Déli Hirlap, 1936. március (12. évfolyam, 50-74. szám)

1936-03-01 / 50. szám

Megerősítette Ungár letartóztatását a törvényszék kiegészített vádtanácsa és felebbezés folytán a szenzációs ügy jövő héten a tábla elé kerül A törvényszéki vádtanács tagjai kö­zött támadt véleménykülönbség miatt U­n­g­á­r Adolf dr. letartóztatása ügyé­ben a kiegészített vádtanács előtt tegnap délelőtt újabb tárgyalás volt. A tárgyaló­­termet ebből az alkalomból ismét zsúfo­­lásig megtöltötték az érdeklődők, pedig az ajtó elé rendelt rendőrök csak ügyvé­deknek, újságíróknak és a családtagok­nak engedélyezték a belépést. Féltíz óra volt, amikor az I . 1 e dr. tör­vényszéki bíróval kiegészített vádtanács bevonult a tárgyalóterembe és Radu­le­s­c­u törvényszéki elnök megnyitotta a tárgyalást. Ungár újból részletesen is­mertette az eset lefolyását és hivatko­zott Capatina Juliára, aki beismerte, hogy a cigányt menekülés közben ő lőt­te le. — Elnök úr, — mondotta Ungár — megkérdeztem a fogházőrömet, hogy mit csinálna, ha én szökni akarnék? Azt fe­lelte, hogy megkísérelné ennek megaka­dályozását. De, ha én elszaladok, — kér­deztem — mire az őr azt felelte, hogy akkor le­lőne engem, így válaszolt a fog­házőr, aki ismeri a kötelességét és ezt a kötelességét teljesítette Capatina Juliu őrmester is, ami­kor Besenova Veche községben agyonlőtte Micsu Vasile cigányt. D­e­­ e a n­u biró azzal a kérdéssel for­­­dult Ungár Adolfhoz, hogy mikor tudta meg apja üzletének kifosztását ? — Nem tudom pontosan — válaszolt Ungár —, lehet, hogy amikor katonai segítséget kértek telefonon, vagy pedig akkor tudtam meg, amikor a községbe érkeztem. — Milyen hatásköre volt akkoriban? — kérdezte meg Deleanu bíró. —­ Általában a város területére terjedt ki hatásköröm, de később a falvakban is kaptam megbízást, — válaszolta Ungár dr., aki még kifejtette, hogy Besenova Veche községbe nyilt parancs alapján szállt ki és ez­ért visszautasítja azt az állítást, hogy csak szülei védelmére uta­zott a községbe. B u z o i a n u ügyész ezután a letar­tóztatás, végzés megerősítését kérte. Be­szédét az ikkon helyzet leírásával kezdte és hangoztatta, hogy Micsu Vasile, az agyonlőtt cigány, négy évig volt a fron­­ton, mialatt felesége és két gyermeke itt­hon nyomorogtak. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy a kétségbeejsett ember Ungár Adolf dr. apjának üzletébe ment "onnan elvert kisebb mennyi­ségű élelmiszert... -- Ellopta, vagy elvette? — kérdezte az elnök. ... Elvette! — folytatta az ügyész. Én meggondolom, mit mondok. Azután a vád tanúinak vallomása szerint ismer­tette a cigány lelövetésének körülmé­nyeit. Radulescu elnök újból közbeszólt: — Miért nem emelnek vádat Capatina ellen is? Az ügyész így válaszolt: — Mert a gyilkossággal kapcsolatban nincsen ellene semmi gyanúok. A bonco­lási jegyzőkönyvből kitűnik... Radulescu elnök: Hol van a boncolási jegyző­könyv? Kérem az ügyész urat, hogy keresse ki az iratcsomóból! Az ügyész: Most nem mutathatom meg, de majd visszatérek erre. A halotti bizonyítványból azonban kitűnik, hogy Micsu Vasilet elölről lőtték le. Éppen ez­ért Capatina Juliu ellen is hamis tanús­kodás miatt fog megindulni az eljárás. Beszédét azzal fejezte be, hogy az eddigi hat tanún kívül még Buzoianu ügyész: Tegyen felje­lentést okirathamisítás miatt! N i c o l a u: Tennék is, — mondotta a védő —­, de ha kezeimet megkötik és az iratokat nem láthatom, akkor nem tehetek semmit. Ha a vád hat tanúját ismerném, való­­színűleg vádat emelnék ellenük is hamis tanúskodás címén. Az eset óta tizen­nyolc esztendő telt el és kérdezte, ho­gyan lehetséges a vád tanúinak egysé­ges vallomása, amikor sok ember nem tudja, hogy az órája számlapján lát­­ható-e a hatos szám vagy sem. Pedig ezt az órát naponta többször megnézi. Buzoianu ügyész: Ez hangulat­keltés! N i­c­o­l­a u védő: Hangulatkeltés a boncolási jegyzőkönyvről szóló törté­net. A védő végül utalt arra, hogy nem kell tartani Ungár szökésétől, a tanuk másik hét tanú van, köztük egy, aki előtt Ungár beismerte a bűntényt. A védők részéről elsőnek N­i­c­o­l­a­e Constantin ügyvéd emelkedett szólásra. A helyzet tegnap óta megváltozott, s kezdte hatásos védőbeszédét. A légkör feszültebb és mindenki csodálkozott, hogy a rablók és fosztogatók érdeké­ben a vádlói székből hangzott el a védőbeszéd. Tiltakozott az ellen, hogy az ügyész a ha­lotti bizonyítványból állapítsa meg, ho­gyan lőtték le Micsu Vasilet. Nincs az a halotti bizonyítvány, amely ezt feltüntet­hetné és ha mégis tartalmazza ezt a meg­állapítást, akkor a halotti bizonyítvány hamis­ befolyásolásáról sem lehet szó és ezért kérte a letartóztatási végzés megsemmi­sítését. Ligeti Sámuel dr. jogi érvekkel az előre megfontolt szándékos emberölés vádját igyekezett lerombolni. Kitért azonban a vád tanúira is és kérdezte, hogyan gyülekezhetett hat ember a cigány házának udva­rán, amikor három ember cso­portosulása is szigorúan tilos volt? Ezenkívül a cigány házát Ungár embe­rei körülvették, tehát még a közelébe sem férkőzhetett az a hat ember, aki most egységes és harmonikus vallo­mást tett az események lefolyásáról.Un­­gár szabadlábra helyezését kérte, nem lehet valakit azért fogságban­­tartani, mert esetleg újabb bűncselekmények derülnek ki róla. Ismeretlen tanúk és titokzatos bizonyítványok Ungár: Nem voltam a románok ellensége Végül a zárszó jogán Ungár Adolf dr. szólalt fel és a bírói emelvény elé lépve kijelentette, hogy le akarja lep­lezni önmagát. Azután nagy érdeklődés közepette elmondotta, hogy mint egy szegény vidéki szatócs gyermeke már tizenöt éves korában eltartotta önma­gát. A középiskoláit jelesen végezte és kitüntetéssel szerezte meg oklevelét. Mint ügyvéd tagja lett a függetlenségi pártnak és tiszta eszmékért harcolt. Nem voltam a románok ellensége, — folytatta — mert egyizben, amikor lövöldöző ro­mánok kerültek az Ítélőtábla elé és nem akadt román ügy­véd, aki megvédte őket, én voltam az, aki védelmükre keltem. Beszédét ekkor félbeszakította Bu­zoianu ügyész: — Ne ezekről szóljon, hanem a cebzai románokról beszéljen! Ungár dr. erélyesen tiltakozva vála­szolt: — Soha életemben nem voltam még Cebzán! Azután ismertette az ügyvédek ma­gatartását a szerb megszállás alatt, amikor az ő tanácsára nem tették le a szerbeknek a hűségesküt. Az ő tanácsát kérték le akkor is, amikor a románok a Bánságba bevonultak és akkor azt taná­­csolta, hogy tegyék le a hű­ségesküt. Az én tanácsomat meghallgatták igaz­ságügyminiszterek is — folytatta — az egyes törvényjavaslatok elkészítésé­nél. Ezt eddig senki sem tudta, de ok­mányokkal tudom igazolni. Becsülete­sen küzdött — mondotta — politikai téren is. Rámutatott arra, hogy a város első magyar és zsidó alpolgármestere volt és politikai harcaiban is mindig önzetlen volt. Becsületes múltjára hi­vatkozva kérte a letartóztatási végzés megsemmisítését. A tanács tagjai tanácskozásra vonul­tak vissza. Egy órai tanácskozás után újból visszatértek a tárgyalóterembe és 1936. MÁRCIUS I Radulescu elnök kihirdette, hogy a vádtanács szavazattöbbség­gel megerősítette a vizsgáló­bíró letartóztatási végzését. Az ítéletet a hallgatóság nagy csend­ben fogadta, amelyet elsőnek Ungár tört meg, aki bejelentette, hogy felebbe­­zést nyújt be, így tehát Ungár Adolf dr. f­ogvatartásának ügyében az utolsó szót az ítélőtábla vádtanácsa fogja kimondani, amely jövő héten, csütörtö­kön, foglalkozik az üggyel Addig is Ungár vizsgálati fogságban­ marad. • •—• - Sérelmes végrehajtások a székely­ megyében Troiscani megyében a községekre a ren­des költségvetésen felül a megye különböző illetékeket is kivetett A községek az illeté­kek ellen felebbeztek, a legtöbb felebbezést a cinyi revíziós bizottság már le is tárgyalta, és a felebbezésnek helyt adott Ennek elle­nére csendőri segédlettel mégis végrehajtá­sokat vezetnek az illetékeket nem fizető gazdák ellen. A lefoglalt tárgyakat elviszik, azokról, valamint a befolyt pénzekről nyugd­­tót nem adnak. Szentkereszthy Bé­la báró és Wilfer József dr. magyarpárti képviselők ebben az ügyben felkeresték Juca belügyi alminisztert és emlékiratban tárták fel a sérelmeket Juca alminiszter táviratilag utasította a vármegyei prefek­tust a végrehajtások azonnali felfüggeszté­sére, egyben Dumitrescu belügyi ve­­zérfelügyelet a helyszínére küldte vizsgálat folytatására. 87.318 nő dolgozik, és keres kenyeret Budapesten A budapesti statisztikai hivatal érdekes könyvet adott ki a magyar fővárosban dol­gozó női munkaerőkről. A könyv adatai sze­rint az utolsó harminc év alatt Budapest férfi lakosságának száma 35,3, a női lakos­ság száma pedig 52,2 százalékkal emelke­dett. Különösen a harminc év feletti korban levő nők vannak többségben, Budapest la­kosságának huszonkét százaléka ellátatlan, keresetképes nőkből áll. Az iparban alkal­mazott női tisztviselők száma 1900-tól 1930-ig a hatszorosára emelkedett. A buda­pesti gyárakban 46.373 női munkás dolgo­zik. Ha ezekhez hozzávesszük az irodákban és kereskedelmi üzemekben foglalkoztatott nőket, úgy­­. budapesti női munkaerők szá­ma 87.318. Ezeknek keresete éven, 135,5 m­illió pengő.­­ Munkások elkeseredett tüntetése a Bata cipőgyár ellen. Irtunk már arról a mozgalomról, amely Jugoszláviában a Bata cipőgyárral szemben indult meg. A Bata cipőgyár ugyanis olyan alacsony áron adja a lábbelit, hogy a cipészek nem tudnak vele versenyezni és egymásután bocsátják el munkásaikat. Zomborban a cipészek és bőriparosok a Bata gyár működése elleni tiltakozásuk jeléül egy napon keresztül be­zárták üzleteiket és gyűlést tartottak, ame­lyen követelték, hogy a hatóság zárja be a zombori Bata-üzletet. Egy munkanélküli ci­­pészsegé­d bezúzta a Bata-cég valamennyi kirakatának ablakait. Az ország egyetlen vendéglátó ipari szaklapja a Gazeta Restauratorilor éi Hotelierilor Vendéglősök és Szállodások Lapja megjelenik minden szombaton. Ott kell legyen minden vendég­iparos asztalán

Next