Déli Hírlap, 1933. június (9. évfolyam, 122-144. szám)

1933-06-01 / 122. szám

JTra 3 £ei MAGYAR NAPILAP 3&(&ztre$fizerv 4 £ei FŐSZERKESZTŐ VUCHETICH ENDRE DI Európai német egységfront a temesvári tárgyalások és Bleyer „hangulatváltozása” Két fronton kénytelen harcolni a ro­mániai magyar kisebbségi nemzet, ezt állapítottuk meg már évek előtt és a köz­ben történő események állandóan meg­erősítik ezen megállapításunkat. Az egyik politikai ellenfél minden kisebbségi nemzet természetes ellenfele, az általá­ban beolvasztási kísérletekkel operáló többségi nemzet, nálunk ehhez járul még a németség harci frontja, melynek fájó támadásai ellen védekeznünk kell. A szá­szok másfél évtized előtti nemzetgyűlé­sétől a szatmárvidéki erőszakosságokon keresztül a legújabb állásfoglalásokig a romániai németség és különösen a bán­sági svábság vezetőinek útja nem volt a magyarság iránti megértéssel és kisebb­ségi együttérzéssel kikövezve. Nem a né­met tömegekről beszélünk, mert a magyar és német nép ott, ahol a sorsközösség egymás mellé helyezte őket, mindig a legbé­késebb egyetértésben élt egy­mással. Általában sehol nem mutatkoztak és nem mutatkoznak ellentétek, amíg egyes vezetők agitációja mesterségesen és ter­mészetellenesen szembe nem állítja őket,­­amint Scherer C. Emil, Badendich K. Frigyes, Heyman Egon, Kornhuber Artur, Weber Péter és Horndasch Miksa németországi Ezeken a tanácskozásokon állapítot­ták meg, hogy a romániai németség mi­lyen harcmodort fog követni, kimondot­ták, hogy belekapcsolódnak a revízióel­­lenes mozgalomba, mert Németország Kelet felé irányuló imperialista politiká­jának nem érdeke sem az osztrák és ma­gyar kapcsolat, sem egy megerősödött Magyarország, mivel ez útjában állana messzemenő tervei megvalósításának. Csehszlovákia németsége távol­maradt ezekről a tanácskozá­sokról, mert míg Romániában és Jugoszláviában is érdeke Né­metországnak a revízió meg­akadályozása, addig Csehor­szág németlakta nyugati ré­szeit szeretné megkapni. Ebbe a revízióellenes mozgalomba kap­csolódott bele Bleyer Jakab is, aki a most hangoztatott sérelmeket tíz év óta újságírók. Hozzájuk csatlakozott a tárgyalások folyamán, amelyekben a bánsági svábok részéről Blaskovics Ferenc nagypré­post, Kräuter Ferenc dr., M­u­t­h Gáspár dr. és O­r­e­n­d­i-H­o­m­e­n­n­a Viktor vettek részt, Brandsch Ru­dolf is­ ismerte és nem jutott volna eszébe eze­ket éppen most felhánytorgatni, ha ezt nem kellett volna németországi kom­mandóra megtennie. A német kisebbségi politika tehát országonként változik és amíg például Romániában revizióellenes, addig Csehszlovákiában a magyar ki­sebbségével együtt reviziómelletti. A né­met céltudatosság és szervezettség mel­lett szól az, hogy az Institut für Aus­landsdeutsche csápjai meddig érnek és Temesvárt találták alkalmasnak arra, hogy az idei esztendő programját vala­mennyi utódállam németsége számára itt állapítsák meg. Ez január első felé­ben meg is történt és a propaganda szempontjából nem véletlen, hogy németor­szági újságírók pontosan ugyan­akkor lettek kiváncsiak a Bán­ság fővárosára. Romániában antirevizionisták, Cseh­szlovákiában revizionisták a németek A sváb múltért nem felelős A kisebbségi nemzetek természetes egymásrautaltságát felváltotta — kü­lönösen az utóbbi időkben és különösen a sváb vezérek részéről — a türelmetlen­ség érzése. A mai magyar nemzedék egyetemével szemben akarják éreztetni annak az ódiumát, hogy a világháború előtt nem éltek öntudatosan független sváb nemzeti életet. Mintha bizony mi tehetnénk arról, hogy Muth Gáspárnak nem volt eléggé gerinces magyar néhai nagy Apponyi Albert és ezért inkább az irrtranzigensebb Jusih Gyula politikai hí­vének vallotta magát. Azokat a kijelen­téseket, melyeket még a háború alatt is tett, megtagadva vérének minden sváb cseppjét, sem kényszerítette ki belőle senki. Ezeket a dolgokat sem ő, sem más meg nem történtté tenni nem tudja, de ezért az odiamot mi reánk hárítani még kevésbé szabad. Muthék leszámoltak múltjukkal és ezt mi is tudomásul vettük. Sine ira et stu­dio. Nincs bennünk harag, nincsen ben­nünk gyűlölség és nem irigyeljük azért a szerepért sem, melyet a svábság veze­tése körül vállalt Csak nem értjük azt a hirtelen feltámadt teuton furort, mellyel minden ellen fordulnak, ami magyar. Nem hálára gondolunk, de valahogy nem­­ tudjuk megérteni, miért kell azért hara­gudni, hogy kultúrájukat a magyarság­nak köszönik. Ezért fájó, hogy kisebb­­égi küzdel­meinknek igazi csatatere a sváb vezérek frontjával szemben van. Hitler német­­országi győzelme reányomta bélyegét az egész világon szétszórtan élő németek minden megmozdulására, tévedés volna azonban azt hin­ni, hogy az a tervszerű hadjá­rat, melyet megindítottak, Hit­ler németországi diadalának ki­zárólagos hatása. Ez harcukat csak erélyesebbé, öntudato­­sabbá és­­ kíméletlenebbé tette. És mindaz, ami történik, nem ötletszerű, a tervszerűséget és az összefüggést is az itteni és más országokban lejátszódó né­met akciók között igen könnyen meg le­het találni. Az úgynevezett külföldi né­metség Európa délkeleti részén szoros gyűrűt alkot és egyes megmozdulásaik ugyanazon tervnek különböző hajtásai. Ezt a tervet a németországi Institut für Auslandsdeutsche kiküldöttjeinek rész­vételével Temesvárott állapították meg még ez év január hó elején. Ez a terv a nagynémet politika szolgálatában áll, amelyhez alkalmazkodva másként kell viselkedniük a magyarországi és romá­niai németeknek és ismét másként a csehszlovákiai német kisebbségnek. a magyar jelen Akik részt vettek a temesvári sváb-német tárgyalásokon Előzetes megállapodás alapján ez év január kilencedikén és a következő na­pokon megjelentek Temesvárott Bleyer Jakab a magyarországi né­metek képviseletében, K­r­a­f­f­­ István dr. a jugoszláviai né­metek részéről, továbbá Ernst Róbert és Olmann Herman dr. a németor­szági Auslandsinstitut megbízottai,­va­ Bleyer nem akarja észrevenni, hogy „hangulata”6 megváltozott Megállapítható, hogy úgy Bleyerék akciója Magyarországon, mint a svábok propagandája a Bánságban ettől az idő­ponttól kezdve irányult fokozott mér­tékben minden ellen, ami magyar. És éppen azért, mert a németországi, ro­mániai, jugoszláviai németek együttes temesvári tanácskozásaiba belekapcsoló­dott Bleyer Jakab is, nem tudjuk el­hinni azt az újabban tett nyilatkozatát, hogy kizárólag a magyarországi német kisebbségek érdekeit képviseli és más országokhoz semmi köze. Akkor miért folytatott politikai tárgyalásokat Mün­chenben és miért tette ugyanezt Temes­várott? Mert azt már előzetesen beis­merte, hogy sem Temesvárott sem Münchenben nem privát passzióból, tar­tózkodott. És nem tudjuk neki elhinni azt sem, amikor kijelenti, hogy hangu­lata nem változik és tizenöt év előtt is ugyanazt vallotta, mint ma. Mert mi véletlenségből emlékezünk arra, hogy amikor éppen tizenöt év előtt a német csapatok átvonultak a Bácskán, Bleyer másként gondolkozott. Akkor még arról panaszkodott, hogy a csapatok pángermán szellemet terjesztenek.­­ Valami hangulatváltozás tehát mégis történhetett. Aminthogy hangulatválto­záson estek át a bánsági svábok is. Távolról sem arra gondolunk, hogy sajátos nemzeti egyéniségüket feladják, de az az érzésünk, hogy a békeszerződés­sel egyformává alakult kisebbségi sor­sunkban, a kisebbségi jogokért vívott küzdelmeinkben egymás mellett és nem egymással, szemben lett volna a helyünk. Hogy nem így van, őszintén fájlaljuk, de nem rajtunk múlik. Mint az elmúlt más­fél évtized alatt, egyedül járjuk a ki­sebbségi sors göröngyös útját, a törvé­nyek tiszteletében, de erről az egyenes útról semmiféle befolyás, vagy „hangu­lat” nem fog letéríteni.

Next