Déli Hírlap, 1932. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1932-11-02 / 249. (250.) szám

5 -ei Szabolcska Mihály emléktáblája körül nem hervadtak még el a félbefutó ősz virágai és a szeretet szavai aranyosan csillogtak a tompa napsütésben, amikor Temesvár város joggal várt gesztusát, a költő utcáját gáncs érte. Akadtak, akik nemzeti szem­pontok megsértését látják abban az egy­szerű, természetes valamiben, hogy egy utcát, akáclombos, templomos utcát, ahol harminc esztendőn keresztül a Szépnek emelt oltárt egy finomlelkü öregember, ennek az embernek a nevé­ről elnevezzenek. Temesvár nagy és gaz­dag város volt. Benne mindenki fia ott­honra lelt, nem firtatták, micsoda nyel­ven dúdoltak bölcsője felett, ha dolgos volt és igaz ember, megsüvegelték. Eb­ben állott a város nagysága, ebből kelet­kezett gazdagsága. A Bega partján Csa­­nád vezértől Geml Józsefig sohse men­tek egymásnak népek azért, mert egyik szerb volt, másik román, harmadik a né­met. Mindnek szava volt. S kinőttek so­raikból azok a kitűnő férfiak, akik a mai Temesvár alapjait megvetették. A német Geml, bolgár Telbisz, román Goj­­du, szerb Csernovics. Temesvár öröm­mel adott teret a tehetségeseknek. Az ilyen emberek, mint Szabolcska s a sza­­bolcskák voltak azok, akik ennek a tü­relemnek, nem,egyenjogúságnak, egyen­rangúságnak pillérei, hirdetői, zálogai, ők csepegtették apáink lelkébe, a mienk­be is, hogy nem fajtája, hanem egyéni képességei után ítélnek meg embereket. Nagy elődeink, nagy tanítóink Temes­­vára kötelez bennünket arra, hogy ez a hit ki ne aludjon bennünk. De nemcsak bennünk, hanem azokban sem, akik tő­lünk ezt megkívánják. Lojális, dolgos kisebbségi polgára ennek a városnak sok van. Ezeknek az állampolgároknak, akik keservesen verejtékezve keresik a város pénzét, ezeknek kedves volt az az előzékeny gesztus, amellyel a Szabolcska Mihály emlékezetének hódolt a hivatalos Temesvár. Most ez a figyelmes gesztus került veszélybe. A város feje feleutról rántja vissza kinyújtott jobbját és kije­lenti, hogy az ígéret nem jelent még döntést. De azt jelenti. Mert Temesvár polgármesterének szava nem szélbe sza­valt frázis, hanem fogadalom, így volt ez legalább a múltban. De így kell le­gyen a jövőben is. Az a hely, amelyet a polgármester, hacsak ideiglenes jellegű kinevezés formájában is, elfoglal, az kö­telez. Az a hely nem a napi politika szél­védett zsölyéje, hanem a város első pol­gárának mindennapok tülekedése fölé emelkedett piedesztálja. Szabolcska Mi­hály utcá­jában hervadó virágok illatát viszi a szél. Fehér márványtáblán, futó felhők nyomán, el-elsötétednek szavak, amelyek szeretetről dalolnak. Az örök­kévaló nagy szeretetről... (cs. k. s.). * ±-7 a* síién FÉS lEiSKEIZTŐ VUCHETICH ENDRE Dl A kolozsvári Dermata cipőgyár munkásai — mint ismeretes — már napok óta sztrájkolnak és a hangu­lat az eredménytelen tárgyalások miatt igen elmérgesedett. Több munkás közben felvette ismét a munkát és ez tegnap a sztrájkban állók részéről komoly összetűzések­re vezetett. Reggel a sztrájkoló munkások összegyűltek a gyár épü­lete előtt és meg akarták akadá­lyozni azokat a munkában, akik közben megállapodtak az igazgató­sággal. Ebből kifolyólag tumultus támadt és a rendőrség közegei egy férfit és egy nőt letartóztattak. Ezeket elvitték a rendőrség épüle­tébe, mire a sztrájkoló munkások felvonultak a rendőrség elé és a két letartóztatott szabadon bocsátását kérte. A rendőrségen azonban kije­lentették, hogy mindkettőt átadják majd az ügyészségnek, amely to­vábbi sorsuk­ felett dönt. A munkások erre — lehettek vagy ötszázan — a munkásotthon­ba vonultak és rögtönzött gyűlést tartottak. Ezen elhatározták, hogy újból a rendőrség elé indulnak és erélyesen követelik a két elfogott­­nak a szabadon bocsátását. Amikor a munkásotthonból kimentek, már csendőrség vette őket körül, hama­rosan huszonöt teherautó is érke­zett és az egész munkástömeget eze­ken az autókon a csendőrségi lakta­nyára szállították. Ott tartották a munkásokat estig és ekkor kezdő­dött meg a kihallgatásuk. Egyese­ket nyomban szabadon bocsátották, de másokat továbbra is fogva tar­tottak és az eljárás tisztázza majd sorsukat. A Dermata sztrájkkal kapcsolat­ban egyébként az ottani Viktoria és Transzilvánia bútorgyárakban, va­ izgalmas napja volt tegnap Kolozsvárnak a sztrájkoló cipőgyári munkások és a karhatalom összetűzése miatt ,amint az összes kolozsvári asztalos s cipőműhelyekben egy napos szim­pátiasztrájkot mondtak ki. A vizs­gálat során már eddig is megálla­pították azt, hogy kommunista ke­zek irányították a sztrájkmozga­lommal kapcsolatos eseményeket és sikerült is leleplezni a kommunisták egyik irodáját, amely a vasúti ta­­noncotthon egyik helyiségében rej­tőzött. Ott számos iratot foglaltak le, amely a sztrájkkal állott össze­függésben. Letartóztatások tör­téntek ebben az irányban is. Az izgalmas események hatása alatt tegnap Kolozsvárott egész na­pon át a rendőrség és csendőrség, de a katonaság is készenlétben ál­lott. A lakosság körében érthető nyugtalanság vett erőt és az izga­lom csak estefelé szűnt meg, amikor az emberek látták, hogy komolyabb bajtól nem kell tartani. Jövő h­étfőn hirdeti ki ítéletét az ítélőtábla a temesvári feketeszesz-ügyben A temesvári ítélőtáblát tegnap a te­mesvári feketeszesz-ügy foglalkoztatta. A per vádlottai voltak Cismarescu Ma­rin pénzügyi felügyelő, akit a törvény­szék egy évi börtönre ítélt. B­a­l­l­a Já­nos pénzügyi ellenőr, akit az elsőfokú bíróság két hónapi fogházbüntetéssel sújtott, Stoica pénzügyi tisztviselő, aki másfél évi börtönt kapott, L­o­t­h­a­­ri Mihály pénzügyi tisztviselő, akit ti­zenöt hónapi börtönnel sújtottak, Friedmann Béla szeszgyáros és Grüner Miksa, akiket a törvényszék három-három évi fegyházra ítélt. Kun Richard egy évi fogházat és D­a­n Artur pedig tizenöt hónapi fogházbüntetést kaptak. Danzinger Hermann gyá­rost és S­o­l­omon vádlottat a törvény­szék felmentette. A fővádlott Cismarescu Marin pénzügyi felügyelő volt, aki a vádirat szerint a többi vádlott segítségével hamis jegyzőköny­vet vett fel és így akarta az ál­lamot megkárosítani. Ezzel az üggyel kapcsolatban a temes­vári mezőgazdasági szeszgyár tulajdo­nosait a pénzügyminisztérium ötvenkét millió lej bírsággal sújtotta. A felebbviteli tárgyalás tegnap a tábla Meculescu — Lambrino — Po­pe­s­c­u Petre tanácsa előtt folyt le. Az ügyészi tisztet Safirescu táblai fő­ügyész látta el, míg a vádlottakat­ M­a­­t­e­i Simon, B­o 1t e­z Demeter, Ligeti Sámuel dr., Pentia, Radulescu Viktor és W­e­i­s­e­r Sebestyén ügyvédek védték. A nagy érdeklődéssel kísért tár­gyalás megnyitása után Meculescu táb­lai tanácselnök ismertette a vádiratot és a törvényszék ítéletét, majd Safirescu főügyész szólalt fel és a tárgyalás elha­lasztását kérte, amíg a per pénzügyi ré­szét a bíróság le nem tárgyalta. A kérelmet a tábla nem teljesí­tette, mire a főügyész elmon­dotta vádbeszédét, amelyben Cismarescu, Lothari és Batia vádlottak büntetésének súlyos­bítását kérte. Stoica és Danzinger Hermann ellen a vádat elejtette és ezzel Danzinger fel­mentő ítélete jogerőssé vált. A gyárosok büntetésének kiszabását a bíróság belá­tására bízta. A védelem részéről elsőnek Botter De­meter szólalt fel, aki a per történetét is­mertette és rámutatot arra, hogy az ügyet kezdettől fogva hamis irányba te­relték. A szesztörvény kimondja, hogy az összes ilyen ügyeket a szesztörvény szellemében kell letárgyalni, de a tör­vényszék mégis a büntetőtörvénykönyv alapján hozta meg ítéletét. Két órás védőbeszéde után a tanács a tárgyalást felfüggesztette és azt délután folytat­ták. Ekkor került sor a többi védőbe­szédre. A védelem érveire Safirescu főügyész válaszolt, majd Bottez ügyvéd repliká­­zott. Ekkor történt az első komoly összetűzés a vád és védelem kö­zött. A főügyész ugyanis kifo­gásolta a védő hangmodorát, mire heves vita indult meg. Vé­gül is Meculescu elnök simí­totta el az ellentéteket. Ekkor már este fél kilencre járt az idő és az utolsó szó jogán még a vád­lottak szólaltak fel, majd Meculescu el­nök bejelentette, hogy a tábla az ítéletet jövő héten hétfőn, november hetedikén, déli tizenkét órakor hirdeti ki. T­I

Next