Déli Hirlap, 1937. november (13. évfolyam, 248-271. szám)

1937-11-01 / 248. szám

TIMISOARA, Xmi. EW: S&ttpft! ARASBEI HETFO, nm NOVEMBER­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa L­CL Brai­liana No. 3. Telefon: 2­52. Felelős szerkesztő: Go­llér Gyula. A lap megjelenik minden reggel, kivéve az ünnep és vasárnap utáni napokat A BÁNSÁG Cikkeink utánnyomása a forrás megjelölése nél­kül tilos. Kellően fel nem bélyegzett leveleket nem fogadunk el. Kéziratokat nem őrzünk meg és azokat a feladóknak vissza nem küldjük. MAGYARSÁGÁNAK LAPJA Halottak napja Kezünkben a fehér krizantémokkal, szívünkben halottaink emlékével, azzal a magunkbaszállással, amely jelen eset­ben tényleg magunkbaszállás, megyünk ki a temetőbe. Meggyújtjuk a gyertyá­kat és ezeknek imbolygó, vibráló fé­nyének elmerülésében allegóriát látunk. Éppen ilyen pislogó, ide-oda kapko­dó a megélhetésünk, a lelki nyugalmunk, az elhatározásaink és az egész életünk. A novemberi szél hol gyengébben, hol erősebben alázatos meghajlásba kényszeríti a lángocskákat. Az egyiket eloltja, a másikat még egy ideig égni hagyja. Sok már-már alig pislog, de örömmel kapaszkodik a magasba, hogy a legközelebbi levegőhullám ismét le­törje. A feldíszített sírokból tömegesen szállnak fel emlékeink. Még mindig nem nyugodtunk bele kedveseink elveszté­sébe. Még mindig azt kérdezzük, hogy miért is kellett eltávozniok közülünk? Töprengéseinkre pedig megadjuk ön­magunknak azt a feleletet, hogy jobb nekik. Ez a kifejezés hányszor frázis, de ma — tény-igaz! Jobb nekik! Jobb a halottaknak! igaz, hogy küzdöttek és szenvedtek ők is. Gondjaik is voltak — bajaik is. De mi­ volt az a mi küzködéseink, szenvedé­seink és gondjainkhoz képest? Voltak nehéz és voltak kritikus idők, de olyanok mint a Mi Időnk — ah — olyan nem! Ha megpróbálnánk élményeinket az utánunk következőknek leírni, érthetően feltárni lelki életünket, kudarcot válta­nánk. Mert ezt megértetni nem lehet, ezt csak élni lehet. Ég Eurázia két sarka. Sőt több! Hall­juk a rádióban, olvassuk az újságokban: Spanyolország, Kína, Japán és Oroszor­szág fuldoklanak a vérükben. Tapossák, tépik, marcangolják, ölik egymást. De miért? Ők várjon tudják? Meg tud­nának nekünk felelni? Az igazi feleletet adnák-e? Japánnak hely kell. Ez csak felelet és elég ért­hető! És Szovjetoroszország? Ők is felelhet­nek röviden így: háborút Isten ellen! Elvenni még őt is! Hát mi van nekünk Istenen kívül? Ez a nyugalmunk, ez a re­ményünk, ez ad erőt az élet elviselésé­re mindannyiunknak! És ezt akarják el­venni! Hát baj az, ha valaki reméli vagy féli Istent? Hányszor, de hányszor szakad fel meggyötört lelkünkből a vad, kétségbe­esett kérdés: hol vagy Te Isten? Nem látod kínlódásainkat? És erre milyen feleletet várhatunk Tőle, a Hatalmastól, az öröktől? Készí­tettél ember magadnak fegyvert? Hát pusztítsd magad tenkereddel és fegy­vereddel!!! Ilyen felelettel nem elégszünk meg. Ezt nem tartjuk igazságosnak. Emberi agyunk többet akar. Mert ez így nincs rendben . . . Dehogy ez máskép nem le­het, — ezt nem látjuk be! Nem lehet az egész világ egyszerre boldog és éppen úgy boldogtalan sem. A nap is csak tizenkét óráig süti a föld egyik felét, utána ugyanennyi ideig a másik felét. A felperes és alperes ugyanazt az imádságot mondják: Istenem engem se­gíts, hogy én nyerjek. Vagy az egyik esőt kér a vetésére és a másik ugyan­akkor szép időt a kirándulásához. Ezer és ezer példát látunk a minden­napi életben. Meg is értjük, de a végén mégis csak úgy tartjuk, hogy azért mégis csak segíthetnél Istenem és cso­dát is tehetnél velem! Csak velem! Mert én „én" vagyok. Több belátást, több megértést embe­rek! Ezt kívánjuk ne csak a többiektől, hanem önmagunktól legelső sorban! Ezt adja Isten nekünk az élőknek és örök nyugodalmat a holtaknak! Szentirmay Gizi Szembe került egymással a francia radikális szocialisták két tábora lelk­ében tegnap folytatták­ a fran­cia radikális szocialista párt kon­gresszusának tanácskozásait. A ta­nácskozás megkezdése előtt a párt jobboldali és baloldali szárnyaihoz tartozó képviselők tüntettek. A jobb­oldaliak gúnyosan ezt kiáltották: — Moszkvába! Moszkvába! A baloldaliak viszonzásul a nép­frontot éltették. Amikor Pierre C­o­t légügyi miniszter lépett a terembe, a jelenlevők egy része tapssal fogadta, a másik rész ellenben ezt kiáltotta feléje: — Lemondani! Lemondani! S a­r­r­a­u­t nyitotta meg a kon­gresszus tanácskozását délután négy órakor, majd ismertette az általános politikai helyzetre vonatkozó javas­latot. A javaslat kimondja, hogy a párt megmarad a népfront fentar­­tása, mellett és eb­ben a vezető szerep a radikális szocialista pártot illeti. Elhatározták azt is, hogy az új vá­lasztói jog megalkotására tanulmá­nyi­­bizottságot küldenek ki. Chautemps miniszterelnök mondott azután beszédet, amelyben a jelenlevőket a mun­kára, egyetértésre, az ellen­tétek elsimítására és a társa­dalmi békére intette. A párisi jobboldali lapok azt írják, hogy a kongresszuson, Harriot ti­tokban a mostani kormány ellen csi­nált hangulatot. Biztosra veszik, hogy hamaros­a­n, Herriot-kormány alakul. A lapok szerint feltűnést keltett az is, hogy Cailleaux, aki máskor a radikális szocialista párt kongresszu­sainak egyik vezérszónoka volt, a mostani tanácskozásokon eg­yáltalá­ban meg sem jelent. Ciano nem mi személyesen a brüsszeli értekezletre A semlegességi bizottság elnöki al­bizottságának pént­ek esti ülésén Maiszkij szovjetorosz nagykövet, mint jelentettük, olyan bejelentéseket tett, amelyek újból lényegesen meg­­n­ehezítik a be nem avatkozás ügyét. Az orosz nagykövet után Ribben­­t­r­o­p hangsúlyozta, hogy mindaddig nem lehet gyakorlati és beható tár­­gyaláso­kat kezdeni, amíg Szovjet­­oroszország magatartását nem tisz­tázzák teljesen. Szovjetoroszország mostani magatartása egyenlő az angol javaslat elutasításával. A né­met kormány az ellenőrzés és az önkéntesek visszahívásá­nak előfeltételéül a két fél hadviselési jogának elismeré­sét tekinti. Tudni akarjuk — mondotta Ribben­­trop — hogy Szovjetoroszország a jö­vőben részt vesz-e a be nem avatkozás­­ban, vagy nyíltan avatkozik-e be a spanyol konfliktusba. Csakis egyhan­gúlag hozott határozattal lehet a spa­nyol ügyet elintézni. Javasolta, hogy bízzák meg az elnököt, dolgozzon ki erre vonatkozólag végleges javasla­­tot, azt terjessze az ülés elé és bírja rá Oroszországot a javaslathoz való csatlakozásra. Plymouth lord igyekezett a két felfogás között közvetíteni. Szerinte a szovjet nem a­karja a helyzetet meg­nehezíteni és csak azért tartózkodik a szavazástól, hogy az egyhangú hatá­­rozathozatalt lehetővé tegye. Cor­bin francia nagykövet csatlakozott ehhez a véleményhez. Az ülésről kiadott hivatalos közle­mény szerint a semlegie­sségi bizottságban képviselt államok elfogadták az angolok júliusi javaslatá­nak kilencedik pontját az ön­kéntesek visszahívására, a hadviselési jog elismerésére és az ellenőrzésre vonatkozó­lag azzal a megtorlással, hogy az ellenőrzésnek hatályosabb­nak kell lennie, mint eddig. A nyugateurópai problémák komp­­likáltsága ellen­érel sem csökkent az érdeklődés a távolkeleti kérdések iránt. November harmadikán Brüsszel­­ben összeül a kilenchatalmi konferen­cia, amelyre azonban Japán nem küldi el megbízottját.­­Mint jelentet­tük, hivatalosan Németország sem ves­z részt a kilenc hatalmi kon­ferencián és nyilvánvalóan ez sok oka annak, hogy Giano gróf olasz külügyminiszter nem megy ki személyesen Brüsszelbe, mint azt tervezte, hanem megbízottat küld ma­ga helyett. Egyelőre még nem döntöttek,­ hogy ki lesz ez a megbízott, így­­ elmarad Giano gróf és Eden brüsszeli találko­zása is és azok a kombinációk, ame­lyeket a két államférfi találkozásá­hoz fűztek, megsemmisülnek.

Next