Déli Hirlap, 1936. szeptember (12. évfolyam, 200-223. szám)
1936-09-02 / 200. szám
Timişoara, xil évf. 200. SZÁMÁRA 3 LEI ^SZERfIA FELELŐS SZERKESZTŐ— VUCHETICH ENDUE bAnsági MAGYARHííF.LAP szerkesztőseg Cs KIADÓHIVATAL PIATA I. C. BRATIAMI 4. - TELEFON 252 Románia és a Jövő háború címen Branisteanu az Adeveral legújabb Számában érdekes cikket írt és abban foglalkozik azokkal a lehetőségekkel, melyek Romániát egy esetleges jövendő háborúban érhetik. A spanyol polgárháborúról senki sem tudja, hogy meddig fog tartani, azzal azonban mindenki tisztában van, hogy a belemavatkozási nyilatkozatok ellenére is a Véres harc teljes likvidálásáig Európa békéje kardélen táncol. A spanyolországi események az európai nemzeteket is két táborra szakították és ez az antagonizmus megmarad azután is, ha a spanyol harcok már véget értek — bárki legyen is a győző. Európában ettől függetlenül súlyos események előestéjén vagyunk. Németország bevezette a két éves katonai szolgálatot és ez érthető izgalmat keltett bizonyos országokban. • A francia jobboldal a német katonai hatalom erősödéséből azt a következtetést vonja le, hogy a diplomácia kerüljön minden erélyes lépést. Nálunk a diktatúrára szomjas reakció úgy látszik jó szemmel nézné külpolitikánk revízióját úgy, hogy Németországelé keressük a közeledést. Úgy tűnik, mintha a francia és a mi jobboldali politikánk között valami kapcsolat lenne. Ésennek alátámasztására sokszor egészen különös indokokat hoznak fel. Azon nyilvánvaló ténnyel szemben, hogy mindinkább kialakul a németolasz-osztrák-magyar-bolgár revizionista front, azt mondják, mi keresnivalónk van nekünk Németországgal? Azt is mondják, ha Németország Románia megsemmisítését tűzné ki célul, akkor egyben megtagadná azokat az elveket is, amelyek alapján Ausztria csatlakozását követeli. Ezek az érvek azonban nem komolyak. Nekünk nyilvánvalóan semmi közösségünk nincsen Németországgal. Németországnak azonban annál inkább velünk. A németek hangoztatják, hogy kelet felé kell terjeszkedniük.Ebben a tekintetben nem is lehet semmi kétség. Hitler élete és minden politikai tevékenysége megerősíti ezt a tételt. Katonai akció azonban el sem képzelhető keleti irányban, bármilyen erősek lennének is a németek és bármilyen gyengék lennének is az oroszok, a román petróleum nélkül. És itt adódik Románia részére a nagy dilemma. Ha Németországnak bocsátja rendelkezésre a petróleumot, Oroszország intervenciója el nem marad. Az orosz katonai erő pedig igen hatalmas. Ha pedig megtagadja Németországtól, váljon ez a bolgárokkal és magyarokkal szövetségben, lemond-e róla? Még ha akarná is ezt, nem tehetné. Az ideális az lenne, hogy Románia őrizze meg semlegességét. Romániának nincsen semmi területi kívánsága. Éppen úgy, mint Franciaország teljesen ki van elégítve. Franciaországhoz és Angliához hasonlóan nem akar mást, mint a békét. És ha akarata ellenére mégis kitörne a háború? A legoptimistább pacifisták sem kételkednek benne, hogy ezzel a lehetőséggel számolni kell. És számolni kell a tényekkel is. Közvetlen szomszédságunkban van Oroszország. Ez olyan történelmi sorsszerűség,mint az, hogy nyugaton és délen olyan államok vannak szomszédságunkban, melyek minden kombinációt szívesen látnak és csatlakoznak is ahhoz, ha velünk szemben ellenséges. Mindebből következik, hogy fel kell készülnünk nemzeti területünk védelmére. Következik azonban az is, hogy minden körülmények között tartsunk azokkal az államokkal, melyek a békét akarják. Ezek között elsősorban Angliát találjuk, amelyről Hitler is tudja és elismeri, hogy tőle függ a jövendő háború sorsa. Felvetődik a kérdés, várjon meg lehet-e védeni a békét ? Erre nehéz ma felelni. A fegyverkezés tempója rendkívül meggondolkoztató. Minél gyengébb egy állam pénzügyi tekintetben, annál gyorsabban merül ki a fegyverkezési versenyben. Ez az eset áll fenn Németországnál. Schacht franciaországi útja nem egyéb, mint kölcsön utáni érdeklődés. Ugyanez a cél vezeti Angliába is. De lehetséges-e, hogy Anglia, vagy Franciaország, vagy bármely pacifista állam, pénzt adjon olyan országnak, mely nyilvánvalóan a háborút készíti elő? A probléma azonban másként fest. A fegyverkezésnek csak két kifejtése lehetséges: vagy háború, vagy lefegyverzés. Másként az a pénzügyi megerőltetés, amelyet minden államnak tennie kell, hogy a fegyverrendelések költségeit fedezhesse, zsákutcába vezet, ahol a lehető legnagyobb mérvig fegyverkezés felhasználása maga után vonja a lehető legnagyobb sikert a bábomban és eldönti ennek sorsát. Ezen a válaszúton áll Európa. A békeszerető nagyhatalmak pénzügyi erejükkel és mérhetetlen vagyonukkal egyedül képesek arra, hogy a háború kitörését megakadályozzák, mégpedig a leszereléssel. Rövidesen kiderül, hogy igénybe veszik-e egyáltalán és miként, ezeket az eszközöket, így látja a helyzetet egy baloldali publicista. A bukott külügyminiszter szorosabb kapcsolatot keres a nemzeti parasztpárttal A belpolitika nyári szünetének nagy eseménye a váratlan kormányválság volt, amelynek hullámai és izgalmai még mindig nem csendesedtek el. Különösen nemzetközi vonatkozásban is nagy feltűnést keltett Titulescunak kimaradása az új kormányból. Tatarescu miniszterelnök különben az új kormány eskütétele után igyekezett megvilágítani azokat az okokat, amelyek arra kényszerítették, hogy lemondjon Titulescu további értékes munkásságáról. Tatarescu nyilatkozott a sajtó képviselői előtt és kijelentette, hogy az új kormány úgy bel-, mint külpolitikai tekintetben azon program szellemében kíván működni, amelynek alapján három év előtt megbízást kapott a kormányalakításra. Az új kormány kinevezése által elért egységtöbblet biztosítja a kormány cselekvési összhangjának maximumát a kormányzat minden megnyilvánulásánban. Az új kormány elsősorban is a belső rendet kívánja fentartani. Az összes társadalmi osztályok körében béke van és mégis az utóbbi időben a mesterséges zavar hulláma az erőszakosság állandó rendszerét kívánta meghonosítani. Ezt a hullámot le kell csendesíteni és az új kormány le is csendesíti. Az összes politikai szervezetek a törvények keretében kifejthetik működésüket, de a rend megbontására irányuló minden kísérletet az új kormány letör. Ezért lefegyverzi a gárdákat és az egyetemi fegyelemnek is megveti az új alapjait. Első feladata a kormánynak, hogy politikától mentesítse az egyetemeket. A kormányelnök azután vázolta a kormány programját, majd rátérve a külpolitikai vonalvezetésre, hangoztatta, hogy Románia külpolitikája változatlan marad. A cél a határok és a béke megvédése, szoros együttműködés a régi szövetségesekkel, a jó viszony ápolása a szomszédos államokkal, a Népszövetség megerősítése és béke egyetemes és oszthatatlan arcvonalának kiépítéséhez való hozzájárulás. Ennek a politikának a záloga a hadsereg alapos felkészültsége lesz, amelynek felszerelését fokozott lendülettel kívánják folytatni. Tatarescu miniszterelnök táviratilag értesítette a Cap Martinban tartózkodó Titulescut a kormány átalakításáról. A táviratban utalt arra, hogy a kormány olyan politikát akar követni, amelyhez a párt kebeléből alakult egységes kormányra van szükség. Ezért főleg politikai okok miatt kénytelen volt kormányát tisztán liberális államférfiakból megalakítani. Egyben megköszönte Titulescunak az ország érdekében kifejtett munkásságát és sajnálkozását fejezte ki, hogy erről a megváltozott viszonyok miatt kénytelen volt lemondani. Titulescu a párisi Havas-távirati iroda munkatársa előtt kijelentette, hogy a régi kormány lemondásáról csak az új kormány kinevezése után értesült. Az új kormány nem tart igényt szolgálataira, ehhez joga van, de mégis elvárta volna, hogy az új kormány terveiről idejében értesítsék, mert senkit sem akart személyével feszélyezni. Végül kijelentette, fentartja magának a jogot, hogy a helyzetről megalkossa a véleményét és jövendő politikai ténykedését meghatározza. Az Universul hosszabb cikkben foglalkozik Titulescunak a kormányból való kimaradásával. Azzal a címmel, hogy tulajdonképpen mi történt, azt írja, hogy Titulescut és Radulescu Saveit egyszerűen kitessékelték a kormányból. Mert a kormány többi tagja megmaradt, csak éppen helyet cserélt. Azt állítja a lap, hogy Titulescunak nem volt tudomása Tatarescu szándékairól, mert a július 16-án megtartott minisztertanács, amelyen Titulescu beszámolt működéséről, azt egyhangúlag elfogadta és magát szolidárisnak mondotta Titulescu működésével. Még akkor elismerését is kifejezte a minisztertanács. Mi történt hát azóta, ami arra kényszerrítette Tatarescut, hogy legfontosabb munkatársának meghallgatása nélkül alakítsa át kormányait? Ez az a rejtély, —fejezi be cikkét a lapamelyet a kormánynak tisztázni kell és ez az a kérdés, amelyre válaszolnia is kell. A többi bucurestii lap is élénken foglalkozik Titulescunak a kormányból való kimaradásával. Az egyik lap úgy tudja, hogy a kormány felkéri majd Titulescut, vállalja el Románia fődelegátusi megbízatását a Népszövetségnél és tartsa meg londoni nagyköveti és meghatalmazott miniszteri állását is. Azonban kétségesnek tartja a lap, hogy: