Déli Hírlap, 1932. március (8. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-02 / 50. szám
AKA ÉLIEI BÁKSÁGI MAGTÁR NAPILAP, SZERDA, 1932 MÁRCIUS 2 TIMISOARA—TEMESVÁR, VIII. ÉVF. 50. SZ.I FŐSZERKESZTŐ: VUCHETICH ENDRE D*I A román-magyar perszonálunió kényszerítő gazdasági szükségesség a soviniszta román politikus elgondolása szerint is Secaru Pamfil a politika harcos frontján az első állásokban hadakozik. A Curentul főszerkesztője és képviselő. Szereti a politikai rohamokat. Sokszor a vérremenően kíméletlen. Bozontos fekete haj, élénk szemek, visszavágásra kész harci állás és még valami: nacionalista. Nekünk kisebbségeknek nem barátja. Mostani temesvári tartózkodása alkalmával olyan kérdésben akartak megszólaltani, amelyre a válasz ma aktuálisabb, mint valaha. — Képviselő úr, ön nacionalista és sovén nemzeti irányt képvisel. Ilyen elvek mellett mi az ön nézete az esetleges román magyar, perszonálunióról ? — kérdeztük. — Öt perc gondolkodási időt, — mondja kedvesen és máris egy szomszédos szobába vonulunk Brudariu Adrián ügyvéd vendégszerető házában és elhangzik a kérdésre a válasz: — Én a nacionalizmust nem úgy értelmezem, hogy ez mintegy az erőszak doktrínája legyen a más nemzetek lelkével szemben. Olyan mértékben kell nacionalistának lenni, amely érthető és respektálni kell azt az erkölcsi tőkét, amelyet más nemzetek az emberiség kultúrájának oltárán összegyűjtöttek. Ha a felvetett kérdést, a románmagyar perszonális uniót, nézzük, nem habozok a válasszal és kijelentem, lehet, hogy ma még csak megoldási lehetőség, holnap talán már szükségszerűség. Vajjon melyek lehetnek azok a súrlódási felületek, amelyek ennek a perszonális uniónak a megalakítását a román és magyar nemzett között megakadályozhatnák ? Elsősorban talán a harc a kulturális felsőbbségért. Megadom a választ erre a lehetőségre is. Nem tartom lehetségesnek, hogy egy nemzet a másik nemzet kulturális jogaiból kisajátíthasson. Ezt a tételt kategorikusan elutasítom. A múltban a magyarok megkísérelték az elnemzetlenítést és bár a magyar uralomnak ezen a téren nagy koncepciója, a kivitelre szükséges kitűnő szervezete és módszerei, valamint folytonossága volt, mégsem sikerült. Hogyan sikerülhetne ez minekünk ? Ha a múlt példáján nem okulva, ezt a munkát mi is megkísérelnék, az eredmény az lenne, hogy megmérgeznék a lelkeket és a román kultúrának ebből semmi, de semmi haszna sem volna. Ami pedig a kultúrharcot illeti a kultúrfölény megszerzésére és biztosítására, hagyjuk ezt a harcot harcnak lenni, legyen a kultúra, az irodalom, a művészet bármilyen ágában nyílt és egymást megbékélő és közelebb hozó küzdelem. Nézetem szerint tehát az a sokat hangoztatott indok, a kultúrfölény, nem olyanok, amelyet egy kettőre ne lehetne leszerelni. Ez csak idő és kölcsönös megértés kérdése. Nézzük meg, hogy mik azok a körülmények, amelyek a perszonális unió mellett szólnak. Kényszerítő gazdasági szükségesség. A modern nemzetgazdaság keretében a nagy gazdasági egységek sokkal jobban és hathatósabban, a siker sokkal biztatóbb reményével vehetik fel az ellentállási harcot a világkrízis ellen, mint a kis gazdasági egyed. Éppen olyan ez, mint az a tény, hogy a hatalmas és nagy hajó sokkal jobban ellentáll a tenger viharának, mint a kis hajótest. Ez az örök törvény a perszonális unió gondolatában is helytálló. Az agrár Magyarország és az agrár Románia olyan fogyasztási Hinterlandot képezhetnek, amely elegendő a két állam iparának az eltartására, így tehát a gazdasági egyensúlyt a termelés és a fogyasztás körül nagyon könnyen helyre lehetne állítani. Csakis ilyen belső gazdasági kiegyensúlyozottsággal lehet a siker reményében felvenni a harcot a mai súlyos körülmények között a kemény krízis ellen, amely az egész emberiséget bilincsekben tartja. Ezt a perszonális uniót csakis a monarchikus eszme keretében lehet könnyen megvalósítani és virágzóvá tenni. Nem puszta jelszó, hanem a tények is igazolják, hogy az osztrákmagyar dualizmus is csak azért állhatott fenn, mert monarchikus államforma keretében valósították meg. Nézetem az, hogy a köztársasági államforma megosztja az erőket, a monarchikus berendezés az erőket kiegészíti és jobban érvényesíti. Íme ezek azok az indokok, amelyek miatt határozottan a román-magyar dualizmus mellett foglalok állást. Szavaimban nincsen szentimentalizmus, sem előzékenység, a körülmények, a tények és a két nép egymásrautaltsága mutatja meg, hogy mit kell cselekednünk. Sokan azért tartják kivihetetlenek a perszonális unió megvalósítását és főképpen azzal az indokolásai ellenzik, hogy esetleg Erdélyben és a Bánságban a román nemzet elveszti szupremáciáját — mondottuk. Seicaru Pamfil a következő választ adta: — Vannak földrajzi predesztinációk, amelyek a történelmi események láncolatában döntő jelentőséggel birnak. A politikusnak feladata, hogy követendő lépéseit aszerint tegye amint azt nemzetének előrehaladása megköveteli és a történelem evolúciójával öszehangban egységes ritmust kell, hogy megállapítson, így tehát közülünk bárkire — tudatában a holnap szükségszerűségének — az a kötelesség hárul, hogy növeljük azokat a tényezőket, amelyek a román és magyar népet egymáshoz közelebb hozhatják és csökkentsük azokat a jelenségeket, amelyek közöttünk gyűlöletet szítanának. . . Grósz Dezső : Figyelemreméltó, amit Seicaru mondott, több szempontból is. Tanúbizonysága annak, hogy a legnacionalistább publicista is kénytelen sutba dobni szubjektív érzelmeit, ha igazán szívügye hazája sorsa és valóban szem előtt tartja nemzete érdekeit. Bizonysága azonban annak is, hogy a gondolkodó és a jövőbe tekintő politikus nem zárkózhatik el a gazdasági szükségszerűségek törvényei elől, melyek az adott esetben — fajilag tőlük idegen, de egymással rokon népek tengerébe zárt két népről lévén szó — az elsodortatás veszélye elleni védekezéssel párosulnak. Seicaru nyilatkozata alátámasztja a napokban kifejezett véleményünket a perszonálunióról és Bedő Sándor magyar képviselő fejtegetéseit is. Íme a román nacionalizmus és a magyar kisebbségi politika, de a magyar egységes nemzeti politika útjai is tudnak találkozni egy elgondolás közös céljában. Ezek a jelek biztató ígéretet képeznek, hogy az elgondolás meg is valósulhat. Addig is azonban van még valami Seicaru nyilatkozatában, amit jól emlékezetünkbe vésünk és alkalmilag elébe tartunk neki is, másoknak is: minden nacionalizmus mellett is respektálni kell azt az erkölcsi tőkét, melyet más nemzetek az emberiség kultúrájának oltárán összegyűjtöttek ... Tavaszi divatújdonságok, külföldi kabát- és ruhaszövetek megérkeztek DORNHELM divatnagyáruházában Belváros, Tőzsde utca • • Deteilelsdal, engrosárakkal Vászon- és damasztáruk még eddig nem létezett árakon kerülnek eladásra