Déli Hirlap, 1926. július-szeptember (2. évfolyam, 145-221. szám)

1926-07-02 / 145. szám

Három lej a mai naptól kezdve a Déli Hírlap egyes számának ára. Nem szívesen határoztuk el magunkat erre az ár­emelésre, amelyre a drágaság álta­lános fokozódása és ezzel kapcso­latban a munkabérek emelkedése kényszerűék­. A mai nappal lép ér­vénybe a nyomdai szakmunkások új kollektív szerződése és ez olyan újabb terheket ró a lapokra, hogy kénytelenek a többletkiadásoknak leg­alább egy részét az olvasóközön­ségre áthárítani. Előzetesen is emel­kedtek már a munkabérek a drága­sági pótlékokkal való kiegészítések­kel, de ezeket a terheket vállaltuk, mert úgy éreztük, hogy a kisebb­ségi magyar lap ma nem lehet rideg üzlet, hanem hivatása van. Maga­­sabbrendű hivatása, mely arra köte­lezi, hogy a magyar kisebbség nem­zeti, kulturális és gazdasági érdekeit önzetlenül, áldozatok árán is védje és szolgálja. Az áldozatoknak is azonban határt szab a lehetőség. Hosszú hónapokon keresztül vállalta és viselte ezeket az áldozatokat a Déli Hírlap és mikor most az elő­állítási költségeknek és a papírárak­nak csaknem százszázalékos emel­kedése arra kényszerít bennünket, hogy ezeknek a megnövekedett ki­adásoknak legalább egy részét át­hárítsuk olvasóinkra, azt kérjük, hogy továbbra is támogassanak bennünket nehéz és felelősségteljes munkánk­ban, melynek célja elősegíteni a ro­mániai magyar kisebbségi­ nemzet jobb jövőjét. Magyar Ház építésének terve merült fel komoly formában a temesvári magyarság körében és az összes magyar intéz­mények képviselőinek részvételével már megbeszélések is folytak ebben a tárgyban. A magunk részéről a legmelegebben üdvözöljük a tervet és az eszme felvetőit, mert ennek meg­valósítása hivatott a magyar kisebb­ség életében mindinkább érezhető hiányt pótolni. A németeknek első dolguk volt, hogy megteremtsék ott­honukat és hogy a magyarságot megelőzve, a bennünket bénító ren­deletektől eltekintve, eredményeket tudtak elérni, céltudatos munkájuk­nak köszönhető, mellyel otthon léte­sítésével kifelé is dokumentálták, hogy vannak, élnek, élni és dolgozni akar­nak. A magyarság, saját hibáján kívül, annak az építő munkának még az elején van. Van azonban ben­nünk is lelkesedés, áldozatkészség, tettrekészség és akaraterő és él bennünk a hit és meggyőződés, hogy amit a svábok meg tudtak csinálni, azt mi is nemcsak hogy meg tudjuk, hanem meg is kell tennünk. És meg fog­juk tenni, fel fogjuk építeni a bánsági magyarság otthonát Temesvárott. Változatlanok a makszimális árak A város csak a zsír és marhahús árának emelését engedélyezte Temesvár, julius 1 Temesvár város állandó választ­­mánya tegnap délután Dobosán János dr. főpolgármester elnöklete mellett ülést tartott, amelynek egyik főtárgyát képezte a julius havi makszi­mális árak megállapítása. Ismeretesek azok a harcok, amelyek Temesvár város vezetősége és a temesvári hús­­iparosok között folytak az árak fel­emelése körül. Az állandó választmány alapos vita tárgyává tette az összes ebben az irányban tapasztaltakat és ennek az alapján állapította meg az új július havi makszimális árakat. Az állandó választmány csak a marhahús áránál engedélyezett emelést és pedig az eddigi harminckét-harmincnégy lej helyett a marhahús ára harminchat­harmincnyolc lej lesz, úgyszintén a zsír árát hatvanhat lejre emelte fel. A többi húsnemek, így a borjú és sertéshús ára továbbra is a régi maradt, mert az állandó választmány tagjaiban az a nézet alakult ki, hogy ezeknek a húsneműeknek az árfelemelése teljesen indokolatlan és nincs alapja. Ami a többi élelmezési cikkek makszimális árát illeti, úgy a júniusban engedélye­zett árak továbbra is változatlanok maradtak. A liszt árának az emelését az állandó választmány azzal az igen helyes in­dokolással ejtette el, hogy nagy búza­­felesleg van az országban, a búzaárak esnek, azonkívül bő termésre van ki­látás és így teljesen méltánytalan lenne az árakat emelni A Marság parlamenti önállósága biztosított, bár támogatja a kormányt Bukarest, július 1. A fővárosi lapokban legutóbb olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint a magyar kisebbségi politi­kát a kormány magatartása követ­keztében csalódások érték. Erre vo­natkozólag a munkatársunk kér­dést intézett a magyar parlamenti csoport egyik számottevő tagjához, aki a fővárosi lapok feltünést keltő közleményeiről a következő figye­lemreméltó nyilatkozatot^. $?tte: — A magyar parra­menti csoport magatartását egyfelől a magyarság életbevágó­­­ érdekei, másfelől­­ pedig a kormánnyal kötött megállapodás határozzák meg. Semmi oku­nk sincs arra, hogy a kormány ígére­teinek komolyságában kételked­jünk és ezért a leghatározottabban meg kell cáfolni azokat a bukaresti lapjelentéseket, amelyek szerint Bucsan kisebbségi miniszter azt közölte volna Bethlen gróffal, hogy a kormány hajlandósága magyar követelésekkel szemben at­­­tól fog függni, hogy a magyar tör­vényhozók milyen magatartást ta­núsítanak a parlamentben. Ilyen kijelentés nem történt. A kormány eddig teljes lojalitással járt el ve­lünk szemben, aminek természetes következménye, hogy mi is ilyenek legyünk vele szemben. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyszerre nem lehet minden jogos követelésünknek ele­get tenni, bármilyen nagy hajlan­dóság lenne is ez irányban a kor­mányban. Számolnunk kell azzal, hogy az ellenzék azért támadja folyton a kormányt, mert a velünk magyarokkal szövetséget kötött. Érdekünk, hogy a kormány helyze­tét az ellenzék támadásaival szem­ben megkönnyítsük. Ez fogja ma­gyarázatát adni annak, hogy a kö­veteléseket bizonyos okos beosztás­sal és politikai ökonómiával fogjuk a kormánnyal szemben felállítani, illetve az adott ígéretek beváltását sürgetni. Ezzel nem ártunk, csak használunk kisebbségi nemzeti érdekeinknek. Kisebbségi nép vagyunk, ezért a kormánnyal létrejött fegyverbarát­ságot csak akkor mondhatjuk fel, ha a kormány részéről kétségtelen bizonyítékát vennénk annak, hogy nem állja ezt a fegyverbarátságot. A legjobb auspiciummal nézhetünk a jövő elé. A magyar parlamenti csoport­ megteszi kötelességét ki­sebbségi nemzetével szemben és megteszi kötelességét a kormány támogatása tekinteté­ben is. Minden lényeges kérdéshez való hozzászólásunkban kifejezést fogunk adni, hogy a kormányt tá­mogatva, de önálló parlamenti cso­portként van képviselve a magyar­ság a törvényhozásban. il /v\$OcTb 1926 Fentek jului 2 Ara 3 lei, Bukarestben 4 lei Timisoara II. évi. 145 szám. Erdélyi küldöttség Magyarországon a vasúti nyugdíjasok ügyében Budapest, junius 30 Erdélyből egy hét előtt küldöttség érkezett Budapestre. A küldöttséget tízezer volt MÁV tisztviselő és alkal­mazott küldötte fel arra a közgyűlésre, amely a MÁV nyugdíjintézetének ügyeit volt hivatva rendezni. Az erdélyi küldöttség tagjai voltak M­a­k­u­c­z Gyula nyugalmazott államvasuti fel­ügyelő, Huszár Bertalan felügyelő és P­e­r­é­d­y György hirlapíró, a Magyar Párt biharmegyei tagozatának főtitkára. A küldöttség, amely előze­tesen a román kormánnyal is,folytatott tárgyalásokat, felkereste a MÁV vezér­­igazgatóságát, a kereskedelmi és nép­jóléti minisztereket, továbbá, tekintve az ügynek külpolitikai színezetét, a miniszterelnökséget is meglátogatta. A tárgyalások kedvező mederben foly­nak és belekapcsolódnak azokba a tárgyalásokba, amelyeket most ismétel­ten vesz le a magyar kormány a szomszéd országok kormányaival. Tizenhárman élnek még a temesvári főreál első matu­­ránsai közül Tizenhárman vannak még élet­ben a temesvári főreáliskolának öt­ven év előtti első maturánsai kö­zül, akik most jöttek össze találko­zóra, hogy hosszú évtizedek után felelevenítsék a régi emlékeket és a ma sok csúnyasága és visszássága elől legalább egy napra a verőfé­nyes diákkor gondtalan múltjának boruljanak keblére. És eljöttek csaknem valamennyien: C­s­e­f­k­ó Gyula, Fankó Károly, Györ­gy­ö­s­s­y József, P­r­o­b­s­t Mihály, Meininger Péter, K­a­b­d­e­b­ó Lajos, Krecsmáry Sándor, V­á­r­n­a­y Ödön és S­t­r­e­h­r Emil. És az Ambrus-féle vendéglőben rendezett közös vacsorán megjelen­tek családtagjaik, a jóbarátok, ro­konok, későbbi években érettségi­zett volt reáliskolai diákok, Ka­i­­s­e­r Lajos prelátuskanonok, L­e­i­p­­nik Manó mérnök, Stumpfoll Ede volt ipariskolai igazgató, Krausz Adolf mérnök és még so­kan. És melegedtek a visszaemléke­zés melegítő lángjánál és feleleve­nítették a múlt sok drága emlékét és elhatározták, hogy öt év múlva újra találkoznak. És két napi együ­ttlét után ismét elszakadtak egymástól egy lassan tovatűnő kor képviselői és könnyes szemekkel mondották egymásnak: — A viszontlátásra öt év múlva... Talán Temesvár, julius 1. BUZIÁS Gyógyterem-vendéglő Gyógy­terem - kávéház V........"..E..........nniHHininmm—M"""*»*"1111*»111111111111"11 sz­eles és változatos konyha. Bőséges étlap. Ebéd. Vacsorák. Társas lakomák. Legfinomabb italok. Olcsó árak. Figyelmes kiszolgálás. Nagy fedett terrasz. Az összes kávéházi ételek és italok. Reggeli Uzsonna. Ebéd utáni fekete. Külön helyiségek. Qpiroficj Mill íSfl v E­te társas összejövetelek. Katonazeme. o^Siatist­ifilliaij tulajdonos.

Next