Déli Hírlap, 1935. május (11. évfolyam, 96-119. szám)
1935-05-02 / 96. szám
TIMISOARA, XI. ÉVFOLYAM 96. SZÁMÁRA 3 LEI CSÜTÖRTÖK, 1535 MÁJUS 2 FELELŐS SZERKESZTŐ DE VUCHETICH ENDRE MAG B GI SZERKESZTŐICG ÉI KIADO:VCTEL PWTA I. BRATMRO 4. - TELEFON 2 53 Május elsején régi májusok emléke elevenedik fel lelkünkben, amikor ez a nap még a munka ünnepe volt. Amikor még tüntetés volt erről a napról tudomást venni. Amikor még forradalmi gondolat volt a munkát életszentségnek tekinteni. Amikor a munka még megaláztatást, a munkássors rabszolgaságot jelentett. Amikor a kapitalista társadalomnak a liberalizmus mázával bevont álszemérme szemforgató kétszínűséggel hirdette a munkásnak az élethez való jogát, csak éppen eltérő felfogást vallott erről a jogról. Hirdette, hogy a munkást fel kell szabadítani, csak éppen voltak még bizonyos akadályai a felszabadítás megvalósításának. Még politikai jogokat is ígért, csak éppen soha nem találta elérkezettnek a megfelelő időpontot a munkástömegeknek az alkotmány sáncai közé való bevonulására. És a munkásnak a maga erejével, szomszédja és sorstársa, ezer és ezer meg millió sorstársa összetett erejével lépésről-lépésre kellett elfoglalni azokat a területeket, amelyek jog és a természet rendje szerint megillették az embergépet. Oh, milyen szépek voltak azok a tavaszi örömök zajától zengő májusok! Amikor a piros zászlók alatt kivonuló szervezett — milyen nagy szó, milyen forradalmi cselekedet volt ez is még akkor — munkások élén egy-egy vezetőjük legalább is Robespierrenek vagy Dantonnak képzelte magát. Pedig lelke mélyén senki nálánál jobban nem szerette a békét és nyugalmat, a piros zászló nem a vér, hanem az öröm színe volt. Kifejezett öröm afölött, hogy ő neki megvan a maga külön ünnepe, amelynek munkaszünetét nem az egyháztól örökölte és nem az államtól kapta ajándékba, hanem ő maga, a maga akaratából szentelte ünneppé, a munkás és a munka ünnepévé. Erősítette öntudatát és emelte önbizalmát. És lobogott a piros zászló, melynek színe a nemzetközi munkásszolidaritásnak, a tavaszi újabb és újabb lendületeknek, a diadalmas élet himnuszát zengő örömöknek lett szimbóluma. Láttára senki nem gondolt arra, hogy piros szinű a harctereknek vértől iszamos földje is és piros a forradalmak vérpadjának szine is és piros vérnyom vezett cári tróntól Lenin mauzóleumáig és Stalin ,koletártrónjáig. Piros volt a régi május elsejék szine és piros lett a későbbi májusok szine is. Csak annyi volt a kis különbség közöttük, hogy az egyik az élet diadalát, a szabadság szeretetét és a munka örömét hirdette, a másik peddig a szervezett tömeghalált, a rombolás p öncélúságát és a szabadságnak véres diktatúrákba való fojtását jelentette akkor is, ha történetesen proletárdiktatúra volt a neve. És eltűntek a menetekből a táblák, melyek kenyeret és jogot követeltek a népnek. Akkor megvolt a kenyere, amelyhez a jogot akarta. Azóta megszaporodtak jogai az embergépnek, de a kenyeret elvette a gépember. Zakatoló gépek dübörgő lármájában elveszett az ember hangja, millió és millió kar és lábizma meddőn lendül a semmibe. Az emberi agytekervények kicsiny sejtjei gépcsodákat teremtettek ; vakmerő elbizakodottságában fellázadt az ember önmaga ellen is, hogy saját magán próbálja ki erejét. És mindenegyes újabb gépcsodára ezren és százezren kapcsolódtak ki a teremtő emberi munkából és sorozódtak a munkanélküliek óriási hadseregébe a kényszerű tétlenség katonáiul. Diadalt ült az embergép fölött a gépember. A francia-orosz katonai szerződés végleges megszövegezése A nemzetközi politikai helyzet az elmúlt három nap alatt annyiban változott, hogy Franciaország és Szovjetoroszország között a tárgyalások a két állam közti katonai szerződésre vonatkozólag ismét előbbre jutottak. Laval francia külügyminiszter ismételten tárgyalt Potemkin párisi francia nagykövettel és a tárgyalások során sikerült bizonyos nézeteltéréseket a két ország között elsimítani. A francia kormány tegnap államtanácsot tartott, amelyen Az Excelsior szerint az új franciaorosz szerződés már nem áll ellentétben sem a Népszövetség szellemével, sem pedig a locarnói paktummal. Hangsúlyozzák azt is, hogy a szerződés nem irányul egy másik állam ellen. A kölcsönös segélynyújtás nem lép automatikusan életbe, hanem csak esetenként való megállapodás alapján. A francia-orosz szerződés mellett a világ közvéleményét, de elsősorban Angliát Németország erős haditengerészeti fegyverkezése foglalkoztatja. Laval beszámolt az eddigi tárgyalásokról és a szerződés új szövegéről. Bejelentette azt is, hogy a tárgyalások rövidesen befejeződnek. A francia-orosz szerződés párisi parafálása után Moszkvában következik be az aláírás. Laval május kilencedikén utazik Moszkvába, útközben azonban leszáll Varsóban is, hogy a lengyel kormánnyal tárgyaljon.Angliának már hetek előtt tudomása volt a német tengeri fegyverkezésről, azonban ezzel a kérdéssel mindaddig nem akart foglalkozni, amíg az angol és német tengerészeti szakértők nem tartják meg tervezett tanácskozásukat. Eredetileg május elejére várták a német szakértőket, de azok érkezését május közepére halasztották el. A Daily Telegraph úgy tudja, hogy Hitler birodalmi vezér május 15-én nagy külügyi expozét tart és akkor részletesen szóbahozza a német haditengerészet ügyét is. szerződés megkötését. A Népszövetség áprilisi rendkívüli tanácsülése után Németország tiltakozó jegyzéket küldött a hatalmaknak, amelyben kijelentette, hogy nem ismeri el maga felett a Népszövetség bíráskodási jogát. Közölte Németország azt is, hogy a külön jegyzékben szól majd hozzá a Népszövetség által tárgyalt kérdésekhez. Tegnap késő este érkezett párisi jelentés arról számol be, hogy a Franciaország és Szovjetoroszország között folyó tárgyalások újabb nehézségekbe ütköztek. A francia államtanács üléséről kiadott jelentés hallgat arról, hogy a kormány milyen fogadtatásban részesítette a Laval és Potemkin között létrejött megállapodásokat. Beavatott helyen úgy tudják, hogy a kormány utasítást adott Lávainak, hogy milyen további irányelvek szerint folytassa a tárgyalásokat. A végleges megszövegezés körül azért támadtak nehézségek, mert a francia és a szovjet szakértők által kidolgozott szövegek nem fedik teljesen egymást. Megindultak az előzetes megbeszélések a dunai konferencia előkészítésére is. Ezek a megbeszélések folytatódni fognak május negyedikén Velencében, amikor Kánya Kálmán magyar és Berger Waldenegg osztrák külügyminiszterek találkoznak Suvich olasz külügyi államtitkárral. A római konferenciára, amelyen Középeurópa problémáinak végleges rendezéséről kívánnak tárgyalni, meghívják a kisántánot is. Genfi jelentés szerint a Népszövetség ülésszakát május ötödikére hívják össze. Ezen az ülésszakon többek között az albániai görög kisebbség panaszait, továbbá az olasz-abesszíniai konfliktus ügyét, valamint a magyar kormánynak a marseillei ügyben tett utolsó jelentését tárgyalják. Az új paktum nem irányul másik állam ellen Németország tizenkét új búvárhajót épít A berlini angol katonai attasénak most tudomására adták, hogy Németország 12 tengeralattjáró hajónak az építését határozta el. Ezek mindegyike kétszázötven tonnás lesz. Ez a bejelentés Angliában nagy meglepetést kelt, mert arról a legutóbbi berlini angol-német tanácskozások alkalmával szó sem volt. Hangsúlyozzák, hogy a versaillesi szerződés Németországnak kifejezetten megtiltja tengeralattjáró hajók építését. Németország a tizenkét tengeralattjárót a hamburgi és kieli hadikikötőkben építteti Ezek a tengeralattjárók olyan berendezéssel lesznek felszerelve, amely forradalmi újításokat tartalmaz. Németország ezenkívül egy harmincötezer tonnás vezérhajót is követel magának, továbbá négy hadihajót ugyanilyen tornatartalommal, huszonnégy cirkálót, hatvannégy torpedórombolót és húsz hadihajót parti védelemre. Az angol alsóház, a német tengerészeti fegyverkezés ügyében kérdést intézett Simon külügyminiszterhez, aki kijelentette, hogy Németország már előzetesen hivatalosan közölte az angol kormánnyal a tizenkét tengeralattjáró hajó építését, azonban az angol kormány csak a szakértői értekezlet után foglalkozik ezzel a kérdéssel. Franciaországban izgatottan tárgyalják a német tengerészeti fegyverkezés ügyét és ez a körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy siettetik a francia-orosz aki nem kér enni, nem követel jogokat, parancsszóra elvégez minden munkát, száz és száz kilométerekre egy gombnyomásra irányítja a kapitánynélküli hajók járását, repülőgépeket lendít a magasba és kényszerít leszállásra, számol és nem téved, ír és nem csinál hibákat, szánt, vet és arat, nem válogat a munkában, erősebb ezer életnél, csak a lelke nincs. És nincsen áldás azon a munkán, melyet lélektelenül végeznek. Mert mindent tudott adni az emberi tudás a gépembernek, csak lelket nem. Ez hiányzik a mai munkából és ezért üli meg átok, amely milliókat tesz munkanélküliekké. És ebben különböznek a régi májusok a mai májusoktól. A naptár ma is pirossal jelzi május első napját, de ez nem jelképezte már a munka ünnepének örömét, hanem visszatükrözése annak a szégyenpárnak, amely azoknak az argát süti, akik az emberi tudás gőgjének elvakultságában a lelkes embergép helyébe megteremtették a lélektelen gépembert. Emberek, tétlenségre kárhoztatott embergépek vonulnak fel május elsején és lelkükben bizonyára felelevenedik régi májusok emléke, amikor ez a nap még a munka ünnepe volt. Mielőtt az ember kontár kézzel beleavatkozott volna a Teremtés isteni művébe és az ember helyére állította a Jékknélküli gépembert...