Déli Hirlap, 1928. július-augusztus (4. évfolyam, 154-203. szám)

1928-07-01 / 154. szám

MmmMing 6, kiadóhivatal: Tin­ fyiara.PUfr SL Gheorghe GAZDASÁGPOLITIKAI pw^y&ay-^)4 TelefOMium: Reggeltől este kilenc óráig 252. NA­PILAP ha­vonkint :0 lei. negyedévre 160 lei. félévre 300 lei. egész­­en WCTtei lO vagy 2­12. Egyes nira fen: 4 lei. Bukaresten 5 lei. --------- - 600 lei. — Külföldön scavonkint 90 lei. negyedévre 23* fei, Winomágon 20 fillér, Ausztriában 20 garas, Jugoszláviában FEtEtóS SZERkesztói félévre 430 lei. egész évre 900 lei postai kézbesítéssel e ®«­* *#ál­ Csehszlovákiában 1 Ők. Hirdetések díjszabás szerint. VUCHETICH ENDRE DS Állami tisztviselők és nyugdíjasok 20»/« kedvezményt ékesnek. 1928 / VASÁRNAP / JULIUS 1 ARA 4 LEI / BUKARESTBEN 5 LEI TIMIȘOARA, IV. ÉVF. / 154. SZÁM ------------------- ------ .... __ mek felhánytorgatása helyett vígan daloló örömöket fog zengedezni min­den kisebbségi magyar testvérnek mégis csak meg fogja hozni minden önzetlen és kitartó küzdelem elisme­rését, az eredményt. És akkor követ­kezik el az ideje annak, hogy a ki­sebbségi magyar sajtó itt Romániában a folytonos panaszok és jogos kérel­ i A­ kötelesség szó nagyon gyakran hangzik vala­hányszor kisebbségi magyarok ülnek össze és a kisebbségi érdekek megvé­­­déséről esik szó. Hangoztatták a múlt­ban éveken keresztül és unos untalan hangoztatták a most Temesvárott le­zajlott két­napos magyar ünnepségen is, hogy minden magyarnak súlyos kötelességei és terhes feladatai van­­nak önmagával és magyarságával szemben. Ha ez a tétel áll, mint aho­gyan szükségszerű tényként állania kell, az egyesre, úgy fokozottan és hatványozottan áll a magyar kisebb­ségi sajtóval szemben és különösen a kisebbségi magyar sajtó részéről. Mi kisebbségi magyar újságírók, akiknek az a szomorú sors jutott osztályrészül, hogy évek hosszú során keresztül ál­landóan csak panaszokat és sérelme­ket hánytorgathattunk föl, majd ki­­vehettük részünket a magyar érdeke­kért folytatott harcból és sokszor sú­lyos következményekkel járó küzde­lemből is, ezen feladatunknak igye­keztünk mindenkor és mindenben megfelelni. Minden becsületes magyar ügy iránt a lelkesedés szent tüze és hevülete lobogott bennünk és amikor ólomkatonáinkat nap-nap után a sok­szor meddő harcba küldöttük, szeret­tünk volna szava lenni minden ma­gyar szónak, tolmácsolója minden magyar érzésnek és zengő harsonája minden magyar kívánságnak. Elértük célunkat? Nem! Még nem! Azonban bízunk benne, érezzük magunkban az ehhez szükséges erőt és kitartást, hogy szakadatlan ostromlásával meg nem értés vársáncainak, el fog­juk érni ezt a célunkat is. Azt mond­­­juk, hogy a betű öl. Az újságbetű azonban nemcsak ölni tud, hanem él­tetni is. Bízva bízunk benne, hogy a kisebbségi magyar sajtó — mint a múltban — úgy a jövőben is úgy fog­ja tudni teljesíteni hivatását, hogy kiölje a hatalmasok szivéből a bizal­matlanságot és éltesse, nagyra növelje, megtartsa mindennél szentebb és drá­gább magyarságunkat. Ebben a ma­gyarságunkért folytatott szünetlen harcban erős védbástyánk a becsüle­tes magyar sajtó, melynek akkor sem szabad csüggedni, amikor az egyes ember már elvesztette minden remé­nyét, hanem a nyomtatott szó hatal­mával új életre kell támasztania a halódó erényt, amely végeredményben Temesvár, június 30 Rémdrámának indult az a tippai or­­gyilkosság kísérlete, amelyről tegnap emlékeztünk meg, hogy a temesvári ügyészség előtt elhangzott ellentétes vallomások során tragikomédiává vál­tozzék. Monsparth Béla dr. lip­pai orvos, mint jelentettük, meny­asszonya közvetítésével állítólag fel­bérelte Dressel Miklóst hogy az o1 é­ves válófélben levő feleségét ölje meg, utóbb pedig az esetet öngyilkosságnak állították volna be. A romáram­ a kel­lékeit ez a terv adta meg, míg a tra­gikomédiát az a körülmény szolgál­tatja, hogy a férj kijelentése szerint az egész história válófélben levő fele­sége agyában született meg csak azért hogy neki kellemetlenkedjék, Seciureanu vezetőügyész, aki teg­nap a helyszínen járt ezeket mon­dotta: A merénylet nem történt meg, az egyik fél azt mondja, hogy inszcenált dolog az egész, a másik viszont állhatatosan megmarad állítása mellett, hogy őt felbérel­ték. Operett az egész. Még nem lehet tisztán látni. Dressel Miklós, akit állítólag felbéreltek a gyilkosságra, a követ­kező magyarázatot adja: Amit a Déli Hírlap megírt, az szóról szóra igaz, azzal a kis kiigazí­tással, hogy én magam mondottam el az egész dolgot Monsparthnénak. Én legutóbb pénzzavarba jutottam és ar­ra kértem a doktor urat, hogy vállal­jon kezességet értem. Kétszer is vol­tam a doktor úrnál, amíg végre azt mondotta, hogy küldjem el a levelet és váltót Torró Gizi lakására és jöj­jek el kedden este a válaszért, így tör­tént. Kedden elmentem i Torró Gizi­hez és akkor a kisasszony sajnálkoz­va azt mondotta, hogy a doktor úr nincs most olyan helyzetben, nem tud pénzt adni. Egy ideig töprengett, az­után hirtelen felkiáltott­ Nézze Dressel, lehet ám pénz­hez jutni, legjobb alkalom erre, ha elteszi láb alól Monsparthnét. És ekkor kisütöttük a tervet, hogy én másnap este elhozom a kert­be az asszonyt és ott agyonlövöm. Ezért a munkáért negyvenezer leit kaptam volna azonnal, havonta pedig kétezerötszáz leit, amig százezer leit nem kapok. Én azonban csak szinleg mentem bele a rémes játékba és az­­zonnal értesítettem Monsparthnét, hogy miről van szó. Amikor az as­­­szonynak ezt elmondtam, jelen volt az édesanyja is. A csendőrséggel azután megbeszéltük a dolgot, hogy végig­­játsszuk a borzalmas tervet. Szerdán este elmentem Monsparthnéval és amikor a kerthez értünk, az egyik csendőr elsütötte a revolvert, Mons­­parthné a földre vágódott, a másik dörrenés után pedig Torró Gizi is a földre zuhant, ahogy megbeszéltük. Felbéreltek rá és most le akarják ta­gadni. T­o­r­r­ó Gizi, Monsparth dr. isme­rőse ezeket adja elő: Az egész ügy inszcenált dolog Ha én el akarom tenni Monsparthnét láb alól, nincs nekem senkire szük­ségem. Én magam is elvégezhe­­­tem azt. Az eset a következőképpen történt. Dressel többször háborgatta doktor urat és váltókezességet kért tőle. A doktor menekülni akart zaklatásai elől és hozzám utasította. Szerdán este én a kerítésen valóban átnyújtottam valamit Dresselnek, ez azonban a le­vele volt a váltóval együtt, amelyet Monsparth nem írt alá. Hogy ebből azután ezt a rémhistoriát faragták, az arra a másik asszonyra vall. Ami­kor a kertünkben a lövést hallottam odasiettem és ekkor megláttam Dres­selt. Sajnálkozva szólottam hozzá-Az istenért Dressel, maga sebe­sült meg, mondja, mi történt? Dressel nem válaszolt, de a kézi­lámpa világosságánál észrevettem hogy előttem a kertben egy test fek­szik. Közelebb mentem és láttam, hogy az Monspartbné, aki két kezével el­­temette az arcát, de az ujjai közül felém irányította tekintetét Most már igazán nem tudtam, hogy milyen operett játszódik le előttem. Az első pillanatban azt hittem, hogy tényleg ő követett el öngyilkosságot A rejtély hamarosan megoldást nyert mert hozzám lépett a csendőrőrmes­ter: Kisasszony el vannak árulva, Dressel megmondott mindent, köves­sen a csendőrségre. Mit beszél maga — fordultam a* őrmesterhez. Kisasszony, valljon be mindent Ismeri ezt a revolvert? — és ezzel * fegyvert is megmutatta nekem. A többit már tudják, a csendőr­ségre vittek, amig a vezetőügyész ki­szabadított kellemetlen helyzetemből. Kérem az egész inszcenált dolog Seciureanu vezetőügyész tegnap dél­előtt kihallgatta sorban a feleket. Hogy a kihallgatás során mi történt, az még egyelőre hivatalos titok. Dres­sel úgy látszik a keresztkérdések súlya alatt b­efelört. A vezetőügyész nyilván arra a meggyőződésre jutott, hogy Dres­sel szereplése nem más, mint rava­szul kieszelt zsarolási kísérlet, Dresselt a rendőrség őrizetére bízta és ma folytatja kihallgatását. Mons­parth Béla dr. és Torró Gizi pedig még délután visszautazhattak Lip­­pára­­ A a Tragikomédia lett a lippai orgyilkossági kísérletből, amely fantasztikus részletekben bővelkedik S­zombaton június 30-ától kezdve m­­a 1789 Es­ Ka cipőüzlet Gyárváros, Fő­ utca 24. Nagy nyári cipő eladást rendez. Mélyen leszállított alkalmi árak­ 200 lejtől kezdve.

Next