Déli Hírlap, 1933. augusztus (9. évfolyam, 172-196. szám)
1933-08-02 / 172. szám
A Bánság érdekei évek hosszú sora óta annyira háttérbe szorulnak az ókirályság érdekei mellett, hogy ma már az a laikus is, aki csak felületes összehasonlítást végez ennek a tartománynak tizenöt év előtti és mai helyzete között, döbbenettel kénytelen megállapítani a minden téren való hatalmas viszszafejlődést Az impériumváltozás első éveiben azt hallottuk, — nem panaszainkra, mert azok akkor még nem mertek hanggá erősödni — hogy ez az istenáldotta gazdag tartomány elviselhető áldozatokat köteles hozni az ország azon részeiért, amelyek háborús veszteségeket szenvedtek és nem állanak rendelkezésükre azok a természeti adottságok, hogy önerejükből teremthetnék meg a további fejlődés feltételeit. Egy országnak vagyunk egyenlő gyermekei — mondották — és így természetes kötelesség egymás támogatása. Múltak az évek, az ókirályság a mi áldozatosságunk révén kezdett gazdaságilag gömbölyödni és különösen a főváros soha nem sejtett arányokban gazdagodott. Amilyen mértékben vagyonosodott Bukarest, ugyanolyan vagy még nagyobb arányban szegényedett a Bánság. Azt hangoztatták akkoriban az erdélyi politikusok, hogy mindez másként lesz, ha egyszer ők ragadják kezükbe a kormányzás gyeplőit. Vágyva vártuk ezt a pillanatot és amikor alkalom kínálkozott szavazatainktól nyeregbe segíteni őket, nagy lelkesedéssel tettük ezt, mert bíztunk benne, hogy az ígéretek valóra válnak és megszűnik az egyenlőtlen bánásmód igazságtalansága. Türelmesen vártunk és az első erdélyi kormányzás okozta csalódásunk következtetéseit nem siettünk levonni, mert hinni akartuk, hogy az összes feladatok megoldására rövid volt az idő. Ma már látjuk azonban, hogy az erdélyiek kormányának legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy egy kissé törődjenek a Bánság napnap után veszendő értékeivel és érdekeivel. Nincs különbség akár Maniunak hívják a kormányelnököt, akár Vaidának, vagy éppen Iorgának. Elérkeztünk odáig, hogy ma már nemcsak mi, akik kényszerű ellenzéke vagyunk a nemzeti parasztpárti kormánynak, panaszoljuk ezt a nemtörődömséget, hanem a kormánypárt szánsági hívei is. Ennek a jogos elkeseredésnek ad hangot Boon Szever lapja is, amikor keserű hangon állapítja meg, hogy a Bánság kiizzadt milliárdjai mind a regatta vándorolnak, a Bánság kereskedelme, ipara, mezőgazdasága, állattenyésztése, kulturális és gazdasági intézményei pusztulnak, mert az adó és mindenféle közszolgáltatás címén beszolgáltatott milliárdok elenyésző kicsiny része sem folyik vissza. Temestorontál megye lakossága csak adóban másfél milliárdot fizet évenként, amikor bankjai tönkrementek, iparvállalatai vagy megszűntek vagy áttették székhelyüket a fővárosba. A Bánságnak nincsenek utai, a folyók szabályozásával, a vadvizek lecsapolásával senki sem törődik. Évenkint száz meg száz hold legelő, szántóföld, szöllő kerül viz alá és ha ilyenkor Bukarest néhány vagon kukoricát küld az ínséges vidékek lakosságának segélyezésére, azt hiszi, hogy nagylelkűen eleget tett kötelezettségének közben iskolákat szüntetnek be, a temesvári kultúrpalotára, templomokra, amelyek vakolatlan befejezetlenségükkel vörös fel- Paris és London tiltakozik a német repülőgépeknek osztrák területen való propagandája és a rádió állandó uszításai ellen A német birodalmi nemzeti szocialista propaganda nem szűnt meg Ausztriában, sőt az utóbbi időben fokozott jelleget öltött. A rádióelőadások, melyek az osztrák belpolitikai viszonyok ismertetésének ürügye alatt a legféktelenebb izgatást űzik Ausztria jelenlegi kormánya ellen, mind gyakrabban ismétlődnek és Ez a körülmény arra késztette az angol és francia kormányt, — amint ezt bécsi lapok tudni vélik, — hogy felajánlja segítségét a Dollfuss-kormánynak. A nagyhatalmak kormányai állandó figyelemmel kísérték a német nácipropagandát, melyet Ausztria ellen folytattak és miután attól tartanak, hogy ez a békét veszélyeztetheti, hajlandóknak nyilatkoztak Berlinben tiltakozásukat bejelenteni ez ellen. Egyes lapok már arról is tudni vélnek, hogy a Londonban és Parisban elhatározott tény a Berlin elleni demars: az eleinte szórványosan mutatkozott repülők most már csaknem naponta jelennek meg osztrák városok fölött és izgató tartalmú röpcédulákat dobálnak le. Az osztrák kormány hiába tiltakozott, hiába léptette életbe a legszigorúbb rendeleteket, az izgatás nem szűnt meg. Erről írák a francia lapok is és a Temps nagy cikkben foglalkozva a német-osztrák helyzettel azt írja, hogyha a német birodalmi kormány nem hagy fel kardcsörtető politikájával, úgy ez diplomáciai bonyodalomra vezethet, mert elviselhetetlenné vált immár az az uszító hadjárat, melyet Ausztria ellen folytatnak. Ez egy más állam belügyeibe való beleavatkozás és mivel ez az állam nem elég erős ahhoz, hogy önmagát megvédje, a nagyhatalmaknak lesz kötelességük Ausztriának a szükséges védelmet nyújtani. kívül más szenzációval is szolgál. Kerülő utón Berlinből érkezett jelentés szerint ugyanis a német nácivezérek vagyonmentésének olyan híre érkezik, mely valódisága esetén alkalmas arra, hogy a legnagyobb mértékben diszkreditálja, sőt lehetetlenné tegye a nemzeti szocialista vezérek további közszereplését. Az ellenőrizhetetlen hírek szerint a náci mozgalom vezérei több milliárd értékben álnevek alatt értékeket helyeztek el különböző külföldi bankokban arra az esetre, ha a Hitler-kormány megbuknék és nekik menekülniök kellene. Ezek a hírek néhány nap előtt mind nagyobb körben terjedtek úgy, hogy a kormány is kénytelen volt foglalkozni a dologgal. Az eredmény az lett, hogy pártbizottságot alakítottak, melynek az a hivatása, hogy megállapítsa, a hírekből mi felel meg a valóságnak. A bizottság állítólag már eddig is megállapította volna, hogy több nagynevű vezére a nácipártnak svájci, holland és francia bankokban óriási összegeket helyezett el álnéven. A vagyonmentők között lenne Hitler és Göring birodalmi miniszter is. Mindegyiknek több milliója lenne külföldön. Azt beszélik, hogy Hitler ma egyik leggazdagabb embere Németországak. A kancellár ugyanis egyedüli tulajdonosa a Völkischer Beobachter című lapnak, amely — különös tekintettel arra, hogy számos újságot beszüntettek — óriási elterjedtségnek örvend. A jövedelem a hírek szerint Hitlert illeti, aki havonta utalja át a pénzt egyik nagy külföldi bankba. Miután a hírek forrása ismeretlen, ezeket a legnagyobb fentartással kell fogadni, mert nem lehetetlen, hogy a jól megszervezett ellenpropaganda machinációiról van szó. A nagyhatalmak megvédik a kis Ausztriát Az osztrák kormány félti az idegenforgalmat Arról nem tudnak ezek a hírek, hogy az osztrák kormány kérte-e a hatalmak intervencióját, azt sem írják meg, hogy a tiltakozás mikor történik meg, de olyan komolynak látszó formában foglalkoznak ezzel a lehetőséggel, hogy a beavatkozás Anglia és Franciaország részéről valószínűnek látszik. Az osztrák kormány nem erősíti meg a híreket, de viszont nem is cáfolja. Az osztrák kormány főleg azért nem akarná élére állítani a dolgot, mert az idegenforgalom veszélyeztetésétől tart. Ez az oka annak is, hogy az osztrák területek felett megjelenő repülőgépek ellen nem védekezik hatásosan. Az újságírók beszélgetést folytattak a salzburgi közbiztonsági igazgatóval és megkérdezték tőle, vájjon miért nem kísérlik meg az osztrák repülők a német repülőgépek elűzését. Emlékezetes, hogy mintegy két hét előtt a véderőcsapatok parancsnoka kijelentette, hogy az osztrák repülők a legközelebbi alkalommal felszállnak és harc árán is elűzik a német repülőket. A biztonsági igazgató az idegenforgalomra hivatkozva kijelentette, hogy a német támadások ilyen viszszaverése lép harcot provokált volna és ezt el akarják kerülni. Ausztria reá van utalva az idegenek látogatására, egy ilyen harc pedig elvenné kedvüket attól, hogy osztrák fürdőhelyeken üdüljenek. Az osztrák-német viszony az angol és francia állítólagos demars szenzációján kiáltójelként figyelmeztetnek elhanyagolt kötelességekre, valamint egyéb fontos célokra nem jut pénz. A mi pénzünkből tartják a bukaresti és más városok sajtójának egy részét, a titkos rendelkezési alapok lapokat hizlalnak, de ugyanakkor kórházakat zárnak be anyagi eszközök hiánya miatt. Ezer és ezer a panaszunk, amelyeknek nem egyszer adtunk hangot. Most, hogy a kormánypárt bánsági lapjában sűrűsödik keserű jajjá, talán inkább tudomást vesznek róluk, helyzeti adottságánál fogva román laptársunk másként vonja le a konzekvenciákat, mint ahogyan azt mi tehettük cikkeink keretében. Még sok lemondással teli esztendő fog elmúlni fölöttünk, — írja. A felgyülemlő elkeseredés egyszer csak ki fog törni teljes erővel és meg fogja mutatni úgy a regátnak, mint Erdélynek, hogy a Bánság újjászületési forrásban van. ha pedig az uralmon levők politikája más tartományok előnyére továbbra is el akarná nyomni a Bánságot és úgy kulturális, mint gazdasági téren tönkretenni, a legerélyesebben szembeszállunk ezzel a gyamatosító politikával. Ehhez a magunk részéről csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy ilyen mozgalomban, ha az komoly és nem pártpolitikai vagy, egyéni célok szolgálatában indul, szívvel-lélekkel részt vesznek a nemzeti kisebbségek is, akiknek munkája segített a múltban naggyá és virágzóvá tenni a Bánságot.