Déli Hírlap, 1932. október (8. évfolyam, 223-249. szám)
1932-10-01 / 223. szám
Araddei Siukarestben /§. j£ei BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP SZOMBAT, 1932 OKTÓBER 1. HUNISOARA—TEMESVÁR, VIII. ÉVF. 223. SZÁM. Bám vetünk Budapestet Iként* Risztetek, a top csedébe** Risztetek a Virdetisbeti is Kriritis Kier Ha valaki állampolgárságát szorgalmazza, abban még nincsen semmi különös, de egyenesen bámulatosan furcsa, ha egy ország miniszterelnöke esedezik többszörösen viselt országvezetői múlttal, hogy iktassák be őt is az ország állampolgárai sorába. Nos ez a nagy ritkaság értékkel biró kérvény Kolozsvár városának iktatókönyvében húzódik meg mint szerény ibolya a többi folyamodás mellett. Alulírott nem más, mint. — Alexandru Vaida-Voevod, Románia úgy volt, mint jelenlegi miniszterelnöke. Az interimár bizottság pedig dönteni fog, hogy rendben vannak-e az iratok, kiadható-e alulírottnak a fontos dokumentum. Hát ebben az esetben mi nem is vagyunk pesszimisták. Erősen reméljük, hogy az ügy simán megy. Valószínűleg nem fogják az iratokat visszaadni kiegészítés végett, nem kérnek pótbizonylatot, hogy a netaláni hátralékos adók ki vannak-e fizetve és valószínüleg sikert sem fognak adni az aktáknak, ahogy az ilyen műveletet jó bürokratikus nyelven nevezik. A siker ugyanis, hogy az avatatlan is megértse, annyit jelent, hogy a kérvényt továbbiakig irattárba szenderítik, hol békén várja a dicsőséges feltámadást. Vaida miniszterelnök ügyét ily tetszhalál nem fenyegeti. Bizonyára egész rövidesen megkapja a kivánt okmányt s tizennégy esztendő múltán bátran eldicsekedhetik vele, hogy egész Romániában ő a legfiatalabb állampolgár. Ezzel tehát egy állampolgársági kérvény elintéződik majd. De mi történik a többivel? A helyzet ugyanis az, hogy vannak még igen sokan mások is, akik ugyanebben a kérdésben sántikálnak. Főleg azért mondjuk, hogy sántikálnak, mert javarészük már valósággal belesántult az ácsorgásba és előszobázásba. Nem mindenki olyan szerencsés, mint Vajda miniszterelnök. Sőt a legtöbbek kérése még ma is az elintézetlen ügyek temetőjében fekszik. Ugyanis Romániában az állampolgárság kérdése még mai napig sem intéződött el végleg. Törvény van több is, de ez csak írott malaszt. Minden állampolgársággal kapcsolatos működés abban merül ki, hogy évente jelentkeztetik az embereket. Évente megismétlődik a nagy instanciázó körmenet, és aztán marad minden úgy, ahogy volt. Románia lakosainak jelentékeny része se nem hús, se nem hal, valami lebegő fogalom az idegen és az állampolgár között. Ezt a kér- Halálra ítélték és délután ki is végezték a pesthidegkuti gyilkost, aki a bitó tövében megtört és beismerő vallomást tett A pestvidéki törvényszék statáriális bírósága tegnap ült össze a harmadik folytatólagos tárgyalásra a gyilkossággal vádolt Éder József ügyében. A tárgyalás délelőtt tíz órakor kezdődött és Marton Albert dr. törvényszéki tanácselnök a szakértők meghallgatását rendelte el. Az orvosszakértő elmondotta, hogy Édert napokon keresztül figyelte és megállapította róla, hogy tettét teljesen beszámítható állapotban követte el. Azután a perbeszédekre került a sor. Oláh János dr. ügyész rámutatott arra, hogy Éder milyen kegyetlenül követte el bűntettét és elvetelmültségére jellemző, hogy tettét konokul tagadja. Török Miklós dr. védő elismeri, hogy a bizonyítási eljárás őt is Éder bűnösségéről győzte meg, mégis kéri, hogy utalják át rendes bírósághoz és tettét ne minősítsék gyilkosságnak, hanem emberölésnek. Nem érvényesült a trimesszus feszüő a tanuknál A bíróság féltizenkét órakor vonult vissza ítélethozatalra. A tanácskozás közel egy óráig tartott, azután a bíróság tagjai visszatértek a terembe és az elnök kihirdette az ítéletet. A bíróság Éder Józsefet előre megfontolt gyilkosságban mondja ki bűnösnek és ezért kötéláltali halálra ítéli. Az indokolás kimondja, hogy a bíróság teljes meggyőződéssel vallja, Láwy a bűntettet csakis Éder követte el. Nem lehet szó a tanuk részéről tömegszuggesztióról már csak azért sem, mert tárgyi bizonyítékok is nagy számban igazolják Éder József bűnösségét. A gyilkosságot olyan kegyetlenül és beigazolhatóan előre megfontolt szándékkal követte el, hogy az ítélet csakis halálra szólhat. A rablógyilkos számára nincs kegyelem Az ítélet és az indokolás felolvasása után Márton Albert dr. elnök megkérdezte Édertől, hogy kíván-e kegyelmet kérni. — Igen, — válaszolta az alig hallhatóan. A bíróság azután kegyelmi tanáccsá alakult át és visszavonult. A tanácskozás nem tartott sokáig és a bíróság viszszatérése után kihirdette döntését, amely szerint Édert nem tartja méltónak kegyelemre. Éder József az ítélet kihirdetése után láthatólag összeroskadt. A tárgyalás után a fogházőrök viszszakisérték az ügyészségi fogházba, majd onnan d. u. fél ötkor autón kivitték a Maglódi-uton levő gyüjtőfogházba. Éder József az akasztófa tövében véglegesen megtört és bevallotta szörnyű bűnét. Amikor a cellájában, amely siralomházzá volt átalakítva, megjelent Török Miklós dr. védő, Éder igy szólt hozzá: — Ügyvéd úr, nem akarom bűnömet magammal vinni a másvilágra. Bevallom, hogy a gyilkosságot én követtem el. Bocsássanak meg érte. Bocsásson meg nekem mindenki. Éder József azután elmondta azt is, hogy a papnak, aki az autóban a siralomházba kísérte, szintén beismerte már tettét és útközben meg is gyónt. Kérte aztán az ügyvédet, tegye lehetővé, hogy beismerő vallomását a bíróságnak is tudomására adhassa. Török Miklós dr. védő az eseményekről értesítette a bíróságot, amelynek részéről a kivégzésre érkezett Szilágyi dr. bíró és Oláh János dr. ügyész jelentek meg a siralomházban. Éder József ekkor részletes vallomást tett, amelyet Szilágyi dr. jegyzőkönyvbe foglalt és amelyet végül Éder olvashatóan aláírt. Elmondotta, nem azzal a szándékkal indult el Budapestről, hogy rablógyilkosságot kövessen el. Amerre megfordult, mindenütt koldult. A gyilkosság előtt való napon az országúton találkozott két ismeretlen fiatalemberrel. Ezekkel gyalogolt tovább, együtt koldultak és éjszaka együtt is aludtak az egyik szénaboglyában. A fiatalembereknél revolver volt, amelyet neki ajándékoztak. Éder a revolvert átvette és másnap reggel elvált a két fiatalembertől. Biciklin folytatta útját és korán reggel betért Pesthidegkúton a malomcsárdába. Ott találta Jandákot, a feleségét és a cselédlányt. Egy fröccsöt ivott és kiflit evett hozzá. Mikor Jandák elment, odalépett az asszonyhoz és pénzt kért tőle. Az asszony goromba volt hozzá, mire revolvert rántott és azzal fejbevágta. A revolver ekkor elsült. Utána még kétszer, de most már szándékosan sütötte el a revolvert. — Nagyon bűnös vagyok. Bocsássanak meg a biró urak, hogy a tárgyalás során tagadtam. Azt hittem, hogy ezzel megmenekülök. A vallomás után Éder József láthatóan megkönnyebbült. A siralomházban nem látogatta meg senki és amikor kérdést intéztek hozzá, kijelentette, hogy nem is kiván senkit ismerősei közül. A gyóntató pap mindvégig nála maradt. Felolvasták előtte még egyszer ez ítéletet, majd Kovács János hóhér a nyakába illesztette a hurkot. A pap Éder felé nyújtotta a feszületet, amelyet az megcsókolt. Tíz perc múlva halott volt. dést tizennégy esztendő múltán már igazán el lehetne valahogy intézni. És pedig jelentkezés nélkül — automatikusan. Mondják ki, hogy aki már 1919 óta itt lakik és másfelé nem optált, az egyszerűen román állampolgárnak tekintendő. Evvel a kérdés oroszlánrésze el volna intézve, s a különösebb esetekre azután e tehermentesítés folytán bőven akadna idő, hogy az illetékes hatóságok alaposan megtárgyalják és kivizsgálják. "(Flaneuir)_