Déli Hírlap, 1932. március (8. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-02 / 50. szám

AKA ÉLIEI BÁKSÁGI MAGTÁR NAPILAP, SZERDA, 1932 MÁRCIUS 2 TIMISOARA—TEMESVÁR, VIII. ÉVF. 50. SZ.I FŐSZERKESZTŐ: VUCHETICH ENDRE D*I A román-magyar perszonálunió kényszerítő gazdasági szükséges­ség a soviniszta román politikus elgondolása szerint is S­e­­­c­a­r­u Pamfil a politika harcos frontján az első állásokban hadako­zik. A Curentul főszerkesztője és képviselő. Szereti a politikai roha­mokat. Sokszor a vérremenően kí­méletlen. Bozontos fekete haj, élénk szemek, visszavágásra kész harci ál­lás és még valami: nacionalista. Nekünk kisebbségeknek nem barátja. Mostani temesvári tartózkodása al­kalmával olyan kérdésben akartak megszólaltani, amelyre a válasz ma aktuálisabb, mint valaha. — Képviselő úr, ön nacionalista és sovén nemzeti irányt képvisel. Ilyen elvek mellett mi az ön né­zete az esetleges román magyar, per­­szonálunióról ? — kérdeztük. — Öt perc gondolkodási időt, — mondja kedvesen és máris egy szom­szédos szobába vonulunk Brudariu Adrián ügyvéd vendégszerető házá­ban és elhangzik a kérdésre a válasz: — Én a nacionalizmust nem úgy értelmezem, hogy ez mintegy az erő­szak doktrínája legyen a más nem­zetek lelkével szemben. Olyan mér­tékben kell nacionalistának lenni, amely érthető és respektálni kell azt az er­kölcsi tőkét, amelyet más nemzetek az emberiség kul­túrájának oltárán össze­gyűjtöttek.­­ Ha a felvetett kérdést, a román­magyar perszonális uniót, nézzük, nem habozok a válasszal és kijelen­tem, lehet, hogy ma még csak megoldási le­hetőség, holnap talán már szükségszerűség. Vajjon melyek lehetnek azok a súr­lódási felületek, amelyek ennek a perszonális uniónak a megalakítását a román és magyar nemzett között megakadályozhatnák ? Elsősorban talán a harc a kulturális felsőbbségért. Megadom a választ erre a lehető­ségre is. Nem tartom lehetségesnek, hogy egy nemzet a másik nemzet kulturális jogaiból kisajátíthasson. Ezt a tételt kategorikusan elutasí­tom. A múltban a magyarok meg­kísérelték az elnemzetlenítést és bár a magyar uralomnak ezen a té­ren nagy koncepciója, a kivitelre szükséges kitűnő szervezete és mód­szerei, valamint folytonossága volt, mégsem sikerült. Hogyan sikerül­hetne ez minekünk ? Ha a múlt pél­dáján nem okulva, ezt a munkát mi is megkísérelnék, az eredmény az lenne, hogy megmérgeznék a lelkeket és a román kultúrának ebből semmi, de semmi haszna sem volna. Ami pedig a kultúrharcot illeti a kultúrfölény megszerzésére és bizto­sítására, hagyjuk ezt a harcot harc­nak lenni, legyen a kultúra, az iro­dalom, a művészet bármilyen ágá­ban nyílt és egymást megbékélő és közelebb hozó küzdelem. Nézetem szerint tehát az a sokat hangozta­tott indok, a kultúrfölény, nem olyano­k, amelyet egy kettőre ne le­hetne leszerelni. Ez csak idő és köl­csönös megértés kérdése. Nézzük meg, hogy mik azok a körülmények, amelyek a perszonális unió mellett szólnak. Kényszerítő gazdasági szük­ségesség. A modern nemzetgazdaság kere­tében a nagy gazdasági egységek sokkal jobban és hathatósab­ban, a siker sokkal biztatóbb re­ményével vehetik fel az ellentállási harcot a világkrízis ellen, mint a kis gazdasági egyed. Éppen olyan ez, mint az a tény, hogy a hatal­mas és nagy hajó sokkal jobban ellentáll a tenger viharának, mint a kis hajótest. Ez az örök törvény a perszonális unió gondolatában is helytálló. Az agrár Magyarország és az agrár Románia olyan fogyasz­tási Hinterlandot képezhet­nek, amely elegendő a két állam iparának az eltartá­sára,­­ így tehát a gazdasági egyensúlyt a termelés és a fogyasztás körül nagyon könnyen helyre lehetne ál­lítani. Csakis ilyen belső gazdasági kiegyensúlyozottsággal lehet a siker reményében felvenni a harcot a mai súlyos körülmények között a kemény krízis ellen, amely az egész embe­riséget bilincsekben tartja. Ezt a perszonális uniót csakis a monarchikus eszme kere­tében lehet könnyen megva­lósítani és virágzóvá tenni. Nem puszta jelszó, hanem a té­nyek is igazolják, hogy az osztrák­magyar dualizmus is csak azért áll­hatott fenn, mert monarchikus ál­lamforma keretében valósították meg. Nézetem az, hogy a köztársa­sági államforma megosztja az erő­ket, a monarchikus berendezés az erőket kiegészíti és jobban érvénye­síti. Íme ezek azok az indokok, a­­melyek miatt határozottan a román-ma­gyar dualizmus mellett fog­lalok állást. Szavaimban nincsen szentimentaliz­­mus, sem előzékenység, a körül­mények, a tények és a két nép egymásrautaltsága mutatja meg, hogy mit kell cselekednünk.­­ Sokan azért tartják kivihetet­­lenek a perszonális unió megvalósí­tását és főképpen azzal az indoko­lásai ellenzik, hogy esetleg Erdély­ben és a Bánságban a román nem­zet elveszti szupremáciáját — mon­dottuk. Seicaru Pamfil a következő vá­laszt adta: — Vannak földrajzi predesz­tinációk, amelyek a törté­nelmi események láncolatá­ban döntő jelentőséggel bir­­­nak.­­ A politikusnak feladata, hogy kö­vetendő lépéseit aszerint tegye amint azt nemzetének előrehaladása megköveteli és a történelem evolú­ciójával öszehangban egységes rit­must kell, hogy megállapítson, így tehát közülünk bárkire — tudatában a holnap szükségszerűségének — az a kötelesség hárul, hogy növel­jük azokat a tényezőket, amelyek a román és magyar népet egymáshoz közelebb hozhatják és csökkentsük azokat a jelenségeket, amelyek kö­zöttünk gyűlöletet szítanának. . . Grósz Dezső : Figyelemreméltó, amit Seicaru mondott, több szempontból is. Tanúbizonysága annak, hogy a legnacionalistább publicista is kénytelen sutba dobni szubjektív érzelmeit, ha igazán szívügye ha­zája sorsa és valóban szem előtt tartja nemzete érdekeit. Bizony­sága azonban annak is, hogy a gondolkodó és a jövőbe tekintő­­ politikus nem zárkózhatik el a­­ gazdasági szükségszerűségek tör­­­­vényei elől, melyek az adott eset­ben — fajilag tőlük idegen, de egymással rokon népek tengerébe zárt két népről lévén szó — az elsodortatás veszélye elleni véde­kezéssel párosulnak. Seicaru nyi­latkozata alátámasztja a napokban kifejezett véleményünket a perszo­­nálunióról és Bedő Sándor ma­gyar képviselő fejtegetéseit is. Íme a román nacionalizmus és a magyar kisebbségi politika, de a magyar egységes nemzeti poli­tika útjai is tudnak találkozni egy elgondolás közös céljában. Ezek a jelek biztató ígéretet ké­peznek, hogy az elgondolás meg is valósulhat. Addig is azonban van még valami Seicaru nyilatko­zatában, amit jól emlékezetünkbe vésünk és alkalmilag elébe tar­tunk neki is, másoknak is: min­den nacionalizmus mellett is res­pektálni kell azt az erkölcsi tőkét, melyet más nemzetek az emberi­ség kultúrájának oltárán össze­gyűjtöttek ... Tavaszi divatújdonságok, külföldi kabát- és ruhaszövetek megérkeztek­­ DORNHELM divatnagyáruházában Belváros, Tőzsde utca • • Deteilelsdal, engrosárakkal Vászon- és damasztáruk még eddig nem létezett árakon kerülnek eladásra

Next