Délamerikai Magyarság, 1959 (32. évfolyam, 3920-3970. szám)
1959-02-26 / 3926. szám
1939. február 26. «DÉLAMEMKAI MaGYARSÁG* 8. oldal Az ítéletet most végrehajtják... A fekete ajtó előtt. Tömegkivégzések Bécsben a második világháború alatt. • Egy fogházlelkész feljegyzései Írta: HANS RIEGER evangélikus lelkész Lapunk mai számában meg ..legnívósabb és legtekintélyekezdjük Hans Rieger bécsi evangélikus lelkész “Az Ítéletet most végrehajtják” című riportsorozatának közlését. A lelkészt a háború utolsó két évében, a bécsi fogház rabjai lelkigondozójának nevezték ki. Ebben a minőségében a népbíróság által halálra ítélt rabokat kellett a halálcellából utolsó útjukra elkísérnie. A beszámolók a halálba indultak magatartásáról , kívánságaikról és reményeikről szólnak. Haris Rieger lelkész szívélyes hangú levélben engedélyt adott lapunknak a közlésre. A nagy feltűnést és visszhangot keltő beszámoló sorozatot a Bécsben megyei Jenő Die Furche (A barázda) című katolikus hetilap közölte. A lap Európa egyik főbb hetilapja, kiadója Dr. Friedrich Fannder a katolikus újságírók világszövetségének volt elnöke és doyenje. A lap szintén hozzájárult a beszámolók magyarra való fordításához és közléséhez. A riportokon keresztül lelki szemeink előtti végigvonuljak a lángy színjátéknak, az emberi életnek minden figurája: a tolvaj^ az idealista, a fanatikus, akik mind síró nevető, boldog vagy boldogtalan emberek voltak^ amíg el nem jutottak a kapuig^ mely az életet a haláltól elválasztja... Ehhez a ponthoz érve, mindegyikük kivétel nélkül levetette az addig viselt maszkot és megmutatkozott a maga kendőzetlen valóságában. Megrázó, szomorú sorsuk mert akkor neked adom az élet koronáját.” — Nietsch úr ismeri Pály apostol mondását: Míg élünk az Urnák élünk...” Nem engedte, hogy befejezze a megkezdett mondatot mert folytatta: “...s ha meghalunk, az Urnak halunk meg. Tehátakár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk. ” Azonban lelkész úr — vette át a kezdeményezést a haláljelölt — most kérdezek öntől valamit és csak ha megnyugtatóan tudott a kérdésre válaszolni— fogom kérni hogy maradjon velem — * ellen esetben nyugodtan hazamehet — Mit szeretne tudni? — kérdeztem feszülten. — Azt prédikálja nemde, hogy Isten mindent tudó. — — Igen. — Azt is prédikálja, hogy Isten a tökéletes szeretet. Ez is igaz? — Természetesen. — Akkor Istennek már szó ebben a pillantásban: halálfélbem Isten elleni vád s a néma, gúnyos gesztus, amely ezt látszott mondani. Most aztán legyőztem a tikász urat. De aztán fellángolt benne a néma könyörgés egy kielégítő, megnyugtató válaszért. A reám szegzett kérő te kiutat hatása alatt világosan éreztem: ez a kérdés nem egyedül ezé az előttem ülő emberés ez a kínzó kérdése minden megkötötttnek, minden fáradtnak megkínzottnak és összetörtnek — ez a problémája minden idők és égtáj alatt élő töviskoronát hordozóének. Töviskoronát hordozó? Hirtelen őt láttam magam előtt. Atyjának tudnia kellett hogy Fiát kiszolgáltatják majd a fli tétleneknek, akik megcsúfolják, káromolni fogják, megküpdjék) megvesszőzik és megölik. —* Hogyan egyeztethette össze ezt végtelen szeretetével és mégis hagyta, hogy a betlehemi éjszaka bekövetkezzék. Mégis? Igen és mégis. Mi lengetésemkor tudnia kellett, és ne a világból Krisztus nélhogy betörő leszek. Tudnia feül? S mi a világ Krisztus kellett, hogy életem csak ! nélkül? kárára lesz embertársaimnak Tudnia kellett hogy holnap véresen fejezem be földi életemet — és növekvő izgalommal folytatta — Neki tudnia kellett hogy egész életlem cél és értelem nélkül tesz s mégis hogyan bírta ő ezt a tudatot a tökéletes szeretetével összeegyeztetni és engem mindezek dacára teremteni? Nem tudom hogyan ecseteljem olvasóimnak azt a pillantást amely ekkor ream v .szegeződött. Sohasem fogom elfelejteni Minden benne volt — Nietsch úr — mondtam most már biztos hangon — az elsőbb az apostol szavait idézte: Míg élünk az Urnák élünk s ha meghalunk az Urnák halunk meg. A mondás első részét, őszintén be kell ismernie, nem teljesítette. Az Urnák ugyanis nem élt, de a mondat második részének megvalósítása még maga előtt áll. Mi lenne, ha holnap reggel komolyan teljesítené a mondatot: — ha meghalunk, az Urnák halunk meg. Tudja, mit jelent ez a maga helyzetében? HasználTárgyalási elnök: — Hogy hívják? A megbilincselt rab megmondja a nevét. Tárgyalási elnök: Hazaárulásra való szövetkezés bűntettében bűnösnek találtuk s halálra ítéltük. Kegyelemre nem találtuk méltónak. Az ítéletet most végrehajtják. Ezzel a kérdéssel és az utána következő három mondattal eleget tettek a törvényes formalitásoknak és következett a kivégzés aktusa. A népbíróság tagjai egy asztal mögött állva, egyszerű b© rendezésű szobában fogadták az elitélteket. Semmi sem mutatott arra, hogy a helyiség a halál előszobája. A halálba induló egy keskeny vasajtón át lépett be a szobába két fegyházőr kíséretében. A bíróság elnöke tel___________________________ jesen magára vonta az elitélt ,mondta, az ítéletet: “Erde figyelmét, aki nem vette észre hogy a függöny mögül hat feketeruhás férfi lépett be és közvetlenül mögötte álltak meg. Amint az elnök a végszót: “Az ítéletet most végrehajtják” kimondta, abban a pillanatban egy kéz hátulról befogta, az elitélt szemeit jobbról és balról erőteljes kezek ragadták meg s futólépésben indultak el egy mosókonyha-szerü hegiség felé amely egy függöny gyors félrevonása után vált láthatóvá és pár pillanat múlva hallani lehetett a hóhérbárd tompa zuhanását. “Hallani lehet, amint meghalnak” — mondta egy alkalommal az egyik elitélt, — amint mellettem állva várta hogy reá is sor kerüljön. S amikor a végszó: — “Az ítéletet most végrehajtják” egy este negyven alkalommal hangzott el; megszületett ennek a beszámolósorozatnak a gyűjtőcíme. Negyven alkalommal hullt vissza egy emberi élet ideje az örökkévalóság ölébe. Hányan voltak élőttük és hányan következnek majd utánuk? Nem vagyunk tulajdonképpen mindannyian halálra ítélve? Nem fogunk mi is mindannyian! — barátaink és rokonaink megnyugodni a halál örök csendjében, ahol megszűnik minden öröm vágy, fájdalom, szenvedély és bánat hogy helyet adjon az örök nyugalomnak a halál némaságában? A halál némasága? Nem. A halál némasága is a meg- szűnhet) jeléül annak, hogy hatalma is megszűnt azóta, amióta egy emberi bíróság a töviskoronás Vádlott felett mes a halálra.” És most, amikor ezekben a beszámolókban mnden politikai, felekezeti elfogultságtól és bármilyen propagandától mentesen csak az ember Isten keresésére akarok rámutatni az írott betűk útján odakiáltom az olvasó felé: — “Gyertek győzzük le a Feltámadottal együtt a halál fagyos némaságát! Sokszorosítsátok meg vereségét, amely a halált elsőizben a Golgotán érte. Elhivatásom a tyúktolvaj révén “— Holnap reggel lefejeznek egy evangélikus vallású légyént, akit az esötétítés ide j© alatt tolvajláson tetten értek. Ma este 18 órára kérünk egy lelkigondozót, ebben az időpontban fogják ugyanis az ítéletet és annak végrehajtási idejét a vádlott tudomására hozni. A lelkész köteles az elítélttel, annak esetleges kérelmére az utolsó pillanatig együttmaradni.” Ez volt a tartalma annak a telefonhívásnak, amelyet az illetékes hatóság 1942 március 16-án hozzám intézett. Az előző lelkész lemondott tisztéről és a városi missziós szolgálatnak egy új lelkészt kellett erre a nehéz szolgálatra találni. 22 éve teljesítettem akkor Bécs Favoriten nevű városrészében lelkészi szolgálatot. S miután a Városi missziós szolgálat elnöke harctéren volt nekem, kellett a fogház részére lelkészt keresni. De a felkért lelkészek részéről sorra elutasító választ kaptam s így nekem kellett a Szolgálatot vállalni. milyen szinü vagy előjelű diktatúra ellen Az emberiség józanabb részének végre el kell érnie azt, hogy ne legyenek többé diktatúrák a melyekben néhány ember felelőtlenül dönthet milliók Bolháról vesztőhilyre küldhet ezreket, vagy pedig a nép megkérdezése nélkül koncedrációs táborokba zárhatja a nép fiait, csak azért, , mert nincsenek egy véleményen a rendszerint rövid ideiig tartó uralkodó irányzattal. Keressük és találjuk meg a kiutat ebből a szörnyű káoszból, amelyben az emberiség jelenleg támolyogj árnál. — Aki azt mondta magáról: — “Én vagyok az út, az Igazság^ az Élet...” S ha az emberiség az immár kétezer egyben néma tiltakozás bár^éven át tartó tanítás után Nietsch György 33 éves, nőtlen mázoló- és festősegéd^ akik 1909 január 1-én Berlinben született, az egyik repülőtámadás miatt elrendelt elsötétítés ideje alatt feltörte egy tyúkól ajtaját és több tyúkot lopott onnan. A hosszú lánc, mely bal kezét a jobb lábával összekötötte hevesen csörgött, amikor a halálraítéltek cellájában az ügyész kihirdette előtte az ítéletet és annak másnap reggeli végrehajtását. A kérdésre, hogy óhajt-e lelkigondozót, a vádlott igenlően bólintott az “igen” szócskka csak nehezen hagyta el összeszorított ajkát. Előbb a fogházőröknek volt dolga vele. Amikor utána felkerestem a cellájában, megnyugodott már annyira, hogy beszélni lehetett vele. Egy asztal mögött egyszerű fapadon ült. Leültem melléje a baloldalára Ezzel a kérdéssel köszöntött: — Mit szól az ítélethez fele kész úr? A Bibliában az áll: aki embervért kiont, annak vérét szintén emberek vegyék el. Én pedig senki vérét el nem vettem. De biráim mégis elveszik az enyémet. — Meglepi Nietsch úr, — hogy bibliai idézettel fogad. Olyan jól ismeri a bibliát? — Igen' — mondta. — Berlinben nevelkedtem és a konfirmációs oktatás ideje alatt a lelkészünk sok bibliai mondásra tanított meg bennünket. *— Konfirmált? Akkor valószínűleg emlékszik konfirmációs mondatára. S valóban habozás nélkül mondta kívülről konfirmációs mondatát: “Légy hű halálig Fordította: Dr. Dominits László megtalálja Hozzá és tanításaihoz az utat reményünk lehet arra, hogy nem lesz többé oka félelemre rettetésre; nem lesz szüksége koli centrados táborokra, rögtön ítélő bíróságokra, kivégzésekre, és XXIII. János pápa hamvazószerdai felhívása értelmében háború nélküli béke fog uralkodni az egész világon. S a népek nagy családja akkor fogja megtalálni a békés együttélés lehetőségeit, ha el tudja ismerji minden nagy és kis népnek a szabadsághoz, a félelem nélküli élethez való jogosultságát, mert rájön arra hogy bármilyen fajtáról vagy népről legyen szó, kiirthatatlanul és lemoshatatlanul rajta van a Teremtőjéhez való hasd,,lóság bélyege... A fordító: Dominits László, ja ki ezt az alkalmat amitIsten ajándékoz most magának és béküljön ki vele. — Csak abba a kézbe eshet viszsza amely annak idején a világba helyezte. Ha ez sikerülne, Nietsch úr, akkor maga legalább annyit adott nekkem, mint amennyit én magának. Mert látja, Nietsch úri egy pap élete nagyon nehéz sokkal nehezebb mint s ahogyan, azt a kívülállók elképzelik. Nagyon sokat kell harcolnia. Sokat kell külső és belső nehézségekkel küzdenie. Hogyha van valaki, aki a kisértés órrájában eljut addig a gondolatig, hogy fáradozásának és életének sok értelme nincsen, akkor erre nagyon sok jogcíme a papnak van. S tudja, hogy mi,ért? Mi az embereknek állandóan azt prédikáljuk hogy a jót cselekedjék és ők nap mint nap a rosszat cselekszik Vasárnap, alig hogy elhagyták a templomot( a legközelebbi utcasarkon, már bűnöznek gondolatban, szóban, nem is beszélve tettekről, a melyeket nemcsak Isten, hanem az emberi igazságszolgáltatás is büntet. Higgye el kedves barátom a pap, annak is vannak órái amikor a kísértés igen nagy s bizony a látszólagosan eredménytelen harc hatása alatt, amit a világban és a saját szívében a hazugság, csalás, irigység, gyűlölet és gonoszság piszkos hullámán ellen visel, fáradt sokszor nagyon naggyon fáradt lesz. S a fáradtság érzete ráfekszik a hivatása felett érzett örömére, amit egykor mint fiatalember olyan szépnek, gyönyörűnek és bizonyára tul könnyünek képzeltem el. De ha ma éjjel magánál azt tapasztalhatom, hogy sikerült a hit utján vigasztalást nyújtanom hogy ön szolgálatom révén Isten irgalmát és kegyelmét megismerhette, hogy az Ur asztalánál erőre és békére tartott akkor, Nietsch úr tanúságát a következő vasárnap a gyülekezet tagjai már érezni fogják a prédikációmon még ha nem is beszélnék róla. Még sok életunt s szomorú embert kell majd felemelnem még sok betegvagy halálos ágynál fogok állni és itt a fogházban is még sok embert fogok ugyan jobban a szolgálatban részesíteni és őket az utolsó Útjukra elkísérni, mint magát. .. Útjaimon azonban mindig fog kisérni ön? Nietsch úr. (Folytatjuk) A magyar ai nép feláldozta magát szabadságáért. A világnak isodja de nem szabad ezt elfelejteni! Bemutatja csütörtöktől kezdve 8^ Wfc M m ng 114YID GOLDBERG Co.ffiH Ifi II - 1 HINDU moziban Lavalle 842. szám alatt.