Déli Hírlap, 1932. július (8. évfolyam, 145-171. szám)

1932-07-02 / 145. szám

ARA 3 LEI OR BÁNSÁGI 2 MAGYAR NAPILAP SZOMBAT, 1932 JULIUS 2. TIMISOARA—TEMESVÁR, VIk. ÉVF. 145. SZ. BUKARESTBE* 4 LEI FŐSZERKESZTŐ: VUCHETICH ENDRE D* Bécsben most vette kezdetét az európai nemzeti kisebbségek nyolcadik nemzetközi kongresszusa, melyen résztvesz Jakabffy Elemér dr., a Romániai Magyar Párt egyik országos alelnöke is. Megjelent a tanácskozásokon K n abe dr., a Népszövetség titkárságának tagja is. A kongresszust Wilian dr. nyitotta meg és beszédében rámutatott arra, hogy a kisebbségek között az együttműködés csak egységes alapelvek segítségével lehetséges. Ennek oka főleg az, hogy a kisebbségi kérdés megoldása összefüggésben van Európa általános problémáinak megoldásával. A kisebbségek sehol nem előidézői zavaroknak vagy nyugtalanságoknak, azonban fel-tétlenül követelik jogaiknak elismerését. Szürló Géza dr., a csehszlovákiai magyarok egyik vezére, mondott ezután nagy beszédet a kisebbségek védelmében. Meg kell állapítani — mondotta — hogy az utóbbi időben egyre súlyosabb lett a kisebbségek helyzete az egyes országokban. Az egyes államok kormányainak csak az eljárási módja változott, mellyel igyekeznek a nemzeti kisebbségeket elnyomni, de a lényeg nem. Fel kell világosítani a világ közvéleményét, hogy az egyes kisebbségi nemzetek milyen elnyomatásban szenvednek. Bővet lausannei tanár tartott előadást a kisebbségek helyzetéről általában. Hangsúlyozta, hogy a mostani helyzet sok tekintetben tényleg lazító, azonban ennek ellenére nem szabad erőszakos megoldásra gondolni. El kell utasítani a kisebbségi kérdés európai megoldását, mert ez veszedelmes lenne. A kongreszszusnak egyezménytervezetet kell kidolgozni, hogy európai keretben általános érvényt adjon az értekezlet alapelveinek. Nem a Népszövetség a hibás, hogy a kisebbségi kérdésben nem tudott döntést hozni, hanem igen sok államférfi a hozzánem értése. Svájci vélemény A kisebbségek helyzete tényleg lazító és a kérdést nem lehet páneurópai alapon megoldani Van humora a miniszterelnöknek. Ezt mi magunk is többször megállapítottuk róla. Még abban az időben, amikor egyszerű ellenzéki politikus volt. Olyan régi jó táblabíró-stílusban tudott adomákat mesélni és zamatos magyarsággal nyilat- tkozni politikáról és politikusok- ról. Azonban egészen más az, elllenzéki sorban a kávéházi törzs- s asztalnál kedélyeskedni, mint kormányfői minőségben hivatalosan aranyköpködni elevenek és holtak fölött. Ezt teszi ugyanis Vajda Sándor legújabb nyilatkozatában, amelynek csak az a része érdekes, hogy a kommunizmus szélsőséges tanai csak a szervezett kisebbségek körében tudtak terjeszkedni, mert irredenta törekvéseiket nem tudják kiélni és ezért ezek helyett a kommunizmus felé hajlanak. Ez a romániai magyarságra is való célzás a tények tudatos elcsavarása, hogy enyhén fejezzük ki magunkat. Tudatosan és alaptalanul vádaskodik a miniszterelnök, aki ugyanabba a nevetséges hibába esik, mint azok a soviniszta lapok, melyek a magyarságot egyrészről irredentizmussal, másrészről bolsevizmussal vádolják. Pedig a miniszterelnökről ennyi tájékozatlanságot mégsem tételezhetünk fel. Annál kevésbbé, mert nyilatkozatának első részében nagyon okosan magyarázza, hogy ma az összes elégedetlen elemek a szélsőségek felé hajlanak. Különösen a nyugdíjasok és azok a tisztviselők, akik hónapokig nem kapták meg járandóságukat, az iparosok, akiket megnyomorítottak adóval, a gazdák, akik egész évi keserves munkájuk ellenértéke fejében egy pár csizmát sem vehetnek és a többi társadalmi osztály nagy része, amelynek szintén nem rózsásabb a helyzete. Ezek sem igazi bolsevikiek és szélsőségek felé hajló ideológiájuk nyomban , megváltozik, amint a viszonyok változnak. A miniszterelnök szerint ez a tétel áll minden kategóriára, kivéve a szervezett népkisebbségeket, akikre a legcsekélyebb lelkiismeretfurdalás nélkül reáteregeti a bolsevista vád vizes lepedőjét. Csak azért, mert ezek irredenta törekvéseiket és vágyaikat nem tudják kiélni. Más hiányában tehát a kommunistákkal kacérkodnak. Ugyan, ugyan. Hát a kisebbségi paraszt, a kisebb- ségi polgár, a kisebbségi közép ! Németország a békeszerződések revízióját követelte Lausanneban, aminek ellenében bizonyos áldozatokra volna hajlandó Lausanneban Papen német birodalmi kancellár nyíltan követelte a versaillesi békeszerződés módosítását, amiről Franciaország természetesen nem akar tudni. Herriot viszont ennek megfelelően energikus álláspontra helyezkedett és voltak a lausannei konferenciának olyan percei, amikor azt hitték, hogy a további tárgyalások megszakadnak. Erre azonban még nem került a sor, sőt remény van megegyezésre. A hitelező államok éjszakai ülésén főként az új javaslatokat tették részletes megbeszélés tárgyává. Eszerint a jóvátételi kérdés tényleges rendezése a szövetségközi háborús adósságok végleges megoldásától függ. A hivatalos álláspont az, hogy a jóvátételi fizetések és a szövetségközi tartozások között közvetlen " összefüggés van. A nemzetközi háborús adósságok ügyének rendezése csak az amerikai kormánnyal együttesen valósítható meg. Ezenfelül a hitelezők változatlanul követelik, hogy Németország megbarátkozzék nagyobb jóvátételi váltságösszeg fizetésének gondolatával. Ezzel szemben a német álláspont az, hogy befizető váltságról szó nem lehet és a jóvátételi kérdés csak az európai hatalmakat érdeklő ügy. A német sajtóiroda nem cáfolja, hogy a hitelező államok és a németek között megállapodás jött létre, hogy a jóvátételi fizetések ellenében három milliárd márkás újjáépítési alapot létesítenek. Németország a jóvátételek megváltása ellenében, de névleg más címen fizetné be az összeget. Az alaphoz a hitelező államok is hozzájárulnak. Németország egy milliárd márkát fizet az alapra, a másik két milliárdot pedig csak akkor, ha a hitelező államok megegyeztek Amerikával a háborús tartozások törlése tekintetében. A nagyhatalmak tegnap délutáni ülésén egyedül Macdonald szólalt fel és ismertette a két álláspontot. Hangsúlyozta az elvi megállapodás szükségességét és azt, hogy olyan megoldást kell találni, mely a világ gazdasági életében nem idéz elő zavarokat. Németország ezen tervezet elfogadása ellenében azt kívánja, hogy vegyék revízió alá a békeszerződéseknek a leszerelésre és a jóvátételekre vonakozó rendelkezéseit. osztály az talán más, mint a többi? Honnan veszi a miniszterelnök azt, hogy majd épp ők akarnának mindjárt a barikádokra rohanni ahelyett, hogy békésen igyekeznének megélni ? Vagy talán éppen az ő helyzetük olyan rózsás, hogy ráérjenek ideológiákkal kacérkodni sürgős kenyérkereset helyett ? Vagy hogyha keserves sorsukban panaszkodnak, mint mindenki más, az kisebbségi állapotra átfogalmazva irredenta vagy bolsevizmus? Nem, ez a vád még vádnak sem komoly. Nagyon rokonszenves Vajda Sándor, mikor mint ellenzéki politikus adomázik a kávéházi törzsasztalnál, de ha ugyanígy viselkedik a miniszterelnöki székben és azt kívánja, hogy mondókáit komolyan vegyék, nem, ez túlságosan groteszk, semhogy komolyan vehetnők.