Déli Hirlap, 1936. április (12. évfolyam, 75-98. szám)

1936-04-01 / 75. szám

(TIMISOARA, XII. fi VF. 75. SZÁM ARA 3 LEI SZERDA, 1936 ÁPRILIS J IDők­ FELELŐS SZERKESZTŐ B­A­M­S­A­G­I SZERKESZTŐIG ÉS KffrDŐHIVATAl K: VUCHETICH EKDRE MAGYAR NAPILAP wftTft »- c. brAdano 4. - telefon s-5í Az országalma egyes országokban a koronázási jelvények között szerepel és jelenti az állam területi egységét, amely fölött az uralkodó fejedelmi hatalmat gyakorol. Valószínűleg ez a példa ihlette meg Ioanitescu D. R. volt minisztert is, amikor a román front bánsági nagygyű­lésén Romániát almához hasonlította. Gyö­nyörű almához hasonlította, melynek sze­rinte csak az a hibája van, hogy négymillió féreg régeik életén. Ez a négy millió féreg az országban lakó nemzetkisebbségek, ame­lyek mint a kukacok az alma belsejét,­­így lepték el Románia testét. Hiábavaló lenne vitába szállani a volt miniszter úrral és bi­zonygatni akarni, hogy mit jelentenek a nemzetkisebbségek az állam életében, hiába­való és felesleges volna megmagyarázni, hogy ezek a nemzetkisebbségek itt éltek és laktak azelőtt is és ragaszkodnak ehhez a földhöz, amelyen apáik sírjai domborulnak és amelyet a békeszerződések ezekkel a sí­rokkal együtt csatoltak Romániához. Föld és népe elválaszthatatlan fogalmak az ál­lam eszméjétől, mert ahogyan nincsen álam föld nélkül, úgy nincsen állam nép nélkül sem. Az állam fogalmát nem az ké­pezi, hogy milyen népek lakják, hanem a tény maga, hogy lakott területet alkot. Az államhoz tehát a románok éppen úgy hozzá­­tarto­znak, mint a magyarok, svábok, szer­­bek, vagy bármilyen más nemzetiség. Ezt Ioanitescu úrnak is illenék tudni és valószí­nűleg tudja is, csak a népgyűlési pódium zavarta bele a férges alma hasonlatába. És valahogyan furcsán hatott, amikor Vaida, a Führer, oly szépen mondotta, hogy a romá­nok testvéri egyetértésben élnek nem román sorstársaikkal és ő együtt is akar dolgozni ezekkel a nemzetkisebbségekkel, akkor al­­vezére, Ioanitescu, ezeket a kiszemelt mun­katársakat az ország almáján élősködő fér­geknek mondja. Nem vehetik rossz néven, ha ilyen körülmények között némi gyanú kél ezeknek a férgeknek a szívében a pro­gram őszinteségével szemben. És egészen különös a volt miniszter úrnak ez a kiroha­nása, amikor Iorga éppen a napokban fejte­gette a parlamentben, hogy a nemzetkisebb­ségeknek meg kell adni a módot, hogy nyel­vüket és kultúrájukat ápolják, azzal és abban élhessenek. És hivatkozott Csehszlo­vákia példájára Jugoszláviával szemben, ahol megértő formában igyekeznek össze­egyeztetni a kisebbségek problémáját az állam célkitűzéseivel. Mintegy visszhang­ként Iorga beszédére a prágai parlament külügyi bizottságában Hrusovszky cseh nemzeti szocialista képviselő is foglalkozott a nemzetkisebbségi problémával. Sürgette az egymással szomszédos és így egymásra utalt államok közötti kiengesztelődést és ebben nagy szerepet szánt az utódállamok magyarságának. Hangsúlyozta, hogy a ma­gyar jellemnek mennyi szép vonása van, amelyek predesztinálják arra, hogy hidat építsenek a magyar nemzet és a szomszédos államok között. Milyen más hang a román Iorgáé és a cseh Hrusovszkyé, mint Ioani­­tescué, aki a nemzetkisebbségekben csak az ország almáján rágódó férgeket lát. Milyen más hang az olyan, amely elismeri egy régi nagy közösség szellemi és erkölcsi értékeit és nem irredentáz és nem hazaárulóz le min­denkit, aki más nemzet tagjaként született. Két évtizede viseljük már nemzetkisebbségi sorsunkat és ezen idő alatt kölcsönösen megtanultuk azt, hogy melyek a kötelesség A katonai vezérkarok együttműködéséről tárgyalt az angol kormány Fr­a­n­c­i­n franca külügyminiszter vasárnap választókerületében nagy be­szédet tartott. Ez a beszéd azonban túlnőtt a rendes választási propaganda­beszédek keretein, mert a francia kül­ügyminiszter a nemzetközi politikai helyzetről nyilatkozott és válaszolt Hitler német birodalmi vezérnek a múlt héten tartott beszédeire. Gyönge a német kancellár érve — mondotta Flan­­din — amely a francia-orosz szerződés­sel akarja igazolni a rajnai övezet meg­szállását. Éppen ezért vonakodik is eb­ben az ügyben elfogadni a hágai döntő­­bíróságot. Németország felfogása az erőn alapszik, a többi nemzeté pe­dig a jogon. Franciaország fel­fogása, hogy ha szerződés alapján rendezi viszonyát egy másik országgal, akkor köte­lessége a szerződést tisztelet­ben tartani és ha a másik fél azt hiszi, hogy ennek a köte­lességének nem felel meg, ak­kor Franciaország már előre elfogadja a nemzetközi bíró­­iá­gi fk­inlác és Franciaország nem szabadítja fel ma­gát kötelezettségei alól és ha a kötele­zettségek módosítását kívánja akkor csupán tárgyalások, vagy a döntőbírás­kodás törvényes útjára gondol. A német kancellár a saarvidéki népszavazás után követő napon a locarnói szerződést meg­erősítette, amelyet azóta megtagadott. Fennáll-e tehát korábbi kijelentése, hogy többé nincsen egyetlen területi kérdés sem, amely Franciaországot és Németországot egymástól elválasztja ? Németország azt kívánja-e hogy vala­mennyi háború előtti gyarmatát vissza­adják neki, vagy csak egyeseket azok közül és melyeket? Franciaország ma is azt hir­deti, hogy a béke a szerződé­sek szigorú betartásán nyug­szik, de természetesen fen­­tartja azt a lehetőséget, hogy békítő eljárással, döntőbírás­kodással, vagy­ a felülvizsgá­lás valamely más szabályszerű eljárásával összhangba hoz­hassák a szerződéseket a né­pek életének váltakozó körül­ményeivel. tárgyalást. A Havas-ügynökség berlini jelentése­­ szerint Németország új békejavaslatát emlékirat formájában Berlinben kedden nyújtja át Neurath báró német kül­ügyminiszter az angol nagykövetnek. A memorandum tartalmát azonban majd csak akkor hozzák nyilvánosságra, ha azt az angol kormány hivatalosan tudo­másul vette. Ribbentrop német nagykö­vet egyelőre nem gondol arra, hogy visz­­szatérjen Londonba. London politikai körei nagy ér­­deklődéssel­ várják a német jegyzéket. Remélik, hogy annak tart­alma lehetővé teszei az új tá­­gyalások megkezdését. A londoni Reuter-ügynökség legújabb jelentése szerint az angol kormány fog­lalkozott az angol vezérkarnak a francia és belga vezérkarokkal való megbeszé­lései ügyével. Ennek a megbeszélésnek azonban csak technikai jelentősége lesz és végcélja, hogy a francia közvéleményt a választások előtt megnyugtassa. A közvetítés sikertelensége ese­tén kerül majd canik a­tor arra a levélre, amelyet a locarnói egyezmény keresei Franciaor­szághoz intéznek. Az angol miniszterek beszéltek arról is a tegnapi értekezleten, hogy ezt a leve­let Anglia egyedül intézze-e Franciaor­szághoz, vagy pedig Olaszországgal együtt. Vitatkoztak továbbá arról, hogy amennyiben Hitler javaslata nem jelent majd többet, mint áthidalást az átmeneti időre, hogyan fogadják azt? Szó esett arról is, hogy a levélben csak a Rajna­­vidéken, vagy másutt történő vétlen tá­madás esetére nyújtsanak-e támogatást Franciaországnak ? Végül felveti ékték a kérdést, hogy Anglia a támogatás fejé­ben milyen biztosítékoka­t kérjen Franciaországtól. Megállapodtak arra vonatkozólag, hogy­ha a német válasz kedvező lesz, akkor a német megbízottakat is meghívják a vezérkarok megbeszélésére. Németország békejavaslatát ma nyújtják át Londonban tegnap a kormány tagjai miniszteri értekezletet tartottak és ezen a megbeszélésen megvitatták, a vezér­karok együttműködésének tervét. Az időpontot, amelyen a vezérkarok ta­nácskozása megkezdődik, nem állapí­tották meg, de bizonyos, hogy erre már a legrövidebb időn belül sor kerül. A megbeszélésről nem adtak ki kommüni­két, mert a tanácskozások anyagát a legközelebb tartandó minisztertanács elé viszik újból, amelyet a kormány va­lamennyi tagjának Londonba való visz­­szatérése után fognak megtartani. A News Cronicle azt írja, hogy a katonai együttműködés te­kintetében az angol kormány tagjai között nincsen meg a teljes egyetértés. A régi gárda ugyanis azt követeli, hogy An­glia feltétlenül azonnal álljon neink egymás iránt. Hiszen csak természe­tes, hogy a kötelezettségek vállalása és azok teljesítése kölcsönös. Ha nekünk nemzetki­­sebbségeknek maradéktalanul kell teljesíteni állampolgárságunkból folyó kötelezettsé­geinket, akkor viszont velünk szemben is léteznek állami kötelességek, amelyek teljes Franciaország mellé. A miniszterek másik csoportja azon van, hogy Franciaországot lehetőleg ki­­békítse Németországgal. Ennek a cso­portnak az élén Eden külügyminiszter áll. Fölmerült az a terv is, hogy a lo­carnói hatalmak értekezletére meghív­ják Németországot is. Abban az eset­ben azonban, ha Németország a maga részéről a meghívást elfogadhatatlan­nak tartja, úgy haladéktalanul összeül­nek tanácskozásra a francia, angol és belga vezérkarok vezetői. Az angol lapok újabban azt írják, hogy Németország tanúbizonyságot tett béke­akarata mellett és az angol nép nem te­heti túl magát ezen. Meg kell fontolni a németek bé­keajánlatát és mihelyt megér­kezik Németország ellen­javas­lata, azonnal meg kell kezdeni a sűtése pontosan egybeesik az egész ország boldogulásával. És ha igaz az a mondás, hogy a hang színe adja a muzsikát, akkor igényünk van nekünk is arra a hangra, amelyből a méltányosság, az igazi jóakaratú közeledés és a megbecsülés kicsendül. A ro­mán Iorga és a cseh Hrusovszky megadták a magyarságnak azt a becsülést, amely jár neki értékeinél fogva. Ezt a hangot nélkü­löztük Ioanitescu beszédében, amely nem a megértés, nem a megbecsülés és nem az együttműködési akarat hangja volt, hanem a gyűlöleté. A gyűlölet pedig csak rombolni tud, de építeni soha

Next