Déli Hirlap, 1937. január-március (13. évfolyam, 1-72. szám)

1937-01-01 / 1. szám

M TIMISOARA, XIII. ÉVF. 1. SZÁM ARA 8 LEI ! PÉNTEK, 1987 JANUÁR 1 IS KIADÓh­IVATAL Oíl VUCHETICH ENDRE MAGYAR NAPILAP pioti si. gheorghe 4. — telefon 2-5 í Az elmúlt esztendő története és annak nemzetkisebbségi tanulságai dióhéjba foglalva Száguldó esztendők nyomában újra elérkeztünk egy évnek végére, amikor az emlékezés szárnyain végigsiklunk a múltba veszett események fölött, hogy tanulságot merítsünk a jövőre, mielőtt tekintetünket ennek a bizonytalan jövő­nek sejtései felé fordítanánk. Az emberi történelem sok-sokezer történése közül az emlékezés reflektorfénye azo­kat a tényeket pásztázza végig élesebb világítással, amelyek hatása nagyobb maradandóbb nyomokat hagyott lel­künkben. Ezek közül is inkább azok ér­dekelnek bennünket, melyek közvetlen sorsunkat befolyásolták, bár az esemé­nyek összefüggése történelmi láncola­tukban kétségtelen, ha még oly távol esőknek látszanak is lenni egymás­tól. JANUÁRBAN György angol király halála és decem­berben Edward királynak a trónról való lemondása közvetlenül nincsenek hatás­sal sorsunkra, de nem lehet tudni, hogy a trónváltozás nem von-e maga után olyan nemzetközi történéseket — eset­leg csak hónapok vagy évek múlva — melyek a mi életünk folyására sem ma­radnak hatástalanok. Aminthogy pél­dául a FEBRUÁRBAN kitört japán katonai­lázadás, bármen­­nyire látszik is csak ennek a távolkeleti ország belügyének lenni, talán olyan po­litikai változásokat von maga után, ame­lyek más irányt adnak bizonyos szövet­ségi megállapodásoknak és a szomszé­dunkban élő orosz szfinksz orientáció­jának. A nemzetközi életnek igen jelentős eseménye volt MÁRCIUS hónapban a német hadsereg bevonulása a semlegesített Rajna-övezetbe s az ok és okozati összefüggést mutatja az egyes elhatározások között az, hogy ezt köve­­tőleg Ausztria már Április hónapban bevezette az általános véd­kötelezettséget, majd nemsokára Török­ország felmondta a lausannei szerződést és egyszerűen katonailag megszállotta a Dardanellákat, amelyeket a békeokmány nyilvánvaló rendelkezései ellenére meg­erősített. A tavasz mindig a nagy megmozdulá­sok, a forrongások korszaka volt, így Spanyolországban áprilisban megkezdő­dött a kommunista terror. Palesztinában az arabok és zsidók közötti harcok, ame­­­­­lyek­ érénkően foglalkoztatták a nemzet­közi politikai köröket. Olaszország foly­tatta az abessziniai háborút és MÁJUSBAN bevonult az afrikai ország fővárosába. A négus elmenekült, végigkilincselt több állam diplomáciai ajtaján, de eredmény­telenül, mert nem tudta megakadályoz­ni, hogy az olasz király felvegye az abessziniai császári címet és ezt a ha­talmak egymásután el ne ismerjék. A né­gus sorsa megpecsételődött és­­ hiába hivatkozott népszövetségi tagságára, a nemzetek szövetsége is elfordult tőle, a hadiszerencsével együtt. A Népszövet­ség csak annyit ért el meddő vitákkal, hogy Olaszország kivonult Genfből és így Amerika, Japán és Németország után Olaszország is kikapcsolódott a genfi nemzetközi együttműködésből. A búcsú­zó esztendő így a Népszövetség számá­ra sem jelentett erősödést. Az egész esztendőt a jobb- és balol­dal küzdelme jellemezte. Az orosz kéz messze nyúlik és van energiája nemcsak a távolkeleti Kínában bogozni a vörös szálakat, hanem egyidejűleg Spanyolor­szágban is szítani a vészes tüzet. Az áprilisi kommunista véres kísérlet erősí­tést kapott, amikor JÚNIUS hónapban Blum León népfronti kormá­nya került Franciaországban uralomra. Ez a segítség egyelőre csak eszmei volt, de eszmék harcában az ilyen eszmei segít­ség és támogatás nem megvetendő szö­vetséges. Párisban a kommunisták szin­tén elérkezettnek látták az időt terveik megvalósítására és ezért egyelőre tö­megsztrájkokkal és az üzemek megszál­lásával nyugtalanították a közvéleményt. JULIUS hónapban pedig megkezdődött a pol­gárháború, mely terhes örökségként száll át az új esztendőre. A nemzetközi helyzetnek ez a folytonos feszültsége és meglepetésekkel való fenyegetése in­dította arra a kisantánt államait, hogy egységüket kifelé is dokumentálják. Erre annál inkább volt szükség, mert olyan hírek keringtek felelőtlenül, mintha Jugo­szlávia új külpolitikai orientációt keresne és eltávolodnék a kisantant-szövetség­től Erre cáfolt rá az a látogatás, melyet Pál jugoszláv régensherceg és Benes csehszlovák köztársasági elnök junius hónapban, a restauráció ünnepén, Bucu­­restiben tettek és amelyet Őfelsége Ca­rol román király november hónapban Prágában viszonzott. Királyunk csehszlo­vákiai látogatása és az ezen alkalomból elhangzott beszédek viszont a román— csehszlovák front egységéről tettek ta­núságot. Egyben megnyugtatták a ro­mán közvéleményt afelől, hogy Cseh­szlovákiának nincsenek olyan szándékai, amelyek az orosz szovjettel való viszony kimélyítését a román érdekek rovására kívánnák. Nagy gondtól szabadult meg Európa, amikor novemberben Bécsben aláírták a német—osztrák egyezményt, mely Ausz­tria függetlenségét volt hivatott biztosí­tani északi szomszédja részéről is. Hitler kénytelen volt erre az engedményre, mert a danzigi, a memeli, a francia és az orosz kérdéseik mellett jónak látszott en­nek a problémának a kikapcsolása. Mi­­nél is inkább, m­­ert ugyancsak júliusban, a tavasszal megkezdett szovjet munka Spanyolországban megérlelte véres eredményét: a polgárháborút. A néme­tek is előrelátták, hogy ez a veszedelem, amellyel Moszkva a bolsevizmus tüzesé váját átvitte Európába is, nem múló ter­mészetű és még sok bonyodalomnak le­­het okozója. Ez be is következett és Hit­ler csak a berlini olimpiász végét várta be, hogy AUGUSZTUS hónapban felemelje a katonai szolgálati időt. Franciaországban erre a Maginot vonal újabb megerősítésével válaszoltak és újabb szövetségek után néztek. Mint villámró«pár • derül* égbő­­lstrr** :*Van körülmények között, amikor OKTÓBER havában Belgium proklamálta semleges­ségét és bármennyire is igyekeztek ezt utána magyarázni, tény, hogy ez a kis or­szág nem akart továbbra is a nagyhatal­mak kezében olyan ütőkártya maradni, amelyet akkor mutattak fel az ellenfél­nek, amikor nekik jól esett, tekintet nél­kül arra, hogy ez magának Belgiumnak érdeke-e vagy sem. Befolyásolta ebben a belga uralkodót Degreli rexista moz­galma is és talán nem túl merész követ­keztetés, hogy Anglia erről a lépésrő­l előzetesen tudott. Hiszen a belga ural­kodó előzetesen hosszabb időn volt lá­togatóban Londonban. NOVEMBER hónapban választották meg újra Roose­veltet az Egyesült­ Államok elnökévé és hogy ezt az állását továbbra sem tekinti dísznek, bizonyítja a pánamerikai kon­gresszus és annak határozatai, amelyek az egész világ folyására hatással van­nak. Hogy legutóbb olyan hírek érkez­tek, melyek megengedhetőnek tartják -hadianyagszál­­tést Spanyolország ré­szére, nem tévesztettek meg senkit Rooseveltnek egész múltját meg kellene tagadnia, ha ez komoly valóság lehetne. Az elmúlt évnek komoly nemzetközi eseménye volt a római szerződés kimé­lyítése és különösen az az ötéves szer­ződés, melyet Németország és Olaszor­szág novemberben kötöt. Ez biztosítja a két nagyhatalom együttműködését bi­zonyos kérdésekben, amelyek előteré­ben a bolsevista veszedelem ellen való küzdelem közös irányítása áll. Mind olyan kérdések, melyek hatása átnyúl­t az ujesztendőbe is és hogy áldást fog A­I Veszedelmesen nő a feszültség Kína és Japán között Kínában teljesen megszűnt a pol­gárháború veszélye, azonban ezzel párhuzamosa­n­ fokozódott a feszült­ség Kína és Japán között. Tokiói po­litikai körök biztosra veszik, hogy a nankingi kormány és maga Csang­ K­a­i-C­s­e­k marsall is ígére­tet tett a lázadó tiszteknek a Japánnal szem­ben követett magatartás erélyesebbé tételére. A japán közvélemény ezzel a ma­gatartással szemben ezen rendszabá­­lyokat követel A japán hadsereg szá­mos magasrangú tisztje ugyanis nyi­latkozott az újságírók előtt és kije­lentette, hogy Japán semmi körülmé­nyek között nem tűrheti, hogy Kína és Szovjetoroszország között kommu­nista jellegű barátság keletkezzék mivel az a távol keleti­­ békét feltét­lenül veszélyeztetné. Csang­ Kai-Csek marsall­ tegnap másodszor is benyújtotta lemondását a Koumimtangnak. A lemondást azon­ban másodszor is visszautasították és a marsallnak egy h­ónapi szabadságot engedélyeztek, hogy a legutóbbi kiál­loti izgalmakat kipihenje.A Koumin­­tang ragaszkodik hozzá, hogy­­ Csang- Kai-Cuek továbbra is megmaradjon a központi kínai kormány élén. Ugyan­ez a kívánság nyilvánul meg a kínai nép részéről is.

Next