Déli Hírlap, 1931. szeptember (7. évfolyam, 196-219. szám)

1931-09-02 / 196. szám

8 OLP ftl BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP SZERDA, 1931 SZEPTEMBER 2 TIMISOARA- TEMESVÁR~VII. ÉVE. 196. SZ. I AJ- 4 LB FŐSZERKESZTŐ: I VECHE TICK ENDRE D Jászi Oszkár nevéről azt hittük, hogy a magyar­ság szempontjából oly gyászos sze­replése után, nem kell már foglal­koznunk vele. Tizenhárom esztendő után azonban ismét felbukkan, olyan tolakodóan, hogy nem térhetünk ki a kellemetlen találkozás elé. Ez az idioszinkrázia érthető, hiszen Jászi neve a magyarság ujabbkori történe­tének legszomorubb lapjait juttatja eszünkbe. 1918 . . . Belgrád . . . Franchet d‘Esperay ... A bricse­­szes magyar békedelegáció és tagjai között Jászi Oszkár ... És látjuk a francia generálist, amint a magyar­ságnak ezen álprófétáit a világosság felé fordítja és mélyen szemükbe néz, hogy megvetéssel forduljon el tőlük. Annak a­ belgrádi fénynek pillanat­nyi felvillanásánál láttuk meg azt, hogy hova sülyesztették a magyar nemzetet Jászi és társak ők és nem a háború. Mert a háborút elvesztette Németország is, Bulgária is, Törökor­szág is. A nemzet becsülete azonban megmaradt. Károlyi, Jászi és társai voltak azok, akik a meredek széléra jutott nemzetet letaszították a mély­ségbe. A nagy honmentők. A főradi­kálisok, akik azt hitték, hogy hazug szavaikkal új alapot rakhatnak a megrendült ország alá. És elment Já­szi Aradra, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásáról tárgyaljon. A román­ság vezérei a szeme közé nevettek. Ez a gúnykacaj kisérte őt bolyongásaik­ban és ea üldözte egészen az ameri­­kai egyetem tanszékéig. Uj generáció is nőtt fel azóta, mely nem volt köz­­vetlen részese az akkori események­nek és Jászi talán azt hitte, hogy erre a múltra már nem emlékezik senki. És eljött Szende Pállal együtt az erdélyi Badacsonyba újból­i nem­­ze­tiségi kérdésről tárgyalni. Akkor mint forradalmi miniszter a román kisebbség vezéreivel, ma mint honta­lan a többséggé lett románság egyik Pártvezérével Kinek a nevében? Ki­nek a megbízásából? Nem tudjuk, azonban úgy hírlik, hogy a romániai magyar kisebbség érdekében. Maniu ugyan egyszerű udvariassági aktus­nak minősíti az egész látogatást, de nem valószínű, hogy éppen csak a tizenhárom év előtti emlékeket újí­tották volna fel Maniu a romániai belpolitikában ma több mint ellen­zék, Jászi pedig a magyar közéletben kevesebb, mint a leglényegtelenebb faktor. Mániának is vannak politikai reményei, Jászi sem mentes ezektől Hol találtak ezen reményeikben kö­zös érintkezési pontot és egyáltalán találtak-e ilyent, ez az ő titkuk. Bi­zonyos, hogy nem Erdély természeti szépségeiről diskuráltak. Egyik ver­zió szerint Jászi a magyarországi új­­radikalizmus reményeiről eszmecse­részett Maniuval, a másik verzió ar­­­ról vél tudni, hogy a romániai ki­sebbségi kérdés megoldása volt a ta­nácskozások tárgya és Jászi az­­első esetre Maniu tanácsait kérte, a­ m­á­­sodik esetben pedig tanácsokkal szol­gált. Úgy hisszük, Maniunak elég gon­dot okoz a romániai demokrácia meg­­feneklése, ami pedig a« kisebbségi kérdést illeti, nem igen szorul tanács­ra: a románok szempontjából nagyon jól elintézte annak idején Jászi ön­kéntelen segítségével Ami bennünket illet, nagyon kérjük, hagyjon béké­ben Jászi és menjen vissza oda, ahol talán még vannak, akik hajlandók horogra akadni. Mi ismerjük. És ez nem jó az ő esetleges tervei szem­pontjából. . Maniu Gyula nyilatkozik a Déli Hírlapnak Jászi Oszkár és Szende Pál badacsonyi látogatásáról, amelyen csak a múlt közös emlékeit elevenítették fel és politi­káról nem volt szó Jászi Oszkár és Szende Pál az 1918-as magyar köztársasági kor­mány volt miniszterei meglátogat­ták Mani­u­ Gyulát, egy napon át vendégei voltak és hosszasan ta­nácskoztak egymással. Ez a látoga­tás a szenzáció erejével hatott. Sőt talán furcsán is. Jászi Oszkár, aki a köztársasági kormányban kisebb­ségi, Szende Pál pedig pénzügymi­niszter volt, Nagyvárad felől a múlt héten csütörtökön érkeztek Badacsonyba. Az állomáson Maniu Gyula várta vendégeit, akikkel a családi kúriába hajtatott. A tanács­kozások és beszélgetések egész na­pon át tartottak és este a két ven­dég elutazót! A látogatás talán ti­tok marad, ha a Patria, amely a nemzeti parasztpárt erdélyi félhi­vatalosa, nem közli a hírt. Termé­szetes­, hogy a Patria kommentá­rokkal is fűszerezi az érdekes láto­gatás célját. A lap szerint Jászi és Szende Máriával a nemzetiségi kérdésről tárgyal­tak. Jászi abban reménykedik, hogy Magyarországon rövide­sen rezsimváltozás áll be, ami­kor ismét szerephez jutnak. Ép­pen ezért felkeresik az egyes európai államokat, hogy már most megegyezzenek a nemze­tiségi kérdésben. A Patria közlése feltűnést keltett és mi sem természetesebb, hogy a látogatás éle a nemzeti parasztpárt ellen fordult. Hivatalos román kö­rök furcsának találták a volt forra­dalmi miniszterek badacsonyi tar­­tózkodását éppen a mai helyzetben, amikor a nemzeti parasztpárti kö­rökből pengetnek autonomista han­gokat és arra utalnak, hogy Maniu régi kapcsolatokat akar felújítani. Kétségtelen, hogy Maniu Gyulát Bukaresten át erős támadás fogja érni. Tegnap Kolozsvárra érkezett Maniu Gyula,­aki fogadta a Déli Hírlap kolozsvári­ munkatársát és a következőket mondotta:­­ — Jászi Oszkár és Szende Pál valóban meglátogattak, azonban ennek a látogatásnak semmiféle jelentőséget nem szabad adni. Jászi Oszkár, aki az egyik amerikai egyetem ta­nára, Hetekkel ezelőtt levelet írt nekem és abban kifejezte azt a szándékát, hogy meg szeretne látogatni. Természetesen azt válaszoltam, hogy nagyon szí­vesen fogadom­ és bármikor rendelkezésére állok, így tör­­tént, hogy Jász­ Oszkár Szende Pál kíséretében Badacsonyira érkezett és félnapig házam ven* dége volt. — Kegyelmes uram, ennek a lá­­togatásnak különös politikai jelen* tőséget tulajdonítanak. Szabad ér­deklődnünk, hogy miről tanácskoz­tak ! Maniu Gyula elhárító kézmozdu­latot tett és határozott hangon m­on­­dotta: —Politikáról nem volt szó. Én visszavonultam a politiká­tól, Jászi egyetemi tanár, Szen­de Bécsben újságo­s, tehát nem is politizálhattunk. Tárgyalá­sok nem voltak, azonban Jászi, Szende és köztem olyan belső kapcsolatok léteznek, amelye­ket a történelem új útjai sem tudtak elhalványítani. Vegyék úgy, amint volt. Két régi isme­rős meglátogatta olyan ismerő­sét, akit évek óta nem láttak. Politikáról nem volt szó. Elbe­szélgettünk a múltról, a múlt küzdelmeiről, a jelenről és mindarról, amiről három intel­­lektnel beszélhet Semmi más nem történt... Pusztán udva­riassági aktus volt... Maniu mosolyogva fejezi be nyi­latkozatát- Nem történt semmi. Sze­rinte­ Maniu, Jászai, Szende, akinek­­ útjai, tizenhárom év előtt azon a bi­zonyos végzetes napon az aradi Fe­­hér Kereszt szállodában elváltak, 1931-ben Badacsonyban találkoztak és elbeszélgettek múltról, jelenről és sok mindenről. Bizonyára kiderül majd az is, hogy ez a látogatás és beszélgetés mennyiben érintettel a jövendőt. Jövő héten Helyreáll az alkotmányos élet Jugoszláviában Már hetek óta szó van róla, hogy Jugoszláviában megszűnik a dikta­túra. A jelek arra engednek követ­keztetni, hogy ez most ezen a héten végre bekövetkezik. Sándor király a múlt hét végén Veldesbe, ahol nyaralt, elhivatta Zsivkovics mi­niszterelnököt és a kormány vala­mennyi tagját. Két napi tanácsko­zás után szombaton este miniszter­tanácsot tartottak, amelyen fontos határozatokat hoztak. A király még vasárnap este visszatért Belgrádba,­­ hétfő reggelre pedig megérkeztek a fővárosba a kormány tagjai is. Hir szerint a kormány megbízást kapott a királytól, hogy készítse el az új alkotmány tervezetét, amelyet való­színűleg már a hét végén hirdetnek ki. Ugyanakkor lemond a mostani kormány, amelynek helyébe Sándor király új minisztereket nevez ki. Szó van arról is, hogy az általános választásokat még ebben az évben megtartják. ' —r-w —* • ‘ j r~j~'

Next