Déli Hirlap, 1931. január-március (7. évfolyam, 2-73. szám)
1931-01-02 / 2. szám
M wljßw üflmv BRSSafu JBg^Bm W&BRf ÉmwEm •■““híz MAGYAR NAPXIAP | TIMISOARA—TEMESVÁR, VII. ÉVF. 2. SZÁM gVUCHETICH ENDRED^ | Az idők járása nem könyebbedik fölöttünk Irtai VUCHETICH ENDRE Dr. Nagyromániába való bekebeleztetésünh óta immár a tizenharmadik uj esztendő küszöbét lépjük át és ez a tizenhármas évforduló talán emlékeztető lehetne a kevésbbé babonások részére is, hogy nincsen értelme a további önámításnak. Eddig minden szomorúsággal és bánattal teli esztendőtől azzal búcsúztunk, hogy most valóra fognak válni reményeink: vége a megpróbáltatásoknak, az uj esztendőben diadalt ül az igazság, a jog és méltányosság minden téren érvényesül, leomlanak a válaszfalak, melyeket a sovinizmus emelt az egyes nemzetek közé, a gazdasági lerongyolódás hét sovány esztendeje után pedig megkentődik a hét kövér esztendő aranykorszaka. Ezek voltak évrőlévre megismétlődő reményeink, amelyeket a rideg valóság dermesztő téli vihara azonban mindenkor még csírájában lefagyasztott. Ne altassuk magunkat most se. Hideg téli szelek süvítenek még mindig és a megértés tavaszának semmi biztató jelét nem látjuk. Az idők járása nem könnyebbedik meg fölöttünk: tovább folyik a küzdelem a létért, megmaradásunkért, fenmaradásunkért. Hiába lessük, hiába várjuk azokat a jeleket, amelyekből, mint modern sugurok, vigasztalást, biztatást és valami kis Vömet jósolhatnánk. Nem jósolhatunk örvendeteset sem a külpolitikában, sem a belpolitikában, legkevésbé pedig a gazdasági válság enyh^ése terén. Az európai külpolitikábén továbbra is a féltékenység és a bivjmatlanság viszi a domináló szereit. Az átétiok és népek egymásközötti megértésétől távolabb látszunk Ten, mint valaha. A béke angyala.zuronyok hegyén sebzi véresre lábait. A leszerelési tájékozások csúfos kudarca Csak jobț, lendületet adott egyes orszt.ák fegyverkezésének. Tovább fölé a versengés a háborús készülődés. £ s ma több ember van talpig félverben, mint a világháború kitöréser Pedig vannak teljesen lejegyezett országok is. Ez az egyenlőt^ és igazságtalan bánásmód, a szeteknek és állmoknak ez a megbíz és megbízhatatlan kategória^ való oeztve a jövőbeli súlyos konf țusok makrát rejti magában. Na £ a tajmák nagyhatalmi játéka, amely haszontalan és nevetséges is, mert csupán könnyelmű szórakozásnak tűnik a struccpolitika receptje szerint mindaddig, amíg ezek a gőgös nagyhatalmak mit sem tehetnek a titokzatosnak megmaradt Oroszország lefegyverzése érdekében. A lehetetlenséget nagyhatalmi felfuvalkodottságuk spanyolfala mögé rejtik. van " Nem veszik észre, vagy nem merik észrevenni, hogy nagy társadalmi átalakulás küszöbét lépte át az emberiség a világháború befejezésével, új igazságok új csillagai ragyognak az égen, amelyeket mesterséges politikai és diplomáciai köd terjesztésével ideig óráig eltakarhatnak az emberek egy része elől, de fényüket megszüntetni nem tudják. Nem veszik észre, vagy nem merik észrevenni, hogy a súlypont a nemzeti problémákról az államhatárok problémájáról, a társadalmi problémákra helyeződött át és hiába folytatnak nemzeti politikát, amikor a rsadalmi kérdésekkel való nemtörődömség kivonja nemzeti politikájuk alól a biztos alapot Az ujesztendő ezen szociális problémák vajúdásának jegyében fog lezajlani és a nemzeti államok nemzeti politikájának csak annyiban lesz létjogosultsága és létalapja, amennyiben ezeket a társadalmi kérdéseket meg tudják oldani. A mult esztendőben imitt-amott kirobbant forradalmi megmozdulások is ezt bizonyítják. És ha sikerült is a forrongások fegyveres leverése, ez a pyrrhusi győzelem nem szünteti meg a bajt, csak elodázza a megoldást A gazdasági válság, mely világszerte tombol, erősíti ezeket az elégedetlenségből fakadó megmozdulásokat. Sajnos, nem igen látni olyan törekvéseket, amelyek a gyógyítás eszközeivel keresnék a kivezető utat ebből a veszedelmes labirinthusból. Nem látunk különösen nálunk, gazdasági viszonyok ahol pedig a elérték a mélypontot A búza tragédiája, a pénztelenség, a munkanélküliség, a nyomor, a keresetnélküliség özönvize elpusztítással fenyeget mindent. És hába keressük a tferöélységek szivárványát, hiába keressük azt az átfogó elmét, azt az átfogó koncepciót, amely a maga teljes egészében átlátná a reménytelenül sivár helyzetet, minden fenyegető következményével együtt Ehelyett nacionalista álomképeket kergetnek és a realitásoktól elvonatkoztatott, tisztára nemzeti politikát űznek — a kisebbségek teljes kikapcsolásával. A nagy államalkotó Szent István zsenije már egy évezred előtt belátta, hogy országának szüksége van a nemzetiségekre nemcsak az állam megalapítása, hanem erős felépítése és további fenmaradása, boldogulása, fejlődése érdekében is. Belátta és ez a belátás vezérelte őt minden államalkotó cselekedetében. Ezért nemcsak az ország területén talált különböző nemzeteket telepítette le, ha kellett privilégiumok nyújtásával is, hanem idegenből is hívott be népeket Az államalkotó nemzet és ugyancsak államalkotó különböző nemzetiségek egészséges versengésének politikáját követték utódai is. Követték az árpádházi királyok és követték az idegen házakból származó fejedelmek mindaddig, amig a Habsburgok terjesztették ki áldatlan uralmukat Magyarországra is. Ezek hatalmi politikájuk szolgálatában birodalmuk nemzetiségeit nem a gazdasági és kulturális élet felvirágoztatása érdekében tartották és erősítették, hanem a divide et impera elvüknek a végsőkig való keresztülviteléért. Sikerült is nekik ezt az elvet addig vinni, amíg a hozzája tapadó milliónyi átok saját maguk ellen fordult és szétrombolta megingathatatlannak hitt birodalmukat. Nem tudták a nemzeti kisebbségeket évszázadok alatt beolvasztani. Nem sikerült ez annak ellenére sem, hogy a nemzeti érzés akkoriban kevésbbé fejlett volt, mint ma, amikor a világ itélőszéke kodifikálta már a népek önrendelkezési jogát is. Meddő harc s könnyelmű energiapazarlás tehát, ha a román politikusok arra fordítják erejüket és tudásukat, hogy a mai par excellence nemzetiségi államból egységes román nemzeti államot akarnak kovácsolni. Teljességgel lehetetlen veszti ez még akkor is, ha Románia nemzeti kisebbségei nem állanának azon a magas kultúrfokon, mely mindennemű politikai támadások ellen edzettekké teszi őket . M ! A kisebbségi nemzetekben olyan erőforrások állanak az ország rendelkezésére, amelyeket könnyelműen kikapcsolni súlyos bűn. Különösen bűn ma, amikor nemcsak a nemzeti élet erősítésével az állam alapjainak megszilárdításáról van szó, hanem elsősorban a végelgyengüléssel fenyegető gazdasági vérkeringés felfrissítéséről. A kisebbségek vérét további elnyomó rendelkezésekkel nem lecsapolni kell, hanem szeretettel, megértéssel, jogaik tiszteletben tartásával az állami szervezet vérkeringésébe bekapcsolni. Románia kisebbségi nemzetei között az elmúlt tizenkét esztendő alatt a magyarok is tanúbizonyságot tettek lojalitásukról, munkakészségükről és becsületes szándékaikról. Legyen a tizenharmadik ujesztendő Romániában számukra forrása jogaik elismerésének. Azoknak a jogoknak, amelyeket Gyulafehérvár minden kényszertől menten a román nemzet akarataként kinyilvánított, a békeszerződés vigaszként lelkükbe csöpögtetett és a párisi egyezmény a nagyhatalmak becsületével biztosított. Legyen az ujesztendő a megértés és méltánylás korszakának kezdete, nehogy a nemzeti és gazdasági megújhodás öröme helyett az összeomlás romjain kelljen majd siránkoznunk, mint egykor Marius Karthágó omladékai fölött. Legyen ez a tizenharmadik ujesztendő a békés együttműködés, a békés és szeretetteljes együttmunkálkodás időszakának hajnalhasadása, amikor egymást támogatva és egymást segítve igyekezzünk áthajózni a politikai és a társadalmi bajok Scyllái és Charibdisei között a nyugodtabb és jobb jövendő vizeire. Sötét a kép, melyet a tizenharmadik ujesztendő vetít elénk, de azért ne veszítsük el minden bizodalmunkat, mert a hatalmon lévőkön múlik, hogy ennek a képnek a sötét tónusai a megelégedés, és boldogulási lehetőség élénkebb színeivé váltaazanek ^