Déli Hirlap, 1932. május-június (8. évfolyam, 99-140. szám)
1932-05-01 / 99. szám
La Sí I I f 7v <ja /if RAM^AGT I VASÁRNAP, 1933 MÁJUS 1. | fósZERKESZTOi 1 MAeTLM NAPNAKJ TIMISOARA—TEMESVÁR, túl ÉTF. 99. SZ. [WVCMMTlZbLMWMMW* ] ! Május elseje a nagy várakozások dátuma. Főleg a munkásság ünnepe volt eddig ez a nap, a munkásoké, akik ilyenkor munkaszünetet tartottak és kisiettek felvonulásaik után a szabadba, a zöldbe, hogy ott a széles ég alatt reménykedjenek, elmélkedjenek szándékaikról és eljövendő sorsukról. Nos itt van az idei május elseje is, de a munkaszünet szavának nincs meg az a csengése, mint azelőtt. A legtöbb ember számára ugyanis egész évben május elseje van, de inkább fekete, mint vörösbetűs színekben. Az egész év és az egész közgazdasági élet egy halálosan szomorú munkaszünet, amelynek nincsen vége és nincsen hossza. Mehetnek legtöbben május elseje nélkül is sétálni, amennyire csak kedvük tartja. Minden társadalmi osztályban szakadatlanul növekszik a munkanélküliek tömege és akik még ott tengenek-lengenek a lézengő üzemekben, hivatalokban, másutt, azok fölött is ott lebeg a Damokles kardja. Leépítés! Valami olyan különösen veszedelmes csengést kapott utóbbi időkben e szó, mint a keresztes háborúkban a lepra. Titokzatos ragadós kor ez a leépítés. Akit elér, megbénul rögtön a keze-lába. Találtak a leépítésre még sokkal jellegzetesebb definíciót is. Miért leépítés ? Mondják inkább, hogy kivégzés. „Kénytelenek voltunk ennyi és ennyi embert újból kivégezni." Ennek a meghatározásnak mélyen igaza van. Olyan nagy az igazsága, hogy egész Európában érvényes. Kivégzéssel egyértelmű a leépítés. Mert akit egyszer leépítettek, ez az elhelyezkedés szempontjából annyi, mintha meghalt volna. És ami a legsajnosabb, odajutottunk, hogy ezen az állapoton már emberi számítással úgyszólván nem is lehet segíteni. És éppen ezért a május elseje már nem is egy osztály töprengő napja, hanem mindenkié. Nincs már bölcs középút, csak harc jobbra vagy balra. A nagy politikában is úgylátszik kenyértörés éve az idei. Nem egyedül Németországban folyik a legszélesebb végletek harca. Forrong minden és megoldást vár. Mert nem lehet azt elbírni, hogy minden nap május elseje legyen és a gyönyörű ifjúság s a termékeny férfikor egész éven át kényszer-munkaszünetet tartson, mikor élni és teremteni akar, nem pedig 11 'im. Jii'.C Bombamerénylet vérbe fullasztotta Sanghajban a japánok hatalmát dicsőítő ünnepet Sanghajban a japánok tegnap nagy ünnepélyt és díszfelvonulást rendeztek, amely vérbe fulladt. Az ünnepséget a nemzetközi terület parkjában rendezték, ahol az előkelőségek részére külön emelvényeket építettek. A nemzetközi telep vezetősége és Sanghaj város tanácsa előre tiltakoztak az ünnepély megtartása ellen, mert az volt a véleményük, hogy a japán imperialista ünnepet a kínaiak kihívásnak tekintik majd és tüntetni fognak. A japánok azonban a tiltakozás ellenére az ünnepet mégis megtartották. Azt állították, hogy az ünnepség a Sanghaj körüli harcokban elesett japán katonák emlékének szól, valóban azonban a japán imperializmus kidomborításának szánták az ünnepet. Az ünnepségen díszfelvonulást rendeztek, ezenkívül kirendelték oda a japán telep iskolás gyermekeit is. A japán csapatok éppen megkezdték a díszfelvonulást, amikor hirtelen erős dördüléssel bomba robbant. A robbanás után hatalmas füstfelhő borult az ünneplőkre. Mindenfelől kiáltások és jajgatások hallatszottak. Amikor az óriási izgalom, amely a merénylet miatt támadt, némileg csillapult, a japán katonai hatóságok intézkedtek, hogy a parkot körülzárják. Végigkutatták az egész parkot és elfogtak egy Yuhokito nevű koreai fiatalembert Amikor megkérdezték tőle, hogy a merényletet ő követte-e el, válasz helyett csak mosolyogott. Az arcán sebhely tátongott annak jeléül, hogy a felrobbant bomba őt is megsebesítette. Ezenkívül elfogtak hét kínait is, akikről azt hiszik, hogy a merénylő segítőtársai voltak. Később kiderült, hogy Yuhokito a nemrég alakult koreai forradalmi kormány tagja, amely szoros kapcsolatot tart fenn a kínai kuomintanggal és a japánok elleni kiméMskor a füstfelhő eloszlott, a tribünökön és a tribünök előtt egy csomó sebesült hevert vérében. A robbanás ereje a középső tribünön ülő Sigenito japán követet a levegőbe dobta és rettenetesen összeroncsolt teste mint véres hastömeg hullott vissza. Súlyosan sebesültek Ugeda tábornok, Sirokava tábornok főparancsnok és Namura tengernagy is. A sebesültek között sok japán iskolásgyermek van, akiket a tribün elé állítottak, hogy a díszfelvonulást végignézzék. Amikor a bomba robbant, a katonai zenekar éppen a Japán himnuszba fogott bele és a robbanás olyan hirtelen jött, hogy amikor már a sebesültek jajkiáltása töltötte meg a levegőt, a zenekar még mindig játszott és csak azután hallgatott el. A zenekar ugyanis a tribün mögött volt nem látott semmit abból, felállítva és ami elől történt. A robbanásról a katonazenészek azt hitték először, hogy az a felvonuló katonák díszlövése volt, letlen háborút követelt A japánok ünnepélyén jelen voltak az angol, az amerikai, a francia és az olasz katonai attasék is. Ezek azonban a középső tribüntől jobbra levő tribünön foglaltak helyet, ahová a felrobbant bomba szilánkjai már nem hatoltak el Az angol attasé azonban a véletlennek köszönheti csak, hogy nincsen a sebesültek között. Mielőtt a díszfelvonulás megkezdődött, ott volt a főtribünön és Sirokava japán főparancsnokkal beszélgetett. Csak akkor távozott onnan, amikor a katonai zenekar belekezdett a himnuszba. Néhány pillanat múlva megtörtént a robbanás. Sirokava főparancsnok az arcán szenvedett súlyos sérüléseket és a bombatadó fűszálig mindenkit és mindent élni és örülni enged. Sajnos, az idei május az emberiség számára nem az örömet jelenti, hanem a több szilánkja a fejébe is fúródott. Állapota reménytelen. Namura tengernagy is a fején sebesült meg. Azonnal műtétet hajtottak végre rajta, azonban ha az életét meg is mentik, egyik szemére megvakul. Ugeda tábornok arca a sok sebtől szinte felismerhetetlen. Ötven sebesült Amikor a merénylőt elfogták, a japánok rárohantak és agyon akarták verni. A japán tisztek csak nehezen tudták a merénylőt a meglincseléstől megvédeni és elszállíttatni. A «ebesültek I*-*»» belül ötven*-.. . K.a valamennyit kórházba szállították. Többnek az állapota életveszélyes és ezek felgyógyulására nincsen semmi remény. A sanghaji japán hatóságok megtorló lépésekre határozták el magukat és máris szigorú rendszabályokat léptettek életbe. Tokióban a merénylet híre nagy izgalmat keltett. A japán lapok rendkívüli kiadásokban számoltak be a sanghaji merényletről. Megállapítják, hogy a japán kínai béke lehetősége most már teljesen meghiúsultnak tekinthető. Követelik, hogy Japán kérlelhetetlenül lépjen fel úgy Koreával, mint pedig Kínával szemben. A sanghaji merénylet a japán császár születésnapján történt. Az ünnepet éppen ezért rendezték ezen a napon, hogy annak nagyobb fényt kölcsönözzenek. A főkonzul nagy beszédet mondott és éppen befejezte szavait, amelyek után felhangzott a japán himnusz, amikor a bomba felrobbant. Japán politikai körökben meg vannak róla győződve, hogy a merényletnek súlyos következményei lesznek. A merénylőről minden kétséget kizárólag megállapították, hogy tagja a koreai függetlenségi pártnak, amely ellenkormányt alakított. Elfogták a merénylőt, aki válasz helyett mosolygott Vasárbap este és hétfő délután és este lassan elsorvadni. Május elseje az újra zsendülő természet ünnepe és szimbóluma annak a jóságos bőségnek, mely a méhtől a saracieni „Theater der Komiker“ gond dermesztő fagyát és az újjáéledés tavasza helyett a reményvesztettség hervasztó kietlenségét. Fián aró I , játszik a városi színházban