Déli Hirlap, 1936. február (12. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-01 / 25. szám

TIMISOARA, STL .VF, 25. SZÁM ABA 3 K­. SZOMBAT, 1936 FEBRUÁR 1 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL PETR I. C. BRISTIANU 4. - TELEFON 2-5* Tizen h­írnek vándorolt összesen ide-oda eddig Varsó és Prága között a csehszlovákiai Teschen tarto­mányban nemzetkisebbségi sorsban élő len­gyelek ügyében. Ezeknek a lengyeleknek állandó panaszaik voltak, hogy a prágai kor­mány nem ismeri el legelemibb nemzeti jo­gaikat sem, rendelkezései lépten-nyomon be­leütköznek a párisi egyezménybe és a hóna­pok óta tartó ostromállapottal lehetetlenné teszi minden alkotmányos megmozdulásu­kat. A nemezetkisebbségi sors bizonyára nem irigylésreméltó sehol sem, mert ha nem így volna, akkor nem lehetett volna a világ­háború egyik későbbi célkitűzése az anyaor­szággal szomszédos területeken élő népi cso­portoknak a nemzetük többségéből alakult államokba való bekebelezése és a háború befejezése után nem igyekeztek volna a bé­­keokmányokban és a párisi egyezményben a nemzeti kisebbségi sorsban élő népcsoportok természetes jogait körülbástyázni. Megtet­ték ezt és a nemzetkisebbségi jogok respek­tálását a nagyhatalmak ellenőrzése alá he­lyezték, mert tudva tudták, hogy a múlt igazságtalanságainak újabb igazságtalansá­gokkal való gyógyítása súlyos nemzetközi bonyodalmakat idézhet elő. A csehszlovák köztársaság megteremtésével különböző népcsoportok kerültek az új állam határai közé és megszületésével a nagyhatalmak mintegy iskolapéldáját teremtették meg a nemzetiségi államnak. Ezzel a kérdéssel fog­lalkozva, időszerű meghatározni, hogy mi a nemzeti és nemzetiségi államok közötti kü­lönbség. Különösen nálunk szükséges ezeket a fogalmakat tisztázni, mert pro és kontra évek óta vita folyik­ arról, vájjon Románia nemzeti állam-e vagy sem. Nemzeti állam a közjogi tudomány szerint az, amelynek la­kosságát egyetlen nemzet alkotja, vagy pe­dig a politikai nemzetet alkotó nemzetiségek egyike nagy számbeli túlsúlyánál fogva a vezérszerepet a maga számára igényi és igényelheti. Kedvezőbb azoknak az államok­nak helyzete, amelyek lakossága egyetlen nemzetiségből adódik és ezeket tiszta nem­zeti államoknak nevezzük. Ahol egyetlen nemzetiségnek megvan a számbeli túlsúlya, de más nemzetiségek is számbavehető töme­gekben élnek, szntén nemzeti államok, de ezeket vegyes lakosságú nemzeti államoknak nevezzük. Ezek közé a nemzeti államok közé tartozik Románia is. Nemzetiségi államok azok, amelyekben a politikai nemzetet alkotó nemzetiségek egyike sem rendelkezik a számbeli túlsúllyal, hanem vagy az erő­egyenlőség viszonyában állanak egymáshoz, vagy a vezető szerepet igénylő nemzet fölött számbeli túlsúlyban vannak. Ilyenek Jugo­szlávia és különösen Csehszlovákia. Ebben az országban a lótok, magyarok, németek, lengyelek, ruthének és egyéb nemzetiségek együttesen számbeli fölényben vannak a cse­hekkel szemben és így igen könnyen adód­nak nemzetiségi súrlódások. Ezek a súrlódá­sok meg is voltak: kezdettől fogva és Massa­­ryk kiváló elméjének, az ő nagy társadalom­tudományi tudásából fakadó higgadtságá­nak és megértésének köszönhető, hogy ezek a súrlódások veszélyesebb konfliktusokban nem robbantak ki. Csehszlovákiának nemze­tiségi állami jellegénél fogva minden más nemzetkisebbségekkel rendelkező államnál elsőbbrendű érdeke, hogy a nemzetiségek­nek ezen konglomerátumában a békét, a megnyugvást fentartsa. Ezért bír különös jelentőséggel a diplomáciai tárgyalás, mely ebben az ügyben Varsó és Prága között fo­lyik. Érdekes tünet az is, hogy Lengyelor- Hitler három éves uralma napján is a békét hirdeti és megvédi a német becsületet Tegnap volt három esztendeje annak, hogy Németországban a nemzeti szo­cialista párt uralomra jutott és Hit­­­­e­r Adolf elfoglalta a kancellári széket. Ez alkalomból összegyűltek a nemzeti szocialista párt régi rohamosztagosai és az összejövetelt a Luftgartenben tar­tották meg. Elsőnek G­ö­b­b­e­­­s pro­pagandaminiszter beszélt, aki megem­lékezett a rohamosztagok munkájáról. Kizárólag ennek a munkának köszönhető, hogy a marxista Berlinből ismét német Berlin lett. Hitler kancellár beszélt azután és is­mertette a három év előtti eseményeket, majd így folytatta: — Mindent, amit elértetek, nekem kö­szönhettek, viszont amivé én lettem, ál­talatok lettem. 1933 január harminca­­dika nem volt számunkra az ég aján­déka. Ezt a napot sok nehéz és keserű harccal küzdöttük ki magunknak. Ma már csak kevés ember van, aki kor­mányrendszerünkkel szemben áll. Ezek nem azért ellenfeleink nekünk, mert mi nemzeti szocialisták vagyunk, hanem azért, mert ellenségei a német népnek. Mi szabaddá és függetlenné tettük Né­metországot. Németország és a szabadság többé nem választható széjjel egymástól. Mi a békét keressük, de védjük a becsületünket is. Becsület nélkül nem élhetünk. Hogyha a becsületünket nem tapodják lábbal, akkor nem következik be a béke veszélye. Nem akarunk rabszolgák lenni és azért, aki minket rabszolgaságba akar dönteni, annak velünk gyűlik meg a dolga. Hirdetni akarjuk az egész világ­nak, hogy békét akarunk és hisszük, hogy elkövetkezik az idő, amikor az egész világ is békét akar. Hitler azután ismertette az elmúlt három év elért politikai eredményeit. Nem vagyunk gyávák, — mon­dotta — de nem vagyunk vak­­merőek sem. A nemzetközi szer­ződéseket betartjuk. Félelem nélkül hangoztatjuk, hogy élni akarunk. A nemzetközi békét nem veszé­lyeztetjük, azonban arról, ami a mienk, nem mondunk le. A nemzeti szocialista párt ünnepéből Berlin és valamennyi német város ki­vette a részét. A házakon lobogó leng, a lapok pedig nagy cikkekben méltatják a nemzeti szocialista uralmat. Tegnap Berlinbe harminc különvonat hozta a birodalom minden részéből az ünneplő­ket. Benlaint tegnap a francia parlament, a kiengesztelés is kiegyensúlyozás kormánya amelynek sorsa a szocialisták­­ifig. Az új francia kormány tegnap mutat­kozott be a parlamentben. A kormány nyilatkozatát a kamarában S­a­r­r­a­u­t miniszterelnök, a szenátusban pedig D­e­l­b­o­n­s igazságügyminiszter olvas­ta fel. A kormánynyyatkozat többek között ezeket mondja: — A kiengesztelődés és kiegyensúlyo­zás kormánya nem gondolhat nagy ter­vek megvalósítására, mivel a jelenlegi parlament vége felé közeledik. Nekünk feladatunk az, hogy a választásokat előkészítsük, levezessük és ismét lehe­tővé tegyük a rendes parlamenti munka folytatását. Súlyos gazdasági feladataink vannak. Ezek közül egyik leg­fontosabb az, hogy a frank ér­tékállandóságát fentartsuk. A gazdasági problémákon kívül síkra szállunk a béke érdekében is. Francia­­ország barátságot és békességet kíván a többi nemzetekkel. Hangsúlyozzuk a nemzetközi együttműködés szükséges­ségét. Külpolitikánk főleg két alapon nyugszik: az egyik a béke fentartása a nemzetközi kötelezettségek figyelembe­vétele mellett, a másik pedig az együt­tes, biztonsági szervezet kiépítése. A kormány a Népszövetség szellemében kíván haladni és mindent megtesz, hogy elősegítse az olasz-abesszin viszály bé­kés elintézését és a gyilkos háború meg­szüntetését. Európa összes nemzeteivel kívánjuk az együttműködést. Békét akarunk Németország­gal is és örülünk majd, ha ez létrejön. A kormánynyiatkozat azután meg­emlékezik a belpolitikai helyzetről és annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a pártok között az ország érde­kében egyetértés jöjjön létre. A kormánynyilatkozat felolvasása után a kamarában az elnök szünetet rendelt el. A szünet alatt a kamara fo­lyosóján az a meggyőződés alakult ki, hogy a kormány sorsát a szocialisták tartják a kezükben. A szocialisták egyelőre még nem határozták el magu­kat, hogy a kormánnyal szemben, vagy pedig mellette foglalnak-e állást. A döntést a végső pillanatban fogják ki­mondani. A kommunisták egyelőre jó­akaratai semlegességet tanúsí­­tanak a Samuil kormánnyal szemben, amelytől a francia­orosz egyezmény ratifikálását várják. Az új kormány politikáját illetőleg harminc interpelációt jegyeztek be. Az első interpellációt Fernand Lau­rent ellenzéki mondotta, aki bírálta az új kormány összetételét. Szerinte az új kormány összeférhetetlen elemekből áll. Azután éles támadást intézett H­e­r­­riot­hien. szág panaszával nem a Népszövetséghez, hanem közvetlenül a cseh kormányhoz for­dult, holott a csehszlovákiai nemzetkisebbsé­gek jogait is a nagyhatalmak biztosították a párisi egyezményben. A lengyelek a rövidebb és biztosabb utat választották, amiben igen súlyos kritikája foglaltatik a Népszövetség eddigi kisebbségi módzerének.A tizennegye­dik jegyzéknek, mely most indult Prágából Varsóba, éppen ezért igen nagy jelentősége van. Emlékezetes, hogy Lengyelország egy­izben már fenyegetőzött a Népszövetség elhagyásával éppen a kisebbségi kérdés miatt. Igen könnyen megtörténhetik, hogy Lengyelország az ügyet a Népszövetség elé viszi és ha nem intézik el kívánsága szerint, otthagyja Genfet, amelyhez v­aló tartozása Németország kilépése és Oroszország felvé­tele óta nem szívügye. A szomorú az egész dologban az, hogy amíg így a kormányok jegyzékeket váltanak és vitatkoznak, az ér­dekelt lengyel nemzetkisebbség sorsában nem történik változás. Marad minden a régi­ben, újabb jegyzékek jönnek és mennek, talán a Népszövetség is kénytelen-kelletlen foglalkozik majd a kérdéssel, bizottságokat és albizottságokat küld ki, a titkárok légiója panaszkodik majd, hogy mennyire túlhalmo­­zott munkával, a prágai távirati iroda pedig nyugodtan jelentheti, hogy Tescs­énben min­den csendes és a kormány most vedte el X-ik válaszjegyzéket...

Next