Déli Hírlap, 1935. december (11. évfolyam, 269-291. szám)

1935-12-01 / 269. szám

[TIMIŞOARA, XL ÉV 269. SZÁM ARA 3 LEI VASÁRNAP, 1935 DECEMBER 1 FELELŐS SZERKESZTŐ­­* VUCHETICH ENDRE BÁNSÁGI MAGYAR NAPILAP SZERKESZTŐS CG­CS KIADÓHIVATAL PIÁT* I. C. BRiJTiJINU 4. - TELEFON 2­52 Az ipari törvény E­gyesítését illetőleg még az elmúlt év megjelent egy tervezet, amelyet a kiá­sok országos szervezetük közreműkö­désével szerkesztettek meg. Ebben a munká­ban városunk ipari intézményeinek vezető­sége jelentékeny szerepet játszott és az emlí­tett tervezetet az iparügyi minisztérium is teljes egészében magáévá tette. A tervezet két legfundamentálisabb elve a következő volt. Először, hogy az ország kisiparos intéz­ményei csakis az iparügyi minisztérium fen­­hatósága alatt állhatnak, másodszor pedig, hogy teljesen független kézműipari kamarák létesítendők, amely kamarák létesítését az alkotmány törvény szakaszai kifejezetten lehetővé teszik. A timisoarai intézmények részéről indult ki továbbá az a teljesen meg­indokolt eszme is, hogy az eddigi rendszer helyett, amely szerint egy iparügyi és ke­reskedelemügyi államtitkár irányította az ipar és a kereskedelem érdekeit, más rend­szer valósíttassék meg. A tervezet arra való jelentettel, hogy az országnak körülbelül­ 480.000 önálló adófizető kisiparosa van, úgy kívánta, hogy a nagyiparnak, valamint a kisiparnak legyen meg az önálló államtit­kárja annál is inkább, mert egyrészt a kis­iparosság ugyanolyan összeggel járul az államháztartás fentartási költségeihez, mint a nagyipar, másrészt pedig a nemzeti alapon álló kisipar, számarányánál fogva mint a földművesek utáni legnépesebb társadalmi osztály, teljes joggal követelheti, hogy a nemzetközi tőkével rendelkező nagyiparral szemben önálló szervezete legyen az ipar­ügyi minisztériumban. Ez a szervezet azután hivatott volna arra is, hogy a nemzetközi nagytőke túlkapásaival szemben a nemzeti alapon álló kisipart állami érdekből és köz­érdekből megvédje. Ezen elgondolások alap­ján egyenesen felháborító a munkaügyi mi­nisztérium azon hatalmi ténye, amellyel törvényjavaslatot szerkesztett meg és ez egyrészt a kisiparosság képesítését illetőleg olyan feltételeket tartalmaz, amelyek csak arra alkalmasak, hogy az ország jelenlegi fejlett kisiparát visszaszorítsák. Másrészt azt célozza a javaslat, hogy az összes kis­ipari intézmények a törvény szentesítésével hivatalból megszűnteknek tekintendők és a kisiparosság kötelező formában a munka­kamarák intézményébe szoroztassék. Ezen utóbbi szándék az ipari osztály teljes prole­­tarizálódását eredményezné, a­mi állami éle­tünkre abszolút veszedelmet jelent, mert ma különösen a városokban a kisiparos elem jelenlegi adottságában a függetlenség tuda­tától áthatva feltétlenül konzervatív és legá­lis elemet alkot és mint ilyen, a mezőgazda­ság után a leghatalmasabb és legbiztosabb támasza az állami életnek. A munkaügyi minisztérium legelső rendel­tetése az alkalmazottak érdekeinek képvise­lete. Érthető tehát, ha az önálló kisiparosság a munkaügyi minisztérium hatáskörébe ke­rülne, hogy az érdekellentétek tömkelege egy olyan minisztérium hatáskörét érintené, amely csakis az önálló iparosság rovására irányítaná a súrlódások elintézését. De még klasszikusabb anomáliát igazolna,a kisipa­­rosságnak a munkakamarákba való kény­szerű beolvasztása azért, mert olyan több­séggel szemben volna kénytelen jogos érde­keiért teljesen hasztalanul küzdeni, amely küzdelem rövid időn belül a mindenkori nem­zetközi nagytőke inspirációitól áthatott al­kalmazottakkal és munkásokkal .... egyrészt a nagytőke­határt nem ismerő ver­senyképes­sége, másrészt pedig a munkabé- Angol-olasz konfliktus esetén a Népszövetség és Franciaország is a megtámadott Anglia mellé áll­ zérkarral együtt kidolgozza az összes frontok számára az új támadási tervet. Asmara­ jelentés szerint Badoglio marsall, az új olasz főparancsnok Mas­­saua kikötőjébe érkezett, ahonnan to­vább utazik az olasz főhadiszállásba. Előbb azonban találkozott De Bono tá­bornokkal, aki már hazautazóban van. Badoglio feladata elsősorban abban áll, hogy a hadművelete­ket meggyorsítsa. Az olaszok jelentik Asmarából, hogy Temdien tartományban a három hét előtt megindult tisztogatást befejezték. Az olasz légi rajok csütörtökön hajtot­ták végre a keletafrikai háború legvak­merőbb feladatát. Több órán keresztül bombázták Dagaburt és az ottani abesz­­izin fedezékeket. Körülbelül harminc tonna bon­­­baanyagot dobtak le. Az északi harctéren új olasz offenzíva áll küsszöbön. Addis Abebában politikai házasság ké­szül, amelynek feladata les­z, hogy Abesz­­szinia helyzetét megerősítse. H­a­p­­­e Marian tábornok, Nekente tartomány kormányzója, megkérte Halié Szelasszié leányának, Tszahai hercegnőnek kezét. A császár pártolja ezt a házassági ter­vet, mivel így biztosítja magának Ne­kente tartomány hűségét. Nekente egyik leggazdagabb tartománya Abesszíniá­nak. Éjfélkor jelentik. Genfi távirat szerint a tizennyolcas egyeztető bi­zottság ülését december 12-re hív­ták össze. Genfben biztosra veszik, hogy a hatalmak már megegyeztek az olajkiviteli tilalom lemon­dá­s ügyében. Olaszország fenyegetései a hatalmakat nem fogják visszatar­tani. A hatalmak nem engedik ma­gukat befolyásolni, bár egyes genfi vélemények szerint Franciaorszá­g titokban majd nehézségeket igyek­szik gördíteni a petróleumtilalom gyakorlati megvalósulása elé. Franciaország ugyanis nem szeret­né, ha Olaszország és a hatalmak között a helyzet még jobban lé­te­­ződne. Rövidesen elválik, sikerül-e Angliá­nak keresztülvinni az Olaszország elleni büntető rendszabályok megszigorítását, első­sorban pedig a petróleumszállítás betiltását. Ettől függ jelenleg az euró­pai béke sorsa. A francia sajtó beszámol azokról a tárgyalásokról, amelyeket Lávai mi­niszterelnök és külügyminiszter folyta­tott Cerutti olasz nagykövettel. Utóbbi közölte Lavallal, hogy­­ . Olaszország a petróleumszállí­­tás betiltását háborús oknak tekinti. Laval erre figyelmez­tette az olasz kormányt, hogy ettől az álláspontjától térjen el és őrizkedjék attól, hogy An­gliával konfliktusba kevered­jék, mert ebben az esetben az egész Népszövetséget és Fran­ciaországot is a megtámadott Anglia oldalán fogja találni. Mussolini ma ismét tiltakozik a szigorítás ellen Az olasz kormány ma minisztertaná­csot tart, amelyen Mussolini részletesen beszámol a nemzetközi helyzetről és Olaszországnak az aktuális politikai kérdésekkel szemben való állásfoglalá­sáról. Az United Press értesülése sze­rint az olasz minisztertanács élesen til­takozik majd az ellen, hogy a Népszö­vetség a büntető szankciókat kiterjesz­­sze és a petróleum, szén, vas és acél szállítását is kimondja. Mussolini ezeket a rendszabályokat nemcsak barátság­talan, hanem kimondottan Olaszország elleni háborús akciónak fogja tekinteni. Olaszország elhatározott szán­déka, hogy kilép a Népszövet­ségből, hogyha a petroleum szállítását betiltják. Az angol sajtó úgy tudja, Mussolini Franciaországnak is megüzente, hogy Olaszország kilép a Népszövetségből és megszünteti a diplomáciai összekötte­tést mindazokkal az államokkal, ame­lyek a petróleumszállítási tilalom ki­mondásához csatlakoznak. Tíz napon belül eldől az európai háború kérdése Jól informált genfi körök szerint a Népszövetség szankciós bizottsága nem­csak a petróleum, hanem az Olaszországba szóló szén­szállítás tilalmát is kimondja. E tekintetben támaszkodik a Népszövet­ség Amerika ígéretére, amely kijelen­tette, hogy nem fogja megengedni a maga részéről sem a petróleumnak Olaszországba való szállítását. Lengyel­­ország és Németország viszont arra vo­natkozólag tettek ígéretet, hogy Olasz­országba nem fognak nagyobb meny­­nyiségű kőszenet szállítani, mint az je­lenleg történik. Tegnap Londonban a kincstári hiva­talban H­o­a­r­e külügyminiszter, Eden népszövetségi miniszter és R­un­d­o­l­­m­a­n kereskedelmi miniszter, valamint a szakértők közbejöttével tanácskoztak a rendszabályok megszigorításáról. A tanácskozásról nem adtak ki hivatalos jelentést. Biztosra veszik, hogy tíz napon belül eldől, vájjon Európában lesz-e háború vagy sem. Nem hiszik, hogy Mussolini erő­szak­kal akarna vállalkozni arra, hogy a petróleum zárlatot át­törje. Anglia részéről kijelentették azt is, nem fogják tűrni, hogy Olaszország a Tana­­tó ellen támadást intézzen, mert ezt An­glia megtámadásának fogja tekinteni. Párisi jelentés szerint a francia-angol, másrészt a francia-olasz megbeszélések alapján arra lehet következtetni, hogy a rendszabályok megszigorítá­sának súlyos következményei lesznek. Mussolini hír szerint azzal a tervvel fog­lalkozik, hogy nagyobb haderőt küld Lí­biába. Az angol-olasz ellentét kiéleződéséhez hozzájárul az is,hogy Livornóból kiutasí­tották Claud Hendersont, a londoni Lloyd Biztosító Társaság képviselőjét. A kiutasítás okait nem hozták nyilvános­ságra. Addis abebai jelentés szerint a császár tegnap automobilon a Dessieben levő főhadiszállásra utazott. Azt hiszik, hogy a ve­ rek aránytalansága folytán a teljes pusztu­lás veszélyét jelentené. Nem szenved kétsé­get, hogy a kisiparosságnál alkalmazott tanoncok és segédek általánosságban ötven százalékkal kedvezőbb gazdasági feltételek mellett dolgoznak. Hogy ez a tény állambiz­tonság szempontjából döntő szerepet játszik, az kétségtelen. A kisiparosságnál dolgozó képesített munkások sohasem hajlottak olyan szélső­ségekre, mint amilyeneket a gyáripar képesített, de a nagytőke hatalmá­val proletarizálódott alkalmazottakrál a múltban lépten-nyom­on tapasztaltunk. Ha tehát nemzeti érdekek érvényesülnek, úgy a munkaügyi minisztérium államtitkára ál­tal készített javaslatot államérdekből kell elvetni és el kell fogadni a kisiparosok orszá­gos szervezete által elvben elfogadott és az iparügyi minisztérium által jóváhagyott azon tervezetet, amely a kisiparosok gazda­sági érvényesülésének lehetőségét az önigaz­gatási és teljes pénzügyi autonómia biztosí­tásával a kézműipari kamarák keretein be­­­lül megvalósítja.

Next