Déli Hirlap, 1937. október (13. évfolyam, 221-247. szám)

1937-10-01 / 221. szám

TIMISOARA, XIII. ÉVF. 221. SZÁM­ÁRA 3 LEI péntek, 1937 október 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Piata L C. Bras­tianu No. 3. Telefon: 2­52. Felelős szerkesztő: Go­llér Gyula. A lap megjelenik minden reggel, kivéve az ünnep és vasárnap utáni napokat Cikkeink utánnyomása a forrás megjelölése nél­kül tilos. Kellően fel nem bélyegzett leveleket nem fogadunk el Kéziratokat nem őrzünk meg és azokat a feladóknak vissza nem küldjük. A házasság védelmének és egyben elősegítésének szükségessé­gét ma már nem lehet vita tárgyává tenni. Ami ezelőtt magánügy volt, az magasabb állami célkitűzés lett nap­jainkban, sőt külön törvények gondos­kodnak a családi tűzhely oltalmáról. A mai idők mindenkit meggyőzhettek ar­ról, hogy az egész társadalmi élet biz­tonságának, tisztaságának talpköve a család. Erkölcsi védelemben nincsen is hiány. Olaszországban például annak, akinek felesége van, nem szabad egy másik nővel közös háztartásra lépnie a felesége életében és ha ezt mégis megteszi, olyan bűncselekményt követ el, amelynek büntetése két évi börtön. Ugyancsak hasonló büntetést kap az az asszony is, aki férjét elhagyva más férfi­vel lép közös háztartásra. Nagyon he­lyes családvédelmi intézkedés az is, hogy a férfi családfentartói kötelessé­geit szigorú büntetés terhe alatt tartozik teljesíteni. Szigorú börtönbüntetés vár arra, aki feleségét, családját elhagyja anélkül, hogy családjáról megfelelően gondoskodnék, továbbá, aki családja jóléte szempontjából káros életet foly­tat, aki serdületlen gyermekeivel szem­ben magát apai kötelezettségeinek tel­jesítése alól kivonja. Ilyen házasság­védő törvény van nálunk Romániában is és az új büntetőtörvény szigorúan sújtja a megtévedt, hanyag vagy köny­­nyelmű házasfeleket. Amerikában akkor is fogságba lehet vetni a már különélő férjet, ha csak egyetlenegyszer is el­mulasztja a megítélt tartásdíjat megfi­zetni. Mint láthatjuk tehát, házasság­védő intézkedésekben nincsen hiány. Ettől azonban még nem emelkedik a házasságok száma, hanem legfeljebb erősebb, lelkiesebb alapot nyernek a meglevő frigyek. Az egyes országok azonban mást is akarnak még, növelni akarják a házasságok számát, annál is inkább, mert ezekben a súlyos időkben a házasságkötések katasztrofálisan le­csökkentek. Az okok kétségtelen gaz­daságiak. A fiatalok javarészt azért nem házasodnak, mert nincsen módjuk házasodni, családot alapítani, gyerme­keket felnevelni. Nem vezetnek tehát célhoz a rábeszélések propagandák és az agglegényadók, amelyekkel medden kis­z­eteztek a különböző országok. Ahol nincs, ott ne keress! Más eszközök váltak tehát szükségessé, olyan intéz­kedések, amelyek inkább segítők, amelyek anyagilag megalapozzák a há­zasságot. A harmadik birodalom volt az első, amely átlátta az anyagi segítés szükségességét és megteremtette a házassági kölcsönt. Hosszú lejáratú visz­­szafizetésre ezerkétszáz márka kölcsönt kapott mindenki, akinek erre a pénzre házasság céljából szüksége volt. Né­ metország enyhén emelkedő születési statisztikája máris igazolta ezt az elgon­dolást, így most legújabban Mussolini is magáévá tette ezt az ideát. Állam­­kölcsönökkel fogják ezentúl elősegíteni az ifjú férfiak és nők házasodását. A kívánt eredmény bizonyára itt is éppen úgy meglesz, mint Németországban. Praktikus jelentőséggel bírnak az efajta államkölcsönök és ezek a nemzeti ki­adások a szó szoros értelemben nem lesznek meddőek. Érdemes lesz majd ezeket a gyakorlati intézkedéseket másutt is leutánozni egy egészséges új nemzedék érdekében. /_\ Mussolini berlini látogatása véget ért és a duce tegnap visszautazott Rómába Mussolini néme­tor­szági látoga­tása olyan nagyszabású keretek kö­zött ment vég­be, amilyenre az újabb korban nem volt példa. Azok a beszé­dek pedig, amelyek a látogatás során Mussolini és Hitler ajkairól elhang­zottak, a békevágy megnyilatkozásai voltak. Ezt állapítják most meg a francia újságok is, amelyek behatóan foglalkoznak Mussolini és Hitler kedd esti nagy beszédeivel. Leszögezik a lapok, hogy a beszédek a két államférfi tör­hetetlen békeakaratát tükröz­­tetik vissza. A Petit Journal szintén ezt állapítja meg, de hozzáteszi, hogy azok, a­kik leleplezéseket és külpolitikai bejelen­­téseket vártak, csalódtak. Az Epoche szerint a két beszéd nem tartalmazott semmi újat, hanem egy nagy és tisz­teletreméltó világnézet megváltása volt ilyen értelemben itt a párisi bal­oldali sajtó is. A Journal sajnálkozá­sát fejezi ki azon, hogy Mussolini és Hitler sem a spanyol, sem pedig a Földközi tengeri kérdésiről nem nyi­latkozott és nem tett javaslatot ezen problémák megoldására. A lap sze­rint Mus­solininek és Hitlernek el le­het himmó, hogy a két állam között nincsen szövetség, mert a kettő kö­­zött olyan szoros kapcsolat van, amit nyugodtan blokknak lehet mondani. A Matin megállapítja, hogy a kedd­en este elhangzott be­szédek Mussolinit és Hitlert szorosan egymás mellé köte­lezik és a világnak ezzel szá­molnia kell. Más francia lapok rámutatnak Mus­­solininek arra a kijelentésére, hogy az európai országok a logikus fejlő­dés folytán fasiszták lesznek. Hang­súlyozzák, hogy Franciaország nem akar semmit sem tudni a kommuniz­musról, de nem hihető, hogy a fasciz­­mus a francia népet boldogítani tudná. Mussolini tegnapi utolsó németor­szági napja teljese­n az előre megálla­pított program szerint folyt le. Tegnap délelőtt féltizenegy órakor a duce Ciano gróf olasz külügyminiszter kísére­tében megjelent az Unter dem Linden után levő és a hábo­rúban elesett hősök emlékére emelt emlékműnél, amelyre koszorút helyezett. Azután részt vett a technikai főiskola előtt levő téren rendezett nagy katal­mnai díszünnepségei. Délben Musso­lini a kancellári palotában ebédre Hit­ler birodalmi vezérkancellár vendége volt. A többi olasz vendéget ugyan­akkor Hess Rudolf, a kancellár he­lyettes© látta vendégül. Délután há­rom órakor Mussolini elhagyta az el­nöki palotát, hogy a pályaudvarra menjen. Hitler vezérkancellár elkí­sérte a Wilhelmstrassen, az Unter den Lamdenen, a Moltke-hídon keresz­tül egészen a Washington­ Platzig. Itt a vezérkancellár és a birodalmi kor­mány tagjai szívélyesen elbúcsúztak Mussolinitól és kíséretétől. Pár perc múlva Mussolini a pályaudvaron felszállott a különvonatra, amely Olaszor­szágba indult el vele. Hess Rudolf Mussolinit a különvo­­naton egészen a német határig kísérte. Mussolini elutazása Berlinből éppen olyan ünnepélyes és diadalúihoz ha­sonló volt, mint megérkezése. Az út­vonal mentén mindenütt sok ezerny közösig lelkesen éltette. Mussolini tegnap Berliniben a meg­tartott katonai ünnepség megtekintés­­e után még a következő nyilatkoza­tot tette: " A lefolyt hadgyakorlatok és katonai ünnepségek igazol­ták, hogy Németország kato­nai erejének helyreállítása befejeződött és Németország modern harci eszközökkel fel­szerelt erős hadsereg felett rendelkezik, amely becsületes békepolitikiájának egyik csaj köze. A római lapok hosszú és terjedel­­mes cikkekkel foglalkoznak Mussolini berlini látogatásával. Gauda, a Giornale d’Italiaban Berliniből küldött cikkében kijelenti, hogy két Európa áll egymással szemben, a fiseizmus és a nemzeti szocializmus új Európája, valamint a liberális és demokrata han­­gyormányok régi Európája. Úgy ta­lálja, hogy a kettő között lehetséges a kibékülés. A fascizmus és a nemzeti szocializmus nem folytatnak expan­zív pártpolitikát és nem alkotnak agresszív államokat, mert az a meg­győződésük, hogy az evolúció a fejlő­dés rendes útját fogja megtenni és ezért a két Európa között lehetsé­ges az együttélés, de az új Európa ennek fejében a li­­berális és demokrata Európá­tól jóakaratot és megértést kér. Éjfélkor jelentik: Mussolini vonata ma hajnalban Kieferfeld mellett érkezett Ausztria területére. A duce vonata ugyanazon az útvonalon halad, mint amikor Né­metországba érkezett. A különvonat Innsbruckon és Brenneren keresztül hagy­ja el Ausztriát. A tegnap esti párisi lapok még min­dig foglalkoznak Mussolinii németor­szági látogatásával. Megállapítják, hogy ez a látogatás lényegében nem változtatja meg az európai helyzetet. Németország és Olaszország között ugyanaz maradt a viszony, mint a lá­togatás előtt. Kétségtelen, hogy ez a viszony barátságos és benső. A Berlin—Róma tengely ta­gadhatatlanul erős és az együ­ttmű­ködés a többi euró­pai országgal, amelyről Ber­linben szó volt, kívánatos volna.

Next