800 000, amely a családtagokkal hét milliós tömeget jelent. Az állami bevételek több mint 80 százalka megy a fizetésekre. Ezért nincs pénz lakásépítésrre, utakra, iskolákra, stb. Az állam egymaga több mint 100 ezer millió pesóba kerül évente az országnak. De ennek csak felét fedezik az adók és más terhek. Az állami adminisztráció tehát kétszeresét költi a bevételének, a hiányt kölcsönökkel és bankjegykibocsátással pótolja. — Nem csoda, hogy a megélhetés az utolsó tíz év alatt 600 százalékkal drágult. Amennyiben ez a folyamat tovább tart, beláthatatlan katasztrófa előtt állunk. Nincs más út, mint a gyökeres reform útja. A kormány tehát kidolgozta tervét, melynek következményeként az állam 1959 évben elkerülheti az 50 000 millió pesós deficitet. Az állama reális gazdasági alapokatakarja szilárdan lerakni ésehhez megnyerte a külföldi nagytőke segítségét. A Fondo Monetario Internacional 75 millió dollárt bocsájtott rendelkezésére, ugyanakkor az USA hivatalos pénzintézete és magánbarkjai további 254 millió dolláros hitelkeretet nyitottak az ipari termelő eszközök utánpótlására és kiterjesztésére. A kormány tervének főbb pontjai: 1. 1959. január 1-től megszűnik az eddigi rendszer a külkereskedelem terén. 2. Megszűrnie a dollár hirteltes kotizálása, csak szabad ár lesz a kereslte és kínálat törvénye szerint. A Banco Central befolyást fog gyakorolni egy relatív stabilitás tekintetében. 3. A nagyon szüksége* cikkek behozatala szabad dollár kotizációjával történik. A többi importáru 20-tól 300 szezalékig terjedő behozatali vámtarifa alá esik. 4. Az export ugyancsak magadketizáció alapján történik, de az áruk értéke után 10 és 20 százalék közötti vám alá esik. 5. Hitelt csak a temelésre adnak, semmiképpen sem a spekulálóra, uzsorára és a gazdasági parazitáskodásra. 6. Az árak szabadok lesznek, kivéve néhány négy fontossági árut. Azonban egyetlen ár sem kap szubszidiát. 7. Az állami bürokráciát fokozatosan leépítik. A nem feltétlenül szükséges közmunkákat elhalasztják. 8. Felemelik az adókat és annak behajtását szigorítják. 9. Az állami vállalatok szubszidióját megszüntetik. Felemelik a városi és vasúti közlekedés tarifáját. A kormány minden eszközzel a termelés emelését kívánja előmozdítani, mint a gazdasági krízisből való szabadulás és a fejlődés egyetlen reális alapját. Argentína nem térhet ki a realitások törvénye elől. Latin - Amerika és a guruló rubelek 111 millió dollárt adott Moszkva 1958-ban latinamerikui kommunista akciókra AZ ELMÚLT ÉVBEN megélénkült a helyzet a hidegháború latinamerikai frontján. Míg a délamerikai köztársaságokban a diktátorok bukása után konszolidálódott az alkotmányos intézmények rendje, gazdasági szempontból nehézségekkel küzdenek Buenos Airesben éppúgy, mint Rio de Janeiróban, Bogotában vagy La Pazban. A kommunisták a gazdasági gépezet akadozását és az inflációt használták fel mindenütt az elégedetlenség szítására. Néhány országban — például Braziliában és Guatemalában — illegalitásban működnek, más köztársaságokban — Argentínában, Venezuelában, Chiében — viszont legális formában szervezkednek a kommunisták s zajos propagandakampányokat indítottek. Ezeket a propaganda"k"tókat Moszkvából irányítják. A kommunista pártok és illegális csoportok szervezéséhez a pénzt is Moszkva bocsátja rendelkezésre. NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt I.Latin-Amerika több fővárosában hívták fel a figyelmet arra, hogy különféle csatornákon szovjet pénz eretek ebbe a vitásrészbe. Peruból, Monte videóból majd Rio deTsneiróból érkeztek jel°nté- i sok a guruló ruletekről és az argentin rendőrfőnök pontosan meghatározta az összeget is — évi harmincmillió dollárban — amit külföldről dobnak be az országba szubverzív célok érdekében. Mex'kóból jelentették, hogy a latinamerikai kommunista mozgalom finanszírozása nagyrészben a szovjet nagykövetségeken és a csatlósoillamok követségein és kereskedelmi küldöttségein keresztül történik. Végül a brazíliai rendőrfőnök adott nyilatkozatot arról, hogy a Latinamerikában működő kommunista követségek és kereskedelmi delegációk tulajdonképpen Moszkva előretolt bázisai, amelyek a kommunisták felforgató tevékenységének és a bevetett és helyi ügynököknek organizációs központjai. MOST A “VISION”, Latin Amerika nagy képeslapja — a Time-hez hasonló folyóirat — közölt hosszabb tanulmányt a kommunisták latin amerikai manöverleiről. A “Vision” szerkesztői megállapították, hogy 1958-ban a kommunisták 111 millió dollárt költöttek propagandára és egyéb célokra, főként szervezkedésre; ötven százalékkal többet, mint 1955-ben. A lap szerkesztőinek számítása szerint a helyi kommunista szervezetek mindössze kilencmilliót tudtak előteremteni, Moszkva tehát 102 millió dollárt fordított az elmúlt évben Latin-Amerika aláaknázására. A “Vision” adatai szerint Latin- Amerikában a kommunista pártoknak összesen 300000 tagja van, ami csekély a “Hatodik Kontinens” lakosságának csaknem kétszázmilliós számához viszonyítva. A lap szerkesztői viszont megjegyzik, hogy ”egyvasos daganat rosszindulatú volta nem függ a nagyságútól; ugyanez a helyzet a kommunizmus esetében is”. MEG KELL ÁLLAPÍTANUNK, hogy a kommunizmus az elmúlt években tért hódított Latin-Amerikában. Ez a tény annál is figyelem, reméltóbb, mert Nyugateurópában mindenütt visszaeső tendencia figyelhető meg a kommunizmusnál. A vörösök latinamerikai mozgalmi sikereinek alapja a nagy pro(Folytatás a 2. oldalon) etette:. 0 A vörös kéményseprő és újévi malaca