Déli Hírlap, 1932. november (8. évfolyam, 250-273. szám)
1932-11-02 / 249. (250.) szám
5 -ei Szabolcska Mihály emléktáblája körül nem hervadtak még el a félbefutó ősz virágai és a szeretet szavai aranyosan csillogtak a tompa napsütésben, amikor Temesvár város joggal várt gesztusát, a költő utcáját gáncs érte. Akadtak, akik nemzeti szempontok megsértését látják abban az egyszerű, természetes valamiben, hogy egy utcát, akáclombos, templomos utcát, ahol harminc esztendőn keresztül a Szépnek emelt oltárt egy finomlelkü öregember, ennek az embernek a nevéről elnevezzenek. Temesvár nagy és gazdag város volt. Benne mindenki fia otthonra lelt, nem firtatták, micsoda nyelven dúdoltak bölcsője felett, ha dolgos volt és igaz ember, megsüvegelték. Ebben állott a város nagysága, ebből keletkezett gazdagsága. A Bega partján Csanád vezértől Geml Józsefig sohse mentek egymásnak népek azért, mert egyik szerb volt, másik román, harmadik a német. Mindnek szava volt. S kinőttek soraikból azok a kitűnő férfiak, akik a mai Temesvár alapjait megvetették. A német Geml, bolgár Telbisz, román Gojdu, szerb Csernovics. Temesvár örömmel adott teret a tehetségeseknek. Az ilyen emberek, mint Szabolcska s a szabolcskák voltak azok, akik ennek a türelemnek, nem,egyenjogúságnak, egyenrangúságnak pillérei, hirdetői, zálogai, ők csepegtették apáink lelkébe, a mienkbe is, hogy nem fajtája, hanem egyéni képességei után ítélnek meg embereket. Nagy elődeink, nagy tanítóink Temesvára kötelez bennünket arra, hogy ez a hit ki ne aludjon bennünk. De nemcsak bennünk, hanem azokban sem, akik tőlünk ezt megkívánják. Lojális, dolgos kisebbségi polgára ennek a városnak sok van. Ezeknek az állampolgároknak, akik keservesen verejtékezve keresik a város pénzét, ezeknek kedves volt az az előzékeny gesztus, amellyel a Szabolcska Mihály emlékezetének hódolt a hivatalos Temesvár. Most ez a figyelmes gesztus került veszélybe. A város feje feleutról rántja vissza kinyújtott jobbját és kijelenti, hogy az ígéret nem jelent még döntést. De azt jelenti. Mert Temesvár polgármesterének szava nem szélbe szavalt frázis, hanem fogadalom, így volt ez legalább a múltban. De így kell legyen a jövőben is. Az a hely, amelyet a polgármester, hacsak ideiglenes jellegű kinevezés formájában is, elfoglal, az kötelez. Az a hely nem a napi politika szélvédett zsölyéje, hanem a város első polgárának mindennapok tülekedése fölé emelkedett piedesztálja. Szabolcska Mihály utcájában hervadó virágok illatát viszi a szél. Fehér márványtáblán, futó felhők nyomán, el-elsötétednek szavak, amelyek szeretetről dalolnak. Az örökkévaló nagy szeretetről... (cs. k. s.). * ±-7 a* síién FÉS lEiSKEIZTŐ VUCHETICH ENDRE Dl A kolozsvári Dermata cipőgyár munkásai — mint ismeretes — már napok óta sztrájkolnak és a hangulat az eredménytelen tárgyalások miatt igen elmérgesedett. Több munkás közben felvette ismét a munkát és ez tegnap a sztrájkban állók részéről komoly összetűzésekre vezetett. Reggel a sztrájkoló munkások összegyűltek a gyár épülete előtt és meg akarták akadályozni azokat a munkában, akik közben megállapodtak az igazgatósággal. Ebből kifolyólag tumultus támadt és a rendőrség közegei egy férfit és egy nőt letartóztattak. Ezeket elvitték a rendőrség épületébe, mire a sztrájkoló munkások felvonultak a rendőrség elé és a két letartóztatott szabadon bocsátását kérte. A rendőrségen azonban kijelentették, hogy mindkettőt átadják majd az ügyészségnek, amely további sorsuk felett dönt. A munkások erre — lehettek vagy ötszázan — a munkásotthonba vonultak és rögtönzött gyűlést tartottak. Ezen elhatározták, hogy újból a rendőrség elé indulnak és erélyesen követelik a két elfogottnak a szabadon bocsátását. Amikor a munkásotthonból kimentek, már csendőrség vette őket körül, hamarosan huszonöt teherautó is érkezett és az egész munkástömeget ezeken az autókon a csendőrségi laktanyára szállították. Ott tartották a munkásokat estig és ekkor kezdődött meg a kihallgatásuk. Egyeseket nyomban szabadon bocsátották, de másokat továbbra is fogva tartottak és az eljárás tisztázza majd sorsukat. A Dermata sztrájkkal kapcsolatban egyébként az ottani Viktoria és Transzilvánia bútorgyárakban, va izgalmas napja volt tegnap Kolozsvárnak a sztrájkoló cipőgyári munkások és a karhatalom összetűzése miatt ,amint az összes kolozsvári asztalos s cipőműhelyekben egy napos szimpátiasztrájkot mondtak ki. A vizsgálat során már eddig is megállapították azt, hogy kommunista kezek irányították a sztrájkmozgalommal kapcsolatos eseményeket és sikerült is leleplezni a kommunisták egyik irodáját, amely a vasúti tanoncotthon egyik helyiségében rejtőzött. Ott számos iratot foglaltak le, amely a sztrájkkal állott összefüggésben. Letartóztatások történtek ebben az irányban is. Az izgalmas események hatása alatt tegnap Kolozsvárott egész napon át a rendőrség és csendőrség, de a katonaság is készenlétben állott. A lakosság körében érthető nyugtalanság vett erőt és az izgalom csak estefelé szűnt meg, amikor az emberek látták, hogy komolyabb bajtól nem kell tartani. Jövő hétfőn hirdeti ki ítéletét az ítélőtábla a temesvári feketeszesz-ügyben A temesvári ítélőtáblát tegnap a temesvári feketeszesz-ügy foglalkoztatta. A per vádlottai voltak Cismarescu Marin pénzügyi felügyelő, akit a törvényszék egy évi börtönre ítélt. Balla János pénzügyi ellenőr, akit az elsőfokú bíróság két hónapi fogházbüntetéssel sújtott, Stoica pénzügyi tisztviselő, aki másfél évi börtönt kapott, Lothari Mihály pénzügyi tisztviselő, akit tizenöt hónapi börtönnel sújtottak, Friedmann Béla szeszgyáros és Grüner Miksa, akiket a törvényszék három-három évi fegyházra ítélt. Kun Richard egy évi fogházat és Dan Artur pedig tizenöt hónapi fogházbüntetést kaptak. Danzinger Hermann gyárost és Solomon vádlottat a törvényszék felmentette. A fővádlott Cismarescu Marin pénzügyi felügyelő volt, aki a vádirat szerint a többi vádlott segítségével hamis jegyzőkönyvet vett fel és így akarta az államot megkárosítani. Ezzel az üggyel kapcsolatban a temesvári mezőgazdasági szeszgyár tulajdonosait a pénzügyminisztérium ötvenkét millió lej bírsággal sújtotta. A felebbviteli tárgyalás tegnap a tábla Meculescu — Lambrino — Popescu Petre tanácsa előtt folyt le. Az ügyészi tisztet Safirescu táblai főügyész látta el, míg a vádlottakat Matei Simon, Bo 1t ez Demeter, Ligeti Sámuel dr., Pentia, Radulescu Viktor és Weiser Sebestyén ügyvédek védték. A nagy érdeklődéssel kísért tárgyalás megnyitása után Meculescu táblai tanácselnök ismertette a vádiratot és a törvényszék ítéletét, majd Safirescu főügyész szólalt fel és a tárgyalás elhalasztását kérte, amíg a per pénzügyi részét a bíróság le nem tárgyalta. A kérelmet a tábla nem teljesítette, mire a főügyész elmondotta vádbeszédét, amelyben Cismarescu, Lothari és Batia vádlottak büntetésének súlyosbítását kérte. Stoica és Danzinger Hermann ellen a vádat elejtette és ezzel Danzinger felmentő ítélete jogerőssé vált. A gyárosok büntetésének kiszabását a bíróság belátására bízta. A védelem részéről elsőnek Botter Demeter szólalt fel, aki a per történetét ismertette és rámutatot arra, hogy az ügyet kezdettől fogva hamis irányba terelték. A szesztörvény kimondja, hogy az összes ilyen ügyeket a szesztörvény szellemében kell letárgyalni, de a törvényszék mégis a büntetőtörvénykönyv alapján hozta meg ítéletét. Két órás védőbeszéde után a tanács a tárgyalást felfüggesztette és azt délután folytatták. Ekkor került sor a többi védőbeszédre. A védelem érveire Safirescu főügyész válaszolt, majd Bottez ügyvéd replikázott. Ekkor történt az első komoly összetűzés a vád és védelem között. A főügyész ugyanis kifogásolta a védő hangmodorát, mire heves vita indult meg. Végül is Meculescu elnök simította el az ellentéteket. Ekkor már este fél kilencre járt az idő és az utolsó szó jogán még a vádlottak szólaltak fel, majd Meculescu elnök bejelentette, hogy a tábla az ítéletet jövő héten hétfőn, november hetedikén, déli tizenkét órakor hirdeti ki. TI