Déli Hírlap, 1932. október (8. évfolyam, 223-249. szám)

1932-10-01 / 223. szám

Ara­d­dei Siukarestben /§. j£ei BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP SZOMBAT, 1932 OKTÓBER 1. HUNISOARA—TEMESVÁR, VIII. ÉVF. 223. SZÁM. Bám vetünk Budapestet Ik­ént* Risztetek, a top csedébe** Risztetek a Virdetisbeti is Kriritis Kier Ha valaki állampolgárságát szorgal­mazza, abban még nincsen semmi külö­nös, de egyenesen bámulatosan furcsa, ha egy ország miniszterelnöke esedezik többszörösen viselt országvezetői múlt­tal, hogy iktassák be őt is az ország ál­lampolgárai sorába. Nos ez a nagy rit­kaság­ értékkel biró kérvény Kolozsvár városának iktatókönyvében húzódik meg mint szerény ibolya a többi folya­modás mellett. Alulírott nem más, mint. — Alexandru Vaida-Voevod, Románia úgy volt, mint jelenlegi miniszterelnöke. Az interimár bizottság pedig dönteni fog, hogy rendben vannak-e az iratok, kiadható-e alulírottnak a fontos doku­mentum. Hát ebben az esetben mi nem is vagyunk pesszimisták. Erősen remél­jük, hogy az ügy simán megy. Valószí­nűleg nem fogják az iratokat visszaadni kiegészítés végett, nem kérnek pótbi­zonylatot, hogy a netaláni hátralékos adók ki vannak-e fizetve és valószínü­­leg sikert sem fognak adni az aktáknak, ahogy az ilyen műveletet jó bürokrati­kus nyelven nevezik. A siker ugyanis, hogy az avatatlan is megértse, annyit jelent, hogy a kérvényt továbbiakig irattárba szenderítik, hol békén várja a dicsőséges feltámadást. Vaida minisz­terelnök ügyét ily tetszhalál nem fenye­geti. Bizonyára egész rövidesen meg­kapja a kivánt okmányt s tizennégy esz­tendő múltán bátran eldicsekedhetik vele, hogy egész Romániában ő a legfia­talabb állampolgár. Ezzel tehát egy ál­lampolgársági kérvény elintéződik majd. De mi történik a többivel? A helyzet ugyanis az, hogy vannak még igen so­kan mások is, akik ugyanebben a kér­désben sántikálnak. Főleg azért mondjuk, hogy sántikálnak, mert java­részük már valósággal belesántult az ácsorgásba és előszobázásba. Nem mindenki olyan szerencsés, mint Vajda miniszterelnök. Sőt a legtöb­bek kérése még ma is az elintézetlen ügyek temetőjében fekszik. Ugyanis Ro­mániában az állampolgárság kérdése még mai napig sem intéződött el végleg. Törvény van több is, de ez csak írott malaszt. Minden állampolgársággal kap­csolatos működés abban merül ki, hogy évente jelentkeztetik az embereket. Évente megismétlődik a nagy instan­­ciázó körmenet,­­ és aztán marad min­den úgy, ahogy volt. Románia lakosai­nak jelentékeny része se nem hús, se nem hal, valami lebegő fogalom az ide­gen és az állampolgár között. Ezt a kér- Halálra ítélték és délután ki is végezték a pesthidegkuti gyilkost, aki a bitó tövében megtört és beismerő vallomást tett A pestvidéki törvényszék statáriális bírósága tegnap ült össze a harmadik folytatólagos tárgyalásra a gyilkosság­gal vádolt Éder József ügyében. A tárgyalás délelőtt tíz órakor kezdődött és M­a­r­t­o­n Albert dr. törvényszéki ta­nácselnök a szakértők meghallgatását rendelte el. Az orvosszakértő elmondotta, hogy Édert napokon keresztül figyelte és megállapította róla, hogy tettét teljesen beszámít­ható állapotban követte el. Azután a perbeszédekre került a sor. Oláh János dr. ügyész rámutatott ar­ra, hogy Éder milyen kegyetlenül kö­vette el bűntettét és elvetelmültségére jellemző, hogy tettét konokul tagadja. Török Miklós dr. védő elismeri, hogy a bizonyítási eljárás őt is Éder bűnösségéről győzte meg, mégis kéri, hogy utalják át rendes bíró­sághoz és tettét ne minősítsék gyilkos­ságnak, hanem emberölésnek. Nem érvényesült a trimesszus feszüő a tanuknál A bíróság féltizenkét órakor vonult vissza ítélethozatalra. A tanácskozás közel egy óráig tartott, azután a bíró­ság tagjai visszatértek a terembe és az elnök kihirdette az ítéletet. A bíróság Éder Józsefet előre megfontolt gyilkosságban mond­ja ki bűnösnek és ezért kötél­általi halálra ítéli. Az indokolás kimondja, hogy a bíróság teljes meggyőződéssel vallja, Lá­wy a bűntettet csakis Éder követte el. Nem lehet szó a tanuk részéről tömeg­­szuggesztióról már csak azért sem, mert tárgyi bizonyítékok is nagy számban igazolják Éder József bűnösségét. A gyilkosságot olyan kegyet­lenül és beigazolhatóan előre megfontolt szándékkal követ­te el, hogy az ítélet csakis ha­lálra szólhat. A rablógyilkos számára nincs kegyelem Az ítélet és az indokolás felolvasása után Márton Albert dr. elnök megkér­dezte Édertől, hogy kíván-e kegyelmet kérni. — Igen, — válaszolta az alig hallha­tóan. A bíróság azután kegyelmi tanáccsá alakult át és visszavonult. A tanácsko­zás nem tartott sokáig és a bíróság visz­­szatérése után kihirdette döntését, amely szerint Édert nem tartja méltó­nak kegyelemre. Éder József az ítélet kihirdeté­se után láthatólag összeros­­kadt. A tárgyalás után a fogházőrök visz­­szakisérték az ügyészségi fogházba, majd onnan d. u. fél ötkor autón kivit­ték a Maglódi-uton levő gyüjtőfogházba. Éder József az akasztófa tövében vég­legesen megtört és bevallotta szörnyű bűnét. Amikor a cellájában, amely sira­lomházzá volt átalakítva, megjelent Tö­rök Miklós dr. védő, Éder igy szólt hozzá: — Ügyvéd úr, nem akarom bűnömet magammal vinni a másvilágra. Bevallom, hogy a gyilkosságot én követtem el. Bocsássanak meg érte. Bocsásson meg ne­kem mindenki. Éder József azután elmondta azt is, hogy a papnak, aki az autóban a sira­lomházba kísérte, szintén beismerte már tettét és útközben meg is gyónt. Kérte aztán az ügyvédet, tegye lehetővé, hogy beismerő vallomását a bíróságnak is tu­domására adhassa. Török Miklós dr. védő az esemé­nyekről értesítette a bíróságot, amely­nek részéről a kivégzésre érkezett Szi­lágyi dr. bíró és Oláh János dr. ügyész jelentek meg a siralomházban. Éder József ekkor részletes val­lomást tett, amelyet Szilágyi dr. jegyzőkönyvbe foglalt és amelyet végül Éder olvashatóan aláírt. Elmondotta, nem azzal a szándékkal indult el Budapestről, hogy rablógyil­kosságot kövessen el. Amerre megfor­dult, mindenütt koldult. A gyilkosság előtt való napon az országúton találko­zott két ismeretlen fiatalemberrel. Ezek­kel gyalogolt tovább, együtt koldultak és éjszaka együtt is aludtak az egyik szénaboglyában. A fiatalembereknél re­­volver volt, amelyet neki ajándékoztak. Éder a revolvert átvette és másnap reggel elvált a két fia­talembertől. Biciklin folytatta útját és korán reggel betért Pesthidegkúton a malomcsárdá­ba. Ott találta Jandákot, a feleségét és a cselédlányt. Egy fröccsöt ivott és kif­lit evett hozzá. Mikor Jandák elment, odalépett az asszonyhoz és pénzt kért tőle. Az asszony goromba volt hozzá, mire revolvert rántott és azzal fejbe­vágta. A revolver ekkor elsült. Utána még kétszer, de most már szándékosan sütötte el a revolvert. — Nagyon bűnös vagyok. Bocsássa­nak meg a biró urak, hogy a tárgyalás során tagadtam. Azt hittem, hogy ezzel megmenekülök. A vallomás után Éder József látha­tóan megkönnyebbült. A siralomházban nem látogatta meg senki és amikor kérdést intéztek hozzá, kijelentette, hogy nem is kiván senkit ismerősei kö­zül. A gyóntató pap mindvégig nála ma­radt. Felolvasták előtte még egy­szer ez ítéletet, majd Kovács János hóhér a nyakába illesz­tette a hurkot. A pap Éder felé nyújtotta a feszületet, amelyet az megcsókolt. Tíz perc múlva halott volt. dést tizennégy esztendő múltán már iga­zán el lehetne valahogy intézni. És pedig jelentkezés nélkül — automatikusan. Mondják ki, hogy aki már 1919 óta itt lakik és másfelé nem optált, az egysze­rűen román állampolgárnak tekintendő. Evvel a kérdés oroszlánrésze el volna intézve, s a különösebb esetekre azután e tehermentesítés folytán bőven akadna idő, hogy az illetékes hatóságok alapo­san megtárgyalják és kivizsgálják. "(Flaneuir)_

Next