Déli Hírlap, 1935. február (11. évfolyam, 25-47. szám)

1935-02-01 / 25. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ D£ VUCHETICH ENDRE BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP , TIMISOARA, XI. ÉVFOLYAM 25. SZÁM ARA 3 LEI PÉNTEK, 1935 FEBRUÁR 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VIATA I. C BRATIANO 4. * TELEFON 2­53 Egyenlőség — egyenjogúság Gyárfás Elemér most újból kifeje­zetten Románia országra szóló, parlamenti nagy nyilvánossá­ga előtt jelentette ki azt, amit mi a mag­unk nap-nap utáni szerény­ségében, mint a magyarság képviselői unos untalan, évek hosszú sora óta hangozta­tunk, hogy a békeszerződések rendelkezései folytán mi, a most Nagyromániában élő magyarok többségi nemzet tagjaiból nem­zetkisebbséggé zsugorodva, ennek az or­szágnak állampolgárai lettünk és vagyunk. Ebből az alkotmányjogi tételből természet­­szerűen következik, hogyha mi vállaltuk a román állampolgárságot, úgy vállaljuk azt annak minden velejáró következményeivel együtt. Láttuk magunk és láthatták azok is, akik szeretnek bennünket még ma is ide­gen testnek feltüntetni a román politikai nemzetben, hogy mindazok, akik nem tud­tak vagy nem akartak beletörődni a meg­változott helyzetbe, azok nem vállalták a rájuk váró jövendőt, de nem vállalták a román állampolgárságot sem, hanem ke­zükbe vették a vándorbotot és elhagyták a Nagyromániát. Mi azonban, akik itt marad­tunk, itt élünk és itt is akarunk maradni, a szülőföldünkhöz való ragaszkodásunkkal együtt tudatosan vállaltuk a megváltozott alkotmányjogi helyzetet, annak minden ránk vonatkozó következményeivel együtt. Egyszerű és természetes, mindennap megfigyelhető tény, hogy azok, akik a kor­mányhatalmat fölöttünk gyakorolják, en­nek a ténybeli adottságnak egyik konzek­venciáját teljes egészében le is vonják irá­nyunkban, így a közterhek viselése tekinte­tében semmiféle párt részéről nem hallot­tuk és nem is hallhattuk sohasem, hogy a nemzeti kisebbségeket ne terhelnék leg­alább is ugyanazok a kötelezettségek, mint a román nemzetiségű állampolgárokat. A logika törvényei azonban csodálatos módon csődöt mondanak a politikusoknál akkor, amidőn arról van szó, hogy ennek az alkot­mányjogi helyzetnek a másik oldalát is­­ ugyanolyan precízen érvényesítsék a nem­esi­ kisebbségekkel szemben. Ezért mond­hatta teljes joggal Gyárfás Elemér parla­menti felszólalásában, hogy ehelyett nem­csak az alkotmány sáncaiból igyekeznek a különböző politikai irányzatok kizárni a nemzetkisebbségeket és ezek között elsősor­ban a magyarokat, hanem olyan állandó gyanúsításoknak is vagyunk kitéve, ame­lyek emberi és nemzeti önérzetünket sértik és semmivel sincsenek indokolva. Vagy gondolja-e a kormány, a kormánynak bár­mely tagja, vagy bármilyen román politi­kus, hogy hasznára lehet az országnak, ha a polgárok egy tekintélyes hányadától min­den ok nélkül megtagadják az érdekközös­ségi szempont érvényesülésének még a le­hetőségét is? Hogy a kormány mit gondol, nem tud­juk? Mert Jorga határozott felszólítása ellenére is egyik tagja kijelentette a parla­mentben, hogy az időt nem tartja alkal­masnak a Gyárfás nyilatkozatára való vá­laszadásra. , I» ffc f.V.W l.LJ'A é. V.V.'.-IA hU.V piljdCt »V. .v.vév.V W « t­.vv.v.«'*,•./ ai •• l1,4**r*D w . i C’t tYk .4 * '4 * v «.'a ’.‘t. V » 7 3 V `* - ,* ‘ ‘ • * • †. / * -.-uL v.? “ ‘ -V- * kvt v v. .. i A­l' ' . * ■ A .’«'a-'.'. - .’.'V A A »Vr > k* t Magyarország genfi fődelegátusa lemondott ezen megbízatásáról Sekkarát nem akarja gömbös helyzetét súlyosbítani A magyar politikai élet szenzációs levele Budapestről jelentik, hogy Eck­hardt Tibor, a magyar független kis­gazda­párt vezetője, levelet intézett Gömbös Gyula miniszterelnökhöz. A levélben Eckhardt leszögezi, hogy a múlt esztendőben Gömbös Gyulával is­mételten tárgyalásokat folytatott a vá­lasztójogi reform szükségességéről és véleményeik megegyeztek abban, hogy az új választójognak minden körülmények között a titkossá­­­gon kell alapulnia, mert csak így szüntethetők meg azok a belpolitikai súrlódások az egyes pártok között, amelyek a je­lenlegi rendszer mellett lehet­ségesek. Tekintettel azonban arra, hogy Gömbös miniszterelnökkel szemben az egységes pártban bizonyos kifogások mutatkoz­tak az Eckhardt Tiborral létesített meg­állapodások miatt, Eckhardt nem akar­ja az egységes párt munkáját és abban Gömbös helyzetét megnehezíteni és éppen erre való tekintettel a választó­­jogi reform ügyében a közte és a minisz­terelnök között létrejött megállapodást felmondja. Levelének második részében Eck­hardt Tibor bejelenti azt is, hogy ezek után nem áll módjában Magyarországot többé a Nép­­szövetség előtt képviselni. Ez vonatkozik az általa képviselt azon ügyekre is, amelyek eddig még nem nyertek teljes befe­jezést. Hangsúlyozza továbbá, törekvése min­denképpen arra irányul, hogy lehetet­lenné tegye azoknak a támadásoknak a folytatását, amelyek Gömbös Gyula mi­niszterelnök politikáját az ő — Eck­hardt Tibor — személyén keresztül érik. A budapesti sajtó nagy cikkekben foglalkozik Eckhardt levelével és külö­nösen kiemeli annak feltétlenül baráti hangját. A lapok ama meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy Eckhardt levele erősen hozzá­járul a magyarországi belpoli­tikai helyzet tisztázásához. A városi ifiorvos vélem­énye szerint Spanyolnáthába­n fekvő beteg de- úgyszólván- minden­ második­ meghalt, a gyerekek pedig­ a szünet után lesznek betegek A városi főorvosi hivatal napok előtt szigorú utasítást adott az összes kerületi és iskolai orvosoknak, hogy minden egyes spanyolnátha megbetegedést azon­nal jelentsenek be. A bejelentést a meg­állapítás után nyomban telefonon kell eszközölni, utána pedig írásban. Érdek­lődtünk tegnap a városi főorvosi hiva­talban, hogy jelenleg hány a spanyol­náthában fekvő betegek száma? — Egyetlenegy sem. — volt a kurta válasz. Meghűlés igen sok van a város­ban. Úgyszólván minden második­­ ember meg van hűlve. Ez azon­ban — magyarázza Muntean Leonte dr. főorvos — még nem spanyolnátha, nem influenza. Annál kevésbbé lehet tehát jár­ványról beszélni. A városi főorvos azután kimutatást szedett elő, amely feltünteti, hogy hét­főn, amely napon az iskolák bezárását határozták el, a helybeli középiskolákból hány tanuló hiányzott. A számok a kö­vetkezők: Diaconovici Loga líceum 130, román-német líceum 141, Carmen Sylva leánylíceum 160, zsidó líceum 102, pia­rista líceum 129, tanítóképző 26, női ke­reskedelmi iskola 38, Notre Dame isko­lák 100, katolikus polgári iskola 38, a háztartási iskola 49, állami polgári iskola 98 és felső kereskedelmi iskola 7 tanuló. Az iskolák számához viszonyít­va a mulasztás huszonöt száza­lékos volt. Az elemi iskolákban a mulasztási arány­­szám valamivel nagyobb, de ott sem ha­ladja meg a harminc százalékot. Más esztendőben is sok az iskolákban a hiányzók száma havazás idején. Ez idén a hó magasabb és a város legkülsőbb ré­szeiben még ma sincsen rendes út. A városi főorvos azonban mutatott még egy másik statisztikát is, amely az egyes internátusok betegállományáról készült. Eszerint a Notre Dame első ke­rületi internátusában hétfőn volt kilenc beteg, ma kettő van, ugyanakkor a Notre Dame negyedik kerületi internátusában huszonkét beteg volt és ma négy van. Mind a hat beteg lázmentes. A Carmen Sylva internátusában huszonkét, a ro­mán nőegyesület által fentartott inter­nátusban pedig tizenkilenc beteg feküdt hétfőn, ma ezekben az internátusokban egyetlen beteg sincsen. Muntean Leonte dr. fő­orvos annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy az iskolai szünet után tartani lehet attól, hogy akkorára eset­leg valóban lesznek komolyabb megbetegedések. A szünet alatt ugyanis rengeteg tanuló idejé­nek legnagyobb részét a sza­badban tölti, hógolyózik, ródli­­zik és alapos meghűlést szerez. Az iskoláknak újból való megnyitása után az iskolai orvosok már az első dél­előtt az összes növendékeket alaposan megvizsgálják annak a megállapítása céljából, nincsenek-e közöttük betegek.

Next