Déli Hirlap, 1925. október-december (1. évfolyam, 14-89. szám)

1925-10-01 / 14. szám

2. oldal , 1925 október 1 ■ihimihi «in iwm—TTTi—T—TTr iWimtrfiiBK*MfnirTi i A hétszeres gyilkossággal vádolt Reinitz bízik felmentésében „Számít egy gallért amikor ilyen nagy üzletről van szó?!11 Nagyvárad, szeptember 30 Tegnap reggel hét órakor két fog­házőr kíséretében érkezett meg Reinitz Jakab a szatmári vonatra Nagyváradra, ahol a tábla előtt meg­kezdődött a felebbviteli tárgyalás Reinitzet tudvalevőleg a törvényszék hétszeres gyilkosság büntette miatt életfogytiglani fegyház­­ra ítélte. A nagyváradi állomáson két fogházőr és a fogház igazgatója vár­ták a vonatot. Az őrök lesegítették a vasúti kocsiból Reinitzet és jelentés kíséretében átadták a nagyváradi fog­ház igazgatójának. A perronon óriási közönség tolongott, mindenki látni akarta Reinitzet, aki lassan­, fáradt lép­tekkel haladt a kijárat felé. Az állomás előtt fényképészek ro­hanták meg Reinitzet, de ő indulato­san hátraugrott és tiltakozott az ellen, hogy lefényképezzék. A fogházőrök L­o­v­r­e­a vezető ügyésznek adták át a vádlottat. A tárgyalás délelőtt kilenc órakor kezdődött. El­nök volt Ilie Andor dr. tanácselnök, a vádat M­i­r­c­e­a Lițiu főügyészhe­lyettes képviseli, a védelmet Simon­­ka dr. és ifj. Borgida Lajos dr. ügyvédek látják el. A tárgyalás meg­nyitása után bevezették a terembe Reinitzet, aki arccal a közönségtől el­fordulva, kalapját jobb kezében tartva, az elnöki emelvény elé lép és udva­riasan meghajtja magát. - Tud románul ? — kérdezi az elnök Nem, — volt a meglepő nyuga­lommal adott válasz. Elmondja, hogy Kántorjánoson született, szatmári nagy­­kereskedő, felesége Grosz Berta, ma­­­t­ 7<vezeti'’i és zsidóul beszél. — Milyen iskolákat végzett ? — Nem jártam iskolába. — Büntetve volt? — Két ízben. Először 1915-ben fi­zetésképtelenségből kifolyólag, másod­szor pedig 1916-ban zsarolási kísérlet miatt. Domokos László dr. szavazó­­bíró ezután belekezd a hatalmas vád­irat felolvasásába, mely lefoglalta az egész délelőttöt. A vád szerint Rei­nitz egyik áldozata Grosz Hermann szatmári kereskedő volt, akit a nagy­bányai erdőben találtak meg holtan. A déli szünet alatt egyik nagyvá­radi újságíró beszélgetés folytatott Reinitz-el és azt kérdezte, mit gondol, elitélik-e? — Ki van zárva, teljesen ártatlan vagyok, felelte Reinitz. — Mit csinál, ha felmentik? — Kimegyek Amerikába. — És ha elitélik? — Felajánlom telkemet az Istennek. Délután négy órakor nyitotta meg az elnök újból a tárgyalást, amely Reinitz részletes kihallgatásával kez­dődik. Az elnök kérdésére határozott nem­mel felel a bűnösségét illetőleg. 1923 szeptember 12 én azért tagadta, hogy Grosszal együtt utazott, mert azt hitte, hogy Grosz csalás miatt került letar­tóztatásba és ő félt, hogy őt is bele­keverik. Grosztól január 28-án kapott levelet, amelyben arról értesíti, hogy augusztus elsején egy faüzletből ki­folyólag felkeresi." Nem várta a laká­sán, hanem véletlenül találkozott vele az utcán. Grosz azt mondta, hogy prima üzletről van szó és a vonaton közölte, hogy aranyat vett és azt átcsempészi Magyarországra. Meg­lepő nyugalommal felel az elnök kér­déseire és elmondja, hogy mint men­tek éjjel Grosszal az erdőn keresztül, amikor egy Kaufmann nevű nagyká­rolyi fiatalemberrel találkoztak, akit nem ismert és akinek Grosz őt mint Grünbergert mutatta be. Azután egy közeli községbe értek. Itt megint ta­lálkoztak egy idegennel, akinek az ő két gallérjából egyet odaadott Grosz. Elnök: Hogy adhatta oda egy is­meretlen embernek a gallérját a bele­egyezése nélkül? — Amikor ilyen nagy üzletről van szó, számít egy tizenkét lejes gallér ! Az utolsó tárgyaláson azt mondta, hogy Grosz hetedikén Kolozsvárott volt. Hol volt addig ? — Ezt kérdeztem én is az ügyész úrtól, amikor azt állította, hogy nyol­cadikén végeztem ki Groszt. Én­­ én reggel érkeztem Kolozsvárra és dél­után már vissza is mentem. Tetszik látni, hogy mennyire tiszta itt minden . Azzal gyanúsítják, hogy Grosz utolsó levelét maga írta. — Ez hazugság! A stílus is iga­zolja, hogy nem írtam. Miért félt akkor az ujjlenyo­mattól rt Én nem félten egyáltalán. Oly dolgokon mentem én már keresztül, amilyeneken ember még nem. A bíróság ezután elrendelte a kas­sai tanúk vallomásának felolvasását, ami ellen a védők semmiségi panaszt jelentettek be. „Hedin“ a modern hashajtó végbélgolyócskáktól tíz perc alatt biztos hatás. Kapható SÁRGA GYULA gyógyszertárában, Temesvár III., Telekház tér 1 sz. A lejárt kollektív szerződés ügyében a gyárak közös, a munkások egyéni tárgyalásokat akarnak Temesvár, szeptember 39 A temesvári munkásság csendes bérmozgalmat indított. A munkások­nak úgy a gyárakkal, mint a magán­mesterekkel kötött kollektív szerződé­sei most járnak le október elsején. A munkások a szerződést alapos revízió alá kívánják vonni. A béreket úgy akarják megállapítani, hogy azok a mai drágasági helyzettel arányban le­gyenek. A Bánsági Szakszervezeti Tanács értesítette a Bánsági Gyáriparosok Szövetségét, hogy a szeptember 30-án lejáró kollektív szerződést felmondja egyben közölte, hogy az új bérmegál­lapítások közül nem kívánja a szövet­ség közbenjárását­­ igénybe venni, ha­nem ezentúl minden gyár munkássága maga fog a gyár vezetőségével tár­gyalni. A szövetség a bejelentést tudo­másul vette, azonban tagjait értesí­tette, hogy egyénileg a munkásokkal bérkérdésekben nem tárgyalhatnak. Ennek dacára azonban egyes üze­mek munkásai — így a­ Bega-malom­­ban, a Műmalomban, a Filt-cipőgyár­­ban — mégis megkísérelték az új munkabérek rendezéséről a gyár veze­tőségével tárgyalni, ahol azonban kö­zölték velük, hogy ezt a kérdést csak egyetemlegesen rendezheti a Bánsági Gyáriparosok Szövetségének munkaügyi osztálya. Azóta ebben az irányban még nem történt semmi. Október elseje pedig küszöbön van. Egyelőre a még érvény­ben levő kollektív szerződés alapján fogják a munkások a munkát folytat­ni, de valószínű, hogy hamarosan va­lamilyen formában felveszik a tárgya­lások fonalát. v Főhercegek temesvári barátja villamosbalesetnek lett áldozata Leugrott a robogó kocsiról és súlyos zúzódásokat szenvedett. Temesvár, szeptember 29. Halálos némaság üli meg a kórház fehér vakolatú termeit. A portás szol­gálatkészen kalauzol. Az irodába érek, az igazgatónő monoton hangon dik­tál­ja Mesznie­sek Károly — pardon asszonyom, fifi, Alévedhi méltóztatik, ta­lán István, igy, Meszniesek István, ez jobban veszi ki magát. Az asszony keveset elgondolkozik, maga elé néz, majd mosolygós arccal igazat ad és folytatja. — Meszniesek István, 43 éves, kereskedő, Temesvár-József­város, Pá­lyaudvar-sor 8. szám alatti lakos, ma délben tizenkettőkor leugrott a villamosról, jobb halántékán, a nyaka körül és a felső testén súlyos zúzódásokat szen­vedett, így. Nagyon egyszerűen. Egy ákom­­bákomszerüen teleírt papírlap és Mesz­­nicsek István neve bevonult lajstromozott beteg neve mellé a sok Bizony Isten egy csöpp rendezői ké­pessége sincs ennek a mi mindenható sorsunknak. Ha vizsgára bocsátaná Reinhardt Miksa, egész biztos hogy nem menne át. Megvallom, agyon lehangolt ez a Mesznicsek Istv­áá tra­gikus esete. Szomorúan hatott rám, hogy az elegáns Pistát ez egyszer kré­­­tafehér arccal, mozdulatlan ajakkal görcsös fájdalmakban látom viszont. Nem illik ez a szeren ennek a snájdig embernek, főhercegek barátjának, akiről évek előtt annyit írtak­ a lapok, beszéltek az emberek. Furcsa gépezet ez a sors. Meszniesek éppen ügyvédhez volt indulóban. Egész biztos, hogy nagyon sürgős lehetett az útja. Meglátta a feleségét és a robogó villamosról a Begapalota előtt leug­rott. Belvárosból jövet itt a villamos pályája lejtős és az ugrás nagyon ve­szélyes. Mesznicsek egyik kezében bot­ját, a másikban aktatáskáját tartotta, felöltője ki volt gombolva, úgyhogy nem tudott megkapaszkodni. A leugrás után néhány másodpercig a kocsi mel­lett szaladt, majd a pótkocsi falához vágódott és a lépcsője alá került ahol a súlyos zúzódásokat szenvedte. Ezer szerencse, hogy nem jutott a ke­rekek alá, mert ott menthetetlenül elvész. Bepólyázott arcáról ezernyi fájda­lom, ezernyi szenvedés tükröződik vissza, halk hangon beszélget a felesé­gével, néhány percre visszanyerte ön­tudatát és abban a fehérvakolatú, csen- Brilliíis­tarét értékes régiségek, műtár­gyak alkalmi vételek Sternbergnél. des kórházi szobában mintha egy pil­lanatra látogatóba tért volna az igazi élet Ott állott két felnőtt fia, kezét tördelve csukló zokogásban fáradt ki az asszony és az a hatalmas szeretet, amellyel Meszniesek István övéit övezte, mintha most skálázva borulna rá a szenvedő apára. Meszniesek István most a fájdalom­mal vívja élete legnagyobb csatáját.. A zsidó újév napján nem szabad zárva tartani az üzleteket ? Resica, szeptember 30. A resicai rendőrség ma maga­ elé idézte mindazokat a zsidó kereskedő­ket, akik zsidó újév első napján, szom­baton, zárva tartották üzleteiket. A kihallgatást vezető rendőrbíró a mun­kaszüneti törvénybe ütköző kihágással vádolja a kereskedőket, mert munka­szüneti napot megelőzően tilos az üz­letet egész nap zárva tartani. A resicai kereskedők meglepetéssel értesültek az ellenük indított kihágási eljárásról. Jó lenne, ha a felettes hatóság felvilá­gosítaná a túlbuzgó rendőrtisztet, hogy a munkaszüneti törvény végrehajtási utasítása külön intézkedik a zsidó ün­nepekről. Ezt illenék egy buzgó rend­őrnek tudni! A kereskedők kamarája Temesvárott végleg megalakult Temesvár, szeptember 30 A bánsági kereskedelmi és iparkar­­ars új igazgató-választmánya a mai nappal végleg megválasztottnak tekin­tendő. Ismeretes, hogy a tizennégy ka­tegóriára mindössze egy egységes lista érkezett be, amelyet a­ törvény értel­mében a törvényszék elnöke teljes ülés keretében megválasztottnak je­lent ki. Tekintettel arra, hogy a Sep­tember huszonharmadiki ülés nem volt határozatképes, a mai ülésen, a megjelentekre való tekintet nélkül ment végbe ez a hivatalos aktus. Reg­gel nyolc órakor Rádi Tibót dr. törvényszéki főelnök több kamarai ta­g jelenlétében a kamara hivatalos helyi­ségében kihirdette az eredményt, amely szerint az új igazgató-választmány megalakult. A megválasztottak listáját jóváhagyás céljából a belügyminiszté­riumhoz terjeszti fel Hasbaszurta barátját, mert nem fizette meg tartozását Karánsebes, szeptember 29 Bálán Miklós, a karánsebesi teoló­gia növendéke, Dumitrescu Ghe­­orghe adótisztet az adóhivatalban has­baszurta úgy, hogy az adótiszt sérülé­se életveszélyes. Bálán és Dumitrescu jó barátok, sőt lakótársak is voltak. Dumitrescu tar­tozott Balannak 1800 leiel, amit rész­letekben ígért letörleszteni. A törlesz­tés azonban folyton csak Ígéret ma­­­adt s Balán hiába kérte az adótisztet, az nem volt hajlandó fizetni . A diák a napokban meghallotta, hogy Dumitrescu postautalványon pénzt kapott, felkereste tehát hivata­lában s kérte, követelte a pénzét. Du­mitrescu nem tudni mi okból, leta­gadta tartozását és kijelentette, hogy egy bánival sem adós. Ez annyira felbőszítette a különbén is beteges Balant, hogy kést rántva hasbaszúrta Dumitrescut. A megkéselt adótisztit előbb kórház­ba­, majd pedig szüléhez Tumszeve­­rinbe vitték. Állapota életveszélyes. Bálán ellen megindul az eljárás. 2500 lejért vállaljuk szoba vagy konyha tapétáz»sát. Szécsi és Társa Temesvár, Hunyadi­ út 16 Telefor 2-51

Next