Déli Hírlap, 1933. június (9. évfolyam, 122-144. szám)
1933-06-01 / 122. szám
JTra 3 £ei MAGYAR NAPILAP 3&(&ztre$fizerv 4 £ei FŐSZERKESZTŐ VUCHETICH ENDRE DI Európai német egységfront a temesvári tárgyalások és Bleyer „hangulatváltozása” Két fronton kénytelen harcolni a romániai magyar kisebbségi nemzet, ezt állapítottuk meg már évek előtt és a közben történő események állandóan megerősítik ezen megállapításunkat. Az egyik politikai ellenfél minden kisebbségi nemzet természetes ellenfele, az általában beolvasztási kísérletekkel operáló többségi nemzet, nálunk ehhez járul még a németség harci frontja, melynek fájó támadásai ellen védekeznünk kell. A szászok másfél évtized előtti nemzetgyűlésétől a szatmárvidéki erőszakosságokon keresztül a legújabb állásfoglalásokig a romániai németség és különösen a bánsági svábság vezetőinek útja nem volt a magyarság iránti megértéssel és kisebbségi együttérzéssel kikövezve. Nem a német tömegekről beszélünk, mert a magyar és német nép ott, ahol a sorsközösség egymás mellé helyezte őket, mindig a legbékésebb egyetértésben élt egymással. Általában sehol nem mutatkoztak és nem mutatkoznak ellentétek, amíg egyes vezetők agitációja mesterségesen és természetellenesen szembe nem állítja őket,amint Scherer C. Emil, Badendich K. Frigyes, Heyman Egon, Kornhuber Artur, Weber Péter és Horndasch Miksa németországi Ezeken a tanácskozásokon állapították meg, hogy a romániai németség milyen harcmodort fog követni, kimondották, hogy belekapcsolódnak a revízióellenes mozgalomba, mert Németország Kelet felé irányuló imperialista politikájának nem érdeke sem az osztrák és magyar kapcsolat, sem egy megerősödött Magyarország, mivel ez útjában állana messzemenő tervei megvalósításának. Csehszlovákia németsége távolmaradt ezekről a tanácskozásokról, mert míg Romániában és Jugoszláviában is érdeke Németországnak a revízió megakadályozása, addig Csehország németlakta nyugati részeit szeretné megkapni. Ebbe a revízióellenes mozgalomba kapcsolódott bele Bleyer Jakab is, aki a most hangoztatott sérelmeket tíz év óta újságírók. Hozzájuk csatlakozott a tárgyalások folyamán, amelyekben a bánsági svábok részéről Blaskovics Ferenc nagyprépost, Kräuter Ferenc dr., Muth Gáspár dr. és Orendi-Homenna Viktor vettek részt, Brandsch Rudolf is ismerte és nem jutott volna eszébe ezeket éppen most felhánytorgatni, ha ezt nem kellett volna németországi kommandóra megtennie. A német kisebbségi politika tehát országonként változik és amíg például Romániában revizióellenes, addig Csehszlovákiában a magyar kisebbségével együtt reviziómelletti. A német céltudatosság és szervezettség mellett szól az, hogy az Institut für Auslandsdeutsche csápjai meddig érnek és Temesvárt találták alkalmasnak arra, hogy az idei esztendő programját valamennyi utódállam németsége számára itt állapítsák meg. Ez január első felében meg is történt és a propaganda szempontjából nem véletlen, hogy németországi újságírók pontosan ugyanakkor lettek kiváncsiak a Bánság fővárosára. Romániában antirevizionisták, Csehszlovákiában revizionisták a németek A sváb múltért nem felelős A kisebbségi nemzetek természetes egymásrautaltságát felváltotta — különösen az utóbbi időkben és különösen a sváb vezérek részéről — a türelmetlenség érzése. A mai magyar nemzedék egyetemével szemben akarják éreztetni annak az ódiumát, hogy a világháború előtt nem éltek öntudatosan független sváb nemzeti életet. Mintha bizony mi tehetnénk arról, hogy Muth Gáspárnak nem volt eléggé gerinces magyar néhai nagy Apponyi Albert és ezért inkább az irrtranzigensebb Jusih Gyula politikai hívének vallotta magát. Azokat a kijelentéseket, melyeket még a háború alatt is tett, megtagadva vérének minden sváb cseppjét, sem kényszerítette ki belőle senki. Ezeket a dolgokat sem ő, sem más meg nem történtté tenni nem tudja, de ezért az odiamot mi reánk hárítani még kevésbé szabad. Muthék leszámoltak múltjukkal és ezt mi is tudomásul vettük. Sine ira et studio. Nincs bennünk harag, nincsen bennünk gyűlölség és nem irigyeljük azért a szerepért sem, melyet a svábság vezetése körül vállalt Csak nem értjük azt a hirtelen feltámadt teuton furort, mellyel minden ellen fordulnak, ami magyar. Nem hálára gondolunk, de valahogy nem tudjuk megérteni, miért kell azért haragudni, hogy kultúrájukat a magyarságnak köszönik. Ezért fájó, hogy kisebbégi küzdelmeinknek igazi csatatere a sváb vezérek frontjával szemben van. Hitler németországi győzelme reányomta bélyegét az egész világon szétszórtan élő németek minden megmozdulására, tévedés volna azonban azt hinni, hogy az a tervszerű hadjárat, melyet megindítottak, Hitler németországi diadalának kizárólagos hatása. Ez harcukat csak erélyesebbé, öntudatosabbá és kíméletlenebbé tette. És mindaz, ami történik, nem ötletszerű, a tervszerűséget és az összefüggést is az itteni és más országokban lejátszódó német akciók között igen könnyen meg lehet találni. Az úgynevezett külföldi németség Európa délkeleti részén szoros gyűrűt alkot és egyes megmozdulásaik ugyanazon tervnek különböző hajtásai. Ezt a tervet a németországi Institut für Auslandsdeutsche kiküldöttjeinek részvételével Temesvárott állapították meg még ez év január hó elején. Ez a terv a nagynémet politika szolgálatában áll, amelyhez alkalmazkodva másként kell viselkedniük a magyarországi és romániai németeknek és ismét másként a csehszlovákiai német kisebbségnek. a magyar jelen Akik részt vettek a temesvári sváb-német tárgyalásokon Előzetes megállapodás alapján ez év január kilencedikén és a következő napokon megjelentek Temesvárott Bleyer Jakab a magyarországi németek képviseletében, Kraff István dr. a jugoszláviai németek részéről, továbbá Ernst Róbert és Olmann Herman dr. a németországi Auslandsinstitut megbízottai,va Bleyer nem akarja észrevenni, hogy „hangulata”6 megváltozott Megállapítható, hogy úgy Bleyerék akciója Magyarországon, mint a svábok propagandája a Bánságban ettől az időponttól kezdve irányult fokozott mértékben minden ellen, ami magyar. És éppen azért, mert a németországi, romániai, jugoszláviai németek együttes temesvári tanácskozásaiba belekapcsolódott Bleyer Jakab is, nem tudjuk elhinni azt az újabban tett nyilatkozatát, hogy kizárólag a magyarországi német kisebbségek érdekeit képviseli és más országokhoz semmi köze. Akkor miért folytatott politikai tárgyalásokat Münchenben és miért tette ugyanezt Temesvárott? Mert azt már előzetesen beismerte, hogy sem Temesvárott sem Münchenben nem privát passzióból, tartózkodott. És nem tudjuk neki elhinni azt sem, amikor kijelenti, hogy hangulata nem változik és tizenöt év előtt is ugyanazt vallotta, mint ma. Mert mi véletlenségből emlékezünk arra, hogy amikor éppen tizenöt év előtt a német csapatok átvonultak a Bácskán, Bleyer másként gondolkozott. Akkor még arról panaszkodott, hogy a csapatok pángermán szellemet terjesztenek. Valami hangulatváltozás tehát mégis történhetett. Aminthogy hangulatváltozáson estek át a bánsági svábok is. Távolról sem arra gondolunk, hogy sajátos nemzeti egyéniségüket feladják, de az az érzésünk, hogy a békeszerződéssel egyformává alakult kisebbségi sorsunkban, a kisebbségi jogokért vívott küzdelmeinkben egymás mellett és nem egymással, szemben lett volna a helyünk. Hogy nem így van, őszintén fájlaljuk, de nem rajtunk múlik. Mint az elmúlt másfél évtized alatt, egyedül járjuk a kisebbségi sors göröngyös útját, a törvények tiszteletében, de erről az egyenes útról semmiféle befolyás, vagy „hangulat” nem fog letéríteni.