Déli Hírlap, 1935. november (11. évfolyam, 244-268. szám)

1935-11-01 / 244. szám

TIMIŞOARA, XI. ÉVf. 244. SZÁM­ÁRA 3 LEI 1935 NOVEMBER 1 felelős szerkesztő 0— VUCHETICH ENPES BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL PIAŢA I. C. BRăsTIANU 4. - TELEFON 2-5* Az emberiségért működik, aki a gyermekekért munkálkodik. Sajnos, mégsem mindenütt fordítanak elég gondot a munkára. Jószerencse, ha akadnak buzgó lelkek, akik önfeláldósító­val, szívük vérzésével fáradoznak, mert különben ki sem törődnek a gyerm­e­kkel. Sajnálatos tény azonban, hogy az állam hathatós anya­gi támogatása nélkül, csak kéregetés által összeszedett gyér anyagiakkal tökéletes munkát végezniük lehetetlen. Minden ál­lamnak létérdeke, hogy a gyermekeket, jö­vendő polgárait támogassa és ezáltal önma­gát alátámassza. Szilárd állam csakis az le­het, amelynek jövő nemzedéke helyes szel­lemben nevelődik, mert „Minden ország tá­masza és talpköve a tiszta erkölcs”. Az álla­moknak a becsületes közszellem megterem­tése céljából létérdeke a nevelésügy irányí­tása és anyagi támogatása. Abban rejlett a társadalmat fertőző de­struktív szervezeteknek az ereje, hogy ki­tűnő szervezettséggel és óriási anyagi áldo­­zattal párosult céltudatossággal készítették elő évszázadokon keresztül romboló törek­véseik számára a győzelmet. Ki is vívták, De bakófélben vannak. Ma már ellenük höm­pölyög a világ folyásának árja. A becsületes társadalomnak, a gyermekek tiszta erköl­csi szellemben való nevelése a létfeltétele. A nevelésügyhöz tartozik a felnőttek életszel­lemének a helyes irányban való befolyáso­lása. A nőkre hárul a legfontosabb feladat az államok életében. De azoknak a nőknek, akik a gyermekek nevelésén keresztül társa­­dalomépítő feladatra vállalkoznak, először önmagukban kell kiépíteniök — tudatos lelki nevelés által — az ehhez szükséges hivatást. Vallásos nevelés nélkül nincsen erkölcs, nem létezik becsületes társadalom és szilárd állam. Az államnak éppen ezért elsőrendű érdeke volna úgy anyagi, mint erkölcsi téren hat­hatós alátámasztást nyújtani ott, ahol a gyermeknevelés egyik, vagy másik ténye­zője hiányzik. Ezeket a tényezőket felis­merni és kellő áldozatkészséggel pótolni el­engedhetetlen kötelesség, mert tőlük függ a gyermek sorsa. Anyagi támogatást nyújtani a sokgyer­mekes szegény szülőknek és a szeretet jóté­kony adományain kívül állandó havi össze­gekkel támogatni a szociális gyermekvéde­lem munkáját. Erkölcsi téren pedig ugyan­csak az állam erős védőkarát kellene érez­­niök azoknak, akik önzetlen emberszeretet­ből összegyűjtik külvárosok elhanyagolt testű és lelkű gyermekhadát, hogy az or­szágnak építő erőket formáljanak belőlük. A munkától irtózó családapát munkára kell szorítaniuk a hatóságoknak. A trágárságot, káromkodást, iszákosságot és a gyermeknek nevelés alól való kivonását és rosszra taní­tását a hatóságok jogkörébe kellene utalni. .Mindenekelőtt anyagi támogatást sürget az idő az államoktól a gyermeknevelés becsüle­tes megalapozására. Támogatást első­sor­ban a vallásos alapon álló szociális gyer­mekmozgalom részére, hogy azoknak az ön­zetlen szívű nőknek és férfiaknak, akik tel­jes odaadással szolgálják a jövő társadalom megalapozását, ne keljen idegbeli erejüket és idejüket pénzadományért való kilincse­léssel elfecsérelni. Milyen felbecsülhetetlen szolgálatot végezhetnének így az országnak. Ebben gyökerezne az állam konstruktív szo­­cializmusa, ami legfontosabb feltétele. (Lexel Rónay Mihály báró.) A béke megmentése Laval és Hoare legifjabb tárgyalásaitól keze elé. Bizonyosra veszik, hogy Mussolinit nem fogja kielégíteni az a területi szabályozás, ame­lyet ajánlanak. Ezzel szemben több európai állam van, amely a leghatározottabb formában ellenzi, hogy Olaszország egyál­talában kapjon új területeket Afrikában. Politikai körökben úgy tudják, hogy Litvinov a szovjetunió és Titu­le­s­c­u román külügyminiszter a kis­­ántáni és a balkáni szövetség nevében fog tiltakozni az ellen, hogy Olaszország­nak az abesszin államból területeket jut­tassanak. Olaszország különben — mint ismeretes — már régebben visszautasí­totta a Népszövetség ötös bizottságának javaslatait, amelyek pedig majdnem ugyanazok voltak a mostani javaslattal. Addis Abebában sem bíznak az euró­pai államok békeközvetítésének eredmé­nyében. Hivatalos helyről hangoztatják, hogy a császár területi engedménye­ket nem hajlandó adni, de nem is adhat. Ha a császár valamely északi városnak az átengedésére kész is volna, ez maga után vonná a törzsfőnököknek a császár ellen való fellázadását. Hosszú hónapo­kig tartó és veszteségteljes háború után esetleg még lehetne róla szó, hogy a régus bizonyos területi engedményeket tegyen, azonban a jelenlegi körülmé­nyek között ilyesmire még gondolni sem lehet. Genfben ma kezdik meg az olaszok ellen alkalmazandó rendszabályok ügyé­ben az értekezletet. A genfi tanácskozá­sok nagy horderejűek lesznek. Párisi vé­lemény szerint könnyen megtörténhetik, hogy a legközelebbi huszonnégy órá­ban világtörténelmi jelentőségű döntéseket hoznak Genfben. Laval és Hoare angol külügy­miniszter még az utolsó órák­ban is kísérleteket tesznek a béke megmentése érdekében. A megtorló intézkedések ügyében a Népszövetség főtitkárságához egyre­­másra érkeznek a válaszok. Negyven kormány a fegyver- és lőszertilalomhoz, harminchat a gazdasági és pénzügyi rendszabályokhoz, tizennyolc pedig a kölcsönös támogatáshoz jelentette be csatlakozását. Jugoszlávia és Kína beje-P­i­u­s pápa a Limában összeült eucha­risztikus kongresszus megnyitása alkal­mából rádióbeszédet tartott. Ebben a be­szédében a Szentatya a békéért mondott imát. Békét kért úgy Afrika, mint pedig Európa számára. A világ hatalmasai ál­landó tárgyalásokban vannak. Tagadha­tatlan, hogy a diplomácia sokat fárado­zik a béke létrehozásán. Bárha fárado­zásuknak meg is lenne a kívánt eredmé­nye. A világ érdeklődésének középpont­jában most azok a tárgyalások állanak, amelyek újabban Anglia és Franciaor­szág között folynak. Ezek a tárgyalások egyrészt az Olaszországgal szemben tanúsí­tandó további magatartásra, másrészt a keletafrikai fegyve­res konfliktus megszüntetésére vonatkoznak. Párisi lapok szerint a tárgyaló felek már meg is állapodtak azokra a javaslatokra vonatkozólag, amelyeket Olaszország elé kivánnak terjeszteni, függ Abesszínia a Népszövetség ellenőrzése alatt Beavatott helyről szerzett információk szerint a javaslat a jelenlegi Abesszínia tartományait abból a szempontból veszi figyelembe, hogy azok lakossága az am­­hara törzshöz tartozik-e, vagy pedig más származású. Ezen elv alapján a béke­javaslat a következő: 1. Egész Abesszíniát a Népszö­vetség ellenőrzése alá helyezik és a Népszövetség olasz szakértőt küld Abesszíniába, aki a császár állandó tanácsadója lesz. A jelenlegi abesz­­színiai határterületek, elsősorban az Addis Abebától északra fekvő tar­tományok vagy kormányzót kap­nak, vagy pedig mint tanácsadót a Népszövetség által küldött közigaz­gatási szakértőt. 2. Az abesszin hadsereget újjá­szervezik. Megvalósítják az idegen légió rendszerét, miáltal az olaszok abba a helyzetbe jutnak, hogy olasz légiót alakíthassanak és így Abesz­­sziniában mindig olasz katonákkal rendelkezzenek. 8. A területi rendezést olyan ér­telemben hajtják végre, hogy Ha­­rar abesszin birtok marad, Ogaden tartományt ellenben Olaszország kapja meg. Tigre és Danakil tarto­mányokban határkiigazítást hajta­nak végre olyképpen, hogy az ola­szok ottani új birtokait biztosítsák. 4. Abesszíniának kijárást biztosí­tanak a tenger felé. Lemondanak arról, hogy Abesszíniának akár an­gol, akár olasz gyarmaton szabad kikötőt adjanak, hanem ehelyett a tengerhez vezető korridort biztosí­tanak számára. Arra vonatkozólag még nincsen döntés, hogy ez a fo­lyosó francia, olasz, vagy angol Szomálián haladjon-e keresztül. Mussolinit a területi szabályozás nem elégíti ki A Daily Herald értesülése szerint Axum városa semmi kürölmények kö­zött nem jut Olaszországnak, hanem to­vább is Abesszínia birtoka marad. Axum az abesszinek szent városa és a békejavaslat tervezői nem akarják a vá­ros elvételével a lakosság vallási érzel­meit megsérteni. Az angol lapok értesülése szerint Franciaország és Anglia mindenképpen arra törekszik, hogy a két állam együtt­működését semmi ne zavarja. A francia kormány most jegyzéket intézett Angliá­hoz, amelyet arról biztosít, hogy ezt az együttműködést a Földközi-tengeren is óhajtja. Laval francia miniszterelnök és külügyminiszter írásbeli közlése alapján bizonyossággal számítanak arra, hogy az angol flotta a Földközi-ten­geren a francia flottabázisokat igénybe veszi és a francia flotta támogatására is számíthat. A francia jegyzék azonban tovább megy és azt javasolja, hogy a francia-angol együttműködés ne csupán a tengerre szorítkoz­zék, hanem a levegőre és a szá­razföldre is. Francia vélemény szerint az a kölcsönös segélynyújtás a jelenlegi európai hely­zetre való tekintettel igen időszerű. Az angol kormány különben Drumond római nagykövet útján már közölte Mussolini olasz miniszterelnökkel, hogy ez a francia-angol kölcsönös se­gélynyújtási megegyezés már teljesen befejezett tény. Genfben nem nagy bizakodással néz­nek az angol-francia békejavaslatok sí­

Next