Déli Hirlap, 1929. július-szeptember (5. évfolyam, 148-223. szám)

1929-07-04 / 148. szám

IBîM; STAA"| lm w Uos *.1,11111........... Ilii ® JSiF J§if mmm .'^zorkesafisAg ta klaaonivatal; Timişoaro- | r~><—>» fyi ir * 1 K| A­D! 1 A­D­S ElöfizetAsI Arak Temasv&rott é« vktekwi |Mviro«, Szantgyörgy-tér 4. Telefon: est» • I “ wU I I l\MI l\ArlLMr | k«zbosltésa«t: havonklnt 80 Lat. negy*it 0**ia a­ oa. vontul 10 vagy 2­42. Előfizetési |­­....... I évre 240 Lel, félévre 400 Lel, egéas évre j. .Irak kettős dönt havonkint no Lel, negyed­­­ FELELŐS SZERKESZTŐI I $OO Lel. Köztisztviselőta éa Állami nyugt­g»* . Vra 800 LeL félévre eoo Lel ée eoéaz Svre § ... , i_j E­­ n r>u Chinor I **k részére» havonklnt eo Lel, negyedévre­ 1 Am Let vagy eaek­kel egyenlő érték­u valuta | *­*»» YuOnt I IL»n BiMurtE, | iae Lei, félévre aeo Lei, sgéez Övre 700 LeL 1929 / CSÜTÖRTÖK / JULIUS 4 ARA 4 LEI , BUKARESTBEN 5 LEI TIMIŞOARA, V. ÉVF. / 148. SZÁM Vége van 4ü6 engedékenység politikájának. ■K Muiotta a szenátus ülésén egyik li­berális szenátor és a Népszövetség in­tervencióját sürgette a magyarországi revíziós népmozgalommal szemben. Rendkívül harcias volt a szenátor úr beszéde, de mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy a revízió kérdésével foglal­kozzunk. A felszólalás mellett azonban mégsem tudunk szó nélkül elsiklani, mert annak bizonyos, a kisebbségekkel kapcsolatos, belpolitikai vonatkozásai is vannak és közvetlenül olyan parla­menti magyar beszéd után hangzott el, amely éppen a magyar kisebbség lo­­jális együttműködési szándékát dom­borította ki. Lehetetlen ebben az idő­beli sorrendben bizonyos szándékossá­­got nem látni. Gyárfás Elemet «­­tol­ja a soviniszta román sajtó rágalmait, felajánlja a magyarság értékes szolgá­latait a konszolidációs munka érdeké­ben és erre mintegy válaszul Gradis­­teanu magyar provokációról beszél és a kisantántnak a Népszövetségtől füg­getlenített egyéni akciójával fenyege­tőzik. Igaz, hogy azt Magyarországgal szemben tette, azonban saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy az ilyen, Magyar­országnak szánt ütésekből mindig bő­ségesen kijut nekünk is. Ezen túlme­nően megtanultuk azt is, hogy az ilyen, kifelé hangzó, felszólításoknak mindig van valami célzatosságuk be­felé is. Hogy vannak a román sovinisz­ták között, akik bennünket nem szedet­nek, bár nem értjük, de tudjuk és érez­zük. Sajnos ezen fájdalmunkon eny­híteni, nem áll módunkban. A békeszer­ződéssel Romániának ítélt erdélyi és bánsági területekkel azoknak lakossá­ga is az új állam határai közé került. Ezt tudták azok, akik ezeket a terü­letekért Romániának követelték és bi­zonyára nem voltak olyan naivak, hogy a földet annak lakói nélkül gon­dolják. Ezzel a csaknem hat milliónyi kisebbséggel, ezeknek mentalitásával, természetadta­ törvényekkel, szerződé­sekkel, nemzetközi egyezményekkel biztosított kormányigéretekkel alátá­masztott jogos igényeivel számol­­niok kell tehát. Gradisteanu durva kézzel belepofozott ebbe a szellembe és a magyarság által nyújtott baráti jobbot gorombán visszautasította. Mi nem megyünk odáig, hogy Gradistea­nu gondolkozását az egész román nem­zet felfogásával azonosítsuk és ezért továbbra is teljesíteni fogjuk román állampolgárságunkból folyó kötele­zettségeinket. Ez azonban nem jelent és nem is jelenthet jogfeladást a mi részünkről. És ha a liberális szenátor jónak látta Magyarországot a népszö­vetségi intervención túl a kisantánt esetleges fegyveres akciójával megfe­nyegetni, — válaszul Gyárfásnak megértést hangoztató beszédére — ak­kor mi, betartva a felszólalási sorren­det, de minden harciasságtól menten, figyelmeztetjük a szenátor urat, hogy amennyiben ezzel a romániai magyar a kisebbségi nemzeten is akart volna egyet ütni, van nekünk egy tavaly ho­zott határozatunk a Népszövetséggel kapcsolatban, melynek végrehajtását újabb reményinjekciók ellenében fel­függesztettük, de amelynek további függőben tartását az ilyen felszólalá­sok nem alkalmasak prolongálni. A Népszövetségnek, bár éppen a ki­seb­ségi panaszokkal kapcsolatban való tárgyalási rendszerétől nincs semmi okunk elragadtatva lenni, talán még­is kinyílik a szeme, ha — mondjuk a párisi egyezmény határozatait ös­­­szehasonlítják a valósággal és — Gra­disteann beszédével Rothermere nyilatkozik az örök békéről, a szocializmus hivatásáról, a kisebbségi kérdésről, a magyar belpolitika hibáiról és a békeszerző­dések revíziójának feltételeiről London, július 2. Miklós Andor, Az Est című bu­dapesti lap főszerkesztője, aki jelen­leg Angliában tartózkodik, felkereste lord Rothermeret, akivel hos­­szabb beszélgetést folytatott. A poli­tikai vonatkozású beszélgetés során Rothermere a következő interjút adta: A hatalomra lépő angol munkás­kormány bizonyossá tette, hogy a szo­cializmus létezésével végleg számolni kell. A polgári pártok azzal, hogy el­zárkóznak a szocialista tömegek elől, gyengítik a polgári gondolatot. E fel­fogásomat ny­olc hónap előtt nyíltan leszögeztem, amiért a konzervatív saj­tó mint a szocialisták barátját tám­a­dott. Nem engedem befolyásoltatni sajtómat és az egyedüli mérték, amely szemem előtt lebeg az, hogy mi áll az ország érdekében. Meg vagyok győződve arról, hogy Macdonald miniszterelnök ugyan­azzal a gyorsasággal és bátorság­gal, amellyel munkáját megkezdet­te, le is fogja bonyolítani vala­mennyi, Angliát közvetve és köz­vetlenül érintő,­­kérdést, amelyek a békét biztosítják. Ezek között a békeszerződések reví­ziója kétségtelenül a legelső és leg­fontosabb helyen áll. A világ nagy ré­sze reménykedik, hogy az Európában egymásután uralomra kerülő­­ szocia­lista kormányok megközelítik az örök béke eszméjét és keresztülviszik az általános lefegyverzést, amely a ma­gyar revízió szempontjából — szerin­tem — csak előnyös lehet. Macdonald­nak azt a bizonyos inkriminált cik­két nem kell sajnálnia és visszavon­nia, mert a kisebbségek méltányo­sabb, valamint emberibb kezelése ér­dekében tett nyilatkozatai megállják helyüket. Én őszintén megvallva a kisebbsé­gi kérdés kezelésében csak az iga­zi probléma kerülgetését látom. Változatlanul bízom Macdonald­ban, aki ismeri a középeurópai helyzetet és odaállítja nemcsak a maga, hanem az angol kormány és az egész világ szocialista és liberális közvéleményé­nek erejét a történelem legnagyobb igazságtalansága megszüntetésének szolgálatába. Magyarország jövőjét csak erős gazdasági politika biztosít­hatja, ami által Magyarország számot­tevő erővé fejlődik. Mert ha Magyaror­szág gazdaságilag megerősödik, ak­kor nagyobb súllyal léphet fel Euró­pával szemben. A magyar politika igyekezzék hozzáalkalmazkodni az eu­rópai politikát domináló erőkhöz, mert hibásnak tartom azt, ha a ma­gyar politika szembehelyezkedik a vi­lágpolitikai áramlattal. A revízió meg­valósításának egyik fő akadálya az, hogy Magyarország­ mereven elzárkó­zik a feudalizmus várfalai mögé, ami­által megnehezíti a rokonszenvező ha­talmak intervencióját. A magyarok­nak nincsen elég érzékük a külpoliti­ka realitása iránt. A trianoni kérdés valamennyi megfigyelője megállapítja, hogy az ügy sikere érdekében Magyar­országnak magáévá kell tenni kor­mányzatában a nyugati demokrati­kus eszméket, mert ez a revízió feltétlen kelléke. Magyarországnak nem szabad megelé­f­­>4Íii a diplomatikus uilvariasság­ga­l­, mert neki barátságra és támoga­tásra van szüksége, amelyet belpoliti­kájának megváltoztatásával elérhet Ma­cdo áld külpolitikai programja megnehezít minden háborús lehetősé­get, amiért, is e program keretében minden reményem megvan, hogy in­kább változtat az európai helyzeten, mint az eddigi kormányok tették. Végül kijelentette Rothermere, hogy kötelességének tartja kitartani meg­kezdett munkája mellett, amelynek si­kerét élete legnagyobb ambíciójának tekinti. HÖLGYEIM! MEGÉRKEZTEK A L E G U ] A B B~ M O D E L L E K. LLOYD-SOR 5 M E R B L-H Á Z I. EMELET. , e«i,t, í flobe

Next