Déli Hirlap, 1928. április-június (4. évfolyam, 76-153. szám)

1928-04-01 / 76. szám

4s IrlaiiUMwinlt Timktomm,PH+ 9L Oktathat I aAgg>A«A^PfHJTIlflI BHhtláil Araks TomkínB­ár sWftf­lAil.in WiiAmBw «• Tátofaaraá»! Braargaari»kfcawawBatSA f MáLPIlLAil* W«ás«í £» W, i*«y ® áév­« MS9 íri, fiafew; 5» isi, «ezer láw* «W*Q*W £-tt Bgy aato ám: 4fai. ».*■..*,. IM, | ' _____ m Sri. — KAUAlAAa hmakSafi » fai «aywfc*» SB» 8* tlla ® e­ra»E*%». S3 0te, AmaSsíaSsaa &» © was. J^osdáróKata* I ISBtat nmmnW,, SBfaw 40 1*1 «gswn Asm» M Sri, pástot tafaRofiévari aj^ÉRi. if. <&**. taajaate^IMB* 4 <£ at_ Mtatetúek «swsÎKn. «arfri. | WSJCîf KTSCH U M B­­ RK fflGl JLimml ét j­jel •­ M% droumK 1928 / VASÁRNAP / ÁPRILIS 1 ÁRA 4 LEI / BUKARESTBEN 5 LEI TIMIŞOARA, IV. ÉVF. / 76 SZÁM Reinitz a bíróság előtt Gyilk­os sércjrat. való felbujtással vádolják — „A­ jóságos zsidó isten majd megmutatja, hogy én ártatlan vagyok^ Drámai jelenetek a tárgyaláson Nagyvárad, március 31. A nagyváradi Ítélőtábla tegnap dél­előtt tíz órakor kezdte tárgyalni Reinitz Jakab bű­nperét. A vád ezúttal az volt, hogy Rozmalin Jenő huszonegy éves fiatalembert Rei­nitz felbujtására gyilkolták meg. Már reggel nyo­l óra előtt többszáz főnyi kiváncsi tömeg szorongott az ügyész­ség kapuja előtt és látni akarta, amint Reinitzot a tárgyalásra vezetik. Negyed tíz órakor vezették elő a fogházőrök Reinitz Jakabot, aki mindkét kezén bi­lincset hordott. Az utcán a menetet óriási tömeg kisérte és sokan a kerítések tetejére kapaszkod­tak, ho­l Reinitzot láthassák. Reinitz egyszerű fekete ruhában volt, szakálla leborotá­lva és már nem te­szi annak a titokzatos embernek a benyomását, mint régebben. Az ítélő­tábla kapujában rendőr áll, aki csak igazolvány ellenében engedi be a kö­zönséget az épületbe. A folyosókon szintén kiváncd tömeg fogad a Rei­nitzot és a tárgyalási terem pillanatok alatt megtelik. Az első sorban ül a hó­fehér szakállu öreg Rozmarin, a meg­gyilkolt Rozmarin Jenő apja. A közön­ség körében feltűnően sok a fiatal hölgy. Simonca György dr. védő az ajtóban fogadja Reinitzot, akivel rövidesen elbeszélget. Utána Reinitz lehajtott fővel a vádlottak padjához megy, ahol helyet foglal. Délelőtt tíz órakor belép a terem­be a bíróság. Gheorghescu Valcea táblabíró elnököl a tárgyaláson, szavazóbírák T­i­u­t­a Konstantin és Praporgescu táblabírák. A vádat N­i­c­i­u Mircea főügyész képviseli. A Rozmarin család magánjogi igényét Lévai Béla dr. ügyvéd jelentette be. A tárgyalás megnyitása után az elnök kérésére Reinitz csak nehezen áll fel és izgatottan válaszol az elnök kérdé­seire. Elmondja, hogy negyvennyolc éves izraelita vallású, azelőtt keres­kedő volt, nős, két gyermek atyja. A Grosz-féle gyilkosság ügyében már életfogytiglani fegyházra van elitélve, most pedig a Rozmarin féle gyilkos­ságban felbujtással vádolják. Elnök: Bűnösnek érzi magát? Reinitz: Nem ! Ezt nagyon határozottan mondja és szeretné hosszasabban bizony­ítani, hogy miért nem érzi magát bűnösnek. Reinitz féleg azért szeretné ártatlanságát igazolni, hogy Rozmarin családja elessen magánjogi igényétől, mert Rozmarinék kétszáznegyven­­ezer­rei kártérítést követel­nek Reinitz családjától. Ezután a távirat felolvasására kerül a sor. Eszerint 1920 július huszon­nyolcadikén, egy szerdai napon Roz­marin Jenő huszonegy éves fiatal­ember Nagyváradra jött és magával hozott száznyolcvanezer koronát, má­sok szerint negyvenezer lett. Nagy­váradon találkozott egy fekete szakál­las emberrel, akivel Nagykároly felé utazott. Julius harmincadikén C­h­ir­Reinitz izgatottan válaszol. Hogyan lehet ilyennel vádolni egy szatmári zsidót? Elnök: Szatmár mellett együtt látták magát Rozmarin Jenővel. Reinitz: Soha életemben nem láttam sem Rozmarint, sem az apját! Én akkor Nagyváradon voltam, hogy egy portié után nézzek, mert házas­­ságközvetítéssel is foglalkoztam. Elnök: Honnan volt magának egyszerre pénze ? Hiszen Gottlieb tanú azt mondta, hogy ezer koronát­ adott magának és maga egy pince­­helyiségben lakott. Reinitz: A pincében volt az irodám. Gottlieb azért ada nekem a pénzt, hogy aláírjam a szerződést arra vonatkozólag, hogy eladhassuk közös szappangyárunkat- Gottlieb azonban becsapott engem. Elnök: Beismeri, hogy bűnös után akart átjutni a határon ? Reinitz: Dehogy kérem. A kis­fiam már régen nem látta anyját, aki akkor Debrecenben lakott és család­jához akart jutni. Praporgescu szavazóbíró Nézze Reinitz, magát életfogytiglani fegyházra ítélték már egy ízben, miért nem akar legalább erre az ügyre vi­vai Demeterné vasúti töltés mentén látta, amint Rozmarin Jenő és a fekete szakállas ember Recege felé mentek. Chirvainé vallomása tulajdonképpen a vád fiksz pontja. Napok múlva találták meg Rozmarin hulláját, amely már nagyon összeroncsolt álla­potban volt és egyik lábát a sertések falták fel. A nyomozás eleinte téves uton halott, mert a Z­a­j­t­a­y testvéreket, utóbb pedig Oláh Jánost gyanúsították a gyilkosság elkövetésével. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a gyil­kosságot tényleg Oláh János követte el, de azt Reinitz felbujtására hajtotta végre, aki áldozatát ki is rabolta. Elnök: Igaz-e Reinitz, hogy ami­kor érmihályfalván W­o­h­l Ferenccel találkozott bronz vagy barnaszínü szakállt viselt? Nem festette maga a szakádét ? lakosságot deríteni, hiszen ez a maga sorsán már nem súlyosbíthat. Reinitz síró és szinte kiabáló hangon : Én ártatlanul vagyok elitél­ve, de az a zsidó isten tudja, hogy én ártatlan vagyok. Tudja ezt az egész város, tudja Rozma­rin is, de ez a lengyel zsidó a vagyonomat akarja megka­parintani. Csak a pénzemet akarja Rozmarin, akiről az egész város tudja, hogy milyen prima kifogástalan kereskedő. Ezután előadja Reinitz, hogy Rozmarin felkereste Burkus­ert, az ő védőügy­védjét, akit meg akart vesztegetni és arra kérte, hogy Reinitz ismerje be a Rozmarin féle gyilkosságot. — Mindezt a vagyonomért tette. Lássa elnök úr maga is, Hogy mire képes egy lengyel zsidó, de a jóságos zsidó isten majd megmutatja, hogy én ártatlan vagyok. Az elnök ezután szünetet rendelt el, majd Nicia főügyésznek adta át a szót, aki megkezdte vádbeszédét. Két esztendőnél több ideje annak, — mondotta, — hogy ugyanebben a teremben Reinitz ellen vádbeszédet mondottam. Akkor még más volt a hangulat a teremben. Reinitz mindenki szemében az a vallásos ember volt, aki képtelen gyilkosságot elkö­vetni. Ma már nagyon sokan meg vannak győződve ennek az ellenkezőjéről. Nekem is az­­ a meggyőződésem, hogy ez az ember bűnös. Kérte végül Reinitz megbüntetését a társadalom, az igazságszeretet és an­nak a vallásnak a nevében, amely megtiltja, hogy egy ember más élete fölött rendelkezzék. Elnök ezután Simonka ügyvédnek adta át a szót, aki azonban arra való tekintettel, hogy városi tanácsos és városi ügyben van elfoglalva, kérte a tárgyalásnak szombatra való elhalasz­tását. Az elnök az indítványt elfo­gadta és a tárgyalást ma délelőtt tíz órakor folytatják. ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT, Königs­­bergből jelentik. Az a bizottság, ame­­lyet a lengyel—litván nézeteltérések letárgyalására küldtek ki, ma kezdi meg üléseit. A konferenciát zárt ajtók mögött tartják. LENGYEL-AMERIKAI DÖNTŐ­­BÍRÓSÁGI SZERZŐDÉS: Washing­tonból jelentik: Hivatalos közlés sze­rint az amerikai kormány Lengyelor­szágnak ajánlatot tett döntőbírósági szerződés megkötésére. Ezt a döntőbí­rósági szerződést a francia—amerikai szerződés mintájára kötnék meg. TÓT NEMZETI „SZÉGYEN". Lő­cséről jelentik: A tót nemzeti tanács felszólította a nem magyarokat, hogy ne beszéljenek magyarul, különben el­fognak járni ellenük. Ezzel kapcso­latban a szlovák lapok is folyton pa­naszkodnak, hogy a tót városok séta­terein túlnyomó részben csak magyar szót lehet hallani. Szerintük a rabság átka az, hogy a tótok nagy része még mindig dicsekszik a magyar nyelv­tudással. Ezen segíteni kell és társa­dalmi úton orvosolni ezt a „szégyent" A szatmári zsidó önérzete Steinhardt a humor fejedelme és tíztagú társulata ápr. 2­5-ig a Tiszti Kaszinóban 3 Jegyek Bánátnál £

Next