Déli Hírlap, 1929. január (5. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-02 / 1. szám
Öt ITISllâCUtdlValiy a mai Déli Hírlapban •iw «a^iOsAg os Kiadóhivatal s TimisoaraftatvAros, &z*rttgyorgy-tér 4. To lator*, aste 9 jfes^ig 3-32, szántul 10 vagy 2-42. Előfizetési Sfsk külföldöni havonkint 110 Lei, negyed_tara 830 Lai, taiOvre 600 Lai Ga egész évre PM Lai vagy esőkkel egyenlo artatcU valuta POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐI Dr. VUCHETICH ENDRE ■L Klofizatasi arak Tamas varon aa —rrn kozbasktossak havonklnt SO Lai, nsgya«. *vra 240 Lai, ISISvra 400 Lal, agést SvrOP 900 LaL Koztisztvisalok *m Állami nyugdíj», sok részSrat havonklnt 60 Lel, nagyaöSvt# ISO Lai, fSiLvra 800 Lal, egész Övre 700 Lat,' 1929 / SZERDA / JANUÁR 2 ARA 4 LEI / BUKARESTBEN 5 LEI TIMISOARA, V. EVF. / 1. SZÁM A SÁNDOR—MOSOIU affér. Bukarestből írják: Sándor József és Mosoiu tábornok ismeretes ügyében Mosoiu segédei levelet intéztek megbízójukhoz, amelyben kifejtik, hogy jegyzőkönyvet vettek fel és ebben Sándor József kijelenti, hogy tisztelettel viseltetik Mosoiu személye iránt, akit nem akart megsérteni, a jegyzőkönyvet Sándor József egyik segédje, Bárdossy Ágoston dr. aláírta, de Stefanescu azt megtagadta azzal az indokolással, hogy Sándor József tiltakozik az affér ilyen elintézése ellen. Mosoly segédei a megbízatást erre visszaadták. • SPANYOLNÁTHA J JÁRVÁNY BERLINBEN. Berlinből jelentik. A városban spanyolnátha lépett föl. A járvány olyan nagy méretekben terjed, hogy naponta több száz ember betegedik meg. A kórházak és a szanatóriumok zsúfolva vannak. A hatóságok már a szükség kórházakat is igénybevették. • A PÁRISI NAGY BOTRÁNY. Páriából jelentik. A Gazette du Franc botrányával kapcsolatosan a rendőrség letartóztatta Amard bankárt. Hanau asszony ugyanis a vizsgálóbíró előtt elmondotta, hogy Amard bait egy ízben százötvenezer, másodszor pedig egy millió frankot vett fel tőle az,za, hogy azt a Journal című lapnak adja, amely leleplezésekkel fenyegetőzik. Amikor megindult a büntető eljárás, Amard további öt millió frankot követelt a Journal részére. Ebben az ügyben kihallgatták Moutont, a Journal kiadótulajdonosát, aki elmondotta, hogy Amard egy alkalommal járt nála és Hanau asszony nevén egy millió frankot ajánlott föl, azonban nem állottak vele szóba. é V NÉGYES IKREKET SZÜLT. Madridból jelentik: Egy Cadix melletti falucskában egyik bányamunkás felesége négyes ikreket szült Az asszony a mult esztendőben hármas ikrekkel ajándékozta meg a férjét. Mind a hét gyermek egészséges. A spanyol újságok a sanyarú fizetésű bányamunkás támogatásán gyűjtést indítottak. Elsodort esztendők nyomában Irta: Vuchetich Endre dr. Temesvár, január hó 1. Elsodort esztendők tovatűnt eseményein elmélkedni, hasznos dolog. Amennyire előnyöket magában rejtő a jövendő szempontjából az egyén számára, annyira szükséges a nemzetek életében. A mult temetőjében bolyongva sok élő tanulságra buktatnunk. Parancsoló szükségesség, hogy ezeket a tanulságokat magatsévá tegyük és jövendő sorsét, r alakításában a biztos következtet tékben rejlő erű szerepét juttassa. K ue -.ik. Il eidiesen kötelességünk ez nekünk, akiknek az újabb történelem a kisebbségi sorsot rendelte végzetül. Végzetül? Kinek sorsául, kinek végzetéül. Az erős, a bízó, a múltak tapasztalataiból okuló, az előrelátás fegyvereivel felvértezett nemcsak küzdeni fog a sorscsapások ellen, hanem győzedelmeskedni is fog azokon. A küzdéstől vissza nem riadó, élni akaró romániai magyar kisebbségi nemzet jövendőjének útját tilalomfák szegélyezik, melyek sötét árnyéka eljárja előlünk az éltető napsugarat, létünk talaja szikes és sziklás, melyet folytonos kitartó munkával nekünk kell porhanyóvá, termővé tenni. Elsodort esztendők nyomában haladva, felmerül a kérdés, vájjon elvégeztük-e mindnyájan a reánk eső munkát? Tíz esztendő elmúlása még nem nyújt történelmi távlatot, de elegendőt ahhoz, hogy megállapíthassuk, hol tévedtünk, miben rejlik Gyengeségünk, mit kell kerülnünk és mit kell megtennünk. M Minden esztendő el nem végzett munkája fokozott súllyal terheli meg mérlegünk vesztességserpenyőjét, az elvégzett feladatok pedig nem feltétlenül biztosan megálló tételei nyereségszámlánknak. Mérlegünk nem lehet stabil, mert minden gyümölcsét munkálkodásunknak leértékelheti, devalválhatja a hatalom mikénti kezelése. Életszemléletünket is ennek megfelelően kényszerű metamorfózisnak kellett alávetnünk és sokat dolgozó, de az eredményben nem feltétlenül bízó pesszimizmus híveivé kellett lennünk. Olyan hívőkké, akiket a hiábavaló küzdések, a sokszori eredménytelenségek, az igaztalanságok diadalmaskodása az igazságon a földhöz vághatnak százszor is, de onnan újkori Anteusként újból és újból megerősödve emelkedik fel életerőnk és életenergiánk. A történelemnek dolgozunk mindahányan. És a történelem ítélőszéke előtt szigorú számonkérés lesz osztályrészünk. Külön törvénytülnek a kisebbségi nemzetek fiai fölött és ennek szakaszai kíméletlenebből sújtanak ránk, mint a hatalom napsugaraiban sütkérező nemzetiségekre. Mi a hatalomnak nem vagyunk tényezői, de olyan eszközei sem lehetünk, amelyeket kénye-kedve szerint felhasználhat. Erre tanulságul szolgálhatnak az elmúlt esztendők politikai kísérletezései és sokszori tévelygések Tíz év eseményei, tíz év sok munkája a magunkra való eszmélés eredményét érlelte. Erre nemcsak büszkék lehetünk, hanem büszkéknek is kell lennünk. Ez az önmagunkra való eszmélés jelöli ki számunkra azt az utat is, amelyet a jövőben járnunk kell. Új esztendő határkövénél az emlékezés fáklyafényét vetítve a múltra, nemcsak kisebbségi politikai életünk fejlődésének felfelé lendülő ívét világítja meg, hanem azt az irányt is, amelybe indulnunk kell további útjainkon. Romániába való szakadásunk első nehéz idejében mi voltunk a politika kiközösítettjei, páriái, bélpoklosai, akikkel még kisebbségi testvérink sem mertek érintkezést fentartani, mert féltek, hogy őket is éri a bizalmatlanság bélyege. Igazunk tudatában nem csüggedve munkálkodtunk tovább és elnyertük a kormányzó román pártok politikai elismertetésének becsületes munkával kivívott babérját. A kétségtelen siker nem szédített el, csak fokozottabb munkára serkentett. És eljött az ideje, amikor román pártoktól függetlenül kisebbségi testvérnemzetünkkel karöltve jelentünk meg az országos politika fórumán. A fokozatos fejlődés és lassú haladás lépcsőin haladva ez még nem jelentette a legfelső fokot. Azonban elértük ezt is. Alkalmunk nyilt erőnket egyedül is megmutatni . . . Száguldó esztendők nyomában járva a haladásnak ezen fázisait állapíthatjuk meg — okulásul is a jövendőre. Az uj esztendő küszöbén nem a nyugalmat hirdetjük. Feladatunkat még nem végeztük el, munkánk még nem fejeződött be. Amikor boldog, boldogabb új esztendőt kívánunk mindanyyiunknak, akkor ez nem a hagyomány üres szólásmódja. Áhitatos fohász ez a Mindenek Urához, kérelem és könyörgés minden testvérünkhöz, hogy ezen boldogabb esztendő elérésétől ne vonja meg támogatását, energiáját, munkaerejét. Csak az összetartás, az együttérzés, a magunkban való bizakodás nem hozhat csalódást. Ha elsodort esztendőkre való visszapillantás után vessük tekintetünket az előttünk feltáruló jövőre és tegyünk szent fogadalmat, az egy magyarért minden magyar és minden magyarért minden egyes magyar becsületes munkálkodásának eredményt biztosító, lelkiismeretet megnyugtató, az igazán boldogabb újeszendőt előkészítő fogadásinál. Elsodort esztendők nyomában járva ezt parancsolja a magyar becsület. T Porkpny gyula képkiállítását a volt Sycocny-üzlethelyiségben