Déli Hírlap, 1933. szeptember (9. évfolyam, 197-221. szám)

1933-09-01 / 197. szám

TEMESVÁR, DC. ÉVF. 197. SZÁM. ARA 3 LEI PÉNTEK, 1933 SZEPTEMBER 1. NSAGI MAGYAR NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: SZENTGYÖ­RGY-TÉR 4. TEL 2*52 Letartóztatott tót vezér hadat üzent a világ előtt a cseh erőszaknak is losonci zsupán megalakította, a tót nemzeti tanácsot, amely a világ közvéleménye elé szánta a­­­elvidék lakosságának sok sérelmét Autonómiát követelnek a tótok A Felvidéken a tótok között régóta nagy az elégedetlenség a csehek ural­mával szemben. A tótok már több mint tíz éve ráeszméltek arra, hogy csalódtak a cseh testvérekben, mert ezek nem hoztak számukra egyenjogúságot, ha­nem mellőzést és elnyomatást. Gazdasá­gilag pedig a tótok földje, amióta a cseh­szlovák köztársaságba kebelezték be, teljesen tönkrement. Félmillióra rúg azoknak a tó­toknak a száma, akik az elmúlt tíz évben kivándoroltak, akik pedig odahaza maradtak, azok a legnagyobb ínségben tengőd­nek. A tótok a közéletből teljesen kiszorul­nak és a hivatalokat mindenütt a csehek foglalták el. Találtak egy jegyzőkönyvet, amely Besz­tercebányán tartott titkos ülésről szól, amikor is megalakították a tót nemzeti tanácsot. A nemzeti tanács elnökévé a gyűlésen résztvevő Radovszky volt zsu­pánt választották meg. A nemzeti ta­nács programjának főpontja a tótság részére a legteljesebb politikai és gazda­sági autonómiának a kivívása. Badovsz­­ky Lajos volt zsupán a kassai rendőrsé­gen a következőket jelentette ki: — Igenis megalakítottuk a tót nemzeti A felvidéki tótok elégedetlensége mind gyakrabban és mindig nagyobb arányok­ban robban ki. Emlékezetes, hogy két hét előtt Nyitrán a P­r­i­b­i­n­a-ünnepség alkalmával a cseh szónokokat váratlanul megzavarta Hl­i­n­k­a András erős au­tonomista beszéde és a felvonult tótok tüntetése. Ennek az ügynek a hullámai még nem csendesedtek el, máris újabb szenzációja van a Tótföldnek. Kassán letartóztatták Radovs­­ky volt losonci zsupánt. Az a vád ellene, hogy a jelenlegi re­zsim megbuktatására tör. A volt zsupánnak Fenyőházán levő villájában házkutatást tar­tottak és ez alkalommal szá­mos kompromittáló iratot fog­laltak le, tanácsot, mert szükségesnek tartjuk, hogy a tót nemzetnek legyen egy szer­ve, amely a tótok nevében beszél és fel­állítja a tótok követeléseit. Mindazt, amit a tót nemzeti tanács programjául vall, a prágai parlamentben már szám­talanszor követelték a tót nép vezetői. Prágában azonban minket nem hallgatnak meg és azért van rá szükség, hogy a nemzeti ta­nács által szavunk eljusson a világ közvéleményéhez, folytatják ellene. A vizsgálat során Lo­soncon és környékén is több letartózta­tás történt. Az ügyészség azzal vádolja Radovszkyt, hogy összekötte­tést tartott fenn az emigráns Jehlicska bécsi tót irodájával. Jehlicska, mint ismeretes, nemrég kije­lentette, hogy a tótok panaszait a Nép­­szövetség elé viszi és az erre vonatkozó adatok gyűjtése most van folyamatban. Radovszkyt, akinek fenyőházai villájá­ban több Jehlicskától származó levelet találtak, azzal gyanúsítják, hogy ő gyűj­tötte Jehlicska részére a népszövetségi panasz számára az adatokat. A losonci ügyészségen történt kihall­gatása során Radovszky Lajos újból ki­jelentette, hogy a tót nép autonómiája elengedhetetlen szükségesség. A csehek nem tartották be a tó­tokkal kötött pitsburgi egyez­ményt, amely a tótoknak a tel­jes egyenjogúságot és önálló­ságot biztosítja. Ennélfogva a tótok sem kötelezhetők arra, hogy ezt­ az egyezményt to­vábbra is állják. A hatóságok összefüggést látnak Ra­dovszky Lajos működése és a nyitrai Pribina-ünnepségen lezajlott tüntetés között. Ennek következtében a tüntetés­ben résztvevők ellen a folyamatban levő vizsgálatot megszigorították és kiszéle­sítették. Prágai körökben érthető izgalmat kel­tettek a Felvidék legújabb eseményei és a higgadtabb körök komolyan figyel­meztetnek arra, hogy a tót lakosságot ki kell emelni szánalmas elnyomatásából. Vannak, akik belátják, hogy az, amit a csehek a Felvidéken ma tesznek, az meg­csúfolása a legelemibb emberi jogoknak és nem kell csodálkozni azon, ha az igaz­ságtalanságok és meghurcolások a világ itélőszéke elé kívánkoznak. Prágában a tótokat nem hallgatják meg és ezért alakult meg a nemzeti tanács tve béke! Igen, még csak egy kis türelem és máris megjön a soha többé el nem múló, gyönyörű világbéke. A béke munkája csakhamar tető alá jut, kitűzhetjük rá a genfi zászlót és aztán egymás karjaiba omolhatnak a világ összes népei. Csak még egy nagyon kevés türelem, mert egy ilyen alapos, minden vi­szonylatra kiterjedő világbékére, amely aztán igazán biztosítja a csendet és a békességet, nem elég a leszerelés. Még egy keveset fel kell szervezkedni, azután, ha minden kész, ami a békét garantálja, lesz ezen a világon mégis csak egyszer majd olyan csend, hogy még a temető is lármás hely hozzá képest,­­ akárki meglássa. Lám, a franciák már majdnem elkészültek. Sok száz kilométer hosszúságban mélyen a föld alatt nyugszanak az elsülyesztett véd­­művek. A legtökéletesebb ágyak vannak a páncéltornyokba beépítve, olyan horderejű és olyan pusztító hatású lövegekkel, amilyen borzalmas hatást emberi elme még nem képzelt el. Földalatti vasút visz a front mögötti területekre és egész hadseregek tartózkodhatnak a föld alatt hónapokig és minden rendelkezésükre áll, amire csak szükségük van. Egyetlen gombnyomásra viszont vizár borít el területeket olyan ma­gasan és szélesen, mint akár a tenger. Ne értse senki félre a dolgot, mindez csak védekezés, aki támad, az bánja meg. Nincs itt semmi háborús szándék. A francia hadi­ipar biztos a dolgában. Annyira biztos, hogy egy apostoli gesztussal még a néme­teknek is hajlandó mindent szállítani, amit csak szemük-szájuk kiván, nehogy esetleg valami célzatosságnak lássék a fegyver­kezés. Máris kaptak ötszáz tankot a néme­tek a francia hadiipar jóvoltából. Mert a hadiiparnak általában az a természete, hogy jóságos, ad mindenkinek, aki csak fizet. A hadiiparnak nincsenek ellenfelei. A hadiiparnak csak üzletfelei vannak. A cseh­országi Skoda-gyár is ad mindenkinek pus­kát, ágyút, repülőgépet, amit csak kér. Az angolok is adtak a buroknak. Hogy azután ez a sok hadieszköz nem állhat végletekig a sarokban, mint valami rozsdás cséplőgép, az is csak természetes. Meg azután lőanya­­got, gázt és egyéb jókat sem azért készítet­tek, hogy csak éppen legyen. Mindenki úgy van vele, hogy ha már van valamije, akkor azt fel is használja. A szegény hadiiparnak tovább is élni kell. Mielőtt tehát meglesz az az álmos világbéke, lesz még egy ids lövöldözés, egy kis gáztámadás, néhány repülőbombatámadás az álomszuszék váro­sokra és az alvó front mögötti részekre. Ha elpusztulnak a városok és elpatkol néhány perc alatt néhány vármegyényi vidék lakos­sága, akkor a találmány bevált. Ha nem, úgy sem nagy baj. Türelem rózsát terem. A békehangulat kitűnő. Nemsokára meg lehet csinálni a kísérletet. Mindenütt foly­nak a főpróbák. Kína-japán. Váltakozva a párok. Valószínűleg lesz egy kis japán­ausztráliai összecsapás is. No de ezt aztán majd az angolok nem nézhetik nyugodtan. Csak az a kérdés, hogy mit szól mindezek­hez Amerika? Mert az ő flottáját sem a gólya szülte. Azután vannak itt más érde­kek is. Például Oroszország. Mindenesetre egy idő összecsapás van kilátásban itt is. Mindenki és mindenek között. Mert ugyebár ezt már nem lehet hagyni? Egy pár millió ember legfeljebb megint el fog pusztulni. Nem valószínű, hogy több mint a múltkori világháborúban. No de hát a világbéke ér­dekében semmi sem elég drága. Éljen a világbéke. Éljen. Közeledik. A vád szerint Badovszky összeköttetésben állott az emigráns Jehlicska bécsi irodájával Badovszky Lajos volt zsupánt Lo­soncra kisérték. Ugyancsak Losoncra szállították Badovszky fiát, valamint M­o­r­h­á­c­s Márton ipolyberzencei vas­úti tisztviselőt és Németh János zó­lyomi középiskolai tanárt is. Radovszky­­nak a szemére vetik azt, hogy az általa alakított nemzeti tanács révén a tótokat teljesen ki akarta szolgáltatni Hlinka András és Rázol tót néppárti képviselők­nek. A losonci ügyészség intézkedésére Né­meth János zólyomi tanárt szabadon bo­csátották ugyan, de az eljárást tovább

Next