Déli Hírlap, 1929. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-02 / 1. szám

1929 január 2 Megtette kötelességét a Bánság magyarsága — hangzott el a Ma­gyar Párt elnökének újévi üdvözlése sorára Lelkes magyar ünnep Temesvár, jan. 1. Miként minden esztendőben, a Ma­gyar Párt temestorontáli tagozatainak tagjai most is felkeresték Ambrózy Andor báró elnököt, hogy az évváltozás alkalmából ragaszko­dásuknak és jó­kívánságoknak adjanak kifejezést. Az üdvözlés a Magyar Párt Jenőherceg­­utca 8. szám alatti helyiségeiben folyt le, ahol a párt tagjai igen nagy szám­ban gyülekeztek össze. Veter­ány Viktor dr. ügyvezető elnök volt az első szónok. Az évforduló alkalmából — mondotta — számot ve­tünk magunkkal, hogy családunkkal és nemzetiségünkkel szemben fenálló köte­lességünket hű­en teljesítettük-e? Meg­nyugtatással kell megállapítanunk, hogy a Bánság magyarsága igenis hi­ven teljesítette kötelességét fajával szemben és ezt a legutóbbi választás alkalmával is megmutatta. A bánsági magyarság országos vonatkozásban is példás eredményt mutatott fel. És hogy ezt elértük, azt köszönhet­jük annak a céltudatos vezetésnek, amellyel Ambrózy Andor báró el­nök a vármegyei tagozatot irányítja. Mindenkinek példát szolgáltat a ma­gyar fajért való munkában. Az iránta érzett ragaszkodás és szeretet hozott most minket ide, hogy az újév alkal­mából megköszönjük neki a magyar­ságért végzett munkáját és kérjük, hogy eddigi lankadatlan energiájával viselje szívén a jövőben is a magyar­ság ügyeit A magunk részéről ígérjük, hogy a jövőben is bizalommal és ra­gaszkodással követjük. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Kabos Ármin köszöntötte fel Ambró­zy Andor bárót a temesvári és a vidéki tagozatok nevében. Hangsúlyozta, hogy Ambrózy mindig első sorban küzdött, amikor a romániai magyar kisebbség érdekeiről van szó. Azonban nem elé­gedett meg azzal, hogy csak a pártve­zetés munkáját végezze, hanem sok fon­tos téren kezdeményező is volt, így felvetette az Országos Romániai Ma­gyar Bank eszméjét, amely visszhang­ra talált úgy a Bánságban, mint pedig Erdélyben. A másik nagy probléma, amelyet Ambrózy Andor báró felvetett: a romániai magyar zsidóságnak lelki megnyugtassa az Országos Magyar Párt programja és tényke­dése útján. A magyar zsidóság az utóbbi tíz év so­rán sok lelki megrázkódtatáson ment keresztül és prófétai munkát végez az, aki tettekkel is bizonyítani kívánja­, hogy a magyarság testvérének vallja a magyar zsidóságot. Végül a tagozatok kitartásának és Ambrózy báró elnök iránti lankadatlan bizalmának adott kifejezést-Ambrózy Andor báró elnök vála­szolt azután a két beszédre. Amikor az 1928. évet lezárjuk — mondotta —, mérleget állítunk fel annak eredmé­nyeiről. A mérlegben azonban az egyes eredmények mellett, szomorú tételeket is látunk. Az elmúlt évben a magyar­­ságnak­ sok jogos kívánsága nem telje­sedett Ez azonban ne csüggesszen el senkit és ne vegye el senkinek a kedvét a további küzdelemtől. Nem szabad el­­tespednünk és nem szabad ellankad­­nunk, amikor nemzetünk érdekeiről ... . • • -• '• wwn »26. Amikor hálásan köszönöm az irántam megnyilvánuló bizalmat és szeretetet, hangsúlyoznom kell, hogy munkámban is adott erőt, hogy a vár­megyei magyarság mindig híven tel­jesítette kötelességét. Mindent csak magunktól várhatunk a jövőben is. Láttuk, hogy az új kormány alig erősödött meg, a bel­ügyminiszter máris olyan kijelen­tést tett, amely mindenkit méltán meglepett Ez azonban ne ijesszen vissza senkit. Ha tovább is kell még szenvednünk, ez ne tántorítson el minket jogos állás­pontunktól. Örök igazság, hogy az egye­nes út végre is célhoz vezet. Nekünk tovább kell haladni az egyenes után és előbb-utóbb célhoz fogunk érni. Emelt fővel nézhetünk mindenkinek a szemé­be, mert híven teljesítettük kötelessé­günket. A múltban könnyű volt ma­gyarnak lenni. És nagy magyarok vol­tak sokan nem született magyarok is, akik a magyarság napjában sütkérez­­tek és büszkén hordták a magyar ko­kárdát. Mikor azonban a magyar nap híd vágyódni kezdett fölöttük, egysze­rűen eldobták a kokárdát és hátat for­­dítottak a magyarságnak. Mi azonban, akik a Magyar Pártban tömörülünk, továbbra is kitartunk magyarságunk mellett és ha kell szenvedünk is érte. A magam részéről kérem önöket, hogy munkámban továbbra is támogassanak. Szívemben él a hit, remény és sze­retet és vallom, hogy a magyarság jogaiért való küzdelmünk nem iz az meddő. Ambrózy Andor bárónak nagy lelke­sedéssel és szűnni nem akaró tapssal, fogadott beszédével az ünnepség véget ért. Az újévi üdvözlés folytatása volt tegnap este a M­e­d­n­y­án­sz­ky-féle vendéglőben, ahol a gyárvárosi Magyar Párt Szilveszter-estét tartott és amely­nek keretében Németh Kálmán al­­elnök üdvözölte az újév küszöbén Am­­brózy Andor bárót, aki meghatva mon­dott köszönetet. Az estélyen képviselve volt Temesvár magyarságának vala­mennyi tagozata és a nagyszámú kö­zönség a hajnali órákig maradt együtt. Legszenzációsabb világsláger a magyar Sophomorlesek # t t dupla-hang­lemeze „Mines messze Kairó“ „Gyere Josephine“ „Oly jó ez a vasárnap“ Bánátrészi vezérképviselő: ■ ~rjf% =»›r*T »too- 'TTy- fr ‡» tt TIMISOAlIfl-BAIvăro», Moyel-sor 7. szám. 1. oldal Újévi malacok a Déli tárlap újévi ajándékai Temesvár, január hó 1. Újév napja a hagyomány szerint el­választhatatlan a szerencsemalactól. Az emberek malacformájú nippekkel és zsuzsákkal kedveskednek egymás­nak, az újév alkalmából küldött gra­tul­ációs levelezőlapokon is ott gömbö­­lyödik a szerencsemalac képe,, azonban az igazi szerencsemalac mégis az a kis röfögő jószág, amelynek fehér sző­rét simogatni olyan jól esik, mert ez azzal a hittel van összekötve, hogy tel­jesedni fognak az újévi jókívánságok. Az újévi malac mindenképpen kedves, akár magunk vesszük, akár pedig ajándékba kapjuk, legkedvesebb — és állítólag így jelenti a legnagyobb sze­rencsét — ha az újévi malacot nyerjük. A Déli Hírlap öt olvasójának újévi malaccal akar kedveskedni és azt, hogy ezt az öt malacot kicsoda kapja, a sors­ra, a véletlenre bízza. A Déli Hírlap újévi számának sokezer példánya kö­zött lesz öt olyan, amelyik utalványt tartalmaz egy-egy szerencse malitéra. Az utalvány a Déli Hírlap levélpapi­rosán készült, szabályszerűen kiállí­tott, bélyegzővel és aláírással .Hatott írás, amelynek ellenében a Börze­nti Weisz-palotában levő Húsipari és Ke­reskedelmi vállalat tulajdonosa, Tóth Ferenc, szerda reggeltől szombat estig tetszés szerinti időben egy-egy mala­cot szolgáltat ki a felmutatónak. Kútba esett a hatvanéves gazda Temesvár, jan. 1. Bázos temesmegyei községben I­k­o­b János hatvan éves vagyonos gazdálko­dó tegnap reggel vizet akart marít­ni, az udvaron levő kútból. A kút körül a­z utóbbi napok olvadása követ­kezté­ben csúszós volt a talaj. Ikob János lehajolt, hogy vizet merítsen, de ebben a pillanatban elveszítette egyensúlyát és a kútba zuhant. A szerencsétlen em­ber családja fellármázta a szomszédo­kat és hozzáfogtak a mentési munkála­tokhoz. Körülbelül félórai munka után sikerült Ikob Jánost kiemelni a kútból, azonban már nem volt élet benne, mi­vel a hideg víztől szívszélhűdést kapott- Skob János tragikus halálát jelentették a temesvári ügyészségnek, amely te­kintettel arra, hogy bűncselekmény nem forgott fenn, megadta a temetési engedélyt. Rövid időn belü­l a megyé­ben ez már a második ilyen természetű szerencsétlenség. Indokolt volna, ha 11 megye prefektúrája megtenné a kellő intézkedéseket és utasítaná a jegyző­ségeket és csem­őrséget, hogy a jövőben az összes kutakat kerítéssel zárják körül. Temesvári lakosok nem kapnak határátlépési igazolványt. Megírtuk, hogy a belügyminiszter január nyol­­cadikáig engedélyezte a harminc kilo­­méteres határzónában lakó román ál­lampolgárok részére határátlépési iga­zolványok kiadását. Tekintettel arra, hogy ilyen sok temesvári lakos is kért ilyen határátlépési engedélyt, illetékes helyről azt a felvilágosítást adták, hogy temesvári lakosok határátlépési engedélyt nem kaphatnak, mivel Te­mesvár a megszabott harminc kilomé­teres zónából kiesik.

Next